1 hét telt el a sérülésem óta és a többiek ígéretük szerint meglátogattak. Esdese és Vera régi történeteket meséltek a családomról, az őseimről és a bátyáimról. Kiderült, hogy a testvéreim hűek maradtak a családi hírnévhez bár magamból kiindulva ezen nem lepődöm meg. Naruto és Memma és még Hinata is meglátogatott és ennek nagyon is örültem.
Máshol:
- Ahhh Sasuke-sama nagyon jó.- és Karin elélvezett.
- Mond Sasuke-sama gondolkodtál már azon milyen jó lesz a gyermekeink körében ülni és a történeteinket mesélni?
- Karin tudod nagyon jól, hogy nekem hozzá kell mennem Sakura-hoz? És nekem elég kedvesnek tűnik bár nem nagyon sokat beszéltem még vele.
- Ezek szerint őt már sokkal jobban szereted, mint engem? Ezt nem hiszem el én már vagy 10 éve ismerlek és szeretlek és te őt válaszod helyettem? – kérdezte felháborodottan.
- Én ezt nem mondtam valamint ne vond kérdőre, amit teszek, hiszen én vagyok a herceg és nem te vagy a hercegnő.
- Rendben sajnálom. Bár legszívesebben eltenném láb alól.
- Ilyet nem szabad mondanod. És hogy érzed magad, hogy van a gyermekünk?
- Nagyon jól a fiúnk maga lesz az erő.
- Fiú lesz?
- Természetesen egy csodaszép fiúval foglak megajándékozni téged.
Máshol:
Kopogtak.
- Gyere.
- Mélységesen sajnálom asszonyom hogy a pihenési idejében zavarom de két dolgot is közölnöm kell önnel.
- Ne kertelj Vera. – mondtam, hiszen ha így kezdi a mondanivalóját, akkor már nem lehet jó.
- Az első az lenne, hogy Sasuke-san ágyasa Karin szeretné eltenni láb alól eltenni önt.
- Ezek szerint ez a kisebbik probléma.
- Igen a másik jóval nagyobb Kouha-sama itt van, nem messze a fővárostól csupán pár órányira azt nem tudom, hogy miért, de itt van.
- Vera, hiszen ez csodálatos a legnagyobb dolog amióta itt vagyok ebben az országban. Parancsolom, hogy hívj ide mindenkit 5 percet kapsz és szólj Esdessenek hogy 2 perce van ideérni.
Kopogtak
- Igen?
- Elnézést úrnőm, de úgy éreztem mintha hivatott volna jól éreztem?- lépet be az ajtón Esdes. Közben Vera már tette is a dolgát.
- Valóban segíts felöltöznöm.
- Számomra a megtiszteltetés. És mihez választják ruhát úrnőm?
- Látogatásra a bátyámmal.
- Azonnal.
Egy vörös ruhát választott, aminek szív alakú dekoltázsa volt, és ahogy egyre lejjebb ment úgy sötétedett még az alja fekete nem lett. A nyakamba egy fekete csipkés nyakláncot tettem, ami passzolt a fekete csipkés fülbevalómhoz. A gyűrűm már a kezemen volt. A lábamon egy fekete csipkés cipő volt. A hajamat Esdes szoros kontyba fogta a szemeim kissé tussal kihúzta, hogy kiemelje a zöld macskaszerű szemeim. A számat vörös rúzzsal kente ki.
- Nagyon köszönöm tökéletes munkát végeztél.
- Számomra volt öröm.
Ekkor betoppantak a többiek.
- Hűűű Sakura-chat nagyon dögösen nézel ki!
- Köszi, Dei.
- Igazat mond, tényleg jól nézel ki.
- Köszi Shika. De most fontosabb az, hogy a testvérem itt van tőlem egy karnyújtásnyira így elmegyek őt meglátogatni. Szükségem lenne valamelyikkőtök hintójára.
- Én szívesen odaadom, de én is veled megyek – mondta Dei.
- És én is.
- Én is.
- Ahogy mi is.
- Nem jöhet, el mindenki az úgy feltűnő lenne.
- Hana és Mikami ti itt lesztek, a szobámban mintha itt lennék, Ino te Sai-val leszel Camille és Pléum lefoglalja a felnőtekett addig Kiba, Shikamaru és Dei elkísérnek engem ez így megfelel.
- Oké.
- Értettük.
- Nos, akkor induljunk.
Felvettem egy fekete köpenyt, ami eltakarja az arcomat. Sikeresen kilopóztunk a kastélyból és útnak indultunk. Egyszer csak megállított egy katona minket.
- Sajnálom, de ide tilos a belépés kérem, távozzanak.
- Na, most mihez akarsz kezdeni Sakura-chan?
- Engedjetek ki a kocsiból.
- Oké.
Kiszálltam a hintóból. És levettem a fejemről a kendőt. Ekkor a katona lefehéredet és leborult előttem.
- Mélységesen nagyon sajnálom felséges asszonyom nem tudtam, hogy ön is a hintóban van, kérem bocsásson meg nekem felséged máris odavezetem Kouha-samahoz.
- Köszönöm.
Nagyon izgatott voltam, hogy végre láthatom az ikertestvéremet.
- Kérem, fáradjon be asszonyom.
Beléptem a sátorba és megláttam.
- Kouha!!! – rögtön odarohantam és a jóformán a nyakába ugrottam
- Annyira, de annyira hiányoztál nekem Kouha hogy el sem tudod képzelni.
- Nekem is nagyon hiányoztál én kicsi Sakurám. – összepusziltam, amitől csupa rúzsfoltos lett, ami nagyon viccesen nézett ki.
- Hadd nézzelek meg - majd egy kicsit távolabb toltam magamtól hogy jobban szemügyre vessem.
A szemei még most is ugyanolyan rózsaszínek voltak, mint mikor kicsik voltunk. A haja jóval hosszabb lett. Már jóval magasabb, mint én még az egyenruháján is remekül látszanak a tökéletesre kidolgozott izmai. A királyi egyenruhában pont úgy nézett ki, mint egy herceg bár az is volt.
- És hogy hogy itt vagy? Nem Királyvárban lenne a helyed a testvéreink mellet?
- Sajnos most nem ugyanis polgárháború tört ki Meerenben így engem bíztak meg a megfékezésével.
- Értem akkor sok szerencsét, és ha netán nem elfogy, az embered küldhetek néhány Makulátlant, hogy segítsenek rajtatok.
- Hálás lennék érte. Hallottam, hogy nemsoká férjhez mész valami Japán nemeshez.
- Igen ez igaz.
- Szereted?
- Megpróbálom – mondtam mosolyogva.
- Te is tudod, hogy nem muszáj hozzámenned haza is jöhetnél Westerosba.
- Tudod, hogy veszélyt jelentünk rátok.
- Megbirkóznánk vele.
- Tudom, de így a legjobb mindenki számára.
- Számomra nem, de ezt félretéve ugye tudod, hogy a néped hallottnak hisz?
- Tudok róla és kérlek, ne cáfolj rá.
- Ahogy akarod, de ígérd, meg hogy vigyázol magadra és írsz.
- Az ereimben csörgedező vérre esküszöm.
- Oké.
Még jó pár óráig beszélgettünk. Nagyon örültem, hogy újra láthattam az ikertestvéremet. Már kezdett sötétedni mikor belépet a sátorba Shikamaru.
- Elnézést a zavarásért de Sakura indulnunk kell.
- Rendben készítsétek a kocsit egy perc és ott vagyok. Nos, hát úgy látszik ennyi volt ígérd, meg hogy vigyázol magadra Kouha.
- A gyűrűmre ígérem. – ami a párja volt az enyémnek.
- Nos, akkor, viszlát. – és még utoljára átöleltem.
- Vigyázz magadra hugi.
- Te is bátyó és üdvözlöm a többieket.
- Átadom.
Kiléptem a sátorba gyorsan beszálltam a hintóba és már úton is voltunk. Elég késő értünk haza, de nem baj megérte. Gyorsan megfürödtem és bementem a szobámba a gyertyák már nem égtek.
- Rég találkoztunk Sakura. – pontosan tudtam, hogy ki van a sötétben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon szépen köszönöm