Álltam, mint egy tű, levegőt is elfelejtettem venni. Ez meg mit keres itt? Már gombolta volna ki a nadrágját, amikor szobatársam lépet be rajta.
- Te meg ki a franc vagy? – sipákolta. Daichi gyorsan összeszedte magát, majd az ajtó felé indult.
- Még találkozunk! – azzal elsietett. Ino értetlenkedve nézett rám. Nem, hogy ő én sem értettem semmit sem. Kezdetem félni. Ez a férfi nem normális!
- Jól vagy? – ült le mellém. Magam elé meredt és úgy nézhettem ki, mint aki transzban van.
- Ja. – bólintani is alig bírtam. Délután az egyetemen a figyelés se úgy, ment mint eddig. Anyu tisztában van azzal, hogy mit tett? Miért nem hisz nekem? Az biztos, hogy még a telefont sem veszem fel neki! Inkább azt a nyomorékot választja, mint a saját gyerekét? Anya az ilyen?
Este még dolgozni is bementem, viszont minden figyelmemet elvetet Daichis sztori. Ügyetlen voltam csak bajt csináltam magam körül. Végén, már odáig jutottam, hogy leültem, és elkezdtem a sírást. Senki sem értheti meg mit érzek. Éveken át molesztált az a semmirekellő!
- Egek! – Hinata a hátamat simogatta – Valaki bántott? – aggodalmaskodott. Még is, mit kellene mondanom nekik? Magamban is alig bírom feldolgozni, nem, hogy még beszéljek is erről.
- Sakura! Keresnek! – megtörültem a szemem, majd kimentem. Ino állt az ajtóban.
- Mit szeretnél? – furcsán nézett rám.
- Ezt a reggeli férfi neked hagyta. – nyújtott felém egy levelet. Nagyot nyeltem, mindenki engem nézett. Elvettem a levelet, nagyon nagy lelki erőre volt szükségem, hogy kinyissam.
„Remélem tudod, hogy én mindig is figyelni foglak! Az enyém leszel te kis kurva! Az egyetem és a barátnőid nem fognak téged megmenteni attól, ami rád vár. Eljövök érted Sakura!”
Összetéptem a levelet, majd beledobtam a kukába. Kinéztem az ajtón, és a szemben lévő kávézóban ott ült. Éppen iszogatott. Kajánul elmosolyodott, majd felemelte a poharat jelezve, hogy ez a kört az én egészségemre issza.
- Ki volt az a fogyatékos? – Ino hangja csengett a félelemtől.
- Jobb, ha ebbe nem keveredtek bele! – levettem a köpenyem, fölkaptama táskám és már indultam volna ki az épületből, de mind a hárman elállták az utam. – Engedjetek!
- Azt már nem! Még is mi folyik itt? – Tenten mérges volt, és látszólag a többiek is.
- Bennünk megbízhatsz Sakura. – Hinata félénk mosolya elárult számomra mindent.
- Tudom! De ezt magamnak kell lerendeznem. – ismét kinéztem az ajtón, de ekkor már nem volt ott. – Eltűnt..-suttogtam. Majd a semmiből megláttam a képét. Akár egy éhes oroszlán úgy nézett be az ajtón. Megfogtam és elpattintottam a zárt, hogy véletlenül se tudjon bejutni. Ino ijedten ugrott arrébb. Daichi megnyalta a száját, és kiéhezve nézett rám.
- A kurva anyádat! Takarodj innen! – ordítottam a képébe.
- Hívom a rendőrséget! – Hinata tárcsázta a számot. Daichi egy csókot küldött felém, én meg bemutattam neki, és közöltem vele visszamehet az anyjába. Majd beült egy taxiba. Hinata lerakta a telefont. Beleszólni sem mert.
- Istenem! Jelentsük fel a picsába! – Tenten akár egy gyilkos úgy nézett az elhaladó taxi után.
- Semmit nem érsz vele. – tettem le a táskám.
- Miből gondolod?
- Mert már mindent megtettem onnan! A saját anyám nem hitt nekem, hogy ilyen! Rendőrségen is voltam, kivizsgáltak, mindent, de semmit nem találtak. Orvosnál voltam, de mivel már nem voltam szűz az első bántalmazásnál így ez is hamu.
- De itt vagyunk, mi tanúnak és..
- És mi? – értetlenkedtem – Mit fogtok mondani? Hogy egy csávó elhaladt itt kéjes mosollyal? Mert ennél többet nem lehet!
- És a levél?
- Géppel írott! Semmi! Ő tökéletesen tudja, mit kell tennie.
- Sakura..- kezdett bele Tenten – Biztos vagy abban, hogy édesanyád még életben van? – nagyot nyelt.
- A héten beszéltem vele telefonon. – bár, ami azt illeti. – Megölte őt igaz? – ő csak bólintott – Az a hívás nem mostani..- teljesen kész voltam.
Ino elintézte, hogy kiküldjenek pár embert a házunkhoz. Megállapították, hogy anyukám több, mint két hete eltemették ugyan is szívrohamot kapott. Azt a pénzt, amit kaptam Daichi küldte. Ezzel tudott követni. Bementem a bankba és közöltem, nem kérek több utalást a számlámra senkitől sem. Egyedül csak akkor tehetik meg, ha előtte betelefonálok, vagy beszólok az engedélyre. Aludni is alig tudtam, pedig már nem volt sok, hogy befejezzem a sulit. Arra gondoltam, hogy átíratom magam valahova máshová. De megint meneküljek, meg fussak el?
Eltelt két hét és Sasuke sem jelentkezett. Állítólag valami világ körüli útra ment, vagy fene tudja. Nem is érdekel már ő sem. Én csak minél hamarabb megakarok szabadulni ettől az átokfajzattól. Egy horror film nem ilyen ijesztő mint a saját életem.
Dolgoztam suliba jártam. Persze leveleket kaptam, hogy figyellek, meg enyém vagy stb. Féltem e? Egyértelmű! Mindig megnéztem kijön mögöttem, vagy figyel e valaki. Lehet, hogy szándékosan csinálta ezt? Hogy teljesen kétségek között éljek és megfélemlítsen?
Pont munkába igyekeztem, amikor leszólított az úton. Egy cukrázda előtt ült, és almás lepényt evett.
- Te komoly azt gondolod, hogy meg tudsz szabadulni tőlem? – kacagott – Ha nem akarsz édesanyád után menni, szépen azt teszed amit mondok. – elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam és szembeköptem. Ezután pedig jól bemostam neki egyet. Mindneki minket bámult.
- Te egy utolsó rohadék vagy! Anyád forog a sírjában,a mikor lenéz rád, te fasz! – felém iramodott, és elakart kapni, de én ügyesen a háta mögé kerültem megfogtam az asztalon lévő vázát, majd szét basztam a fején. Vérzett, de semmi. Nevetett.
- Ribanc.
- Anyád! – majd fölkaptam a székét és pofán vágtam vele. Ekkor elterült a földön, de még mindig semmi. Élt. Beszarok! Akár egy csótány!
Érzetem, hogy én erre nem vagyok képes. Fogtam magam és elszaladtam. Mit kellett volna tennem? Sosem lennék képes megölni senkit sem. Még ezt a gyilkost sem. Amint beértem a boltba, két számomra ismerős ült és úgy látom rám vártak.
- Jól vagy? – sietett elém Hinata.
- Nem komoly. – nyugtattam.
- Itt járt a reggel és..
- Leköptem bemostam neki, szétvertem a fején egy vázát, arcon vágtam egy székkel és még él. Szerintetek ez miből készült? Mert, hogy nem ember az is biztos! – a hideg is kirázott. – És mögöttem van igaz? – Hinata bólintott. Megfordultam, és egyenesen a képembe nevetett. Undorító.
- Az vagy, amit én akarok! – indult meg felém.
- Elég volt! – Sasuke elém állt, majd megragadta nevelőapám nyakát és kidobta az épületből. Naruto pisztolyt rántott, majd rászegezte.
- Ha még egyszer az épület, vagy a lányok közelébe megy lelövöm a gecibe! Nem viccelek barátom, egyenes a töködbe lövöm, és megvárom míg elvérzel!Ő csak kacagott, majd lelépett.
- Teljesen kész vagyok idegileg! – és ez valóban így volt. Se éjelem,se nappalom. – Aludni sem tudok!
- Nem lesz semmi baj! – öleltek meg barátnőim.
- Sakura. – Narutora néztem – Lenne itt valami. Ha segíteni akarunk, tudnunk kell mindent erről az alakról. Több, mint valószínű, hogy bántani fog.
- Miért segítenétek nekem? – elmosolyodott, majd Hinatához lépett és megpuszilta.
- Az a bolond, egy újjal sem érhet az én drágámhoz. – aranyosak – Más részt, pedig azt gyanítom fontos vagy a barátom számára. – bökött fejével Sasukéhoz. Ő az ajtóban állt, és az arra járókat figyelte. – Ő mondta, hogy jöjjünk vissza Bulgáriából. Nem tudom mit tettél vele, de remélem te másabb leszel mint az előző.
Elgondolkodtam. Ezért lemondta a meghívásokat külföldről? Értem? Egy senkiért? Odamentem az ajtóhoz, majd belé karoltam. Rám nézett fekete szemeivel, és fölsóhajtott.
- Nem hagyom, hogy bántsanak. – suttogta. Kedves tőled. De nekem kellene ezt mondanom.
- Nem akarlak belekeverni.
- Azóta benne vagyok mindenben, amióta összefutottunk a metrón. És ami azt illeti, egy részed már az enyém. Ahogy fordítva is igaz. – természetesen értettem a célzást. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de lehet kezdek beléd szeretni. Te vagy az én hősöm Sasuke. A lányokra néztem, és persze Narutora, aki habzsolta magába az instant ráment. Kigondolta volna. Nem rég, még éppen kipenderített az öltözőből, most meg itt van, hogy megvédjen. Ez a fiú, pedig sok lány közül, engem segít, és azt hiszem több van itt a levegőben, puszta szexnél.
Esetleg egy vad románc? Kitudja, abban viszont biztos vagyok, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megállítsam zaklatómat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia! Köszönöm szépen!