Mentünk egy jó darabig, és mint kiderült, jó alaposan eltévedtünk.
- Na, jó ezt még én sem gondoltam volna komolyan, hogy ennyire elkeveredünk.
- Ezért legközelebb engem és Akamarut fogjátok követni és nem az a két szöszit elöl. – mondta Kiba.
- Téged, aki még a saját otthonába is eltéved? – mondta Hana és Mikami.
Nos, ezen még egy jó darabig veszekedtek, de arra már nem figyeltem. Helyette azt néztem, hogy Ino milyen boldogan karol bele Sai-ba. Örülök, hogy boldognak láthatom.
Másol:
- Sasuke, Itachi beszélhetnénk?
- Mondjátok. - mondták egyszerre.
- Terhesek vagyunk.
- Tessék?
Erre a mondatra mindenki odakapta a fejét.
Camille agya azonnal pörögni kezdett. „Ha amit mondanak igaz, akkor Sakurának nem kell hozzámennie Sasukéhoz azzal az okkal, hogy nem akar örökösi vetélytársat, ha gyermeket szül.” Rögtön ránézett Yoshinora, Tsumere, Jonra, Shikakura. Tudták mit kell tenniük.
- A világért sem akarok veszekedni veled, Fugaku de ha igaz, amit a lányok mondanak, akkor nem kötelező sem az én lányaimnak sem Shikaku lányának és Plum valamint a Jiraya lányának hozzámennie a fiaidhoz, sem pedig a tiedhez, Minato. Ugye ezt ti is megértitek, ez csak rajtuk múlik. – mondta Jon. A többiek pedig lelkesen helyeseltek.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy a ti kölkeitek többet érnek a mieinknél? – kérdezte felháborodottan Karin és Tayuya apja.
Máshol:
- Már közel vagyunk, ne aggódjatok. – mondta Sai.
Ekkor egy barna és halványkék hajzuhatagot pillantottam meg.
- Na, végre megvagy – mondták egyszerre.
Ekkor gyorsan Ino pillantottam, aki már tette is a dolgát és valamit suttogott Sai fülébe, aki teljesen elvörösödött.
- Mi most egy pillanatra elmegyünk, de mindjárt visszajövünk.
- Oké – mondtuk.
Ekkor rögtön bele is kezdett Vera
- Mi ez a ruha rajtad úrnőm, ez nem hozzád való.
- Ez most nem fontos, az a fontos, hogy valaki elárulta, hogy hol vagy és az nem más, mint Davos.
- És mihamarabb meg kell ölnünk – mondta Esdese.
- Hát ezzel már elkéstetek, mert már eltakarítottuk.
- Olyan büszke vagyok rád! – majd a nyakamba ugrott és büszkén elkezdett ölelgetni.
- Elég lesz, Esdese.
- Bocsánat, elragadtattam magam.
- Ennyi elég is lesz, oda kell érnünk mihamarabb. – mondtam.
Mintha Ino erre várt volna, és előbukkant Sai-al.
- Itt is vagyunk, indulhatunk?- kérdezte
- Természetesen. – válaszoltunk.
- Önök is velünk tartanak? – kérdezte.
- Igen tán, baj? – vette elő a durva énjét Esdese.
- Nem-nem, dehogy kisasszony. – felelte betojva Sai
- Na, azért.
Még mentünk egy kicsit, majd mikor odaértünk, az őrök készségesen ajtót nyitottak. Erre a mondatra léptünk be.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy a ti kölkeitek többet érnek a mieinknél? – mondta valami pasi és a mellette álló nővel együtt látszott rajtuk, hogy dühösek és hogy büszkék, de nem is kicsit. Aztán megláttam, kivel ordibál. Jonnal és a feleségével. Na, erre bedühödtem nem is kicsit.
- Maguk mégis mi a jó büdös francot képzelnek magukról mi? Hogy ilyen módon beszélnek egy nemessel és a gyermekeiket is kölköknek nevezik? Ugye tudja, hogy csak annak a családnak akkora a hadereje, hogy egész Japánt kisebb erőfeszítés nélkül is a földdel egyenlővé tudná tenni? – éreztem, hogy egyre forróbb a testem, de nem tehettem ellene semmit sem, mivel irtó dühös voltam.
- Már elnézést Sakura-san, de mégis mit képzel magáról? – kérdezte Mikoto.
- Kérem, ne avatkozzon bele Mikoto-san.
- Le san-ozta a királynét, ezért a fejét is vetethetné Mikoto-sama – mondta a vörös hajú nő.
- Ha ez megtörténne, abból nagy gondok lennének. – mondta Esdese.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Köszi szépen most nagyon feldobtatok! :DD