Komolyan mondom, engem minden utolért! Hát nem hiszem el! Mint a villámcsapás olyan gyorsasággal nyitottam ki szemeim. Egy kocsiban ültem hátul. Illetve először feküdtem, azután ültem, miután felkeltem, na mindegy. Oda kint sötét volt, a város lámpái tartották egyedül fényben az utakat. Elől az a híres fiú ült. Mellette senki.

-          Felébredtél? – a visszapillantóból nézett rám. Megfogtam a fejem ugyan is sajgott, mint állat.

-          Látod. – nem akartam kedves lenni, és jó pofizni. Ismerem a hozzá hasonlókat. Azért kedveskedik, hogy kihasználjon másokat.

-          Nem kell flegmáznod! Normális ember vagyok, felfogom a dolgokat!

-          Nem érdekel a véleményed! – megállt a városban valahol, majd kiszállt és az én ajtómat is kinyitotta.

-          Szállj ki! – parancsolt rám. Ezer örömmel megtettem. – Utálom az olyan hülye libákat, mint ami te is vagy! Kajak azért jöttél, hogy ekkora galibát keverj nekem?

-          Te meg még is mi a francról beszél? Azt sem tudom ki vagy! Életemben nem hallottam rólad! Te nagyon el vagy tájolva! Nem minden rólad szól! És én sosem leszek a rajongód! Ugyanis az ilyen elkényeztetett sztárbabák engem nem érdekelnek! Akkora egy barom vagy, hogy az már nekem fáj! Na, jó éjt! – azzal sarkon fordultam és otthagytam.

Nem volt nehéz visszatalálnom a kollégiumba. Ino már az ágyában feküdt és aludt. Gondolom lelépett inni, utána pedig ment is haza, annyira berúghatott őt ismerve, hogy megfeledkezett rólam.

Sasuke sokáig járt a fejemben. Lehet azért, mert bevertem a fejem? Így visszagondolva, iszonyat helyes, és nem csodálom, ha Naruto annyira féltette, hiszen ki tudja hányan törtek már az életére és… ah mindegy rohadt nagy barom vagyok. Alapból azért, mert ilyen hülyeségeken gondolkodom. Nincs sok eszem az biztos!

-          Minden oké? – kérdezte Hinata, miközben a csokit a tészták helyére akartam kipakolni.

-          Nincs. – sóhajtottam, majd leültem a földre. Legszívesebben elsírtam volna magam, hogy hogyan tudtam ekkora hülyeséget csinálni.

-          Történt valami? – Tenten aggódva ült le mellém.

Elmeséltem nekik mindent, hiszen tudtam, hogy senkinek nem adják tovább.

-          Értem. Sasuke tényleg nagy sztár. Naruto azért óvja, mert másfél évig járt egy lánnyal, aki jól átbaszta szegény fejét. A családja évekkel ezelőtt meghalt. Itachi a bátyja pedig Amerikában él.

-          Honnan tudsz ennyi mindent róla? – értetlenkedtem.

-          Egykorúak vagyunk. Általánosban osztálytársam volt. – ezt nem gondoltam volna.

-          Fizetnék! – mind a hang irányába fordultunk. Emlegetett szamár. Letette a kosarat a múltra és úgy tett, mintha soha sem találkoztunk volna. Meg is érdemlem, hogy ilyen legyen.

-          Megyek! – Tenten már ütötte a kasszába a dolgait. – Sakura! – ránéztem – Este elviszlek titeket egy remek helyre. Itt a sarkon van egy tök jó szórakozó hely, bulizunk, meg pasizunk. Remek lesz! – nem értettem semmit, de bólintottam.

-          Oké. Hinata?

-          Megyek!

-          Lesz még valami? – most komolyan muszáj ennyire undoknak lennie? Elmerengtem, majd amikor fölálltam megint szédülni kezdtem. Tenten nem vette el a pénzt, azonnal odaszaladt hozzám. Az orromból megállás nélkül ömlött a vér. – Bonts fel vécépapírt! – Hinata úgy is tett. –  Fogd a fejét! – utasított. – Mi történt veled Sakura? – válaszolni sem tudtam.

-          Kikel hívnunk a mentőket!

-          Beviszem én. – Semmit nem láttam, mégis mindenre emlékeztem. Ahogyan Sasuke betett a kocsiba, majd elhajtott. A kórházban kaptam valamit, amitől visszajött a látásom. Közölték velem, hogy agyrázkódást kaptam, de jobban leszek.

Kiléptem a vizsgálóból ő pedig neki volt dőlve a falnak, becsukott szemekkel, és kereszt befont karral. Lehet, hogy csak azért, mert beütöttem a fejem, de nagyon is elbűvölőnek tartottam.

-          Viszlát! – rám nézett, az ápolónők pedig mind felismerték.

-          Ez ő! – sikította az egyik.

-          Gyere! – megfogta a kezem, és maga után húzott.

-          Arra van! – komolyan egy kórházban, hogy lehet így viselkedni? Belökött valamelyik raktárba. Kezét a szájamra tetet, én pedig levegőt is elfelejtettem venni. Hallgatóztunk, hogy a tömeg, aki őt üldözte, mikor megy odébb.

-          Amióta összetalálkoztunk, csak a bajom származott belőled! – suttogta indulatosan.

-          Nem kértem! – löktem el a kezét.

-          Érdekes egy lány vagy te. – szája sarkában megjelent egy pici mosoly.

-          Csak pofátlan vagyok.

-          Nem – rázta meg a fejét – Harcias vagy. Nem adod könnyen magad, senkinek sem. Ez tetszik. Sosem találkoztam hozzád hasonlóval. Engem még életemben nem küldött el senki sem a francba. – nevetni akart, de ekkor, én tettem a kezem a szájára.

-          Sosem jutunk ki innen, ha ezt csinálod.

-          Kíváncsi lennék valamire.

-          Például?

-          A csókod is olyan tüzes, mint, ami te vagy?  - válaszolni sem tudtam, abban a pillanatban lekapott. Akármilyen szenvedélyes is volt, éreztem teste hidegét.

-          Elment az eszed? – belevörösödtem. Ilyenkor örültem egy kis sötétnek.

-          Nem megdugtalak, hanem megcsókoltalak. – halványan kinyitotta az ajtót, majd kiszaladtunk. Gyorsan bevágódtunk a kocsiba, majd elhajtottunk.

Ha léteznek csodák, akkor ez több mint valószínű, hogy az. A világ legnagyobb csodája! Zenét rakott be és fűtést kapcsolt.

-          Hallottam, mi történt a volt barátnőddel. – izmai megfeszültek. Kényes téma.

-          Az már a múlt.

-          De attól még nem felejtetted el. – néztem rá.

-          Ez nem tartozik rád.

-          Mi volt a neve?

-          Ez sem!  - nem is firtattam tovább a kérdést. Teljesen igaza volt, semmi közöm az életéhez.

-          Visszamegyek dolgozni. – úgy éreztem megint sikerült megbántanom pedig, ami azt illeti tényleg semmi rosszat sem tett ellenem. Megesik, hogy az ember akarata ellenére is bánt másokat, de velem egyre többször fordul elő.

Kiszálltam a kocsiból, még elköszönni sem volt időm, elhajtott.

-          Na, mi volt? – kíváncsiskodtak barátnőim.

-          Semmi. – sóhajtottam csalódottan.

-          Te! – mutatott rám Tenten vádlón – Te szerelmes vagy!

-          Mi van?  Csak bevertem a fejem! – ellenkeztem.

-          Nekem ezt nem meséled be! Te belezúgtál Sasukéba! – mind a ketten felnevettek, bár én egyáltalán nem tartottam annyira viccesnek.

Este még is csak elmentünk abba a szórakozóhelyre. Viszont a kíváncsiság, majd meg ölt, hogy megtudjam, ki volt Sasuke barátnője. A pultnál ültem és a pincér kedves csábító mosolyába próbáltam beleszeretni, de akkor eszembe jutott annak a hülyének az arca és inkább elsírtam volna magam mintsem, hogy szobára menjek vele. 

Már a negyedik kör vodkát húztam le, éreztem arcom egyre jobban vörösödik az alkohol hatására. Ilyet sem tettem még életemben. Két barátnőm a táncparketten rázta magát, és nagyon jól érezték magukat. Szétnéztem a helyiségben, és ekkor láttam meg őt. Az egyik sarokasztalnál ült Narutóval. A múltkori sapkát viselte, bár szerintem egyáltalán nem ezt hívják álcának.

Úgy döntöttem bosszút állok!

-          Helló cica! – ült le mellém egy ismeretlen srác. Kopasz volt, és tele tetoválásokkal. – Nincs kedved táncolni? – válaszra sem méltattam, de mivel égtem a kíváncsiságtól, ezért a többiek felé vettük az irányt. Én a létező összes csábítást bevetettem, és párszor Sasukéra néztem, csak, hogy érezze a törődést. A partnerem ekkor megragadott, és az emelet felé kezdett rángatni.

-          Engedj el! – ordítottam.

-          Még mit nem! – Ez kajakra süket? Felidegesítettem maga, majd orrba vágtam.

-          Hagyj már! – részeg voltam, de nem annyira, hogy ne tudjak magamról. Ennek a hatása az volt, hogy még jobban felidegesítettem.

-          Enged el a csajom, vagy, kapsz egy szép lyukat a tetkóid közé! – a férfi habozott, majd amikor látta Sasuke nem viccel elengedett. Visszaindultunk a többiek közé. Senkinek sem tűnt fel, hogy mi történt, az imént. Szerencsére. – Féltékennyé akarsz tenni? – lökött neki a falnak, majd belecsókolt a nyakamba.

-          Eszemben sincsen! – kaptam a fejemhez Édes Istenem, mi történik velem? Felnevetett, majd megfogta a kezem, és besétáltunk egy zárt szobába. Itt senki sem volt.

-          Ez a hely az enyém. Tenten azért mondta, hogy ide gyertek, mert tudta, hogy nem rég csináltattam. Nem volt mire költenem a pénzt, ezért hoztam létre ezt a helyet. – lökött az ágyra, majd levette a felsőjét – Ami azt illeti a pincér azért nem kezdett ki jobban veled, mert közöltem vele kirúgom, ha hozzád ér! Soroljam még az indokokat, hogy mennyire kívánlak?

Akkor jutott el tudatomig szavainak értelme, amikor már teljesen magával ragadott a hév. Semmi ellenkezést nem mutattam afelé, hogy miért nem szabadna lefeküdnöm vele.

Semmi sem zavart meg bennünket. A zene halkan hallatszódott be, de a sóhajok és nyögések, mindent elnyomtak körülöttünk. Az biztos, hogy azokat, akikkel lefeküdt örök emlékkel adományozta meg, ugyanis fantasztikusan csinált mindent! Nem tudom, hol tanulta, de akár egy görög Isten!

Hajnali öt után ébredtem fel, és akkor tudatosult bennem, hogy belecsöppentem egy egyéjszakás kalandba. Már csak azért is, mert sehol sem volt. Mindjárt gondoltam, hogy ő sem gondolta komolyan ezt az egészet.

Anyu délután hívott, hogy mennyire hiányolnak már Daichivel. Hát én meg nem! Az a férfi maga az Istencsapás! Egy pedofil ördög. Közöltem vele, hogy őt szívesen látom, de nem szeretnék hazamenni, ugyanis utálom a férjét, persze ezt ő midig is tudta.

Alig ballagtam el általánosból, amikor először rám mászott, persze nem adtam magam és többször szóltam anyunak, de ő hazugnak nevezett. Sosem tudtam bebizonyítani neki, hogy tényleg egy undorító ember. Három évre rá veszítettem el a szüzességem, amikor az akkori barátommal egy éve együtt voltunk. Szerettem, de nevelőapám elijesztette mellőlem. Rá nem sokra egyszer, amikor anyu éjszakás volt, rám tört a szobában és szexuálisan is bántott. Orvoshoz jártam jó ideig titokban, mert nem bírtam feldolgozni a történteket. Ez többször is előfordult, mind addig, amíg ott nem hagytam őket és el nem menekültem ide.

Valaki kopogott a szobám ajtaján. Kinyitottam és legszívesebben a világból is elmenekültem volna az ismerős arc láttán.

- Szervusz Sakura! – dőlt neki az ajtófélfának. – Hiányoztam? – lökött be, majd bevágta maga után az ajtót. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés