Sasuke ideiglenesen Sakura lakásába költözött. Megbeszélték, hogy a férfi elintéz itt egy-két dolgot, majd visszamegy Németországba, és rendezi a számlát Hanaval. Tudta, hogy Fang és felesége soha sem fogják neki ezt megbocsátani. Most jön még csak a fekete leves. Hűtlenségnek nagy ára van.

Farkas törvények uralkodnak.

Sakurának bűnhődnie kell törvényeik szerint, de Sasuke elhatározta, hogy nem fogja hagyni senkinek sem, hogy akár egy újjal is hozzá érjenek.

Sajnos, Naruto üzleti útjai miatt keveset találkoztak a szöszivel. Néha napján váltottak pár szót telefonon, de még így is örök időkre legjobb barátok maradtak. Nem rég tudta, csak meg, hogy Hinata állapotos. Gratulált is az ifjú párnak.

-          Megértem az érzéseidet. De mit vártál? Hogy majd a nyakadba ugrik, és elmondja, hogy terhes lett? Ez nem az a rész. Hinatával végig néztük szenvedéseit. Sajnos a dolgok miatt, elhidegült tőlünk. Főleg San keresztelője után. Nehezen tudta földolgozni, hogy ennyi éven át becsaptuk. Hinata sokat is sírt e miatt. De Sakura szíve olyan, akár a friss sütemény. Kellemesen meleg, lágy, és tele van szeretettel. Hiszen a szakács, akinek kezei között készült, rengeteg odaadással készítette el. Ő is pont ugyan ilyen. – Hinata hozott nekik rizs pálinkát, de Sasuke elutasította, jelezve kocsival van.

-          Múltkor felkeresett. Félt szegény. Valaki telefonon zaklatta. Azt mondta, hogy egy idegen női hang szólalt meg benne. – leült férje mellé.

-          És mit mondott neki? – dőlt előre Sasuke.

-          „Figyellek!” Akár a horror filmeken. Még én is megijedtem. Mondtam neki, költözzön hozzánk, de ő kedvesen elutasította az ajánlatomat. Rosszul éreztük magunkat, még Ino is hazajött Párizsból, hogy beszéljen vele. Nem így kellett volna megtudnia. De a szabályaink…

-          Mindig csak a szabályok! – állt fel a kanapéról idegesen az Uchiha. – Tele van már a tököm ezzel! – nézett ki az ablakon – Hana is rájött már, abban biztos vagyok, hogy miért jöttem vissza. Sem az apja, sem pedig ő nem fognak tétlenül ülni. – ekkor barátaira nézett – Meg fogom védeni a családomat.

-          Azt azért ne feled, hogy a közös gyereketek összekapcsol benneteket. Ezen semmi sem változtathat. Te sem. – okította ki Naruto.

-          A vérörökségem miatt, én vagyok a klánok feje. Az én családom hozta a szabályokat, ha akarom, eltörlöm.

-          Ez nem így működök. – Hinata barátja mellé lépett, és megsimogatta a hátát. – De az tény, hogyha Sakurával akarsz összeházasodni, akkor persze, elválhattok. De a hűtlenséged megbocsáthatatlan. A feleséged pedig hidegvérű, ezt nem kell ecsetelnem. Végezni fog vele, ha nem teszel valamit. Mi a garancia arra, hogy most éppen nincs nálatok? – ekkor hatalmas csend telepedett rájuk.

Sakura éppen zuhanyozott, amikor furcsa dologra lett figyelmes testén. Csomókat érzett a melle alatt. Azonnal kilépett a fülkéből, megszárította a haját, felöltözött, és orvosához indult. Tsunade abban a pillanatban fogadta is. Megcsinálták a szükséges vizsgálatokat.

-          Leghamarabb pénteken tudok eredményt mondani. Kérlek légy türelemmel. – Sakura egyáltalán nem akart türelmes maradni. Nem értette mi jöhet még.

Későre járt már, amikor haza ért. Sasuke azonnal eléje sietett, mert már szörnyen aggódott miatta. Hiszen odakint korom sötét volt, és vadásznak rájuk. Megölelték egymást.

-          Minden rendben? – simogatta a nő hátát.

-          Persze, csak jól esett egy kicsit sétálni. – hazudta.

-          Gyere együnk – megrázta a fejét, és a férfira mosolygott.

-          Elmegyek és veszek egy forró fürdőt. Most nem vagyok éhes.

-          De..- azzal magára hagyta.

Most is érezte azokat az átkozott csomókat. Sírt, és közben hasát fogta. Mi lesz most ővele? Mi lesz a gyermekkel, akit a szíve alatt hord? Nem is saját sorsáért, ha nem ezért a pici életért aggódott. Nem engedhette meg magának, hogy föladja a harcot. Még nem jötT el az- az idő.

Este sem bírt aludni. Halkan kimászott szerelme mellől, és a nappaliban fölhívta Nimerát. A nő fáradt hangon bele szólt.

-          Nimera.

-          Sakura? Beteg vagy? Furcsa a hangod.

-          Holnap tízkor találkozunk a szokásos helyünkön. Mondanom kell valamit. – azzal letették a kagylót.

Visszafeküdt a férfi mellé, ő mélyen aludt. Hamarosan eljön az idő, amikor tudatnia kell vele, hogy vége lesz mindennek. És akkor a férfi kinyitotta a szemét, a nő hasát simogatta. Közös vérük először megmozdult.

-          Alig hiszem el. – suttogta a nő ajkaiba – Biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan eleven lesz, mint te. – simogatta, és puszilgatta minden hol ahol csak érte.

-           

Nimera elképedve hallgatta barátnőjét. Szóhoz sem jutott. Mit mondhatott volna egy ilyen helyzetben?

-          Mikro jön meg az eredmény?- Tért egyből a lényegre.

-          Holnap.

-          Sasukénak elmondtad már? -A pincér fölszolgálta nekik a kért rendelést.

-          Dehogy! Még is mikor mondtam volna el neki? – ivott bele a forró teába.

-          Muszáj megtudnia. Ne feledd, hogy ez nem csak a te véred. Az övé is.

-          Tudom jól. De még megvárom a jelentést. Utána aggodalmaskodom még jobban.

-          Ez nem játék! Meghalhattok mindketten! – világosította föl a nőt.

Tsunade telefonált neki délután, hogy el tudta intézni, és már ma megkaphatja az eredményeket. Egy óra múlva találkozzanak. Sakura idegességében azt sem tudta, hová kapjon. Sasuke dolgozott, ő pedig egyedül volt a házban. Csöngettek az ajtón. Éppen hogy csak kinyitotta, amikor Hana tört be rajta. Földre lökte Sakurát. A nő már az utolsó hetekben járt.

-          Büdös kis cafka! Fasz kell neked? Majd adok neked a seggedbe háromszor akkorát! Büdös kurva! Nem tudod hol a helyed? Majd veszek neked kutyaólat! A kurva anyádat még is mit hittél? Hogy nem jövök rá, te ribanc! – olyan hirtelen érte a támadás, hogy tudatáig el kellett telnie pár percnek míg felfogta, mi is történik most vele. Hana kést rántott és a nyakának szegezte.

-          Szállj le rólam te őrült! – azzal orva vágta. Ennek hatására Collins megingott és ő is eldőlt. Sakura felállt, és szaporán vette a levegőt. – Még is mit képzelsz magadról? Takarodj a házamból! – mutatott az ajtó felé.

-          Csak is a levágott fejeddel fogok elmenni! – majd feléje dobta a kést, de az nem talált. Vagyis nem pont őt találta el.

-          Ez meg még is mit jelentsen? – nézett feleségére, majd kihúzta vállából a fegyvert.

-          Sasuke. – suttogták mind a ketten.

-          Ezért a ribancért hagytál el? Én is mindnet megadtam neked, még sem voltam elég jó! – kiáltotta. – Megölöm, indult el a Haruno felé. Sasuke megragadt a nő karját és enyhén megszorította.

-          Menj haza!  Már beadtam a válópert. Hamarosan vége mindennek.

-          Ahogyan az ő életének is! – a füléhez hajolt- Jegyezd meg jól! Ha elhagysz, megölöm magam a gyerekkel együtt!

-          Ne merészeld! – Sakura a háttérből figyelte az eseményeket. Úgy érezte magát, mint egy zavaró tényező mások életében. Az ajtó hangos becsapódására tért észhez ismét. – Jól vagy? – simogatta meg arcát kedvese. Ő csak bólintott. Tudta, ha most menne be a kórházba, feltűnő lenne a férfinak, és egyedül biztosan nem is engedné el. Ezért, majd holnap.

Késő este érkezett a telefon. Hananak beindult a szülés. Az egyik ápolónő hívta fel az apát. Sakura bekísérte Sasukét, így legalább elvehette a leleteit feltűnés nélkül. A férfi egész végig ott maradt felesége kórterme előtt és várta a hírt, hogy fiú vagy lány lett-e. Már órák teltek el. Tsunadéhoz halkan bekopogott, és az orvosa arckifejezése mindnet elárult.

-          Harmadik stádium. – Sakura lehunyta a szemeit, és mély levegőket vett.

-          Mennyi, mennyi időm van még hátra? – a doktornő az ujjait tördelte. – Lesz még annyi erőm, hogy életet adhassak a gyermekemnek?

-          Kezelésekre kell járnia. A kemo..

-          Megölné a kicsit. Utána néztem. Egy ilyen betegség mellett gyermeket vállalni életveszélyes. Meghalhatunk, mindketten. De már az ötödik hónapban vagyok. Lesz annyi erőm? Élek még addig?

-          A májrák, az én véleményem szerint a lehető egyik legrosszabb. Ha nem kap időben megfelelő kezelést, vagy donort, akkor csak kevés ideje van hátra. – Sakura erős próbált maradni. – Gondolja át, Sakura. Fiatal még, bármikor szülhet még.

-          És ha nem? És, ha belehalok? Semmi garancia nincs arra, hogy kibírnám. Nekem ez a gyermek jelent mindnet. – tette hasára a kezét – Ki fogom bírni!

-          Nem fogja. – rázta meg a fejét.

-          De! Meg fogom csinálni! – megtörülte könnyes szemeit. – Viszlát, doktornő!

-          Szép estét! – a táskájába tette a szükséges papírokat, mely bizonyítja, hogy nem sok ideje van már ezen a Földön.

Éppen visszaindult Sasukéhoz. Megállt az ajtóban, mely résnyire nyitva volt hagyva. Sasuke gyermeke fejét simogatta. Hana kifáradt, de boldogan mosolygott. Olyanok voltak, mint egy szép család. Keserűen elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét. Pont, amikor visszanézett arra lett figyelmes, hogy a férfi, akit szeret, feleségével csókolózik.

Már csak egyedül ő tartózkodott a folyosón. Halk léptekkel elindult. Elindult haza. Oda haza, ahová régebben is mindig elbujdokolt, ha valaki bántotta.

Leült a hideg homokba. December volt. A tenger hullámait figyelve rájött mennyi mindent elcseszett az életében. Lehullott az első hó. Van egy olyan mondás, hogy akivel éppen együtt vagy, az év első havazásában, mindig is veled marad.

-          Mindig melletted maradok kicsim. Még ha nem is látsz, ott leszek melletted a kis cseresznyefa rügyeiben, a meleg szélben, mely megborzolja néha a hajad. – suttogta, könnyei végig folytak kipirosodott hideg arcán. Szemi csillogtak. Visszatükrözte a hold fényét.

-          „Mert azt gondolod, te mindig mindent jobban tudsz másoknál! Néha annyira idegesítő vagy! – szűrte ki fogai között.

-          Hagyjátok már abba! – kacagott föl Sakura – Olyanok vagytok, mint a rossz házasok! – nevetett tovább.

-          Nézz rá! Arra a zabi fejre! – mutatott újjal Hinata barátjára.

-          De ezért szeretsz annyira galambom. – Naruto lekapta barátnőjét”

-          „ Megígérem, ha egyszer gyerekem lesz, Sakura, te leszel a kereszt anyukája! – ölelte magához barátnőjét.

-          Jaj Ino! Neked ilyesmiben nem hiszek, folyton más a véleményed. – a szőke hajú nő keresztbe fonta kezeit maga előtt jelezve, most megsértődött. – De tudod mit. – mosolygott - Én esküszöm neked, hogy ha nekem lesz egyszer kisbabám, te leszel a dadája.

-          Az nagyon jó lesz! – majd tovább folytatták a vásárlást.”

„Szép csillagos este volt, amikor a parton sétálgatott. A meleg nyári homok, és a víz, melyből sosem bírt betelni - A jövőről álmodozott.

-          Nem tudom mások, hogy vannak vele, de én imádom a magányt. – állt meg mellette.

-          Ezt, hogy érted? – nézett rá Sakura értetlenül.

-          Ha elvégeztem a sulit kimegyek németbe. Ott tanulhatok nyelvet, lesz egy tök fasza szakmám. Kell ennél több.

-          Na és Hana?

-          Viszem magammal természetesen!

-          Nagyon szereted őt. – nézték mindketten a vizet.

-          Az életem része. Képtelen lennék nélküle élni. Ha elveszíteném, az olyan lenne számomra, mintha egyedül lennék.”

A hó hatalmas pelyhekben hullott a földre. Beterítve vele a mindenséget. Várta Sasukét, hátha most is, mint régebben mindig letelepszik melléje, de nem történt semmi.

„Egy szép őszi esős napon, amikor úgy döntöttek elindulnak sátorozni, megcsúszott a sárban, és nem bírt lábra állni.

-          Jézusom Sakura! Jól vagy? – guggolt le melléje Ino.

-          Persze. – fogta meg a bokáját.

-          Na, mutasd. – lesöpört a lány kezét, a majd megnézte a bokáját. – Kificamodott. – fölsegítette a földről a sérültet.

-          Hát srácok, nélkülem kell tovább mennetek. – kapaszkodott a férfi karjaiba.

-          Még mit nem! Nem hagyunk itt! – jegyezte meg Naruto.

-          Így van! – helyeselték a többiek.

-          Fölveszlek a hátamra. Gyere! – Sai már lerakta a cuccait a földre.

-          Elviszem én. – Sasuke óvatosan fölkapta hátára a lányt, majd elindultak előre. A többiek hozták a holmikat.

-          Micsoda lovag. – nevetett föl.

-          Veled mindig annyi baj van? – a lány beletúrt a férfi hajába.

-          Ugyan! – duzzogott – Bárkivel megeshet.

-          Hana hozzád képes pihe. Hány kiló vagy?

-          Negyven öt. Akkor cipeld őt! – duzzogott tovább – Tegyél le!

-          Ő a barátnőm. Természetes, ha még itt is rágondolok. De tudod mit. – megköszörülte a torkát – Ő utána nekem te vagy a legfontosabb.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés