- Sakura, Sasuke, mit csináltak az elmúlt két órában? - kérdezte az osztályfőnökünk, unott arccal bámulva ránk a tanári előtt. Egymásra néztünk az említett fiúval. - Kérem, valami jó kifogást találjanak most ki. - sóhajtott a férfi.
- Bocsánat sensei, tudja azt hittem vasárnap van. - kezdtem bele az első dologba, ami eszembe jutott, hallottam ahogy Sasuke élesen beszívja a levegőt, nehogy elnevesse magát, a nagyon gyenge kifogásom miatt.
- Persze ez bárkivel előfordulhat. - bólogatott komolyan Kakashi-sensei. - És maga is ebben a tudatban volt? - nézett a mögöttem vigyorogni nem próbáló srácra.
- Hát, izé - kezdte volna, de a szavába vágtam.
- Nem ő átjött, hogy menjünk együtt, de én mondtam neki, hogy nem is kell menni, ő meg elhitte. - vontam meg lazán a vállam.
- És maga, mindent elhisz, amit mondanak? - csúsztatta le a szemüvegét a sensei.
- Általában nem, de elég komolynak tűnt. - mutatot rám Sasuke.
- Rendben, elmehetnek. - sóhajtott ismét Kakashi.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre, majd mint akit puskából lőttek ki, rohantunk fel az emeletre, ahol az osztály termünk is volt.
- Azt hitted vasárnap van, komolyan Sakura? - kérdezte Sasuke, mikor már elég messze voltunk a tanáritól.
- Nem jutott jobb asz eszembe, múlthéten vonat késés , előtte kettővel meg túl sokat ittál és összehánytad a villamost, én meg nem akartalak egyedül hagyni, kifogásokkal álltál elő. - forgattam a szemeim. - Amúgy meg kit érdekel, milyen a kifogás, ha leigazolja nem?
- Jogos, - nyújtózott. - milyen óránk lesz? - kérdezte csak úgy mellékesen, mintha érdekelné.
- Kémia, utána van egy történelem, meg két tesi. - idéztem fel kissé hunyorogva az órarendünket.
- Kémiából röpi lesz, nem? - kezdett el kotorászni hátitáskámba a fiú, kivette a kémia tankönyvem, és lapozgatni kezdte.
- Nyugi írtam neked puskát. - álltam meg a terem ajtónk előtt. Rátettem a kilincsre a kezem, nagy levegőt vettem majd lenyomtam. A teremben ugyan az fogadott, mint minden nap. Egy kisebb lánycsoport, név szerint a pláza ribik a jobb hátsó sarokban nyomkodták a nagyon okos telefonjaikat, és közben trécseltek, hogy éppen melyik faszit cumizták le itt és ott. A másik sarokban egy nagyobb fiú csoport, ők voltak a izomisták, szkander bajnokságot tartottak. A többiek vagy egyedül vagy kettesével, épp hármasával tanultak,beszélgettek az ablakba, vagy a padjuknál. És persze ott volt még az osztály bohóca is, ki ne hagyjam, épp a tanári asztalon ugrált, és közbe dumált a többieknek, hogy a hétvégén milyen nagy buliban, volt és mit csinált.
- Hülye Naruto, már megint az asztalon táncikálsz? - álltam meg előtte, majd felnéztem a magasságba.
- Megjöttél, Sakura baba? - nézett rám vigyorogva Naruto. - Már szebb lesz a napom.
- Oh, reméltem is. - forgattam meg szemeim, majd az előttem lévő ablakot kezdtem fikszírozni, ahol barátnőm olvasott, egy jó vaskos könyvet. - Naruto. - intettem az asztalról épp leugró srácnak, majd Sasuke felé fordultam, kivettem a táskámból a még este, neki írt Kémia puskát.
- Ezer hála, Sakura. - mosolygott kedvesen rám, miközben elvette a kezemből az apró papír fecniket.
- Remélem, el tudod olvasni, siettem vele. - mosolyogtam rá vissza, majd visszafordultam az ablakhoz, és elindultam a könyvébe belemélyedő Hinata, felé.
- Szia, Sakura. - köszönt, könyvét összecsapva, barátnőm.
- Szia, Hinata. - köszöntem vissza, majd a könyvére mutattam. - Mennyire jó?
- Annyira, nem - nézett a kezében tartott könyvre, majd vissza rám. - neked nem tetszene.
- Kár pedig, régen olvastam már valami jót. - mondtam kissé csalódottan.
- Miről dumcsiztok cicamicák? - furakodott be a képbe Naruto.
- Könyvekről, tudsz mondani valami igazán jót? - nézett rá unottan Hinata.
- Igen, a Kámaszutra, ki is próbálhatnánk, Hinata baba. - hajolt szerintem már túl közel Izához a fiú.
- Már mindent próbáltam. - vont vállat Hinata. - Ja és azt hiszem mondtam már, Naruto, de Hinata vagyok nem "Hinababa". - formált idéző jeleket kezével. Ez használt, Naruto durcásan visszament Sasukéhoz, aki épp az egyik izomistával, Saival tárgyalt valamit. Gondolom a kémia röpire írt puskákat akarja Sai, hiszen arra mutogat nagyon, már majd nem indulok, hogy elküldjem melegebb éghajlatra a srácot, mikor oda sétál az egyik pláza ribi, Ino és Sasuke nyakába akaszkodik.
- Hát ott meg mi történik? - lépett mellém Hinata, és ő is a kis jelenetet nézi, hogy Ino kérdez Sasukétól, valamit majd felágaskodik, és megborzolja a fekete kócosan zselézett haját, majd valamit belesuttog a fülébe, aztán megfogja a kezét és elindulnak az ajtó felé. Én meg valószínűleg elég furcsa képet vághatok, mert mikor Sasuke erre néz, átfut az arcán valami aggódás, és értetlenség keveredése. De nem jön ide, hanem kimegy Inoval a teremből, én meg csak állok ott lefagyva, Hinata közbe mond valamit, hogy a ribik már megint akcióznak, vagy valami hasonló, de nem nagyon értem, mert elkezd sípolni a fülem, tompulnak a külső hangok csak a sípolást hallom. Aztán Naruto jön oda hozzám, megrázza a kezét előttem, amire végre észhez térek.
- Jól vagy Sakura? - néz rám komolyan, az amúgy mindig komolytalan srác. Szóval tényleg furcsa képet vágtam.
- Ja persze, csak gondolkoztam. - próbálok nem bele nézni a kék szemeibe, ő csak vállat von, majd a barátnőm felé fordul, aki csak óvatosan megrázza a fejét, majd odébb áll. Hinata is elindul a padunk felé, én követem, majd leülünk, és csöndben nézünk magunk elé.
- Seprű fej nagyon néz téged. - mondja kissé később Hinata, Sai felé sandítva.
- Biztos azt akarja, hogy neki is írjak kémia puskákat. - vontam meg a vállaim. - Egyébként is minek nézelődsz te hátrafelé? - nézek rá kérdőn, nem szokása forgolódni, mindig nyugodtan ül a padjában, olvas vagy épp tanul.
- Csak néztem, hogy Naruto mit bohóckodik össze vissza. - vonta meg ő is vállait, majd felém hajolt. - Erre jön. - suttogta a fülembe. És tényleg, néhány másodperc múlva az izom kolosszus seprűhajú, menő csávó Sai állt, a padom mellett.
- Szia. - köszönt, gondolom nekem.
- Mi kéne? - mondtam kissé gorombán, a kelleténél, de most valahogy nem érzem magam kedvesebb hangulatban.
- Fú, nem gondoltam, hogy egyből a tárgyra kell majd térnem. - vakarta meg idegesen a tarkóját, Sai.
- Nem szeretek sokat kertelni, szóval jobb is ha a tárgyra térsz.
- Nos, tudod régóta figyellek téged, már, mint csak így az osztályba, nem követlek meg ilyenek.
- Ez megnyugtató, már mint, hogy nem vagy valami zaklató.
- Igen, az azért durva lenne. - mosolygott.
- Igen, az lenne. - mosolyogtam én is.
- Szóval, gondoltam, elmehetnénk valahova valamikor, suli után, hétvégén. Vagy mikor neked jó. - Hoppá, na erre nem számítottam, most akkor ki kéne találni valamit, hogy azért ne alázzam meg, gondolom ciki lenne ha elröhögném magam, vagy ilyesmi...
- Tudod - kezdtem volna valami gyenge kifogásba, hogy szülni fog a macskám, anyám meg délutánra megy dolgozni, és most nem tudok suli után sehova elmenni, de akkor belépett az ajtón Sasuke és Ino kézen fogva. Sasukénak már nem úgy állt a haja, ahogy reggel, és a pulcsija is Inón volt, ezért bennem elakadt a szó, és éreztem, hogy melegedik a fejem és a testem is, így Hinata válaszolt helyettem.
- Nagyon szívesen elmegy veled, Sai, most épp jó neked? - állt fel a székről barátnőm, majd a táskámat a srác kezébe nyomta, engem felállított a székről, intett Narutonak, hogy intézze Sasukét, majd kitessékelt az ajtón, amíg Sai elszaladt a táskájáért, lepacsizott pár haverjával, és visszasietett hozzám. - Mondd, hogy hányt, és megígérted az anyukájának, hogy hazakíséred. - tette még hozzá gyorsan Hinata, majd visszacsukta az ajtót, mi meg ott maradtunk ketten az üres folyosón, épp vége lett a becsengetésnek, miszerint kezdődik az óra, ami Kémia, és én egy csomót tanultam, és Sasukénak puskát is írtam. Már majdnem nyitottam a szám, hogy inkább vissza megyek, mikor Sai elkapta a csuklóm, és elhúzott a tanárihoz, közben találkoztunk a Kémia tanárral, akinek elhadarta, a kamu hányást meg anyunak megígérte, hogy elkísér, és stb.
- Sai, mi szél hozta erre? - kérdezte az ofőnk Saitól.
- Sakura rosszul van, felhívta az anyukáját és mivel Sasuke épp nem ért rá megígértem neki, hogy hazakísérem, mert már volt olyan, hogy elájult az utcán és hasonlók. - hadarta el Sai.
- Rendben, menjenek. - hallottam meg a tanárnő hangját, majd Sai kijött a tanáriból, kacsintott és elindultunk a lépcsőhöz, hogy elhagyjuk az iskolát. Már majdnem a lépcső alján voltunk, mikor ajtócsapódást hallottam, és, hogy Sasuke a nevemet mondja. Megfordultam, ő meg idegesen, és lihegve állt előttem.
- Majd én hazaviszlek, Sakura. - nézett rám aggódva.
- Nem kell, majd én intézem. - állt elém Sai, ami Sasukénak nem nagyon tetszett, de nem szólt érte, csak nézett tovább engem, már amennyit látott belőlem.
- Meg leszek, menj vissza, és írd meg jól a röpit. - mosolyogtam rá. Ő bólintott, majd elindult vissza a terembe. Mi meg kisétáltunk a suliból.
- Szóval, merre menjünk? - nézett rám Sai.
- 42-es villamos, 84-es busz. - közöltem vele, hogy merre lakok, ha már haza akar kísérni, kísérjen haza, aztán mehet amerre lát.
- Van valami arra? - kérdezte, gondolom sejti, hogy nem lógni akarok vele.
- Ja, arra lakok. - vonta meg a vállam.
- Jó, akkor menjünk el valahova, aztán hazakísérlek.
- Megígérted Sasukénak, hogy majd te hazaviszel, most mégsem akarsz? - néztem rá idegesen. - Akkor haza megyek egyedül. - indultam el a villamos irányába.
- Nyugi, Sakura. - jött utánam Sai. - Akkor menjünk hozzád, bár nem akartalak első randin ágyba vinni. - vigyorgott bugyután.
- Randi? - álltam meg. - Miről beszélsz te? - néztem rá.
- Hát megkérdeztem, hogy randiznál e velem, és azt mondtad igen. - vonta meg vállait.
- Nem, Hinata mondta, hogy igen, én nem mondtam semmit.
- Igaz, miért is nem?
- Mert... - kezdtem bele, de igazából én sem tudtam, hogy miért, nem mondtam, el a macskás fikciómat. - Jó menjünk, van a suli mögötti utcába egy játszótér, menjünk oda, előtte meg vegyünk valami piát és igyunk, asszem szar napom van. - mondtam ki őszintén, aztán elnevettem magam. Elindultunk a sarki kisboltba, vettünk egy üveg vodkát, meg energia italt persze Sai, nem hagyta, hogy én fizessek, még a felét sem fizethettem, ki mivel szerinte, egy randin egy pasinak kell fizetnie. Igaz, hogy ha a lány nem tekinti randinak akkor mindegy, de nem álltam le vele vitázni ezen, végülis általában, Sasuke is mindig meghív mindenhova, mert én vagyok a lány, szóval lényegtelen.
A játszótérig, sokat beszélgettünk, leginkább, hogy mit szeretek, csinálni, milyen zenéket szeretek, milyen könyveket szeretek, filmeket stb, szóval ilyen alap dolgokról.
A játszótéren hintáztunk, homokkal dobáltuk egymást, szép lassan el fogyott az üveg vodka és az energia italok, aztán Sait rávettem, hogy csússzon le a csúszdán, de persze mivel elég nagy darab, mármint izmos srácról van szó, ezért beragadt a csúszda közepére, én meg alig tudtam kirángatni, talán egy óra is eltelt, míg próbálkoztam. Szóval most itt fekszünk a homokba én alul ő meg fölöttem, és nemsokára elfogy a levegőm, annyira nyomja a tüdőmet, de csak néz a szemembe, amúgy szép fekete szemei vannak, kicsit világosabb, mint Sasuke fekete szemei, azok sokkal csodálatosabbak.
Állj, miket gondolok?
Kissé megrázom a fejem, hogy ne gondoljak hülyeségekre, majd lehunyom a szemem, hogy nyuszikra tudjak koncentrálni, mint mikor rosszat álmodtam, és nem merek vissza aludni.
Már mondanám hangosan a verset, hogy nyuszi ül a fűben, hiszen Sasuke szeméről és szájáról nem akar elfeledkezni az elmém egy könnyen, mikor megérzem Sai ajkait az enyémeken.
Egyből kipattannak a szemeim, és Sasuke is ki úszik a fejemből. Sai meglepődve kell fel rólam, majd a kezét nyújta, hogy segítsen felállni nekem is, mivel még mindig a földön fekszem. Gyorsan feltápászkodom a földről, a segítsége nélkül, majd leporolom a ruhámat.
- Sajnálom, Sakura. - lépett hozzám kissé közelebb Sai. - Azt, hittem azért csuktad be szemed, mert te is szeretnéd.
- Semmi gond, felejtsük el, jó? - mondtam kissé idegesebben a kelleténél. Majd a padhoz sétálok ahova a táskámat és a telefonomat is tettem. A telóm villog, nagyon a tudtomra akarja adni, hogy kerestek. Megnézem, ki zargathat ilyekor, bár van egy pár tippem ki lehet.
Hinata küldött egy üzit, hogy majd később megköszönhetem. Mit is? Hogy, miatta lesmárolt egy csávó, remek, majd jól megköszönöm neki.
Sasuke hívott háromszor, és küldött egy üzenetet, miszerint, reméli hazaérek lassan és jobban vagyok meg, hogy majd suli után átnéz, hogy mi van velem. - Most már tényleg mennék. - fordulok Sai felé, aki az egyik hintán ül, és közbe engem néz.
- Rendben. - állt fel a hintáról, majd a padhoz sétált, kivette a kezemből a táskát.
- Figyu, tudom, hogy azt mondtad hazakísérsz, de még van pár dolgom, amit el kéne intézzek... - kerestem az agyamban kifogásokat.
- Értem. - mondta kissé csalódottan, visszaadta a táskámat, majd felvette az övét a padról, adott az arcomra egy puszit, amibe belepirultam, már a meglepettségtől, és elindult kifele a játszótérről. - Amúgy, honnan ismered ezt a játszóteret? - nézett még vissza rám.
- Sasukéval szoktunk erre lógni. - vontam meg a vállaim.
- Valahogy sejtettem. - sóhajtott. - Sokat jelent neked?
- A legjobb barátom. - néztem rá furcsán.
- Persze - hajtotta le a fejét kissé. - Hát vigyázz magadra. - intett majd eltűnt az egyik épület mellett. Én is indultam a másik irányba, aztán megcsörrent a telefonom, Sasuke. Gyorsan felvettem.
- Szia. - szóltam bele a készülékbe, kissé fáradt hangon.
- Sakura, jól vagy? Miért nem vetted fel? Hívtalak egy csomószor. - kiabált a vonal túlsó végén Sasuke idegesen.
- Bocs a buszon voltam, meg amúgy is le voltam némítva. - hazudtam neki.
- Otthon vagy már? - kérdezte.
- Majdnem. - azért ennyit nem akarok hazudni.
- Vigyek majd valamit neked?
- Ja, olyan savanyú gumicukrokat. - néztem fel a kék égre mosolyogva.
- Rendben, nemsokára ott vagyok, lehet nem lesz tesi. - erre kicsit ideges leszek, akkor lassan vége lesz a törinek is kb ha 20perc van még belőle.
- Hogy telefonálsz amúgy, ha közben megy az óra?
- Ja, kijöttem, mert fel kellett vinni a térképet Asumának.
- Így óra végére? És te közbe telefonálgatsz? - nevettem.
- Ja, legalább elmegy az idő és hamarabb leszek nálad. - nevetett ő is.
- Jaj te, jó rég mentem nélküled haza, bakker. - sóhajtottam.
- Nem csinálunk belőle rendszert, amúgy ott van még Sai, vagy már lelépett a suli előtt?
- Egy ideig elkísért, de már elzavartam, mert untatott a proteinjeivel. - hazudtam megint.
- Azok szteroidok, Sakura.
- Bánom is én. - vontam meg a vállaim.
- Na, leteszem, beviszem a térképet, aztán lassan csöngetnek, szóval egy óra és ott vagyok, viszem a gumicukrokat is.
- Rendben, majd akkor nyitva hagyom az ajtót. - indultam gyorsan kifele a játszótérről. – Na, szia, én is mindjárt otthon vagyok, és pisilnem kell.
- Fú, akkor siess, na szia. - tette le. Gyorsan kiszaladtam a villamos megállóba, fasza 15 perc múlva jön a következő, ha ki akar cseszni velem az ég, akkor Sasuke pont ide ér addig.
Idegesen toporzékolva, körülbelül 3 szál cigit elszívva vártam a villamosra, mikor hallottam pár diák hangját, akik a sulinkba járnak, feszülten néztem hol az utat ahol Sasukéval szoktunk jönni a villamoshoz, hol a villamost, hogy mikor jön.
Nagy nehezen becsattogott a villamos, felspuriztam rá, kerestem egy eldugott helyet, hogy ha véletlen Sasuke elérné a villamost, akkor se lásson meg, közben az ablakból kémleltem az utat, hogy jön-e és mikor megláttam a fekete kócos haját és az UV zöld kapucnis pulcsiját a sarkon, teljesen levert a víz picsába, hogy engem ennyire ver a sors.
Haza kellett volna egyből menjek és akkor nincs ilyen gondom most.
A villamos vezető meg nagyon ráér, elindulhatna, mondjuk csapja be az orra előtt az ajtót, mert az lesz, hisz mindjárt ideér, mivel a hülyéje szalad, mert siet hozzám, aki otthon sincs.
A villamos elkezd csilingelni, szóval még reménykedhetek, de egyébként felesleges, mert 20perc múlva jön egy másik villamos, a buszt meg lehet lekésem, viszont az meg fél óránként jár, szóval ha itt nem ott még lehet összefutunk, habár bemegy nekem gumicukrot venni szóval még lehet szerencsém, de itt és most nincs, mert pont felszáll a villamosra, és erre sétál. Próbálok annyira belebújni a pulcsim kapucnijában, és kimeredni az ablakon amennyire csak tudok. A villamos persze tele van, mellettem van egy hely, meg egy hajléktalan mellett, aki a villamoson volt akkor is mikor az jött. Remélem nem fáradt el a sok ülésben, és inkább állva utazik, de persze most sincs szerencsém és pont a mellettem lévő ülésre kell leülnie. Még kisebbre zsugorodok, és csak imádkozok, hogy ne emlékezzen, milyen ruhába jöttem el reggel otthonról. Szerencsémre, már ha az egész helyzet lehet még szerencsés, nem néz erre, hanem zenét hallgat és közben a telefonján játszik, a minions rush-al. Van isten, mert az egész villamos úton nem vett észre, se akkor mikor leszálltunk. Mondjuk megvártam, amíg leszáll és eltűnik a bevásárló központban, viszont a busz csak egy fél óra múlva fog jönni addig meg biztos megveszi, amit szeretne, így bepréselem magam a tömeg elejére és közben fogom a hasam, mint ha állapotos lennék, még ki is nyomom hátha nagyobbnak látszik a semminél, szerencsére sokan beveszik, ezért kedvesen előre engednek. A busz elég hamar megérkezik én meg megpályázom a leghátsó helyet és bevackolom magam, az egyik ülésre, mellém beül egy idős néni, Sasuke meg busz közepén állva marad. A néni egész úton, a nem létező babámból kérdezget, én meg úgy teszek, mintha tényleg kismama lennék, és elmesélem a gondom-bajom, legalább rémlik valami, mert nem rég született Sasuke bátyjának, Itachinak babája, aztán mindig mondogatta nekem a felesége Shizuka, hogy mi mindene fáj, meg ilyenek. Szóval most egy 4hónapos terhes kismama vagyok, aki épp most jött az orvostól ahol 2órát kellett várnia, mert elszaladt az orvos enni...
A néni előttem két megállóval szállt le a buszról, most az én megállóm jön, csodálom, amúgy, hogy Sasuke nem hívott egész úton, talán ennyire bele van merülve a minionsokba? Mondjuk jobb is így. Ő már jelzett és az ajtóban áll viszont nekem kell, hamarabb haza érjek, és így végig mögötte leszek. Gyorsan elsprintelek az első ajtóhoz, és készülök a nagy futásra, mert ő nem fog sietni, viszont ha én végig futok, akkor egy kicsit le tudom hagyni. Szóval megáll a busz, leszállok és indulok, de valaki megfogja a csuklómat, hátrafordulok, és azt hiszem mindjárt elájulok.
- Befejezted végre? - kérdezte idegesen villogó éjfekete szemeivel.
- Sasuke, szia, hát te? - tettetem a hülyét.
- Sakura. - hajtotta le a fejét csalódottan. - Mindegy menjünk haza, majd ott megbeszéljük.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
