Hamar megszakadt az idill és visszaindultunk a szobánkba. A sötét birodalmamba belépve valaki becsapta utánam az ajtót neki lökött a fából készült keretnek, és befogta a számat.
- Itt vagyok cica! – harapott bele a nyakamba. A lábam a földhöz tapadt mintha legyökereztem volna.
- Engedj el! – próbáltam meg ellökni magamtól.
- Ne aggódj, nem most teljesítem be szerelmünket. Még nincs itt az ideje, csak egy kicsit játszunk. – majd letépte rólam a felsőm, és sóvárogva markolászta melleimet. – akár mennyire is akartam, hogy eltávolodjon tőlem nem sikerült. Minél jobban lökdöstem, annál jobban közeledett. Esélyem sem volt.
- Segítség! – akkor hasba vágott.
- Ha továbbra is engedetlen lesz le megfoglak büntetni.
- Te szemét! – köhögnöm kellett. – Rohadj meg!
- Na-na! Nem beszélünk így! – és megint kaptam egy jobbost ugyan oda, ekkor összeestem a földre. A hajamnál fogva emelte fel a fejem, és a Hold fénye mely csöppnyi fényt nyújtott láttam azokat a gyilkos szemeket.
- Sosem kapsz tőlem semmi! – Tépni kezdte a hajam, majd lekevert egy hazait.
- Csak azt hiszed! – majd elengedte fürtjeim, én pedig erőtlenül terültem el a parkettán. Kiegyenesedett, és ekkor váratlan fordulat történt. Akkorát rúgott belém, hogy azonnal elvesztettem az eszméletem. Reggel mikor magamhoz tértem ugyan ott feküdtem ahol, megvert. A számból folyt a vár, és még a fürdőig is alig bírtam elmenni. A víz cseppek, minden egyes hullása a testemre fájdalmas szisszenéssel járt. Ahogyan bámultam magam a tükörben el sem hittem, hogy én vagyok. A hasfalamon hatalmas véraláfutás árulkodott arról mi is történt az éjjel. a karjaimon szorítás nyomok. Az arcom egyik fele pedig nagyobb volt mint a másik. Majd azt mondom elestem. Amennyire tudtam rendbe szedtem magam. A smink egész jól takart, bár a fájdalmakat nem tudta megszüntetni, sem ez, sem pedig az a rakat gyógyszer, amit bevettem. Kisem mozdultam a szobámból. Éreztem, hogy egyetlen egy falat sem menne le a torkomon. Késő délután hangos veszekedést hallottam a folyosóról. Ino és Sasuke hevesen vitázott valamin. Szerintem egyikőjük sem tudta, hogy nem mentem ma sehová sem, ugyan is ameddig be nem esteledett abba sem hagyták a civakodást. Hajnali háromkor ébredtem meg, és kaptam egy SMS-t. Állítólag Naruot megtámadták, amikor Hinatához akart bejutni a lakásba. Kapott párat, de nem vészes a helyzet. A fiú nagyon jól állt, bár a késnyom, mely megsértette a bal a karját, már nem hangzott olyan bíztatóan. Tudtam, hogy nem fog leállni. Tennem kell valamit! Már csak egy napom volt addig amíg, el nem jön. Mérlegeltem a helyzetem. Az első lehetséges megoldás az, hogy hagyom magam, és túl leszek ezen, de akkor biztos vagyok abban, hogy örökre bennem marad és még jobban szenvedni fogok mint eddig bármikor is. Sőt, az is lehet, hogy soha sem szabadulok meg tőle. A következő lehetőség pedig, hogy azonnal beszélek Sasukéval, és az ő drága védelmezői karjai közé menekülök. De ő nem mindig les ott, hogy megvédjen, és kihúzzon a csávából. Harmadik egyben utolsó lehetőség, az, hogy most azonnal eltűnök innen, nevet változtatok, és örökre elfelejtem azt, ami Japánhoz köt. De mi van akkor, ha követni fog? Vagy, bántania fogja a barátaimat? Nem, nem tehetem ki őket ekkora kockázatnak. Vállalnom kell a terheket egymagamnak, így is belerángattam őket, akarva, vagy akaratlanul is. A legkevesebb, hogy pontot teszek az íre, és a tudtuk nélkül teszek túl rajta. Halkan lopóztam ki a szobámból, és reménykedtem abban, hogy senki sincsen ébren. Eléggé későre járt már, odakint pedig esőre állt az idő. Ideges voltam, a hasam és a fejem egyre jobban fájt, ráadásul a stressz átjárta minden egyes porcikámat, és nem bírtam nyugodt maradni. Remegtem, mint a nyárfa levél. Ahogy leértem a föld szintre a sötétben megálltam, és óvatosan szétnéztem. Valamiért nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Csak remélni tudtam, hogy nem Daichi az. Elindultam az ajtó felé, de akkor hirtelen valaki megállt előttem.
Sikítottam.
- Nyugodj meg. – Naruto a számra tapasztotta erős ujjait, hogy elcsendesítsen. Vajon honnan tudta.
- Még is mire készültél? – hallottam Sasuke hangját mögülem. Eltoltam magamtól az Uzumakit, és bár nem látszódott nagyon mérges voltam a történtekért.
- Mit képzeltek? – forrt bennem az ideg.
- Egész nap halálra idegeskedtünk magunkat, mert nem tudtuk, hogy hol vagy. azt hittük eljött érted! – ragadta meg mindkét karom. Fölszisszentem ugyan is ilyen hamar nem vagyok képes regenerálódni. Szerintem senki sem. - Mi az?- nyomta meg lágyabban a bőröm,én pedig bűnbánóan lehajtottam a fejem.
- Megtaláltam a levelet a szemetesben. – jegyezte meg Naruto.
- Hozok egy kis jeget. –azzal a sötétben eltűnt a hős lovagom. Nem láttam a szőke arcát, csak teste körvonalát.
- Tényleg azt gondoltad, hogy Sasuke elenged? – suttogta – Nálam jobban senki sem ismeri őt. – majd elindult felém – Kérlek, ha egy kicsit is számít neked, akkor ne hagyd el. Ő jó ember.
Idővel mindent megértesz. – azzal visszalépet a helyére.
- Gyere! Van egy kis gyógyfürdős sóm, jót fog tenni, ne aggódj. – ujjaink összefonódtak, és elindultunk fölfelé. Én még visszatekintettem a lépcső aljáról, de Naruto akkor már nem állt ott. Mennyi minden történt így hirtelen. Naruto teljesen összezavart ezekkel a rejtélyes mondataival. Vajon mire akart utalni. A szobámban fölkapcsolta a villanyt, és magunk után bezárta az ajtót. Megállt előttem, alig egy lépésnyire. A tenyerem izzadt, és más felé kellett pillantanom, mert tudtam, a szemeim, ahogyan ránézek mindent elárul. Az érzelmeimet. Mire föleszméltem minden gondolatom alól, akkor már a kád félig megtelt vízzel, és a csoda só amiről
beszélt már el is tűnt a habok között.
Nem fordult felém, figyelte, hogyan folyik a víz. Engem egy vízesésre emlékeztetett, egy meleg nyári napon. Levette magáról a felsőjét, és a szennyes tartóra tette. Belenyúlt a meleg átlátszó vízbe, majd elzárta a csapot. Közben egész végig kidolgozott felső testét figyeltem. A gerinc vonalát, csípőjét, erős vállait.
Észrevettem egy kósza apró mosolyt, amelyet felém intett. Istenem, hogy lehet valaki ennyire jó pasi? - Fújtam ki magam. – Elém lépett megragadta pólóm alját, és fölfelé kezdte el húzni. Én megadóan engedelmeskedtem, ami végük az övé mellé ért célba. Egyáltalán nem kapkodott sőt úgy csinált, mintha már hosszú évek óta együtt lennénk. Egyenesen a szemeimbe nézett, miközben kigombolta a farmeromat. Újaimmal gyöngéden végig simítottam felső testén, és hirtelen remegni kezdett a kezem. Megtántorodtam.
- Ez nem túl jó ötlet. – böktem ki végül. Belemarkolt a derekamba, és homlokát az enyémhez nyomta.
- Nem vagyunk már gyerekek. – sóhajtotta, majd lehajolt, és megcsókolt. Nem volt sem erőszakos, sem pedig tolakodó. Éppen ellenkezőleg. Gyengéd, meleg, és érzelemmel teli, amit adnak adhat az ember, akit szeretni próbál. Tudtam, hogy nem futamodhatok meg, hiszen én szeretem ezt a férfit, és ha bár tele vagyunk akadályokkal ő itt volt nekem. Mindig. A meleg forró fürdőben szeretkeztünk, és úgy érettem a fellegekben járok. Elfelejtettem minden rosszat, és csak is ez az egy dolog járt a fejemben, amely tudtam nem tarthat már sokáig., hiszen Ino a barátnője, és bár fogalmam sincsen mit érez iránta, vagy én irántam, képtelen vagyok élni nélküled
Sasuke.
Reggel egyedül ébredtem az ágyamban. Hamar véget ért a kellemes idilli pillanat, de úgy éreztem új erőre kaptam. A sebeim még mindig boldogították testem és tudtam, hogy egyhamar nem búcsúzok még el tőlük.
Tíz óra felé járt az is, amikor elkészültem mindennel, és frissen kiléptem a szobámból. Akkor egy féltékeny kék szempárral találtam szembe magam.
- Cafka! – kevert le egy hatalmas pofont. Arcomhoz kaptam, és tátott szájjal figyeltem, ahogyan meglök, és megingok, de nem esek hátra. – Még is mit hittél? Hogy nem jövök rá? – megint megindult a keze, de ekkor elkaptam, és csavartam rajta egyet.
- Kinek hiszed te magad? Takarodj innen! – löktem ki a ajtón kívülre.
- Hogy merted? Barátok voltunk!
- Nem Ino! Mi semmik sem voltunk egymásnak! Ami pedig azt illeti - léptem közelebb- itt te vagy az, aki belepofátlankodott az életünk be és nem én! – Amikor először lefeküdtem Sasukéval ők már akkor nem jártak. Nem is értem miért kötegszik.
- Csak hiszed! Ami pedig azt illeti – lett komoly – terhes voltam Sasukétól – annyira meglepődtem, hogy még a szám is tátva maradt. – és, hogy megnyugtassam a kis szíved, úgy tűnik ismét áldott állapotban vagyok. – azzal sarkon fordult és nevetve elsétált. Én kezdem érezni magam kellemetlenül, a történtek miatt. Ino, terhes volt, és úgy tűnik ismét az. Párnap alatt sikerült újra várandós lennie. Alig hiszem el. Sasuke pedig ezt eltitkolta előlem. Gyűlölöm, gyűlölöm őt! De még jobban megvetem magam azért, hogy tegnap este lefeküdtem velem. Hogy süllyedhettem ennyire mélyre? Hiszen egy olyan pasival kavartam, akinek kapcsolata
van. Én vagyok a hülye, nem ezek.
De akkor is. Tegnap este éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok közömbös neki. Jaj annyira össze vagyok zavarodva, hogy fogalmam sincs mitévő legyek, és ilyen helyzetben mi lenen a helyes. Csak is
magamnak köszönhetem.
De, ha ez még mind nem lenne elég, eljött az utolsó nap is. Az a szemét, biztosan készül valamire, nekem pedig résen kell lennem, ha nem akarok úgy járni mint anyu. Úgy döntöttem elmegyek a boltba és beszélek Tentenel és Hinatával. Az elmúlt napokban nem volt alkalmam, velük lenni. És, ha már úgy is utol ér a végzetem ez a napom boldogan teljen. Leintettem egy taxit, közöltem vele úti célom, majd elindultunk. Alig negyedóra elteltével meg is érkeztünk. A városban nyüzsögtek az emberek. Fizettem, majd becsuktam magam után az ajtót. Nagyon meglepődtem, amikor az volt kiírva a bolt ajtajára, hogy zárva. Vajon mi történhetett? Odabent sötétség honolt, és láthatólag a por is megült már az eladni készült árukon. Szétnéztem hátha látok egy ismerőst, de sehol senki. A táskámba nyúlta,, hogy felhívjam Hinatát.
- Szia! Hol vagy? – szóltam bele.
- Szia. Kórházban. Te hol vagy? – idegeskedett. Istenem, miért lett hirtelen baljós előjele ennek?
- A bolt előtt, ahol eddig dolgoztunk. De ez most bezárt. Mi folyik itt Hinata?
- Ez most nem lényeges! Azonnal bekel jönnöd ide!
- Miért?
- Sasukét ma reggel valaki vállba lőtte! – nem is kellett többet mondania. Azonnal kinyomtam, és visszacsúsztattam a táskámba készülékemet, majd futásnak indultam. Alig hittem a fülemnek. Hogy eshetett meg ilyesmi? Ez idő alatt Naruto hol tartózkodott? A testőrei? Hiszen híresség, és rengeteg befolyása van a világban. Ennyire egyszerű lenne őt megölni? Egy golyó és kész?
Nem sokra rá megérkeztem, és a recepciónál megkérdezte, hol találom Sasukét. A nővér megkérdezte ki és mi vagyok, majd közölte velem az emeletet és a szoba számát. Harmadik szint kétszáznégyes szoba. Az ablakon keresztül figyeltem, ahogyan Ino ott sír az ágya mellett, és úgy tesz, mint, ha barátunk már meg is halt volna. Naruto az ágy másik oldalán, és hevesen vitatkoznak valamin. Hinata az ablakon figyel kifelé.
- Sziasztok! – nyitok be végül, és ekkor mindenki rám emeli tekintetét. Kínos csönd, amelyet egyedül a kintről beáradó autók, emberek, és a madarak csipogása teng be. – Van valami rajtam? – fintorgok. Idegesít, hogy ennyire bámulnak.
- Halálra izgultunk magunkat miattad! – siet elém barátnőm, majd jó szorosan átöleljük egymást.
- Veled meg mi történt? – lepődök meg.
- Neked ahhoz semmi közöd! – áll fel a székről Ino, és ha Sasuke az ép karjával nem rántja vissza a székbe, nekem is ront.
- Maradj veszteg. – néz a nő szemeibe.
- Csak mert egyszer lefeküdtél ezzel az olcsó kis nővel, nem azt jelenti, hogy joga van hozzád! Én vagyok a születendő gyereked édesanyja nem ő! – mutat rám indulatosan. Megszólalni sem merek, mert attól tartok felrobban, az idegességtől, vagy ami még rosszabb, elveszíti a kicsit.
- Senki sem kíváncsi a véleményedre Yamanaka. – nem is értem Narutot, miért véd be engem annyiszor. Ez már nem az első eset, hogy mellém állt.
- Te csak ne állj az ő pártjára! – duzzogott be.
- Elég legyen! – kiálltja el végül magát Hinata. – Senki sem kíváncsi rád, és mindenki utál téged, mert egy elkényeztetett kis liba vagy! Csak is azért estél teherbe sasukétól, mert te is tudod, hogy így megtarthatod magadnak! De azzal nem számoltál, hogy így mindhármótok életét tönkreteszed ezzel! Sasuke nem szerelmes beléd, mert őneki Saku tetszik, különben nem nézne így rá, és nem viselkedne vele úgy, ahogy veled sosem fog! Mert elcseszted, és meg is érdemled a sorsod! – Mindannyian tátott szájjal néztünk rá. Alig hittük el, hogy ami kis Hinának ilyet is tud, most hatalmas büszkeséget érzek idebent.
- Ez most komoly? állt fel a székből Ino, nem volt sem mérges, inkább csalódott. – Neked tényleg ő kell és nem mi? – suttogta, és könnyei végig folytak kipirosodott arcán. Nem érkezett válasz. – Csak egy szavadba kerül, és örökre eltűnünk az életedből. – tette hasára kezeit.
Éreztem, hogy kezd egyre kínosabbá válni ez az egész, és valamiért nagyon nem akartam megvárni ennek a végét. – de mielőtt kiléptem volna az ajtón, megtörtént amitől tartottam.
- Hinata eltúlozza a dolgot. A Sakurával folytatott kapcsolat számomra nem volt több mint egy kaland, aminek a mai nap véget is vetek. Ezért kérlek ne aggódj – az ablakból láttam, hogy megfogja jobb kezét, és puszit hint rá. – boldoggá foglak tenni titeket. – azzal kiléptem az ajtón, és vissza sem néztem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia! Köszönöm!:)