Egy ember életében kétszer gyerek. Akkor, amikor még kicsi, és a szülei gondoskodnak róla, és akkor, amikor öreg, és gyerekei viselik gondját.
Sakura hajnalban ment haza, de Sasuke nem volt otthon. Sejtette, hogy bent maradt a feleségénél. Jogosan is. Hiszen megszületett a baba, akire mindig is vágytak. Szégyellte magát. Ő csak egy zavaró tényező volt mindig is ebben az életben. Már akkor régen, és most is csak egy örök második szerep várt rá.
- Már egy ideje, csomót éreztem a májamnál. Orvoshoz fordultam, és megállapították, hogy beteg vagyok. – Hinata elképedve hallgatta barátnője fájdalmát. – Az orvos szerint biztosan nem fogom túlélni.
- És a kemo?
- Ha kezelésekre járok, elvetélhetek. Én képtelen lennék bántani őt – tette hasára kezét – nekem ő a legfontosabb.
- Még úgy is, hogy meghalsz? Máskor is lehet gyereketek!
- Tegnap, amikor láttam a kórteremben Sasukét, Hanát, és a kisbabát, elgondolkodtam. Nem éri ez meg nekem. Az a parányi test, apa nélkül kell felnőnie. Sokat gondolkodtam. Rájöttem, hogy nekem is és Sasukénak is az lesz a legjobb, ha visszamegy a feleségéhez. Neki már családja van. Család, amire mindig is vágyott.
- És a ti gyereketekkel mi lesz? Még az sem biztos, hogy…
- Ki fogom bírni Hinata! Erős vagyok!
Egyedül Nimera és Hinata tudtak a dologról. Sakura megeskette őket, hogy soha senkinek se beszéljenek erről. Utánanézett az interneten, hogy addig, amíg meg nem születik a kicsi, elmenne pihenni valahová.
Amikor hazaért, Sasuke a kanapén ülve várt rá. Mikor meghallotta, hogy a nő hazaért, fölállt, és zsebre dugott kézzel állt előtte. Sakura levette a kabátját, és a cipőjét is a helyére tette.
- Beszélnünk kell. – Sakura amikor meghallotta a férfi kiejtett szavát eszébe jutott, amikor a szobájában közölte vele, mindennek vége.
***
- Nagyobb lelkesedést vártam. – ült le a lány ágyára.
- Hogy kerültél ide? – tette csípőre kezeit.
- Ez most nem számít!
- De!
- Figyelj! – sóhajtott föl. – Lenne valami, amit tudnod kell. – a lány hirtelen elsápadt. – Gondolkodtam, és azért jöttem ide, hogy elmondjam, soha többet nem beszélünk! – fölállt, majd homlokon puszilta a lányt – Azt is el kell felejtened, hogy valaha is beszéltünk! Megértetted? - inkább fenyegetésnek, mint sem kérésnek tűnt.
- De miért? Hiszen?
- Mert nem akarlak többet látni! Na, szevasz! – azzal ott ahol érkezett arra is távozott. – Sakurának ennyi ideje sem volt, hogy azt válaszolja „ne haragudj”
***
- Mondd! – ült le a fotelba. Lábat keresztbe tette.
- Kislány lett. – suttogta.
- Gratulálok. – semmilyen fenn hang, még csak elkeseredés sem volt szavában. Amikor leguggolt Sakura elé, a nő mindent értett. De így legalább megkönnyítette számára dolgot.
- Sajnálom. – suttogta.
- Igen, én is. – majd fölállt. – Ez a leghelyesebb amúgy is. Már egy jó ideje érzem, hogy nem lett volna ennek az egésznek szép vége. Szóval, megkönnyebbülés.
- Te meg még is miről beszélsz? – Sasuke egy árva szót sem értett az egészből.
- Régebben is folyton azt hajtogattad, hogy neked ő a legfontosabb, de én attól ott leszek neked örök másodiknak. Jobb lesz, ha mész, még a végén megharagszik. – haragudott. Bármelyik nő nem lett volna ideges a helyében?
- Most mi van? Azt akarod mondani, hogy elküldesz?
- Mész te magadtól is nem kell itt küldözgetni!
- Eszednél vagy te?
- Akkor nem voltam eszemnél, amikor bedőltem a szavaidnak! Mindig is ugyanezt játszottad el velem! Alig hiszem el, hogy lefeküdtem veled! Szégyellem magam! Egy házas férfival, csak most esett le.
- Te hülye vagy!
- A szeretőd vagyok Sasuke! Én nem leszek senki életében sem második! Most pedig menj! Mielőtt el kezdem a sírást! – mutatott az ajtó felé.
- Ezt akarod? Valóban azt akarod, hogy elmenjek? – a nő sírt, és legszívesebben azt mondta, volna, hogy nem. De ez nem az a rendezvény.
- Igen. – bólintott. Ekkor Sasuke távozott a lakásból. A nő a földre rogyott. Jobb életet szeretett volna adni Sasukénak. Hiszen ő már így is úgy is meghal. Arra kellett most gondolnia, hogy megszülhesse a gyermeket.
Vett egy vonatjegyet az ország másik végébe. Elhatározta, hogy rákos embereken fog segíteni. Az összegyűjtött pénzéből és támogatásokból létrehozott egy alapítványt.
Elbúcsúzott barátaitól, akik szörnyen aggódtak miatta. Nimerának hátrahagyta, ha vele történik valami, a kisbabájára mindig vigyázzon. Tudta, ha ő meghal, a nő és Itachi nagyon jó szülei lesznek, és családtagjai között nőhet majd fel. Sasuke visszautazott Németországba.
- Biztos ezt akarod? – fogták meg egymás kezét Hinatával.
- Igen!
Pár óra hosszú út után megérkezett Kagoshimába. Az emberek boldogan fogadták. Tsunade is eljött neki segíteni. A kórház, amit a pénzből létrehoztak anyaotthon is tartalmazott. Foglalkoztak gyerekekkel, a nők, akik iskolázatlanok voltak a segítségükkel tanulhattak.
Sasuke az irodájában ült. Amikor érkezett a telefon bátyjától. Rákapcsolt a megadott csatornára. Sakura szerepelt benne. Ekkor már nagyon beteg volt. Semmilyen smink nem tudta eltüntetni. A férfi fölemelt a hangerőt.
- Azért, hoztuk létre ezt az alapítványt, hogy a rászorult nőkön segítsünk. Itt mindenki tanulhat, gyerekektől elkezdve, hetvenéves hölgyeken, és férfiakon át. Mindenkit szívesen látunk! Kérem, engedjék meg, hogy elhozzam önöknek az új reményt! – mindenki ujjongott körülötte. Az emberek szerették is tisztelték. Ezt Sasuke is észrevette.
- Büszke vagyok rá! – mondta a telefonban testvérének.
- Sasuke! – ordított bele a telefonba Nimera! – Hát nem látod! Nem veszed észre, hogy Sakura miért hozta létre ezt a központot? Nem jöttél rá, hogy miért küldött el?
- Nem értelek.
- Hülye vagy!
- Drága öcsém, menj, indulj el Kagoshimába! És mentsd meg a te Sakurádat. – azzal kinyomta a telefont.
Sasuke órákat töltött azzal, hogy megeméssze a történteket.
- Csak nem? – ütött bele a fejébe – Rákos! – majd fölállt, telefonjáért nyúlt, és a repteret hívta. – Egy jegyet Kagoshibába!
Egy óra elteltével már a repülőn ült. Hatalmas bűntudat nyomasztotta. Hogy nem vette észre, hogy Sakura kétségek között van? Elhagyt, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Sosem bocsátja meg magának, ha meghal.
Sakura egészsége teljesen leromlott. Már nehezen ment, enni is alig bírt, de nem adta fel, még nem jött el az idő! Hamarosan itt lesz a hetedik hónap. Még csak egy hét.
A nap lemenőben járt már. Kellemesen meleg volt az idő. A február végével itt lesz a várva várt tavasz, ami elhozza magával a meleget, és a szeretetet.
Éppen belépett a jó meleg szobába. A kandalló előtt egy ismerős férfi állt szemben vele, háttal.
- Mit keresel itt? – nem volt sem dühös, sem pedig nyugtalan, hogy újra látja. Sasuke megfordult, és eléje sétált.
- Miért nem tudtad elmondani? – sokkal rosszabban nézett ki, mint a tv-ben. – Miért nem tudtad elmondani? Hogy tehetted ezt velem? – kiabált a nővel. Sakura sírni kezdett. – Hogy tudtad ezt idáig eltitkolni? – a szavak nagyon bántották a nőt.
- Csak azt akartam, hogy boldog légy! – válaszolta.
- Boldog? Mégis hogyan lehetnék boldog nélküled? – simított végig a nő kipirosodott arcán. – Miért akarsz elhagyni? Hát nem látod? Nem látod, mennyire szeretlek? Hogy mennyire szerelmes vagyok beléd? Azokba a gyönyörű zöld szemeidbe?
- Sasuke… – a férfi térdre rogyott, és átölelte a nő lábát.
- Ne hagyj el! Nem hagyhatsz el! – ordította. – Nem engedem. Nem engedem meg, hogy elmenj. – Sakura leguggolt, és megölelte szerelmét. – Mindent meg fogok tenni, nem veszíthetlek el ismét! – Sakura szája elé kapott kezével, amikor meglátta, hogy a férfi akit, szeret sír.
- Nézz rám. – suttogta. – Annyira, de annyira szeretlek! – Sasuke magának akarta tudni a nőt, azonnal birtokba vette egész testét.
Párnappal később, amikor Sasuke beadta a válókeresetet, hogy hivatalosan is megszabaduljon Hanától, Sakurát bevitték a kórházba. A rák, ami belőle nőtt leállította a szívét. Tsunade mindent megtett, hogy életben tartsák, legalább addig, amíg megszületik a gyermek.
- Hogy van? – kérdezte Sasuke idegesen.
- Mindent megteszünk.
- Az nem elég!
Alig, hogy leült a váróban, érkezett a telefon, amiben Fang minden egyes rohadéknak lehordta vejét. Hana véget vetett az életének. A szobalány éppen idejében ér be és a kis Erinát meg tudta még menteni.
Sasuke teljesen összeomlott. A nő, akit szeret haldoklott, gyermekükkel együtt. Lánya éppen hogy csak életben maradt, felesége pedig véget vetett az életének.
Az a kérdés. Mi jöhet még?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hello :D
Hát én is remélem! :D De ma már túl fáradt vagyok, hogy kijavitsam a fejit :/ DeHolnap szerintem beküldöm :D Örülök, hogy tetszik! Igyekszem. :)
Csildi