- Bocsáss meg, Naruto... - Suttogta Sakura.
Naruto épp szóra nyitotta volna a száját, mikor erős fájdalom hasított belé. Naruto szemei nagyra nyíltak, felnyögött a fájdalomtól, majd szája szélén egy kevés vér buggyant ki. Sakura kihúzta a kezét Naruto testéből, és tenyerében egy fénylő szív dobogott. A szőke fiú felüvöltött a hatalmas fájdalomtól, és összerogyott. Sakura kinyújtotta felé a bal kezét, majd Naruto testét fényes aura vette körül, és az felemelkedett a földről. A lány a székhez irányította Narutót, és leültette rá, majd egy kötél jelent meg, ami hátrakötözte a szőke kezeit a szék mögött. A fájdalom kezdett csillapodni, és Naruto megpróbált pár szót kipréselni magából...
- Mi-Mit műveltél velem...? Mi ez az egész...? Miért csinálod ezt...? - Szeméből egyszerre sugárzott a félelem, az értetlenség, és a fájdalom.
- Azt kérdezed, miért...? Azért, hogy megszerezzem magamnak Sasukét... - Nézett rá Narutóra, izzó szemeivel, érzelemmentesen Sakura.
- Sa-su-két...? - Döbbent le a szőke. - De hisz, ő nem is szeret téged! Még a legkisebb érdeklődést sem mutatta irántad! Akkor meg, miért...?! - Üvöltötte torkaszakadtából a fájdalomtól.
- Ebben most tévedsz... - Húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ezt meg... hogy érted...? - Kérdezte hitetlenkedve.
- Bár megígértem Sasukénak, hogy nem mondom el neked... - Lépett közelebb Narutóhoz. - De mivel ennek most már semmi jelentősége, és amúgy is csak azért nem mondtam el, nehogy ne tudjam kivitelezni a tervemet, ráadásul nemsokára amúgy sem fogsz emlékezni az itt történtekből semmire, ezért azt hiszem, már nyugodtan elárulhatom... - Közelebb hajolt a szőkéhez. - Mikor Sasuke hazakísért engem, és megálltunk bámulni a csillagokat, megcsókolt, míg a fűben csukott szemmel merengtem. Az a csók leírhatatlanul csodálatos volt, és akkor határoztam el, hogy mindenképp megszerzem őt magamnak... - Sakura elmosolyodott.
- Akkor én miért kellettem neked?! Miért játszottál velem?! Miért hittetted el velem, hogy valamit is érzel irántam...?! - Fakadt ki, könnyes szemmel a szőke.
Sakura most a szoba közepe felé mutatott, ahol egy lángcsóva keletkezett, és miután az elhalt, a helyén egy állvány jelent meg. Egy szív alakú valami lebegett az állvány felet, aminek a közepe lyukas volt, alatta három pohárral. Az egyik pohár nagyobb, a másik kettő kisebb volt. Az állvány oldalán egy tőr pihent, és három kisebb szív is. Sakura odament az állványhoz, majd jobb kezét a mesterséges szív fölé helyezte, és szétmorzsolta a tenyerében lévő, fénylő szívet. A mesterséges magába szívta a ráhulló, szétmorzsolt darabkákat, amitől az felragyogott, és dobogni kezdett. Egy keveset a három kis méretű szívre is rászórt. Eközben Naruto, a testét megfeszítve, hatalmas kínok közt üvöltözött, ahogy csak a torkán kifért. Mikor alábbhagyott a fájdalma, feje hátrabicsaklott, és erősen zihált. Sakura felvette a tőrt és a nagyobbik poharat, aztán ismét Naruto felé fordult, majd fojtatta:
- Először tényleg csak játszottam veled, hogy többet megtudhassak Sasukéról... De aztán az elmúlt pár hétben, elkezdtem irántad is érzelmeket táplálni. Bár azok mégsem voltak olyan erősek, mint amit Sasuke iránt érzek. Bevallom, tegnap meg is inogtam az érzéseim miatt, de aztán történt valami, ami újból megerősítette az elhatározottságomat. Azon kívül, Sasuke üzenete is rátett egy lapáttal. - Megfogta Naruto állát, és a szemeibe nézett. - Te csak egy eszköz vagy, akit arra használok fel, hogy megszerezzem Sasukét magamnak. - Mondta a kék szemekbe, kíméletlenül az igazságot.
- Ki vagy te... és mit csináltál azzal a lánnyal, akibe beleszerettem?! Te nem lehetsz Sakura! Egyszerűen nem tudom elhinni! Ő sosem tenne ilyet! Te egy szörnyeteg vagy! - Ordította. - Igen... Biztosan megszálltad Sakura testét! - Próbált keresni valami értelmet ebben az őrületben, amibe csöppent.
- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom neked, de én vagyok. Nem szállta meg senki a testemet. Én egy Sötét Boszorkány vagyok, hatalmas erővel megáldva, és mindig megszerzem azt, amit akarok... és amit most akarok, az nem más, mint Sasuke szerelme... - Szorította Naruto torkához a kést.
- De miért kellek én ehhez neked...?! - Kérdezte undorodva.
- Mert sajnálatos módon, Sasukét egy ősi varázs védelmezi. A részletekbe most nem mennék bele, de elég, ha annyit tudsz, hogy a te szerető szíved a kulcs Sasuke szívéhez. - Bökött a háta mögött lévő állvány irányába.
- Nem érdekel, hogy velem mit csinálsz... - Hajolt közelebb Sakura arcához. - De ha egy ujjal is hozzá mersz érni Sasukéhoz, esküszöm, hogy megöllek! A szívemmel meg sokra nem mész... mivel, már nem szeretlek! - Nézett gyilkos pillantással Sakura szemeibe, aki ettől csak felkacagott.
- Az most már nem számít... Ami kellet, már elvettem. A lényeg az volt, hogy a kiragadás pillanatában mit érez a szív. Azon, amit oda elzártam, már nem tudsz változtatni... - Mutatott a mesterséges szívre. - Ami pedig, Sasukét illeti... nincs beleszólásod! Nem tehetsz semmit! Még magadon sem tudsz segíteni, nem hogy rajta... A testedet azért érzed egyre gyengébbnek, mert egy kis sajátkészítésű, fokozatosan ható, bénító szert kevertem a ramenedbe, ami rövidtávon az emlékezetedet is törölni fogja... - Naruto most már értette, hogy miért érezte magát egyre tompábbnak, mióta feljöttek a konyhából. - Így sokkal könnyebb volt veled minden, és most sem tudsz ellenállni, akármit is teszek veled, de azért a biztonság kedvéért odakötöztelek a székhez. - Most Naruto mellkasára mutatott. - Látod a testeden azokat a szimbólumokat? Ha azok eltűnnek, a lényed egy része is eltűnik velük együtt. Most még ugyan képes vagy az érzelmekre, de miután végeztem, soha többé nem fogsz tudni szeretni. Minden pozitív érzésed kiragadtam belőled, csak a negatívok maradnak meg neked. Életed hátralévő része üres, sivár, szenvedéssel teli, és tudatlan lesz... - Megfogta Naruto arcát, és a homlokára nyomott egy kárörvendő csókot.
- Ölj meg inkább! Mert ha most nem fogsz... akkor egy nap én foglak téged! - Ordította fenyegető hangon.
- Nem azért vesződtem ennyit, hogy most megöljelek... Viszont, egy kis véredet szívesen veszem... - Súgta Naruto fülébe.
Egy hirtelen mozdulattal, Naruto fejét Sakura a kezével satuba fogta, aztán megszorította, majd a föld felé nyomta. Naruto hiába próbálkozott, annyira el volt gyengülve a teste, hogy képtelen volt kiszabadulni Sakura szorításából. Minél jobban ordibálta a lánynak, hogy eressze el, az annál jobban élvezte a dolgot. Sakurán kezdett egyre jobban eluralkodni a gonoszabbik énje. Egy hirtelen mozdulattal egy vágást ejtett Naruto nyakán, amitől a szőke felkiáltott fájdalmában. Sakura elfordította kissé Naruto fejét, és odatartotta a poharat a vérző sebhez. Naruto kétségbeesetten próbált kiszabadulni, de erre csak egy: "Ne mocorogj annyit, mert a végén még kárba megy!" ez volt Sakura válasza. Miután megtöltötte a poharat Naruto vérével, Sakura odatette a kezét a sebhez, és begyógyította azt. A vágásnak még csak egy apró nyoma sem maradt Naruto nyakán...
- Ugye nem is fájt annyira...? - Kacsintott rá gonoszul.
- Dögölj meg...! - Köpött egyet a rózsaszín felé.
- Inkább takarékoskodj az erőddel, mert ez most fájni fog... - Szólt oda Narutónak gúnyosan, majd visszaindult az állványhoz.
Az egyik kezével a mesterséges szív fölé tartotta a vérrel teli poharat, a másikkal pedig az egyik kisebb, üres poharat alatta, majd elkezdte ráönteni Naruto vérét a mesterséges szívre. A szív lassan magába szívta a ráöntött vért, majd fokozatosan vesztett ragyogásából, és elkezdett feketedni. A szív alján csöpögni kezdett a fénnyel átitatott vér, amit Sakura a két kisebb pohárban, egyforma arányban fogott fel... Naruto eközben torkaszakadtából üvöltött, és hatalmas égető fájdalmat érzett a szívében. Mire az összes vér átfolyt a mesterséges szíven, az tisztára fekete lett, és már nem dobogott többet. Ekkorra Naruto testéről is eltűntek a szimbólumok, majd Sakura fogta az egyik fényes, vérrel teli poharat, és beletett egyet Sasuke hajszálából, amit még korábban szerzett, ezután Naruto felé emelte a poharat...
- Egészségemre, édes... - Emelte Naruto felé a poharat, majd Sakura egy húzásra felhajtotta annak tartalmát.
- Fulladnál meg! - Mondta neki Naruto, immár érzelemmentes hangon.
- Hmmm... mmm... - Nyalta meg körbe a szája szélét Sakura. - Ez finom volt... Most pedig, ideje elvarrni a szálakat...
Sakura Naruto felé emelte a kezét, kinek testét ismét beborította az aura. A Narutót fogva tartó kötelek kioldódtak, majd erőtlen teste felemelkedett a székről, és megindult a folyosó felé. Sakura végül a lépcső előtt állította meg Narutót, és maga felé fordította...
- Most mit akarsz csinálni...? - Kérdezte erőtlenül a szőke.
- Elküldelek kóma földre... - Súgta önelégülten a fülébe a rózsaszín.
Sakura megszüntette az aurát, majd mutatóujjával gyengéden meglökte Narutót, aki nagyokat nyekkenve bukfencezett le a lépcsőn. Mire szegény fiú leért az aljára, elvesztette az eszméletét is. Naruto teste tele volt zúzódásokkal, és a fején is egy jókora pukli nőtt. Sakura lassan lement hozzá, majd leguggolt mellé, és rátette a kezét a homlokára. A szer, amit beadott korábban a szőkének, már teljesen kifejtette a hatását, és eltüntette Naruto emlékeit a mai éjszakával kapcsolatban. Sakurának már nem volt más dolga, minthogy azokat hamis emlékekkel pótolja, valamint, még elvégzett egy ráolvasást, hogy a fiú a későbbiekben képtelen legyen kárt okozni magában. Amint ezekkel végzet, előkapta a mobilját, és hívta a mentőket. Miután értesítette őket, Sasuke számát hívta, és egy félkómás hang hallatszott a készülékbe...
- Ahhh... Igen...? Mit aka...? - Ásította bele a telefonba, de Sakura gyorsan félbe is szakította.
- Sasuke, gyere gyorsan a kórházba! Naruto leesett a lépcsőn, és csúnyán megsérült! - Hadarta el kétségbeesetten a rózsaszín. Ennek hallatán, Sasuke szeméből egyből elillant az álmosság.
- Azonnal indulok! - Sasuke kinyomta a telefont, és öltözködni kezdett.
***
Mielőtt még a mentősök kiértek volna, Sakura a másik vérrel teli pohárba beledobta a saját hajszálát, majd az egészet átöntötte egy nem átlátszó üvegbe, és hozzákevert még valamit, ami megváltoztatja annak ízét. Mikor megjöttek a mentősök, Sakura velük tartott a kórházba. Mikor megérkeztek, Narutót bevitték a vizsgálóba, majd hosszú várakozás következett. Idő közben Sasuke is megérkezett, aki nagyon zihált. Látszott rajta, hogy az egész utat végigfuthatta. Sakura már a recepciónál várt rá.
- Sakura... hol van Naruto...? Ugye nincs komolyabb baja...? - Kérdezte a lányt, levegő után kapkodva.
- Az orvosok még vizsgálják. Gyere velem, megmutatom, hogy hol kell várakozni... - Intett az Uchihának. Mikor odaértek, leültek az említett szoba előtti székre.
- Tessék... ezt idd meg. Biztos megszomjaztál a nagy sietségben. - Nyújtotta Sasuke felé a magával hozott üveget.
- Köszönöm... - Sasuke mohón felhajtotta az üveg tartalmát, mint aki egész nap nem ivott volna egy kortyot sem. Miután mindet megitta, elkezdte magát furcsán érezni. - Mondd csak... Mégis, mi történt...? - Közben elkezdte köszörülni a torkát.
- Hát... Sokat beszélgettünk kettőnkről, majd elmondtam neki, hogy ez nem működhet... hogy köztünk nem lehet több barátságnál, mert rájöttem, hogy igazából mást szeretek... Aztán Naruto is helyeselt, ami engem is meglepett. Utána még beszélgettünk, egy kicsit rosszul lett, és haza akart menni. Mikor ment volna le a lépcsőn, megszédült, és lebukfencezett rajta. A többit meg te is tudod... - Bámult maga elé.
- Hogy érted azt... Khm... hogy mást szeretsz... Khm... - Fogta a nyakát.
- Rájöttem, hogy igazából téged szeretlek... Azóta az éjszaka óta, csak te jársz a fejemben. Hiába mondtad, hogy verjem ki a fejemből, egyszerűen képtelen voltam rá... Az a csók... valósággal a lelkemig hatolt. Ezt elmondtam Narutónak is... Sajnálom, hogy megszegtem az ígéretem, de joga volt tudni... És, ha tényleg olyan sokat jelentesz a számára, akkor meg fogja érteni a dolgot... - A lány látta, hogy Sasuke teste egy pillanatra fénybe borult, de szinte azonnal ki is aludt. Ez azt jelentette, hogy az átok kifejtette hatását.
- Sakura, én... - Kezdett volna bele az Uchiha fiú, ám ekkor egy orvos lépett ki az ajtón.
- Már stabil az állapota, de még nagyon gyenge. Valamelyikőtök bemehet hozzá, de csak egyikőtöknek engedélyezem, és azt is rövid ideig. Holnap már nyugodtan jöhettek többen is. De most még, nem szeretném, ha felizgatná magát. Szóval, ki szeretne vele beszélni? - Kérdezte fáradt arcával az orvos.
- Menj csak... Én majd itt megvárlak. - Tette Sasuke vállára a kezét Sakura, majd a fiú hamar el is tűnt az ajtó mögött...
"Eddig minden a terv szerint ment... Ha minden igaz, az átoknak már a hatása alá kellett Sasukét vonnia. Amint kijön onnan, meg is fogok róla győződni. Viszont... egy kicsit túl durva voltam Narutóval... Tovább kellett használnom az erőmet, mint ahogy azt eddig megszoktam, és eléggé ki is merültem. De a lényeg, hogy túl vagyok rajta. Most már csak várnom kell, hogy mi fog történni..."
***
Sasuke odament Naruto ágyához. Látta, hogy a szőke fiú felső teste több helyen be van kötözve. Az ágya mellett egy infúziós tasakból csordogált lefelé a kezébe a folyadék, Uzumaki pedig a plafont bámulja kedvetlenül...
- Szia, haver... Hogy vagy? - Fogta meg a kezét Narutónak.
- Mint akin áthajtott egy busz...
- Én... szeretnék elmondani neked vala... - Kezdett volna bele, ám a szőke félbeszakította.
- Tudom... Már Sakura elmondott mindent...
- Nagyon sajnálom... Én tényleg nem akar... - Kezdte elcsukló hangon az Uchiha fiú.
- Nem haragszom... Tőlem azt csinálsz, amit akarsz... Nem érdekel... - Mondta közömbös hangon.
- De... én azt hittem... hogy te és ő... - Vágta rá értetlenül.
- Rosszul hitted... - Sasuke megdöbbent. - Csak egy fellángolás volt, semmi több... - Naruto még mindig a plafont nézte. - A tiéd lehet... - Rá sem nézett Sasukéra, úgy fojtatta. - Ma este ráeszméltem, hogy valójában nem is szerettem... Talán csak azért hittem azt, hogy kötődöm hozzá, mert eddig még nem volt kapcsolatom egy lánnyal sem. Ma este volt időnk megbeszélni mindent.
- Tudom, hogy bunkóság pont most előhozakodnom ezzel... de... Akkor te nem is haragudnál, ha... mi ketten... Szóval... Érted... Összejönnénk...?
- Már miért haragudnék...?! - Horkantotta. - Mondtam, hogy nem érdekel... Jó volt vele beszélgetni, meg elmenni ide-oda, de rájöttem, hogy ez még nem egyenlő a szerelemmel... Csak én akartam erőltetni a dolgokat, mert ezek még új élmények voltak számomra... - Naruto arca meg sem rezzent, míg ezekről beszélt.
- Biztos, hogy jól vagy? Olyan furcsán viselkedsz... Ugye nem fogsz megint magadba zuhanni, mint a múltkor? - Kérdezte aggódóan Sasuke.
- Jaj, hagyjál már lógva! Még szép, hogy furcsán viselkedem, mikor úgy érzem magam, mint akin átment egy buldózer! Ami pedig Sakurát, és téged illeti... Tőlem akár meg is dughatod előttem, akkor sem vágna földhöz a dolog!
- Jól van na! Azért nem kell mindjárt felfortyanni! De ha jól értem, akkor téged tényleg nem zavarna, ha mi ketten összejönnénk...? Tudod... nem akartam eddig bevallani, mert féltettem az érzéseid, de Karin halála óta, ő az első, aki iránt érdeklődést mutatok. Nem tudom megmagyarázni, de valahogy rá emlékeztet. Bizonyára ezért is történt az a dolog akkor éjjel...
- Most nehogy már el kezdj nekem itt még csöpögni is! Már áldásomat adtam... Mi a francot akarsz még?! Ha meg akarod köszönni, vagy ilyesmi... akkor tök fölösleges! Vagyis... Ha mégis ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor holnapra szerezz nekem egy nagy tál rament Ichirakutól. Semmi kedvem megpusztulni a kórházi kajától! - Nézett rá a kajára gondolva, most már kicsit kevésbé közömbösen.
- Ez már inkább hasonlít arra a Narutóra, akit én ismerek. Számíthatsz rám... Egyszerre két adagot is hozni fogok! - Mosolygott rá a szőkére.
- Csak aztán el ne tévedj idefele jövet, a rózsaszínű mellei között... - Vágott vissza Sasukénak. - Most pedig hagyj magamra, aludni szeretnék. Hulla fáradt vagyok... - Fordult el a fal felé.
- Aludj jól, öregem... - Azzal az Uchiha kisétált a szobából.
***
Mikor Sakura meglátta a nyíló ajtót, felállt, és odament Sasukéhoz.
- Hogy van..? - Kérdezte érdeklődve.
- Kicsit furcsa volt, és elég sok helyen be is volt kötve, még a fején is. De lehet, hogy csak a történtek miatt viselkedett így. Egy ekkora zakózás után, nekem sem lenne valami jó a hangulatom. Viszont... beszéltem vele egy kicsit a kettőnk ügyéről is.
- I-Igazán...? És... m-mire jutottál...? Mérges vagy rám? - Érdeklődött félve.
- Az igazat megvallva... ostobának érzem magam. Téged hibáztattalak a saját érzéseim miatt. Azt hittem, ha elzárkózom, és távol próbállak tartani magamtól, akkor majd minden megoldódik... azon kívül, nem akartam fájdalmat okozni Narutónak sem. Viszont... téged meg sem kérdeztelek, hogy miként érzel. Önző módon csak saját magammal törődtem. Féltem felvállalni az irántad táplált belső érzéseimet, de most, hogy már tudom, hogy te is így érzel irántam, és azt, hogy Naruto sem akar tőled semmit, nem tudom többé magamba fojtani a dolgot. Sakura, én... szeretlek! - Fakadt ki végül Sasukéból.
- Én is téged! - Bújt hozzá szorosan Sakura.
Sasuke gyengéden megcsókolta Sakurát... A lány azonnal viszonozta a csókot, kezeit pedig Sasuke nyaka köré fonta, nyelveik szenvedélyes táncba kezdtek egymással. A meghitt együttlétet egy arra járó ápoló zavarta meg.
- Khm... Na de kérem! Ez egy korház...! Türtőztessék magukat... Ha minden áron nyalni-falni akarják egymást, folytassák odakint. - Azzal odébbállt.
- Azt hiszem, ideje menni... - Nézett az Uchiha fiú szemeibe.
- Igazad van... Késő van már... - Nézett az órájára Sasuke. - Holnap találkozunk?
- Hát... Ha nagyon szeretnéd...? - Kacsintott vissza Sasukéra, majd egy utolsó csók után hazamentek.
***
Ahogy sétált a háza felé, Sakura nagyon boldog volt. Már teljesen megfeledkezett a bűntudatáról is, amit Naruto iránt érzett. A csók, amit a kórházban kapott Sasukétól meggyőzte, hogy mégiscsak jól döntött...
"Sikerült! Működött! Sasuke most már az enyém! Többé semmi sem állhat kettőnk közé! Az a mámorító csók is pontosan olyan volt, mint amire emlékeztem... Holnaptól kezdve, végre igazán boldog lehetek! Már mindenem megvan, amire csak vágytam. A tökéletes pasi volt az utolsó hiányzó dolog az életemből. Most már csak arra kell ügyelnem, hogy egy lány-se kerülhessen túl közel Narutóhoz. Nem mintha a mostani állapotában túl nagy esély lenne arra, hogy bárki is képes lenne beleszeretni, de biztos ami biztos alapon, azt a Linda csajszit még ki fogom iktatni az egyenletből..."
***
A korházban már jóval elmúlt éjfél. Minden csendes volt az épületben. Naruto szobájában a semmiből, három alak kezdett előtűnni. Tobi, Zetsu és Pain voltak azok. Odaléptek a látszólag békésen alvó Narutóhoz, majd Pain kinyújtatta a fiú fölé a kezeit, és elkezdte vizsgálni annak testét.
- Hmm... Kisebb-nagyobb zúzódások... csontja nem tört. - Sorolta. - Enyhe vérveszteség... kissé zavaros szívritmus. - Volt a diagnózisa. - Szerencsére semmi súlyosat nem találtam. Hamar rendbe hozom, és már mehetünk is. - Jelentette ki Pain.
- Sasuke is furcsán kezdett el viselkedni, miután találkozott itt azzal a lánnyal. - Aggodalmaskodott Zetsu.
- Azt akarom, hogy továbbra is tartsd szemmel a fiúkat. Valami nagyon gyanús nekem ezzel a lánnyal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy egy kicsit el kell majd vele beszélgetnem. Ami pedig Narutót illeti... - Nézett rá az alvó szőkére. - Később még szeretném jobban is megvizsgálni. Biztos vagyok benne, hogy csinált vele valamit az a lány, amíg a házában volt. Van is egy ismerősöm, aki segíthet fényt deríteni a dologra. Remélem, hogy csak túlreagálom, de nagyon rossz előérzetem van... Adja az ég, hogy az a lány ne az legyen, amire gondolok, különben még hatalmas problémáink lehetnek...
- Ezt meg, hogy érted, Pain.? - Kérdezte a maszkos.
- Egyenlőre még nem tudok biztosat, ezért nem is szeretném elmondani. Nem akarom, hogy feleslegesen aggódjatok. - Válaszolta határozottan a vezér.
- És mi legyen Itachival...? Ha megtudja a dolgot, biztosan nem fog ölbe tett kézzel ülni. - Kérdezte Zetsu.
- Őt bízzátok rám... Ti egyenlőre ne mondjatok senkinek semmit a csapatban.
- Ahogy kívánod. - Felelte alázattal Zetsu.
- Tobi, indulunk... Vigyél innen minket. - Azzal eltűntek a szobából.
***
Másnap reggel, Naruto sokkal jobban érezte magát testileg. Még az orvosok is meglepődtek, hogy milyen kitűnő állapotban van a tegnapihoz képest. Egyedül csak a modora hagyott némi kivetnivalót maga után, miután összebalhézott az orvosokkal... A fiú hiába próbálta bizonygatni, hogy már kutya baja, és engedjék elmenni a kórházból, az orvosok bent tartották még megfigyelésre. Eközben, valahol Avarvárosban, Itachi épp nagyban őrjöngött, miközben Sasukéval beszélt telefonon, egy bizonyos esti balesetről...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
