Sok idő telt el az óta hogy elhagytam Konohát de megérte. Erősebb lettem és sikerült minden klántagomat összegyűjteni nagyjából. Voltak köztük ajinok, szellemek, démonok, hanjouk, ghoulok , istenek, halálistenek, youkaiok, arrancarok, mágusok stb. Régebben 7 klán volt a klánban, de mára már csak túlélők és két klán maradt meg az eredeti 7-ből. Homura és a Scepter 4. A Homura vezetője én lettem a Scepter 4-é pedig Munakata lett. Egy túlélő maradt a Jungle-ból Yukari és egy az Ezüst klánból Adolf. Ott van még Kuroh aki a Színtelen klán túlélője. Elég sokan vagyunk szóval megkértem a Nagy Nemzeteket, hogy építsenek egy birtokot, hogy akik a klánból utaznak valamerre, kényelmesen meg tudjanak pihenni. Természetesen vállalták, hiszen megfizettük a munkájukat. Ma lesz a napja, hogy visszatérek Konohába. Éppen öltöztem mikor kopogtak.

- Gyere!

- Jó reggelt, Sakura.

- Neked is, Vera.

- Biztos vagy benne, hogy el akarsz menni innen?

- Igen. Ígéretet tettem, hogyha megtalállak titeket és lesz annyi erőm, hogy megvédjelek is titeket, akkor hazatérek.

- Észben tartom, de ne hidd azt, hogy védelem nélkül elengedünk téged.

- De nem vagyok védtelen, itt vannak a csillagszellemeim, Yatsufusa, Murasame, Deen, Strom, a babák és a Szent Kincseim, meg a szerződtetett sárkányok.

- Igen, de őket nem látják, így azt hiszik, hogy védtelen vagy. Ezért páran veled lesznek Konohában is. Mások pedig csak a határ körül lesznek, akik csak elkísérnek.

- Ha ezt akarod, hát legyen, csak azt akarom, hogy tudd, már nem vagyok gyenge kislány.

- Ilyen meg sem fordult a fejemben.

- Vettem, de most menj, még fel kell öltöznöm.

- Igenis! - majd kiment. Vera egy vámpír, bár még sosem láttam, hogy vért ivott volna. Ennek szerintem az lehet az oka, hogy nem akarta, hogy lássam ezt az oldalát

- MMMMMMM

- Neked is jó reggelt O-chan. – O-chan egy Osaki róka, bár kicsi termetű, alig nagyobb egy vékony macskánál, képes akkorára megnőni, mint a Kyuubi.

Ekkor egy valami landolt bent a szobámban leverve az egyik vázát. Lumie volt az. Ő egy zöld sárkány bébi. Akkor találtam, mikor Homokfaluba utaztam. Az anyja halott volt, így magamhoz vettem. Igaz, nincs különösebben hatalmas ereje, de tüzet okádni már tud, és nagyon ragaszkodik hozzám, és én is hozzá. Nemcsak hozzá, hanem minden állatomhoz és emberemhez.

- Szép landolás – mondtam, mire ő odarepült hozzám és megpuszilta az arcom.

- Lumie, ez csikiz. Na jó, nekem fel kell öltöznöm.

Kinyitottam a gardróbom, kivettem belőle egy szív dekoltázsú halványrózsaszín ujjatlant és egy fekete rövidnadrágot. Felvettem még egy fekete bőrdzsekit, hogyha fáznék. Összefogtam a hajam, ami hosszabb volt, mint mielőtt levágtam volna. Most egészem a fenekemig leért. Két csatot raktam bele, ami fegyverként szolgált. Felkaptam az ostorom és magamra csatoltam. A két kardot a hátamra csatoltam, a combomra a kunai tartót, a csípőmre pedig a kulcstartót, rajta a kulcsokkal. A kezembe pedig egy kis pálca alakú valami volt. Nagyon erős támadóeszköz. Ha az illető elé suhintok, képes a fejemben elképzelt pengét megjeleníteni többszörösen, és az ellenség felé repülni. Pajzsként is remekül szolgál. Az ostort még Virgo-tól kaptam, hogy meg tudjam védeni magam.

Kopogtak

- Gyere.

- Jó reggelt, Bishamon-sama.

- Neked is, Kazuma. – Kazuma az Áldott Kincsem, az összes Szent Kincsem vezetője és ezért a jobb kezem is egyben.

. Én is veled tarok. Úgyhogy kérlek, szólíts a nevemen.

- Choki!! – Ezzel Kazuma egy kis virág alakú fülbevalóvá változott, ami a jobb fülemben volt.

- Ideje indulni. – mondtam ekkor Lumia és O-chan-nal elindultunk.

Mire kiértem a kapuhoz, az egész klán tagjai vártak. Megpillantottam, hogy kik fognak elkísérni az úton. Sebastian, Hannah, Claude, Goldof, Daikoku, Vier, Eins, Ryou, Suguru, Shinji, Yuuichi, Mahiro, Takuma, Kokuri, Inugami, Tomoe, Mitsuki, Miketsukami, Mikami, Steiner, Fő cseléd és Kushimatsu .

- Oké, ha mindenki itt van, akkor én indulok is. Vigyázatok magatokra, amíg elmegyek és védjétek meg egymást!

- Igenis hercegnő! - majd mind meghajoltak.

Hosszú útnak néztünk elébe. 1 hétig utaztunk, mire elértük Konoha határát. Láttam, hogy Tsunade-sama már ott várt engem.

. Tsunade-sama!!

- Sakura! Hogy megváltoztál mióta utoljára láttalak! Sokkal nőiesebb lettél.

- És erősebb is lettem.

- És ők, ha szabd tudnom kik?

- Ők a testőrségem, ne aggódjon nem fognak semmi galibát okozni. Ugye?

- Igen! – majd vigyázban álltak.

- Ne csak álldogáljatok ott, gyertek be a faluba. – mondta mosolyogva a Sensei

- Menjetek, nézzetek körül, addig én beszélek Tsunade-samaval.

Bementünk a Sensei irodájába.

- Na mesélj, mi történt veled az elmúlt 3 évben? – nézett rám érdeklődően

- Hát hogy is mondjam, elég sok minden. Sikerült az összes tagot összegyűjteni a klánomból és elég erős lettem ahhoz, hogy megvédjem a szeretteimet.

Ekkor előbújt O-chan és Lumie.

- És ők kicsodák?

- Ő itt O-chan, egy Osaki róka, és ő pedig Lumie, ő még csak egy sárkány bébi. O-chan pedig olyan idős, mint én.

- Értem elég aranyosak. Gondolom, nem tudod de Naruto és Jiraya 2 nap múlva jönnek haza.

- Nem tudtam, ennek örülök.

Beszélgettünk még egy ideig, aztán hazamentem meglátogatni a szüleim.

- Sakura kincsem, hát hazajöttél? - mondta sírva anya és megölelt apával együtt.

- És a testőreidet hol hagytad? – kérdezte nevetve apa.

- Megbeszéltük, hogy a birtoknál találkozunk.

- Értem.

- Na gyere, vacsorázz velünk.

- Oké.

Megvacsoráztunk, beszélgettünk. Aztán hazaindultam. Mire hazaértem, már mindenki aludt, vagyis inkább azt tettették. Gyorsan lezuhanyoztam és mentem, mivel már kezdett hajnalodni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés