Tsunade a műtőből kilépve, egy pár ónix szempárral találta magát szemben. Sasuke már tűkön ülve várta, hogy a doktornő megszólaljon.
- Egy egészséges kislány lett. – ecsetelte boldogan. Sasukénak hatalmas kő esett le a szívéről. Viszont amikor látta, hogy a nő arca elsápadt aggodalom kezdte el gyötörni. – Sakura nagyon rosszul van, ha mihamarabb nem találunk neki donort, meghalhat.- a férfi visszaült a székre.
- Istenem. – suttogta.
Halkan lépett be a szobába. Sakura lélegeztetőre volt kapcsolva. Halványan a kinyitotta szemeit. A férfi megfogta jéghideg ujjait.
- Kislány lett. – mosolygott rá büszkén a nő.
- Milyen nevet szeretnél neki szánni? – puszilta meg a törékeny ujjakat.
- Nem tudom. – suttogta.
- Lehetne mondjuk Sarada. – ő csak bólintott.
- Gyönyörű név. – majd elaludt. Sasuke tudta, nem ülhet tétlenül. Tokióba utazott, hátha ott nagyobb szerencsével járhat. Bátyja, és Nimera mondták, hogy visszautaznak vele. De Sasuke közölte, fölösleges. Nem hagyja, hogy szerelme meghaljon.
San csinált egy koszorút, amelyet elküldetett keresztanyjához. Állítólag elűzi a betegséget.
A dolgok sokszor nem úgy sülnek el, ahogyan azt az ember várja. Sasuke beszélt telefonon a szobalánnyal, és megkérte utazzanak el ide Japánba a kicsivel együtt. Fang azóta nem jelentkezett. Nem tudta eldönteni, hogy most bosszúján agyal, vagy csak elszarja az egészet. Remélte, hogy az utóbbi lesz.
A szobalány, valódi nevén Cloe, megérkezett a kislánnyal. Egy levelet is átadott urának, amit Hana asszony írt, mielőtt meghalt volna. Persze Sasukénak erre most egyáltalán nem volt ideje. Visszaült a kocsiba, és útnak indult.
***
A kórházban nagy volt a nyüzsgés. Sakura szobája előtt állt szinte mindenki. Tsunade nagy lelkesedéssel nyitotta ki az ajtót.
- A szervezete elfogadta az új májat. Sakura rendbe jön! – Sasuke nekidőlt a falnak, és úgy érezte, új életet kapott az Istentől. Amikor a tömeg eliszkolt, bement kedveséhez.
- Mondtam neked, hogy nem kell feladni a reményt. – adott egy puszi a homlokára.
- Tudom. – az egész teste új erőre kapott. A rák, ami ellepte a testét sikeres módon eltűnt. Tsunade biztosította őket arról, hogy az új májnak köszönhetően hamarosan ismét a régi lesz. A kis Saradát etetéskor behozták. Mindenki hitt egy szebb jövőben.
Sakura, amint fölépült, visszautaztak mind a hárman Tokióba. Még üdvözlő partit is szerveztek barátaik az érkezésük örömére. Sakura megtudta, hogy Hana meghalt. A sok rossz ellenére, nagy boldogsággal fogadta el lányaként Erinát. Úgy akarta fölnevelni, mintha a saját vére volna. Idővel persze el akarták mesélni neki Sasukéval, mi is történt a vér szerinti édesanyjával.
A rosszat valamiért mindig jó követi, ezért van az eső után szivárvány.
Sasuke vett egy csodálatos házat Tokióban. Ötszobás volt, három fürdővel, egy étkező, konyha nappali, meg minden kis zug, amire szüksége van az embernek. Hatalmas kerttel, kis tóval, sok-sok fával, és virágokkal. Játszótér a kicsiknek. Szép családot alkottak így négyen.
Egy este, amikor a férfi éppen pakolgatott az irodájában, megtalálta volt felesége levelét. Leült a székében, kinyitotta a borítékot, majd elkezdte olvasni a sorokat.
„Sasuke
A férfi, akinek miattam kellett szenvednie. Sajnálok mindent. Tiszta szívemből! Így utólag visszagondolva, egy hatalmas hülye voltam. Megtudsz, meg tudtok nekem bocsátani valaha is Sakurával? Én tudod, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ez egyértelmű, talán ezért is voltam ennyire féltékeny, önző és fafejű. De én igyekeztem, tényleg próbálkozom. Remélem, elhiszed nekem. Erina az én szemem fénye, és akárhányszor ránéztem, mindig te jutottál az eszembe. Véget akartam vetni az ő életének is, de aztán rájöttem, mégis milyen anya lennék, ha a saját gyerekemet a halálba vinném magammal. Azzal, hogy kiontottam életem, megmentettem a számodra legkedvesebb személyt. Igen, jól olvasod. Tudtam, hogy haldoklik, és, hogy miben. Már akkor, amikor visszamentél tudtam, hogy többet nem fogsz velem maradni. Vizsgálatokat végeztem és nyolcvan százalékban megfelelő donornak bizonyultam. Sakura jó lélek, engem sem bántott egyetlen rossz szóval sem, én pedig annál rosszabban viselkedtem vele szemben. Úgy gondoltam, ennyivel tartozom neki. Erina, az én kis Erinám. Tudom, hogy jó kezekben lesz. Szerető szülei lesznek, akik boldogan várják, majd haza, és megadnak neki mindent. Kérlek Sasuke, egyszer, amikor már annyira nagy és érett lesz az én kislányom, meséld el neki, hogy milyen voltam és azt, hogy mennyire, de mennyire szeretem! Ahogyan az édesapját is.
Csalódást okoztam, de ezzel a kis tettel szeretnék jóvátenni mindent. Kívánom nektek, hogy legyetek nagyon boldogok, és, hogy bocsássátok meg tetteimet.
Hana Collins
Sasuke elmosolyodott.
- Ez volt a legnagyobb butaság, amit életedben el tudtál követni. – összehajtotta a levél – Köszönöm!
Sok évvel később:
A családi kép, amit mindenki alkotott megmutatta másoknak, hogy ők igen is összetartanak. Itachiék bevállaltak egy kislányt, akire nagyon büszkék voltak. Yin, leginkább San mellett szeretett lenni. A bátyja mellett, aki mindig megvédte.
Sakura és Sauske összehoztak még egyet a harmadik házassági évfordulójának estéjén. Sousuke kiköpött édesanyja lett. Külső legalábbis.
Erina megtudta az igazat, Sakura elmondta neki, hogy mégis mi történt a vér szerinti édesanyával. A lány semmilyen ellenszenvet nem érzett. A lány közölte vele, hogy lehet ez a nő hozta a világra, de mindig is őt fogja tartani valódi szülőjének. A levelet is elolvasta. Nem neheztelt Hanára, de ő így döntött. Sakura az ő édesanyja.
Boruto eljárt udvarolni hozzájuk. Persze Sasukénak először fel sem tűnt, hogy legjobb barátja fia miért is járogat át annyiszor hozzájuk. Majd amikor egy este hívta randira Saradát, majd nem kihajította szegényt a harmadikról.
- Mit szólnál, ha elmennék vacsorázni? – ajánlotta föl az ötletet feleségének. A nő huncutul elmosolyodott, majd bólintott.
- Remekül hangzik.
Gyertyafényes este, bor, finom fűszeres ételek.
- Már tizenöt éve vagyunk együtt. – kortyolt bele a borba Sakura. – Nem bántad meg? Hogy mindent feladtál? Értem?
- Na, és te? Megérte az a sok szenvedés?
- Mindig meg fogja érni.
Vacsora után a második otthonukhoz vezette őket a szívük. Útközben vettek lampiont, amire ráírták a kívánságaikat, majd a csillagos, telihold fénye alatt elengedték. Ahogyan egyre jobban szállt a magasba, annál távolabb vitte tőlük a rosszat.
- Mert ez a mi kis végtelenségünk. – mosolygott a nő.
- És az örökkévalóság, amely még ránk vár. – fölkapta a nőt, majd beszaladt vele a vízbe. Forró csókban forrtak össze. És tudták, semmi és senki sem veheti el tőlük azt, amit egyszer már magukénak tudhattak. Az ő kis végtelenségüket.
„Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.
Szerelmünk lapjai”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hello! Hu de későre válaszolok, elnézést! Ez volt a szándékom, hogy halála ne legyen hiábavaló. :)
Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
Kösönöm Szépn, hogy olvastad! :)
Csildi