Percek teltek el így. San szaladt ki a szobájából. Keresztanyja ölébe ült, érezte, nincs minden rendben.

-          Baj van? – nézett édesanyja szemeibe.

-          Semmi baj kicsim, de most kérlek, menj vissza a szobádba. – Sakura megsimogatta San arcát, a kisfiú puszit nyomott a nő arcára, majd visszaszaladt a szobájába.

-          Biztos vagy ebben? – Itachi előre dőlt a kanapén kezeit tördelte.

-          Most voltam az orvosnál. A vérvizsgálat kimutatta.

-          Miért vagy annyira biztos, hogy Sasukétól van? – vágott közbe Nimera.

-          Csak vele voltam. Még sosem feküdtem le senkivel sem. – vallotta be z igazat. Megdörzsölte szemeit, és nagy levegőket vett, amiket kifújt.

-          Meg akarod tartani? – tért a lényegre Itachi.

-          Egyenlőre még fogalmam sincs, hogy mit akarok. De- tette hasára a kezét – ő itt egy kisbaba. Nem tehet semmiről sem. Az, hogy megölöm, csak bűntudatott árasztana el bennem. Már terveztem, hogy szülnék egy gyereket. Viszont, ha őt elvetetem, mi garancia van arra, hogy Sasuke egyszer nem tudja meg? És mi van akkor, ha ő még így is akarná, hogy házas? Lehet, sosem bocsátaná meg, ha megölném.

-          Az biztos. – Nimera hirtelen szája elé kapott kezeivel. Itachi szúrós szemekkel nézett feleségére, Sakura pedig kérdően.

-          Ezt, hogy érted?

-          Sehogy! – vágott közbe. – Ha meg szeretnéd tartani a kicsit, akkor mi teljes mértékben melletted állunk. Viszont, azt ne várd, hogy rábeszéljük Sasukét, téged válasszon! – majd kiviharzott a házból. Hangosan becsapódott mögötte az ajtó.

-          Ez most mi volt? – bökött fejével a férfi után. A nő nem szólt semmit sem. Csendben ült a helyén. – Nimera!

-          Most menj haza inkább. – suttogta.

-          Ez most komoly? – állt fel. – Szevasz! – majd ő is ellépett.

Itachi nem tudta mit tegyen. Akkor most vagy felhívja öccsét, és értesíti a fejleményekről, vagy pedig az egészet a háta mögött szervezik meg. Tartott attól, hogy esetleg elhagyná Hanát, az pedig hatalmas hiba lenne. Fang biztosan végezne Sakurával törvényeik szerint. Saját maga sem tudta a választ.  Persze egyértelmű volt, ha a két nő között kellett volna döntenie Sakurára szavazna. Hanát soha sem szerette, de Sasukénak muszáj volt elvennie. Persze a Harunónak sok mindenről fogalma sem volt. Öccse nem hiába hagyta el az országot. Érezte, sőt tudta, ha legközelebb visszatér, tisztára mos mindnet, és rendezi a dolgait. Véglegesen.

Nimera kisfia szobája előtt állt. Neki dőlt az ajtónak és figyelte amint a hároméves gyermek játszik a holmiijaival. Keresztbe fonta karjait maga előtt. Rosszul érezte magát, amiért csak úgy elküldte Sakurát a házból. Nem akarta őt bántani, sőt sokkal inkább meg akarta védeni attól, ami rávár. Ha kitudódik, hogy a gyermek Sasukéé, mindkettőjükre a halálvár. Elképzelte maga előtt, milyenen akkor, ha ő lenen ugyan ebben a helyzetben. Talán még Sakuránál is jobban kétségek között lenne. Erős jellemként ismerte meg. Sasuke megkérte őket, hogy vigyázzanak erre a lányra, az, hogy elküldte inkább azt jelentette, hogy magára hagyták. Döntött. Holnap felhívja a nőt telefonon, és elmesélni mindent.

Sakura sírva borult ágyára. El sem hitte, hogy legjobb barátai hagyták magára ebben a szorult helyzetben. Egy gyermek hatalmas felelősség, neki pedig most nagyon át kellett gondolnia a dolgokat. Ha úgy dönt, megtartja, számolnia kell azzal, hogy a munkája lehet elvész. Ha pedig elveteti, megeshet nem lesz több gyereke, a bűntudat, amely mindig kísérteni fogja őt, na meg persze a gondolt, ha esetleg Sasuke fülébe jut, ő mit fog gondolni róla.

A fürdőszobájába sétált, megmosta az arcát, majd belenézett a tükörbe. Döntött, megtartja ezt a gyermeket.

Sasuke, amióta csak visszatértek Németországba, folyton veszekedett Hanával a nő megrögzött féltékenységi mániája miatt, aki meg volt arról győződve, hogy Sasuke félre kavar.

-          Gyereket várok! Te pedig más nőkkel töltöd az éjszakát! – sipákolt.

-          Ez csak a te beképzelésed. – úgy tett, mintha felesége bolond lett volna.

-          Ide hallgass. – gyilkos tekintettel nézett férje fekete szemeibe – Ha meglátom, hogy azzal a semmirekellő kurvával beszélgetsz, vagy rajtakaplak azon, hogy megcsalsz vele, megölöm. – egyikőjük sem szólt egy szót sem.

-          Nem fogod. – ott akarta hagyni a nőt, de az a karja után kapott, jelezve, hogy még nem fejezte be.

-          Láttalak smárolni vele. Régebben a tengerparton. Az életével játszol. Hidegvérrel fogom kitekerni a nyakát. – Sasuke elrántotta a karját, majd megragadta várandós asszonyának a nyakát. Enyhén fölemelte a földről. A nő férje kezét szorongatta. Alig kapott levegőt. Sasuke szemeiben égett a tűz.

-          Ne játssz a türelmemmel, Hana. – szűrte ki fogai között – Ha hozzáérsz, vagy bántod, mehetsz anyád mellé! – azzal elengedte a nőt, és elindult az irodájába.

-          Ezzel még nincs vége, Sasuke! – kiáltotta utána.

Nimera napokig nem bírt aludni. Csakis Sakura járt az agyában, és a gyermek, akit a szíve alatt hordott. Félt, segíteni akart neki, hiszen ő is anya. Ha elveszítené Itachit, vagy Sant abba biztosan belehalt volna. Férjére nézett, aki legalább békésen aludt. Halkan kimászott az ágyból, a konyhában öntött magának egy pohár almalevet, azt szürcsölgette, közben leült az asztalhoz. A falon családi képüket nézte.

Döntött.

A telefonhoz sietett, kikereste a megfelelő számot, majd megnyomta a hívásgombot. Már nagyon későre járt az idő. Náluk már hajnali négyfelé járt az óra.

-          Igen? – hallotta meg az ismerős hangot a kagyló másik oldaláról.

-          Sasuke. – suttogta – Nimera vagyok. Beszélnünk kell.

-          Minden rendben van? – hangja feszülten csengett.

-          Hana ott van most?

-          Nincs.

-          Tudom, hogy hülyén hangzik, de tudnom kell valamit. Ti jól meg vagytok együtt?

-          Ez most miért érdekel?

-          Csak válaszolj! – utasította.

-          Persze.

-          Ez az utolsó szavad?

-          Történt valami?

-          Azt kérdeztem, ez az utolsó szavad.

-          Ismersz, tudod, hogy nem bántanám meg Hanát. A törvényeink és a család…

-          Ugyan már Sasuke! Hagyjuk ezeket a törvényeket! Kit érdekelnek? Ne, hogy már boldogtalanul élj!

-          Nem élek boldogtalanul.

-          Haza kell jönnöd.

-          Ugyan miért?

-          Nem tőlem kellene megtudnod, ezért nem is mondom el. Csak annyi, hogy olyan valami történik majd veled, aminek biztos vagyok abban, hogy nagyon örülni fogsz.

-          Miről beszélsz? – ekkor Nimera hangokat hallott a háló felől.

-          Vissza kell jönnöd Japánba! Rendezned kell a dolgaidat Sakurával. Akkor megtudod! Ez egy áldás! – majd letette.

-          Kivel beszéltél? – ölelte magához feleségét Itachi.

-          Á, csak egy gyors telefon volt. Menjünk vissza aludni. – megcsókolták egymást, majd elindultak vissza a jó meleg ágyba.

Hana földhöz vágta a készüléket. Éjjeli szekrényéről lesöpört minden holmit.

- Tehát terhes! Az a ringyó gyermeket vár Sasukétól! – hisztizett. – Döntöttem! Kioltom annak a kurvának az életét! 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2016.02.01. 17:29 Gou Wáááááá>< nagyon örültem hogy Sakura terhes wiiiii:DD de... szinte biztos vagyok benne 100%ig hogy annak a barom sasukénak nem esett le. ugye? fogadni mernék rá. csak hana ilyen kis izééééé. caaaaaaahj de nemáááááááááár nem akarom hogy sakunak baja essen ez nem igaz most miiiiééééééééééééééértt:( ugye sasuke megmenti ugye nem hagyja hogy az a szuka bántsa??:(((( nem hiszem el hogy itt hagytad abba most komolyaaaaaaaaaan><