Reggel, ahogy felébredtem arra lettem figyelmes, hogy a madarak csicseregnek az ablakom előtt. Nagyon aranyos volt. Gyorsan lezuhanyoztam, megfésülködtem. Felvettem egy fehér ujjatlan toppot és egy fekete rövidnadrágot. Felfogtam a hajam, ahogy szoktam. O-chan és Lumie még aludtak javában. Kinyitottam az ajtót, Miketsukami állt velem szemben.
- Indulhatunk reggelizni úrnőm?
- Mondtam már, hogy szólíts csak Sakuranak
- Az tiszteletlenség lenne tőlem.
- Jó felfogtam
Mire leértem már mindenki az asztalnál ült és vártak engem.
- Jó reggelt mindenkinek!
- Neked is úrnő- mondták és meghajoltak.
- Jó étvágyat mindenkinek.
A reggeli francia saláta, pirítós, tojás, szalonna stb. volt. Mikor befejeztük a reggelit a többiek eltakarítottak.
- Úrnőm el kellene menned Nazarickba hogy közöld velük a holléted. – mondta Fő cseléd.
- Igazad van, majd később elmegyek és szólok nekik de most találkozom a mesteremmel.
- Ahogy óhajtod.
- Elmentem.
Mindenki meghajolt, hiszen megmondtam nekik, hogy ne kövessenek. Gyorsan elindultam Tsunade-sama irodájába.
- Csak nem te vagy az Sakura?
- Ino?
- Rég találkoztunk már alig ismertelek fel, ha nem lenne rózsaszín hajad.
- Hát igen megváltoztam, de ez rólad is elmondható.
- Hát igen. És mond hova mész?
- Tsunade-samaval eddzek egy kicsit de előtte az mondta hogy ugorjak be hozzá.
- Értem akkor sok szerencsét és jó volt újra látni majd még találkozunk Bye!
- Bye!
Gyorsan beértem az irodába és ott már Kakashi-sensei, Shizune-san és Tsunade-sama várt.
- Jó újra látni Sakura Tshunade-sama azt mondta, hogy tegnap tértél vissza.
- Igen ez igaz.
- Nos, akkor mi el is mentünk a gyakorló pályára a többit rád és Kakashira bízom.
- Igenis!
A gyakorló pályán:
- Nos, most megtudom, hogy menyit fejlődtél az elmúlt három év alatt.
- Tsunade-sama, nem fogok ellened semmilyen különleges képességet használni, mivel azokat nem emberek megölésére vagy legyőzésére találták ki. Megfogadtam, hogy csak végső helyzetben, valamint a családom és a falu megvédésére fogom használni.
- Ezt tiszteletben tartom, de nehogy azt hidd, hogy ettől vissza fogom fogni magam.
- Nem is kértem, hogy ezt tegye.
Ekkor Tsunade-sama hirtelen támadott. A reflexemnek köszönhetően gyorsan kivédtem. Én is visszatámadtam, az öklömmel a gyomrát céloztam, ami többé-kevésbé sikerült is. Gyorsabb volt nálam és behúzott egy akkorát, hogy három fát lazán kivittem. A gyógyulásom rögtön megindult.
- Nos Sakura, a különleges erőd nélkül ennyire futotta?
- Nem
Majd nekitámadtam, újból a gyomrát céloztam, de mielőtt kivédhette volna arcon rúgtam.
- Nem rossz.
- Köszönöm a bókot.
Ezt körülbelül estig folytattuk megállás nélkül.
- Mit ne mondjak, rengeteget fejlődtél Sakura. – lihegte Tsunade.
- Köszönöm, de ön sem panaszkodhat.
- Amúgy a gyógyulásod magától történik?
- Igen, bár ha most megölne, akkor a testem már nem lenne képes regenerálódni.
- Értem. Nos, mára végeztünk is. Jó éjt, Sakura.
- Önnek is, mester.
Nem volt erőm azzal foglalkozni, ki mit lát, a leggyorsabb módon akartam hazajutni, ezért egyszerűen odateleportáltam. Gyorsan megfürödtem és lefeküdtem aludni, de ekkor ezt éreztem, hogy valaki fekszik mellettem. Egy határozott mozdulattal kirúgtam az ágyamból.
- Hékás ez fájt!
- Ki mondta, hogy engedély nélkül az ágyamba mászhatsz és amúgy is mit keresel itt Akatsuki?
- Ah, ne legyél ilyen Saizo-val, épp erre jártunk és gondoltuk beugrunk és én mg gondoltam megleplek.
- Aha, ez mind szép és jó, de akkor is.
- Na, hadd maradjak!!
- Jól van, de nincs tapi vagy kint végzed a fán.
- Ígérem.
Aztán szépen elaludtunk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés