Az �let sokf�le k�pen tudatja vel�nk, hogy mennyire is sorsford�t� lehet egy-egy l�p�s. Esetleg �gy, hogy nem t�rt�nik semmi, vagy pedig minden egyszerre t�rt�nik meg az emberrel.

A sz�rke h�tk�znapok,amelyet mindannyian ott hordozunk a h�tunkon, ak�r egy hatalmas p�pot, f�lem�szt mindent.

Itt �ld�g�lve a tengerparton mik�zben l�baim a h�v�s s�s v�zbe l�gatom, �s a lemen� nap sugarai k�z�tt, eszembe jut minden egyes pillanat, ami sz�momra az �r�kk� val�s�got jelentette, �s jelenti a mai napig is.

Uchiha Sasuke orsz�gunk uralkod�ja, �s minden id�k legnagyobb cs�sz�ra. 1798 tavasz�n, a cseresznyevir�gok szirmai k�z�tt pillantottam meg �t el�sz�r. M�r akkor hatalmas uralkod�k�nt volt h�rhedt. M�s f�l�ve �lt a tr�non m�r, amikor egy asz�lyos id�szakban a n�p f�ll�zadt, ugyan is nem volt el�g rizs, �s b�za Jap�nban. A cs�sz�r mindent bevetett, m�g K�n�ba is k�ldetett, de ez nem nyugtatta meg az alattval�it.

Ekkor t�rt�nt minden. Aznap ismerkedtem meg vele, �s Narutoval.

Ap�mat soha sem ismertem, �desany�m egyetlen egy sz�t sem eml�tett vele kapcsolatban, �s valami okn�l fogva, nem is �rdekelt. Konoha v�ros�nak sz�l�n laktunk egy kisebb birtokon. Soha sem �rtettem, mib�l tudjuk fenntartani magunkat, hiszen �desany�m mos�n� volt, �n pedig iskol�ba j�rtam, m�ghozz� a legjobba.

Az �r�im v�gezt�vel indultam el hazafel�, �s ahogyan befordultam az egyik kisebb utc�ba �szrevettem, hogy gyan�s alakok kezdenek el k�vetni. Gyorsabbra vettem l�pteimet, majd kisiettem a f��tra, h�tha �gy ler�zhatom �ket, de nem t�g�tottak. A nap m�r nyugov�ra t�rt, �s h�v�s szell� f�jt arcomba, ami m�g jobban lelass�tott.

Hirtelen megtorpantam.

Fogalmam sincs milyen bels� k�sztet�st vezetett  arra, hogy meg�lljak, de megtettem. P�rlovas �llt meg t�lem p�r m�terre. H�trapillantottam, �s �ld�z�im is ugyan olyan megd�bbent tekintettel m�regett�k a lovasokat ak�rcsak �n.

„Most m�g is mi t�rt�nhet?”-gondoltam akkor magamban.

B�tors�got v�ve magamon, az idegenekre pillantottam, �s m�r ekkor biztos voltam magamban. Szerelmes lettem, �s ezen senki, �s semmi sem tud ezent�l v�ltoztatni.

Fekete d�s haj�ba belekapott a sz�l, amelyet arc�ba f�jt. S�t�t szemeivel �reztem, hogy eg�sz testemen v�gig tekint. Testtart�sa mindent el�rult r�la. Nem mindennapi ember.

Lesz�llt lov�r�l, �n pedig teljesen el voltam b�v�lve. Annyira, hogy tal�n m�g a sz�m is t�tva maradt.

- Mit k�pzeltek? - hallottam kicsivel t�volabbr�l. - Hajoljatok meg! - parancsolta. Ijedten t�rtem magamhoz. Let�rdeltem a f�ldre, �s meghajoltam l�ba el�tt. - Kotr�djatok innen! - sz�lalt meg ism�t a katona.

N�ma cs�nd kerekedett k�r�l�tt�nk, a sz�l ism�t f�lt�madt. Az �j m�r lesz�llt. �n megmoccanni sem mertem annyira rettegtem. De legf�k�ppen ink�bb k�v�ncsiv� tett e helyzetem, �s �vatosan f�lemeltem fejem, k�zben pedig alaposan v�gig m�rtem az el�ttem �ll� f�rfit.

- Kelj fel! - utas�tott.

Se sz�, se besz�d, abban a pillanatban kiegyenesedtem. Legal�bb m�s f�lfejjel lehetett magasabb t�lem. �reztem, hogy sz�vem a torkomban dobog, �s pillang�k repkednek a hasamban. F�lfoghatatlan �rz�s j�rta k�r�l eg�sz l�nyem.

- Fels�g ideje lenne indulnunk! - sz�lalt meg a katona. �vatosan fel�je pillantottam. Magas ak�rcsak uralkod�nk, sz�les v�llak, sz�ke, haj �s �g k�k szemp�r. Magabiztos, ak�rcsak nagyvez�re.

- Ki vagy te? - intette fel�m a k�rd�s�t.

- V�laszol, ha k�rdeztek!

Torkomban akadtak a szavaik, �s fogalmam sem volt arr�l, el�ruljam e. �gy ink�bb h�tr�lni kezdtem, valami bels� k�sztet�s arra utas�totta l�baim, hogy nem szabad maradnom.

- M�g is hov� igyekszel annyira? - a katona ut�nam kapott, �s visszar�ngatott a cs�sz�ri �fels�ge el�.

- Eresszen el! - hirtelen eredt meg a nyelvem. B�r m�r akkor megb�ntam, amikor kiejtettem az els� sz�t, m�g is �gy tartottam helyesnek, hogy figyelmeztessem, �nhozz�m csak �gy nem �rhet senki sem.

- M�g is mit k�pzelsz te l�ny? - sz�rte ki fogai k�z�tt, majd f�lemelte jobbj�t, �s m�r �t�tt volna, de ekkor egy csattan�s, ami nem rajtam hagyott nyomott.

- Most m�r el�g lesz, induljunk. - sz�lalt meg m�ly �s rekedtes hangj�n. A csattan�s nem �t�snek bizonyult, hanem a katona karj�t ragadta meg hihetetlen nagy er�vel.

- De uram. - lesett mint borj� az �j kapura, nem tudta hov� tenni az el�bbit.

- Nem k�rtem hozz� sz�l�st Naruto. - teh�t �gy h�vj�k. A katona b�lintott, majd elengedett, �s h�tat ford�tva nekem elindult vissza lov�hoz.

�n a nagy �r el�tt �llva egy-k�t l�p�snyire, megejtetem egy kis mosolyt a feljebb val�mra. B�r magam sem tudtam mi�rt, nagyon j�l esett ez a reakci�m. Azzal meghajoltam, �s elindultam arra amerr�l j�ttem.

A cs�sz�r, Naruto �s m�g az a p�r katona, alig p�r l�p�sem ut�n m�r k�dd� v�ltak el�ttem.

Valami�rt hal�losan biztos voltam abban az �rz�semben, hogy nem, ez volt az utols� alkalom, hogy tal�lkoztam ezzel a f�rfival.

Felnevettem hiszen ezek m�r olyan r�gen t�rt�ntek. Lassan t�z kerek esztendeje. Vajon � vissza eml�kszik erre a napra? K�tlem.  

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s