Ezen, akik ismertek mind meglepődtek, hiszen ritkának számított, hogy egy hozzám hasonló meghajol akárki előtt, nemhogy egy pöttöm ország királya előtt.
- Most hogy mindenki itt van, együnk hát! – mondta Fugaku.
Mind leültünk az asztalhoz, bár mondanom sem kell, hogy én a két vörös ciklont kaptam magam mellé, ami elég nagy tragédia. Velem szemben Hinata ült, így vele sem tudtam beszélni, hiszen már nem voltam számára egy kedves vendég. Bár őszintén megértem valamilyen szintem, hiszen ki akarna egy olyannal szemben ülni, aki egy gyilkos és a felmenői is azok voltak? De ez mondjuk, ő nem tudja.
Sült húst szolgáltak fel, köretnek krumplit, rizst és kukoricát, uborkát, paradicsomot. Egész jó volt, viszont én legjobban a sültnek örültem. Úgy látom, anyámék jól elvannak a többiekkel. Ekkor valami fura szagra leszek figyelmes.
VÉR!!!! Ez semmi kétség. Túl sokszor éreztem a szagát ahhoz, hogy pontosan meg tudjam állapítani, akár álmomban is. Ekkor úgy érzem, minta a testem próbálná magát széttépni magától. Ezt sajnos valaki más is észrevette, de nem azok, akikre számítottam. Sasuke volt az. Felkapott és már vitt is valahova.
- Mindjárt jövünk, csak el kell intéznünk valamit. – mondta, majd rohant velem a karjaiban. Mikor már elég messze voltunk, megszólaltam:
- Hé, tegyél, le magam is tudok járni.
- A francokat tudsz, hiszen mindjárt elvérzel. – elvérzek az lehetetlen. Ekkor a hasamhoz tettem a kezem, még a ruhán keresztül is rengeteg vér borította be.
Máshol:
- Szerinted mi történt Sakura-sannal? Talán elrontotta a gyomrát? – kérdezte Sai.
- Nem hiszem, sose rontaná el pont sülttel. – mondta Ino. Akkor vajon mitől fájt neki a hasa. Egy pillanat… azon a tájon vágta meg Davos, ami elég csúnyán nézett ki, de azt begyógyította a meleg víz.
Sakuránál:
- Mi hamarabb el kell látnunk a sebet, mielőtt elfertőződik. – mondta Sasuke. Így úgy tűnik, mintha kedves lenne, de nem az… vagy igen? Ah, nekem ezen nincs időm vitatkozni. Gyorsan kiugrottam a kezéből és elindultam egyenesen.
- Hé, nem kéne így ugrándoznod, mert a végén kaparhatlak fel a padlóról. – mondta gúnyosan
- Hidd el, nem fogok elesni és nem fogsz felszedni a padlóról.
- Ha te mondod, most pedig kövess, mert gondolom, nem tudod, hogy merre van az orvosi szoba.
Követtem mivel fogalmam sem volt, hogy merre kell menni. Az pedig túl feltűnő lett volna, ha egyszerűen lelépnék és másnapra semmi bajom nem lenne. Beléptünk az orvosi szobába. Hát mit ne mondjak, elég hátborzongató volt és nem valami higiénikus.
- Ah Sasuke-sama mi szél hozta ide önt?- kérdezte egy fickó, akiről fogalmam sem volt, hogy ki lehet, de az tuti hogy nem volt a legkedvesebb kinézetű. Konkrétan egy kígyóra emlékeztetett.
- Sakura vagyok, és maga?
- Oh, milyen kis harcias. A nevem Orochimaru.
- Oké most hogy vége a bemutatkozásnak, el tudnád látni a sebét, mert ömlik belőle a vér.
Nem kérdezett semmit, gyorsan összevarrta a sebem. Bár mit ne mondjak, nem a legkellemesebb érzés volt, amit valaha tapasztaltam.
- Nos, végeztünk is. Pihentesse, ne érje víz, mert akkor könnyen elfertőződhet, ha rosszabbul érezné magát, jöjjön vissza vagy küldjön valakit és azonnal megvizsgálom.
- Köszönöm, viszlát. – mondtam
- Viszlát.
A visszaúton nem nagyon szóltunk egymáshoz. Sasuke egyszer csak megállt.
- Ezt már hamarabb is meg akartam kérdezni, de hol szerezted ezeket a sérüléseket.
- Szükségtelen megmondanom, legyen elég annyi hozzá, hogy egy jó ügy érdekében.
- Hm.
Ezzel be is fejeztük a társalgást. Visszakísért a szobámig, majd ment az útjára. Mikor beléptem, szinte mindenki bent volt, kivéve a szülők, Tenten és Ino.
- Látom szépen összefoltoztak.
- Köszi Dei, ezt én is észrevettem.
- Ezzel csak a baj, hogy így sokkal lassabban gyógyulsz. – mondta Hana.
- Hát akkor szedjük ki a varratokat és égessetek meg. – mondtam nemes egyszerűséggel. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elgyengüljek.
- Akkor én kiszedem a varratokat, a fiúk lefognak, Mikami pedig megéget, rendben?- mondta Hana.
- Aha, kezdhetjük.
Mikor az első öltést szedte ki a húsomból, az hittem megőrülök. Iszonyatosan fájt a hasam, azt hittem meghalok. Rángatóztam, remegtem, egy rongyba haraptam, nehogy meghallja valaki, hogy mit csinálunk. Mikor Mikami égetett, az már korántsem fájt. Kellemes érzés járta át a testem minden egyes porcikáját. A sebnek nyoma sem maradt, de azért bekötöttem a látszat kedvéért.
- Köszönöm a segítségeteket. De egy pár napig még agyban leszek, nehogy észrevegyék, hogy mi történt.
- Oké, akkor majd felváltva szórakoztatunk. – mondta Dei és kacsintott.
- Ugye tudod, hogyha tennél velem valamit, Kouha a tökeidnél fogva lógatna fel a királyi palota tetejére.
- Érted még ezt is vállalnám – mondta és homlokon puszilt. Majd mind elmentek.
Úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni.
Megint a merénylet éjszakáját éltem át újra és újra. Már nem rémültem meg, hiszen sokadjára álmodom már ugyanezt, így megszoktam. Eleinte még keservesen küzdöttem vele, mert abban hittem, hogy esetleg megváltoztathatom. De nem így lett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Igyekszem és lesz is időm és a válaszodra a kérdés nem nem tudja még Fugaku sem