Az Avarvárosi Kórházban:
Este volt, mikor Tobi és Pain bukkant fel a kórházban. Naruto arra riadt fel, hogy valaki épp beköti a szemét és a száját. Ezután Pain és Tobi fogták Narutót, majd eltűntek vele a kórteremből. Egy sötét laboratóriumban bukkantak fel a rúgkapáló fiúval. A helyiség tele volt színes folyadékot tartalmazó üvegcsékkel. Középen volt egy asztal, arra nagy nehezen fölfektették Narutót, majd odaszíjazták hozzá. A szőke próbált hevesen tiltakozni, és a bekötözött szájával nem tetszésének hangot adva nyögdécselt, közben megjelent két újabb alak a laborban. Az egyiknek a fejét csukja takarta, a másik vörös egyenruhát viselt, vállain sárga díszekkel, haja pedig fekete volt, ami közepesen hosszú. A csuklyás alak odalépett Naruto mellé, és beadott neki egy injekciót, amitől elég hamar elernyedt a fiú teste, majd elaludt.
- Így ni... Ettől majd lenyugszik, és holnap csak egy álomnak fogja hinni ezt az egészet... - Paskolta meg az alvó fiú arcát. - Szóval ez lenne az a kölyök, akiről nemrég beszéltél nekem, Pain?
- Orochimaru... - Lépett közelebb a férfihoz. - Megkértelek, hogy a jelenlétemben vedd le a csuklyát a fejedről. Egyébként... igen, ő az. - Megfogta Naruto kezét, majd elengedte. - Sikerült mindent előkészítened? - Érdeklődött Pain.
- Igen, mindent összeszedtem, amire szükség lehet. - Hajtotta le a csuklyát a fejéről. - És amit ígértél cserébe...?
A férfinak hosszú, fekete haja, sárga szeme, és sápadt bőre volt.
- Tessék, egy fiola a véremből, ahogy megbeszéltük. - Nyújtotta át az üvegcsét a tudósnak.
- Remek...! Ezzel folytathatom a kutatásaimat. - Vette el Paintől az üvegcsét. - Akkor lássunk is hozzá! - Húzta széles vigyorra a száját, majd egy nagy fecskendőt teleszívott Naruto véréből, utána odaadta azt asszisztensének, aki szorgosan nekiállt végrehajtani Orochimaru utasításait.
- Tudom, hogy mindig elragadtatod magad munka közben, de legalább próbálj meg úgy tenni, mint ha nem élveznéd, ha kínozhatod a vizsgálandó személyeket... Legutóbb Zetsura hoztad rá a frászt, mikor kiderítetted, hogy képes kétfelé választani a testét. - Szólt közbe Pain.
- Ne kérj tőlem olyat, amit úgysem tudok betartani... - Ült ki széles mosoly a száján. - Tudod jól, hogy élvezem, amit csinálok. A kutatás a mindenem... és amióta megismertelek, teljesen új szintre léphettem ezen a téren. Hála neked, igen kiterjedt bepillantást nyerhettem a rejtélyek világába, amiről igen kevesen tudnak. Jelentős tudásra tettem szert az évek alatt a könyvekből, amiket szereztél nekem... meg persze a vizsgálatokból, amiket kértél tőlem. Habár, nyílván nem önzetlenül tetted, de szerintem mind a ketten jól jártunk... Vagy talán tévedek? - Pain egyetértés képen csak bólintott egyet, közben Tobi kíváncsian nézte, hogy a segéd mit ügyködik éppen.
- Most pedig, ha megkérhetlek titeket, távozzatok. Szeretnék nyugodt körülmények között dolgozni. Két óra múlva gyertek vissza, addigra minden bizonnyal tudok valamit mondani. A fiút hagyjátok itt, még szükségem lehet rá a vizsgálatok során. - Pain bólintott, majd Tobival eltűntek.
***
Sakura egy mozgalmas napot tudhatott maga mögött. Rendbe rakta a kastélyt az előző este után, és eltűntette az átok végrehajtása közben hátramaradt nyomokat. Ezután biztonságba helyezte a mesterséges szívet, a három kisebbel együtt. Ezután sikerült egy olyan megoldást is kiviteleznie, amivel Lindát is hamarosan eltávolíthatja a képből. Már későre járt, mikor elhatározta, hogy felkeresi Narutót a kórházban. Nem akart tőle semmi különösebbet, csak meg akart róla győződni, hogy minden rendben van-e vele. Elvégre nem akarja elveszíteni Sasukét, ha már ennyit vesződött a megszerzésével. Gondolta csak beugrik, és amíg a fiú alszik, meggyógyítja annak sérüléseit. Mivel az átoknak köszönhetően Naruto meg volt jelölve, gond nélkül a fiú közelébe tud bármikor teleportálni, ezért még attól sem kell félnie, hogy esetleg észreveszik a kórházba menet. Sakura nem akart lebukni, ezért csak éjfél után indult. Magához vette az egyik kisebb szívmásolatot, majd teleportált Narutóhoz...
***
Lejárt a két óra, és Pain-ék visszatértek Orochimaruhoz. Kicsit nyugtalanítónak találták, hogy Naruto azzal ellentétben, mikor elmentek, egyáltalán nem békésen és öntudatlanul fekszik az asztalon. Erősen nyögdécselt, és a testét össze vissza rángatta. Láthatóan minden erejéből próbál kiszabadulni a leszíjazott fiú.
- Hát vele meg mi történt...? - Érdeklődött Tobi.
- Mit műveltél Narutóval?! - Kontrázott rá dühösen Pain.
- Hehehe... - Vihogott gúnyosan. - Nyugalom barátom... - Csitította a varázslót. - Csak kicsit durvább eszközöket kellett bevetnem, hogy rájöjjek néhány dologra. Elvégre az volt a fontos, hogy minél több információval tudjak neked szolgálni... Vagy talán tévedek? - Mondta még mindig ördögi mosollyal.
- Ahhh... Egek.... - Sóhajtotta. - Te aztán mindig hozod a szadista formádat. Miért is vagyok állandóan meglepve ezen...? - Forgatta a szemit. - Ha nem lennének kézzel fogható, használható eredményeid, már rég megszakítottam volna veled minden kapcsolatot... de sajnos te vagy a legjobb szakértő, akit ismerek, még ha kicsit durvák is a módszereid, ezért eltekintek a kissé szadista hozzáállásodtól... Most viszont, mondd el, hogy mire jutottál, és semmit se hagyj ki. - Nézett rá fenyegetően a vezér.
- Rendben van... A fiú egy igen nagy erejű átok hatása alatt van... pontosabban fogalmazva "szenved"... - Pian egyből bele is vágott a tudós szavába.
- Hogy érted azt, hogy "átok" és "szenved"...?! - Kezdett bele a mondanivalójába.
- Ne szakíts félbe! Mindjárt elmagyarázom! - Pain morcosan bólintott. - Szóval... amit sikerült kiderítenem, hogy a fiú meg van átkozva. Egészen pontosan... a szíve. Fogalmam sincs, hogyan, és ki csinálhatta, de az átok hatására Naruto elvesztette "szinte" minden pozitív érzelmi képességét... - Pain elképedt. - De úgy tűnik, egy kis részére az átok valamiért nem volt képes kihatni... - Pain értetlenül, ijedten, és dühösen vágott ismét közbe.
- Orochimaru, egy kicsit érthetőbben! Ebből nem sokat értek! Miket beszélsz itt össze?! Mi baja van Naruto szívének...?! - Nézett rá elsápadva a tudósra.
- Akkor még érthetőbben... Naruto érzéseit, szinte teljesen kiragadták belőle. Képtelen lesz valaha is szeretetet kimutatni. Illetve... majdnem teljesen. Tudtok olyanról, ami iránt a fiú különös képen ragaszkodik már régóta?
- Hát... Amit biztosan tudok, az Sasuke, a ramen, és talán Itachi. - Fogta gondolkodva az állát Pain.
- Akkor rajtuk kívül senki iránt, semmiféle halvány érzelmet sem fog tudni kimutatni. Emlékezni ugyan emlékszik ezekre, de képtelen lesz érezni őket. Ha érdekel a miért, és a hogyan, akkor beszélned kell azzal, aki ezt művelte vele. Ennél több kérdésre én sem tudom a választ, mint amit most elmondtam neked... De egy biztos... ha a fiú így marad, akkor nagy szenvedés vár rá élete hátralévő részében. - A tudós ásított egyet. - Most ha megbocsátotok, bár elég érdekes, és kihívásokkal teli eset volt, már eléggé késő van, és el is fáradtam. Fogjátok a kölyköt és távozzatok, szeretnék lefeküdni végre, lassan elmúlt éjfél is. - Majd megindult kifelé a segédjével.
- Nem felejtettél el valami...? - Szólt Orochimaru után.
- Oh elnézést... Hehe... - Vihorászott szórakozottan. - Elfelejtettem volna beadni az új adagot neki? - Válaszolt a tőle megszokott hideg módon. - Azért ha megtudtok valami újat, értesítsetek engem is. Eléggé felcsigázta az érdeklődésemet a dolog.
Orochimaru fogott egy fecskendőt, és ismét beadta a szert a ficánkoló Narutónak, amitől a fiú megint kidőlt, majd a tudós kioldozta róla a szíjakat. Ezután Tobi és Pain fogta Narutót, majd visszahelyezték a kórházi ágyába, mintha mi sem történt volna. Pain elmesélt mindent Zetsunak, aki már várta őket Naruto kórtermében. Zetsu mondta a két érkezőnek, hogy semmi említésre méltó sem történt, amíg ők távol voltak.
- Rendben van... Folytasd tovább Naruto megfigyelését. Én most meglátogatom ezt a bizonyos Sakurát, akiről beszéltél. Lesz hozzá néhány keresetlen szavam... Tobi, vigyél el a Zetsu által elmondott kastélyhoz. - Tobi megfogta Pain vállát és eltűntek.
***
Nem sokkal azután, hogy Tobiék eltűntek, egy villanást lehetett látni a kinti folyosóról beszűrődni a szobába. Ezután, nem sokkal később, Sasukra lépett be az ajtón. Odament Naruto ágyához, majd a jobb keze felragyogott, és elkezdte vizsgálni az alvó fiút. Közben Zetsu, észrevétlenül átment egy másik helyiségbe, és a mobiljáért nyúlt. Sakura mit sem sejtve fojtotta a vizsgálódást.
"Ez nagyon különös... semmi baja sincsen. Pedig tegnap még nagyon rossz állapotban volt. Most pedig... se egy zúzódás, vagy karcolás. Itt valami nem stimmel... Magától nem jöhetett volna ilyen hamar rendbe, az orvostudomány pedig nem áll még olyan magas szinten..."
***
Pain odalépett az ajtóhoz, és csöngetett. Várt egy kicsit, majd még párszor megismételte, de semmi reakció nem érkezett odabentről. Pain kezdett mérges lenni, és felemelte a kezét. Tobi odarebegett neki egy: "Biztos, hogy ez jó ötlet?" kérdést. Pain viszont, mintha meg sem hallotta volna, már küldött is az ajtó felé egy lökéshullámot. A kastély kivilágosodott, és Pain hatalmas erővel csapódott hátra Tobinak, akinek még a képességét sem volt ideje használni, hogy átengedje magán a vezér testét.
- Húúúh... - Szusszant fel a varázsló. - Kösz, Tobi... Ha nem fogsz fel, akkor elég nagyot nyekkenhettem volna. Így legalább puhára estem...
- Aucs...! - Nyögött fel Tobi. - Ki kell ábrándítsalak... Nem azért csinálta, hogy párnaként funkcionáljak felsőbbrendű ülepednek, hanem mert egyszerűen leblokkoltam olyan hírtelen történt az egész. Szóval ha lennél szíves leszállni a májamról, azt megköszönném. Ja... meg használhatnád az úgy mond "isteni" képességeidet is, hogy enyhítsd a fájdalmam amit okoztál az imént.
- Oh... Bocsi... Már kelek is, és rendbe hozlak... - Elkezdte gyógyítani a maszkost. - Azt hiszem, Zetsu nem túlzott mikor azt mondta, hogy a kastély igen erős védelemmel van ellátva. Viszont, elmondhatta volna kicsit részletesebben is, hogy ez mit takar pontosan.
- Vagy mondjuk te is rákérdezhettél volna... "Mister legyőzhetetlen." - Emelte ki a két szót ujjaival mutogatva gúnyosan, és mérgesen. - Akkor talán megspóroltuk volna ezt a kis incidenst. - Pain egy gyilkos pillantást vetett Tobira.
- Most gúnyolódni akarsz...?! Tudod mi jár annak, aki felbosszant, ugye?! Talán szeretnéd megtapasztalni amit Hidan, vagy Dei már jól ismer? - Lépett Tobihoz.
- Jaj, hát... Én nem úgy értettem... vagyis... Biztosan túl nagy ütés érte a fejemet, és csak hebegek-habogok itt össze vissza. Már azt sem tudom, mit mondtam... szóval.... Ajjaj... Ne... Ne csináld...! Bocsá... - Pain már emelte a karját, mikor megcsörrent a mobilja.
- Szerencséd van... most az egyszer megúszod... De legközelebb nem kegyelmezek...- Kivette a mobilját a zsebéből, majd felvette. - Mondd! - Szólt mérgesen a telefonba.
- Pain, itt van a kórházban Narutónál az a Sakura bige, akit keresel, és valamit épp csinál a fiúval... - Zetsu csak ennyit hallott a telefonba, mielőtt Pain kinyomta volna:
- Tobi, azonnal vigyél vissza a kórházba! Az a lány ott van Narutóval... Amint megérkeztünk, te megragadod Sakurát, és velem együtt elviszel minket egy távoli, kietlen helyre. Miután megérkeztünk, fogod magad, és szó nélkül hazamész. Addig ne gyere vissza, amíg nem értesítelek, világos?! - Pain ekkor nyomta ki a telefont.
Tobi bólintott, majd úgy tett, ahogy Pain kérte tőle. Hírtelen tűntek fel Sakura mögött, akit váratlanul ért a dolog. Mire észbekapott, Tobi már szippantotta is be magukat, hogy egy távoli helyen bukkanjanak fel újra. Pain és Tobi simán megérkeztek, viszont Sakura a földre huppant. Pár pillanattal később, mire a lány felpattant, Tobinak már hűlt helye volt. Sakura hírtelen Pain-nel, és annak dühös tekintetével találta szembe magát.
- Te vagy az a srác a suliból?! Mit jelentsen ez?! Hogy kerültem ide?! Mit akarsz tőlem?! De főként... hogy voltál erre képes, és ki volt az a másik?! - Vágta Pain fejéhez a kérdéseket dühösen.
Sakura egyszerre érzett meglepődöttséget, értetlenséget, és félelmet. Nehezen akart még eljutni a tudatáig, hogy mi is történt vele az imént. Mikor Pain válaszolt, ő ledermedve hallgatta a másik mondandóját.
- Akkor haladjunk szép sorjában... Ha elfelejtetted volna, a nevem Pain. Én vagyok a gimiben felelős, önkéntes rendfenntartó szervezet, az Akatsuki vezére, és egyben egy nagy erejű varázsló is. Te pedig minden bizonnyal, valamiféle boszorkány vagy. Azért hoztalak ide, mert lebuktál, kedvesem... Tudom, hogy egy nagy erejű átkot használtál Narutón, és ő most annak a hatása alatt van. Valami módon Sasukéhoz is kapcsolódik a dolog az egyik társam elmondása alapján... Azt akarom tőled, hogy azonnal old fel az átkot, különben csúnya véget fogsz érni szivi. Rossz fiúkkal kezdtél ki... Ugyanis ők ketten a mi védelmünk alatt állnak. Javaslom, hogy légy jó kis boszi, és old fel az átkot, mielőtt még eldurvulna a helyzet... és hidd el, te azt nagyon nem akarod. Ez az utolsó esélyed... - Közölte Sakurával a tényeket. - Nos...?! - Emelte fel hangját a végére.
- Bevallom, erre nem számítottam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy van a környezetemben hozzám hasonló, különleges képességekkel rendelkező személy. Viszont... attól tartok, csúnyán alábecsülsz engem. Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok én. Ha jót akarsz magadnak, akkor elkotródsz az utamból, vöri...!
"Varázsló ide vagy oda, az én hatalmamhoz messze nem ér fel... Bár az átok létrehozása miatt még elég gyenge vagyok, de egy nyikhaj varázsló csak nem jelenthet nekem gondot. A könyv szerint a legtöbb varázsló csak olcsó bűvész trükköket tud. Nagyon ritka az, aki tényleges hatalommal bír, de mivel Sötét Varázslók már nem léteznek, nincs mitől tartanom."
- Hogy felvágták a nyelvedet, kis boszorka! De majd én megtanítalak a jó modorra!Tiéd lehet az első lépés... Gyerünk, támadj! Lássuk mit tudsz... RI-BANC! - Hangsúlyozta a végét szótagolva Pain, hogy felidegesítse Sakurát, támadásra ingerelve ezzel.
Sakura teljesen elvesztette az önuralmát. Szeme egy pillanatra felizzott, és a jobb ökle fénybe borult, majd felugrott, hogy nekitámadjon Pain-nek. Egy jól irányzott, erőteljes csapással akarta szétzúzni provokálóját. Pain mosolyra húzta a száját, majd kinyújtotta a kezét. Mikor Sakura már majdnem bevitte a csapást, Pain egy hatalmas erejű lökéshullámmal visszaverte annak támadását, amitől a lány nagy sebességgel bevágódott az erdőbe, egyenesen egy nagy fa törzsének. Sakura hatalmas fájdalmat érzett a hátán mikor nekicsapódott a fának, és vért köhögött fel, ahogy a földre zuhant...
"Ughhh... - Nyögött fel. - Mi a fene volt ez...? A támadásom nem érte el... sőt mi több, komoly ellencsapást indított... Szóval mégsem hétköznapi varázslóval van dolgom... Kénytelen leszek én is bekeményíteni. Muszáj lesz hamar elintéznem. Egy hosszú csata veszélyes lehet a jelenlegi állapotomban. Lássuk mit szól ehhez...?"
- Én nem egy sima "boszi" vagyok, hanem egy Sötét Boszorkány! Le foglak győzni téged! Soha senki ellen nem veszítek, és ezúttal sem lesz ez másképpen!
Sakura az ég felé emelte a kezét, majd mormolni kezdett egy igét. Egy villám csapott le a tenyerébe, amit Pain felé hajított el. Olyan hírtelen történt, hogy Pain-nek épphogy sikerült levédenie a csapást. Az utolsó pillanatba kapta fel maga elé a kezét, és egy mező segítségével elnyelte a villám nagy részét, így csak minimális csapás érte a testét. Sakurának meglepődni sem nagyon volt ideje, mert Pain a következő pillanatban felugrott, és egy erős lökéshullámmal a fölbe préselte a lányt, aki alatt egy jókora gödör keletkezett. Sakura teste tele volt sérülésekkel, és néhány helyen vérzett is. Mikor nagy nehezen feltápászkodott, a gödör szélén Pain bénító tekintetével találta szembe magát. A szája kissé szétnyílt és elkezdett egész testében reszketni. Sakurán úrrá lett a félelem, és a felismerés, hogy jelenlegi állapotában képtelen felvenni Pain-nel a harcot...
"Ki ez az alak! Hogy lehet ennyire erős?! Még sosem volt dolgom hozzá hasonlóval! Ha birtokában lennék a teljes erőmnek...! Ha nem lennék legyengülve...! A francba! Ezért még drágán megfizet! Velem senki sem packázhat büntetlenül! Lehet, hogy most nyeregbe érzi magát, de nem adom fel egykönnyen! Még van egy ütőkártyám, amit kijátszhatok...!"
- Na, mi legyen?! Feloldod az átkot, vagy elpusztulsz? Hogy döntesz?! - Emelte fel, támadásra készen kezét a lány felé.
"Ennyi lett volna a tudománya...? Ahhoz képest, hogy azt állítja Sötét Boszorkány, elég könnyű dolgom volt. Nagyobb ellenállásra számítottam... Vagy talán az átok létrehozása miatt még le van gyengülve...? Mindegy, nem érdekes... A lényeg, hogy megmentsük Narutót. Ígéretet tettem Itachinak, hogy a két fiúnak nem esik bántódása. Ha szükséges, akkor meg fogom ölni ezt a lányt."
- Egyik sem...! Te fogod szépen feladni, és elmész innen! A jövőben pedig, egy újjal sem fogsz hozzám érni, ahogy a kis barátaid sem! Különben viselnetek kell a következményeket! Ha továbbra is háborgatni merészeltek, azt megbánjátok! - Nyúlt bele a zsebébe.
- Micsoda merész szavak egy hullajelölt banyától! Ám legyen... Ha ennyire meg akarsz halni... Rajtam ne múljon! - Már kezdte volna indítani a végzetes csapást, mikor Sakura felmutatott valamit a tenyerében.
- Azt ajánlom ha kedves neked az Uzumaki ficsúr élete, akkor most azonnal elkotródsz a szemem elől! - Majd megszorította a szívnek látszó kis tárgyat a kezében.
- Ezt meg, hogy érted?! - Nyílt tágra Pain szeme a meglepődöttségtől.
- A kis barátod valószínűleg most iszonyú kínokat élhet át. Ennek segítségével bármikor fájdalmat tudok neki okozni, vagy meg is ölhetem őt, ha úgy tartja a kedvem. - Mutatott rá a szív alakú tárgyra. - Egy kis biztosíték pont az ilyen helyzetekre. Szóval... ha nem akarod, hogy a fiú szíve maradandó károsodást szenvedjen, javaslom, hogy hagyjatok békén ezentúl. - Húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ez biztos valami trükk... - Hitetlenkedett. - Így próbálsz megfélemlíteni. Tudod, hogy semmi esélyed sincs. Azt pedig nem hiszem, hogy meg mernéd ölni Narutót! - Próbált nyugalmat erőltetni a hangjába.
- Úgy gondolod...? Teszel egy próbát? - Majd még jobban megszorította a szívet. Pain zsebében megszólalt a telefon. - Én a helyedben felvenném, biztosan fontos lehet. Talán az egyik embered akar közölni veled valamit. - Gúnyolódott Pain-nel Sakura, aki épp a mobiljáért nyúlt.
- Mondd! - Szólt bele ingerülten a készülékbe.
- Itt Zetsu, nagy gáz van! Naruto hírtelen rosszul lett, és eléggé szenved. Nem tudom, hogy mi tévő legyek! - Hadarta el idegesen a történteket.
- Majd visszahívlak, egyenlőre jelezz az orvosoknak. - Majd kinyomta a telefont, és gyilkos pillantást vetett Sakurára.
- Az orvosok itt most nem segíthetnek. Az én kezemben van a fiú élete. Azt teszek vele, amit csak akarok, és akkor, amikor csak akarom! Szóval... hogy döntöttél?! Én, vagy a szöszi?! - Szorította meg kicsivel még jobban a kis szívet.
- Te átkozott boszorkány! Hagyd abba! - Sakura nem reagált a felszólításra. - Te nyertél! Ereszd el! - Ordította Pain.
- Bölcs döntés... - Mosolyodott el, elégedetten Sakura. - Ne felejtsd el, hogy mit mondtam! Ha kedves nektek Naruto egészsége, vagy az élete, akkor nagy ívben elkerültök engem! Ezt mond meg a kis talpnyalóidnak is... Most pedig, hord el magad! - Mondta nagy elégedettséggel, és pökhendien Sakura.
Pain majd felrobbant a dühtől, de tudta jól, hogy Naruto egészségét, vagy életét kockáztatja, ha tovább provokálja Sakurát. Felhívta Tobit, hogy jöjjön érte, aki hamar meg is érkezett. De mielőtt elmentek volna, Pain még tett egy utolsó megjegyzést Sakurának...
- Még nem tudom, hogy hogyan, de meg fogjuk menteni Narutót! Erre mérget vehetsz! Nem fogjuk feladni! - Azzal eltűntek.
Sakura megkönnyebbülten felsóhajtott, majd elvánszorgott egy fa tövébe, és nekidőlt. Szép lassan elkezdte begyógyítani a sérüléseit. Miután összeszedte magát egy kicsit, hazateleportált. Közben Pain tombolt a dühtől. Még soha senki nem alázta így meg. A legjobban az bosszantotta, hogy nem tehet ez ellen semmit. A nap folyamán elmondta a többieknek a történteket, Itachi kivételével. Neki majd holnap
akarja elmondani a gimiben, annak ellenére, hogy mára ígérte meg Itachinak a beszélgetést. Holnap telik le a három hét, így mehetnek a srácok vissza a suliba. A kis társaság minden tagja, igen csak megrökönyödve hallgatta végig Pain beszámolóját a boszorkányról. Nem nagyon akarták elfogadni, hogy semmit sem tehetnek ez ügyben. Ma engedték ki Narutót is a kórházból, akit Itachi, Sakuke, és Ayumi kísért haza. Út közben még beköszöntek az Ichirakuhoz, hogy megnyugtassák az öreget. Naruto egész nap furcsán viselkedett, amit Itachi még mindig annak a fruskának tulajdonított be. Mivel Pain nem kereste fel őt egész nap, így elhatározta, hogy ígéret ide vagy oda, holnap a liba megkapja a magáét...
Másnap a két fiú szokatlanul csöndben ment a gimibe. Az osztályban sem nagyon beszélgettek. Egyedül Gaara próbált meg Narutóval néhány szót váltani, kevés sikerrel. Megkérdezte Sasukétól, hogy mi baja van a szőkének. Sasuke csak annyit mondott, hogy az orvosok azt mondták, hogy köze van a szünetben történt balesetéhez. Becsöngettek, és már csak Sakura igyekezett befelé a kihalt folyosóról a terembe, mikor egy erős rúgás találta el az arca jobb oldalát, amitől csúnyán elterült a folyosó padlóján. Miután feleszmélt szédüléséből, sajgó arcához kapott és felnézett, hogy gyilkos pillantást vessen támadójára. Az említett egyén nem más volt, mint a felbőszült Itachi...
- Elment az eszed?! Mi a jó büdös franc volt ez?! Talán nem mondták el neked elég világo... - Kezdte el dühösen Sakura, mikor Itachi közbeszólt.
- Ezt Narutóért kaptad! Ha pedig fájdalmat mersz okozni Sasukénak is, én magam gondoskodom a temetésedről! A legjobb az lenne, ha nem mennél a közelükbe! Remélem elég világosan fejezetem ki magam...! - Aztán mintha misem történt volna, elindult a saját terme irányába.
"Ez most tényleg ennyire hülye, vagy csak hidegen hagyja amit Pain-nek mondtam? Vagy esetleg... Itachi nem tartozik az alattvalói közé, és ezért nincs beavatva? Sasuke bátyja vagy sem, ezt még tőle sem tűrhetem!"
- Hé! Na ide hallgass, te...! - Kezdett volna bele, mikor egy kéz nehezült a vállára. Pain bukkant fel mögötte.
- Bocs... de neki még nem volt alkalmam elmondani. Ma akartam sort keríteni rá, szóval le kell nyelned ezt a kis békát... - Húzta álmosolyra, kárörvendően a száját Pain, majd elindult Itachi után.
- Még egy ilyen kis közjáték, és Naruto látja a kárát! Nem fog érdekelni, hogy az illető miről tudott, vagy miről nem! Ha hozzád tartozik, bűnhődni fog! - Majd Sakura jól feldagadt és kipirosodott arcával bevonult a terembe, és helyet foglalt az ifjabb Uchiha mellett.
Sasuke aggódva kérdezte meg a rózsaszíntől, hogy mi történt az arcával. Sakura dühösen csak annyit felelt neki, hogy elesett és beverte. Néhány perccel később megérkezett az osztályfőnök, aki bejelentette, hogy sajnálatos módon Lindának ki kellett iratkoznia a gimiből.
- Sajnálom, Naruto. Lindánál az orvosok csúnya tüdőbetegséget állapítottak meg, és állandó, tiszta hegyi levegőre van szüksége, ezért kénytelenek elköltözni. Sajnos bizonytalan ideig így pár nélkül maradsz. - Közölte vele iruka.
- Nekem aztán tök nyolc... Legalább nyugtom lesz. - Kulcsolta át karját a feje mögött, unottan hátradőlve a széken.
"Hát... akkor úgy tűnik potyára szereztem be ezt a kis meglepetést Naruto párjának... - Sóhajtotta Gaara, a kis becsomagolt tárgyra ránézve. - Na mindegy... Azért magamnál tartom, ha véletlenül a helyzet úgy kívánná egyszer, hogy szükség lesz rá." - Majd eltette a táskájába a csomagocskát.
Közben a másik osztályban, Pain elmondta Itachinak az igazat, hogy mi történt Narutóval, és mit derített ki Sakuráról. Itachi égtelen haragra gerjedt, de a többieknek sikerült nagy nehezen lecsillapítaniuk, és észérvekkel meggyőzniük őt a dolgok súlyosságáról. Megbeszélték, hogy senki nem csinál semmi hülyeséget, vagy meggondolatlan dolgot, és együtt próbálnak majd kitalálni valamit a probléma megoldására. Az első óra után a szünetben gyorsan terjed a hír, hogy Narutónak nincs párja, és már Sakurával sem kavar, így elég sok lánynak a szeme felcsillant arra, hogy az egyik legjóképűbb srác a suliban szabad préda...
Kedves olvasók, ez volt a már meglévő fejezetek közül az utolsó felújítandó. Ahhoz, hogy nekiálljak megírni a folytatást, minimum három kommentnek kell összegyűlnie. Ha tetszik a történet, és érdekel a folyatatás, dobj egy komit. Az segít ösztönözni az írásban, ha látom, hogy olvassák, és több embert is érdekel a folytatás. Nem sok idő azt a pár sort megírni, és én is nagyon örülnék neki, ha tudnám, hogy nem csak potyára küldöm be a fejezeteket, hanem igenis vannak többen is, akiket érdekel ez a történet ~ by az író
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
