Ichirakuhoz menet, Naruto azokon a dolgokon gondolkodott, amikről Sasuke beszélt neki, így kicsit több időbe tellett odaérni a szokott helyre, mint normál esetben. Mikor meglátta, hogy a lány előbb ért oda, mint ő, és már az ajtóban várt rá, kissé elszégyellte magát.

- Szia, ne haragudj, amiért megvárattalak. - Nézett bocsánatkérő arccal Sakurára.

- Ugyan... nem történt semmi. Én is csak pár perce érkeztem.

- Akkor megnyugodtam... Mehetünk? - Nyújtotta a karját Naruto.

- Persze. - Kulcsolt bele a felé nyújtott karba Sakura vidáman, és bementek a helyiségbe, ahol az öreg köszöntötte őket. A fiatalok a szokásosat rendelték, majd letelepedtek a törzsasztalukhoz, és elkezdtek beszélgetni.

- Öhm... Izé... - Vakarta zavarában a fejét Naruto. - Lenne kedved ma is sétálni egyet vacsi után? De persze, ha más dolgod van...

- Nem, nincsen. Szívesen sétálok veled. Igazából reménykedtem is benne, hogy elhívsz. - Vallotta be, elpirulva Sakura.

- Merre szeretnél ma sétálni? - Kérdezte szintén pirultan a fiú.

- Hát... Arra gondoltam, hogy elnézhetnék a park felé. - Tette egyik kezét Narutóéra, és belenézett a kék szempárba.

- Nekem tökéletesen megfelel. - Fogta meg Sakura kezét, és visszanézett a zöld, csillogó szemekbe.

Naruto szíve a torkában dobogott. Eszébe jutott a tegnapi jelenet, és az, amit Sasuke mondott neki. Arca még jobban kipirult, és lassan közelíteni kezdett a lányéhoz. Sakura is furcsa melegséget érzett. Észrevette, hogy a fiú közelebb kezd hajolni hozzá. Nem bírt ellenállni az igéző kék szempárnak, és akaratlanul is reagált Naruto közeledésére... Sakura is elkezdett a fiú felé hajolni, ám ekkor az öreg megérkezett a két tál, gőzölgő finomsággal.

- Tessék, fiatalok! Fogyasszátok egészséggel! - Mondta elégedetten.

Naruto és Sakura elengedték egymás kezét, és gyorsan elhúzódtak egymástól. Még nem voltak olyan közel, hogy az öreg felfoghatta volna, milyen meghitt pillanatot is zavart meg az imént.

- Köszönjük szépen. - Válaszolta Naruto kipirult arccal, de kicsit csalódottan.

"Ezt nem hiszem el! Sasukénak igaza volt! Sakura reagált a közeledésemre, és majdnem sikerült megcsókolnom! Hogy az öregnek is pont a legrosszabbkor kellett felbukkannia..."

***

"Mit művelek...?! Most nem szabad elgyengülnöm! Tisztán érzem, hogy Sasukét szeretem, de mégis... Van valami ebben a srácban is, ami vonz engem... Ha belegondolok, mi lett volna, ha öreg nem jön, és zavar meg minket... Áááá...!- Sakura belső harcot vívott önmagával. - Gondolkozz józanul, Sakura! Most nem szabad hibáznod, már elhatároztad magad! Meg fogod szerezni Sasukét, ki kell tartanod! A megoldás kulcsa itt csücsül melletted, csak elég bátorság kell, hogy használhasd... De, ő olyan kedves és figyelmes volt velem a kezdetektől fogva. Ha vele vagyok, nem érzem magam magányosnak, és mindig jobb kedvre tud deríteni, annak ellenére, hogy néha kicsit idétlen... Nem, nem! Ne is gondolj ilyesmire!

Inkább az jusson eszedbe, hogy Sasuke is pontosan ugyanígy fog irántad érezni. Mindent meg fogsz tőle kapni, amit Naruto nyújthatna neked. Sőt, még többet is... Mit tegyek...?! Mit tegyek...?! Kezdek összezavarodni... Gyerünk, végy erőt magadon, most már nem szabad meghátrálni...!

- Sakura... Sakura... Sakura...! - Gyengéden lökdöste Naruto az elbambult lányt.

- Tessék? Mi az...? - Zökkent vissza a valóságba a gondolataiból Sakura.

- Nem eszel? A végén még ki fog hűlni... - Mutatott az ételre a szőke.

- De, csak elgondolkoztam... - Egy erőltetett mosolyt küldött Naruto felé, majd szomorúan maga elé bámult, és úgy kezdte elfogyasztani a rament.

Miután végeztek a vacsorával, megköszönték az öregnek, és Naruto kifizette a számlát. A fiatalok elkezdtek sétálni a park irányába, de szokatlanul csöndben voltak. Naruto azzal kísérelte megtörni a jeget, hogy megpróbálta megfogni Sakura kezét, de a lány valamiért elhúzta azt, a kísérletet látva.

- Ne haragudj... - Szabadkozott Naruto, kicsit csalódottan. Nem értette, hogy mi lehet ez a hírtelen hangulatváltás.

"Te ostoba! Most nem hagyhatod el magad! Ébredj fel és fogd meg a kezét! A végén még mindent elrontasz! Ne ess ki a szerepedből!" - Szidta meg Sakurát a belső hangja. - Semmi baj... Csak kicsit szétszórt vagyok. - Próbálta helyrehozni a dolgot, és Naruto kezéért nyúlt, majd belekulcsolt.

- Remélem, hogy nem én bántottalak meg valamivel? - Kérdezte félve, az Ichirakuban tett próbálkozásra gondolva.

- Jaj, dehogy! Miért gondolsz ilyesmit? - Nézett rá ártatlanul.

- Hát... Tudod... Azt hittem, azért van, ami az Ichirakuban történt. Talán olyat próbáltam tenni, amit nem lett volna szabad, és ezért kényelmetlenül érzed magad. Azért ez jutott az eszembe, mert pont az után kezdtél el furcsán viselkedni.

- Naruto... Nem, nem a te hibád! Egyáltalán semmi köze sincs ahhoz! - Fordult a fiú felé, boci szemekkel, és az egyik kezével végigsimította a szőke arcát.

- Tudod... Most hatalmas kő esett le a szívemről. - Tette a kezét a lányéra, ami az arcát simította, és megkönnyebbülten mosolygott rá.

Kézen fogva haladtak tovább a parkba, és mire odaértek, a nap már kezdett lemenni. Elvonultak egy dombos részhez, ahol nem volt fa, és kettesben lehettek. Sakura megállt a dombon, és bámulni kezdte a naplementét. Naruto a háta mögé lépett, majd óvatosan átkarolta, a fejét pedig a vállára helyezte, és lassan nekisimult a lány arcának. Sakura ettől nagyon zavarba jött, és meg is hatódott. A lány szívverése felgyorsult, arcán pedig pír jelent meg. Sakurára megint rátört az a különös érzés...

"Ne csináld ezt kérlek... Én nem téged szeretlek, hanem Sasukét... Ne nehezítsd meg még jobban... Miért kell neked ilyen kedvesnek, és figyelmesnek lenned...? Légy jó kisfiú, és engedj el szépen... Ha így folytatja, nem fogok tudni sokáig ellenállni..."

Bár Naruto nem hallotta a lány gondolatait, egy puszit nyomott annak arcára, és elengedte, majd lefeküdt a fűbe, és bámulta a naplementét. Sakura a puha ajkakat érezve az arcán, pár percre leblokkolt, megfeledkezett mindenről. Azon kapta magát, hogy egyfolytában a fiú égszínkék szemeit bámulja, ahogy azok a naplementét csodálják. Leült Naruto mellé, és megemelte annak fejét, majd a combjára fektette. Naruto nagyon meglepődött, feje ott feküdt Sakura felső lábain. A lány egyenesen a szemeit bámulta. Sakura, egyik kezével elkezdte gyengéden simogatni a szőke buksiját, a másik kezét pedig Naruto szívére helyezte. Naruto ismét látni vélte a csillogást a lány szemeiben. Sakura mindenről megfeledkezve kényeztette a fiút, el volt veszve Naruto kék szemeiben. Egyik kezével a fiú fejét simogatta, a máikkal annak szívverését hallgatta. Még sokáig ellett volna így, ha a szőkeség nem kel fel...

***

Naruto a ragyogást látva Sakura szemeiben, úgy gondolta, még egyszer megpróbálkozik a dologgal. Felemelte a fejét a lány öléből, majd felült mellé a szemkontaktust meg nem szakítva. Egy kis ideig igézően nézték egymást, majd Naruto meg fogta a lányt, és lassan elkezdte maga felé húzni. Közelebb hajolt Sakura arcához, közben lehunyta a szemeit. Sakura követte a fiú példáját, ő is lehunyta a szemeit, és elkezdett közeledni a fiú felé. Már nagyon közel voltak egymáshoz. Ajkaikon szinte már érezték egymás leheletét, és szívük is hevesen dobogott. Mikor már majdnem összeforrtak egy csókban, Sakura arcán egy könnycsepp gördült végig. A lány szinte egyenesen a fiú ajkaiba súgta:

- Sa-Sajnálom... Naruto... - Sakura megfogta Naruto két vállát, majd eltolta magától az összezavarodott fiút. A rózsaszín felállt, és sírva elrohant. Egy darabig hallotta, ahogy Naruto a nevét kiabálja.

- Sakura...! Sakura, mi a baj...! Sakura...! Bocsáss meg...! Sakura...!

De Sakura nem állt meg, szaladt, ahogy csak a lába bírta, közben hangosan zokogott. Mikor hazaért, bevetette magát az ágyába, és egyre csak sírt. Naruto még egy darabig a parkban maradt. Próbált rájönni, hogy vajon mit csinálhatott rosszul, vagy mit ronthatott el. Talán félreértelmezhetett valamit?

Elcsüggedten vette végül az irányt hazafelé. Rossz érzés fogta el, mikor arra gondolt, hogy még Sasuke faggatózásait is ki kell majd állnia. Csak az vigasztalta, hogy talán tőle választ kaphat a történtekre.

Mikor hazaért, ahogyan azt sejtette, Sasuke már türelmetlenül várt rá. Az Uchiha, amint meglátta a hazaérkező fiút, lekapcsolta a tv-t, és elkezdte őt kérdezgetni.

- Na, mi volt? Mesélj! Mindent hallani akarok! - Mondta kíváncsian.

- Hát... - Naruto felsóhajtott. - Hol is kezdjem... - Bús arccal nézett rá Sasukéra.

- Nem tűnsz túl vidámnak... Mi a baj? Történt valami...? - Kérdezte aggódva a fekete. Naruto elmesélte a történteket Sasukénak, aki igen csak meglepődött. - Komolyan így reagált?! Ez nagyon furcsa... - Húzta fel egyik szemöldökét.

- Mondd meg kérlek... Mit rontottam el?! - Kérdezte kétségbeesetten a szőke.

- Te, semmit... kivételesen mindent úgy csináltál, ahogy kellett. A lánynak a

karjaidba kellett volna omlania, hogy úgy mondjam...

- Akkor meg...?! - Pityeredett el Naruto.

- Őszintén...? Nem tudom biztosan... Lehet, hogy csak megijedt, vagy talán korainak érezte még a dolgot... "Bár az alapján ami a múltkor történt, ezt erősen kétlem. Lehetséges, hogy annak köze lehet a ma történtekhez...? Ugye az nem lehet, hogy a csókunknak köze van ehhez?!" - Merengett el a dolgon.

- Sasuke... Sasuke... Sasuke! - Ordított rá Sasukéra, hogy észhez térítse.

- Jól van már...! Nem kell mindjárt kiabálni, ha nem reagálok rögtön... Minden esetre... most ne foglalkozz ezzel. Adj egy kis időt neki. Ha legközelebb felkeres, javaslom, hogy tisztázd vele a dolgot. Jobbat most nem tudok mondani.

- Mintha olyan könnyű lenne nem rá gondolni... Azért kösz, hogy segíteni próbáltál... Na, mentem zuhanyozni, az talán majd megnyugtat egy kicsit...

Miután Naruto felment, Sasuke próbálta hívni Sakurát, de mivel nem vette fel, küldött neki egy SMS-t, amiben ez állt: "Nem tudom, hogy mi volt ez a mai jelenet, de Naruto teljesen összetörve jött haza. Ne merészelj játszani Naruto érzéseivel! Döntsd el végre, hogy mit akarsz tőle! Ő nagyon szeret téged! Ha megtudom, hogy csak szórakozol vele, esküszöm, hogy azt nagyon megbánod! Még a héten fogod magad, és szépen tisztázod vele a dolgot! Vagy összejöttök normálisan, vagy hagyd őt békén! Többször nem figyelmeztetlek! Miután elküldte az üzenetet, Sasuke is nekiállt lefekvéshez készülődni.

***

Sakura sokáig csak forgolódott az ágyában, vegyes érzelmek kavarogtak benne,  és sehogy sem volt képes elaludni. Egyszer a mobilja csörgése törte meg a csendet, de semmi kedve nem volt felvenni. Pár órával később átment a titkos kamrába, hátha ott majd valamivel jobban érzi magát. Mivel nem volt jobb dolga, elkezdett pakolászni a kamrába, közben Sasukén és Narutón járt az esze. Ahogy szorgoskodott, talált pár érdekes dolgot, amit eddig nem vett észre... A figyelme egy különös kis kopott könyvecskén akadt meg, amit egy halom tekercs közül halászott ki.

"Nahát... Ezt eddig észre sem vettem. Vajon, hogy kallódhatott oda? Lássuk, mi lehet ez...? Az idézések Könyve. - Olvasta a címet. - Érdekesen hangzik. Kukkantsunk csak bele..."

Sakura először azt hitte, hogy semmi érdekeset nem fog találni a könyvben. Már majdnem több mint a felét átnézte, mikor valamin elkerekedett a szeme. Talált egy olyan feljegyzést, aminek a segítségével rövid ideig képes lehet beszélni az ember egy halott szellemével. Sakura nagyon izgatott lett... Gyorsan kiírta, hogy mikre lenne szükség a dolog kivitelezéséhez, majd lázasan elkezdett kutakodni a kamrában a

hozzávalók után. Miután végzett, egyszerre volt boldog, és csalódott. Örült, mert sikerült találnia hozzávalókat, másrészről csalódott volt, mert csak egyszer fog tudni élni a lehetőséggel, mivel az újbóli megismétléshez, már nem lesz elég hozzávalója, és nem tud beszerezni sem... Valamint, azt is olvasta, hogy ugyanazt a személyt kétszer nem lehet megidézni. Már el is döntötte, hogy kivel szeretne beszélni... Természetesen egyből az édesanyjára gondolt.

Már csak egy hozzávaló hiányzott, egy személyes tárgy az elhunyttól. A szobájából felkapta a tükröt, amiben megtalálta anyja levelét, mikor a házba költözött, és rohant vissza vele a kamrába. Sokat tűnődött azon, hogy milyen kérdéseket tegyen fel az anyjának, mivel csak néhány perce lesz vele beszélni, valamint azon, hogy anyja milyen lehet, és mit fog szólni, ha meglátja őt. Azt már tudta, hogy az anyja a szülésbe halt bele, az apja pedig az asszony elvesztése iránti fájdalomba a szíve miatt. Inkább az erejéről, és az átokkal kapcsolatban akart kérni tőle tanácsot. Mikor már jól átgondolta a dolgokat, hozzálátott a művelethez...

A kamrában kialudtak a fények, zöld tűz lobbant fel, és a tűzben egy női alak kezdett el kirajzolódni. Sakura izgatottan, és lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a nő alakja egyre tisztábban kivehető lesz... Végül a lángok közt ott állt teljes életnagyságban az anyukája.

- A-Anya...? Te... te vagy az...? - Kérdezte remegő hangon.

- Sakura, édes kislányom! Annyira örülök, hogy láthatlak. Hogy megnőttél... Igazi szépség lett belőled. - Nézett végig lányán az asszony. - Mivel most itt vagyok, feltételezem, hogy mindent sikerült elsajátítanod. Büszke vagyok rád! Tudtam, hogy képes leszel rá! Gondolom sok kérdésed lenne, és mivel tisztában vagyok vele, hogy kevés az időnk, előbb tedd fel őket, és miután válaszoltam, beszélgethetünk egy kicsit, ha marad rá időnk. - Sakura megtörölte az örömkönnyes arcát.

- Először, szeretném, ha mesélnél nekem egy kicsit az erőmről.

- Legyen... Sejtem, hogy mire vagy kíváncsi ezzel kapcsolatban. Gondolom, azt már észrevetted, hogy mióta felülkerekedtél, és egybeolvadtál az erővel, jóval könnyebb azt irányítani. Viszont, mikor használod, kicsit bátrabb, és agresszívabb is leszel egyben. Azt javaslom, hogy ha lehet, huzamosabb ideig ne használd folyamatosan az erődet, különben áteshetsz a ló túloldalára. Egyrészt kimerít, másrészt a hosszú távú igénybevétel alatt, egyre jobban megváltozhat a személyiséged. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor próbáltad uralmad alá hajtani az erő akaratát. Csak akkor térsz vissza a normál állapotodba, ha kipihened. Ha túlzottan kimeríted magad, előfordulhat, hogy pár napra nem fogod tudni használni a hatalmadat, mivel időbe telik, hogy visszatérjen. Ez idő alatt a kiszórt bűbájok, és átkok hatása is szünetelni fog, kivétel a védőmezőké.

- Te használtad már huzamosabb ideig egyfolytában az erődet, anya? - Kérdezte érdeklődve.

- Igen, egyszer, de az életembe került. Ezért is mondom, hogy lehetőleg ne használd sokat egyhuzamban. Ez pont azelőtt volt, hogy megszülettél. A te jövőd érdekében tettem, de a részletekbe nem szeretnék belemenni, mivel kevés az időnk. Szeretnél még kérdezni valamit?

- Van egy fiú, akit nagyon szeretek, amióta megcsókolt. Viszont ő, nem hajlandó viszonozni az érzéseimet, pedig tudom, hogy nem vagyok számára teljesen közömbös. Először próbáltam bűbájjal, majd a mágiámmal hatással lenni rá, de mint később kiderült, egy kivételes ősi varázs védi a fiút, egy önzetlen áldozatnak hála. De találtam megoldást a Tiltott Átkok Könyvében, amiről azt írtad, ha lehet,

ne használjam, de nincs más megoldás. A dolgot bonyolítja, hogy van a képben egy másik fiú is, aki iránt szintén elkezdtem érzelmeket táplálni az elmúlt két hét során. Bár nem olyan erős, mint amit az iránt érzek, aki megcsókolt. - Az asszony figyelmesen hallgatta. - Anyám, mi tévő legyek...? - Kérdezte kétségbeesetten Sakura.

- Ezzel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy hallgass a szívedre. Továbbra sem javasolnám a könyv használatát, de ha úgy érzed, csak azzal a fiúval lehetsz igazán boldog, és a másik nem ér fel vele, akkor áldásom rá... - Sakura felszabadultságot érzett, hogy anyja áldását adta a dologra. - De légy nagyon óvatos! Tudod, hogy milyen nagy kockázattal jár a könyv használata. Ha nem a jövődet befolyásoló, fontos dologról lenne szó, akkor megtiltanám, hogy használd... Azonban a boldogságod a legfontosabb, bármibe is kerüljön... ezt soha ne felejtsd el! Ha a boldogságod a tét, bármilyen eszköz megengedett az elérése, vagy a megtartása érdekében... - Sakura egyetértően bólintott. - Még valami, kislányom?

- Még lenne egy-két dolog, de azok nem fontosak. A maradék időben kérdezz te. Biztos kíváncsi vagy pár dologra velem kapcsolatban... - Mondta megkönnyebbülten.

- Mesélj nekem az eddig veled történtek, fontosabb eseményeiről. - Mosolygott rá lányára.

- Hát... Hol is kezdjem...? Sokáig az árvaházban volta... A felnőttek kedvesek voltak, de a többiek pokollá tették az ottlétemet. Különösen egy bizonyos személy, aki már nincs az élők sorában... A részletekbe most nem mennék bele, de annyit elárulok, hogy megérdemelte, ami vele történt...

- Ha te mondod lányom, akkor az biztos úgy is van. Helyesen cselekedtél... Aki az utadba áll, vagy bántani merészel, azt kíméletlenül el kell tipornod. Légy továbbra is határozott... - Jegyezte meg elégedetten.

- Miután birtokába kerültem a rám hagyott erődnek, és elköltöztem az árvaházból, sokkal jobb lett az életem. A hatalom mindent egy csapásra megváltoztatott, bár nem volt könnyű az uralmam alá hajtani, és kontrollálni. Ja igen...! Képzeld...! A nyár végén szereztem egy barátot, és együtt kezdtük el a Gimit. Nemrég hajtottam végre a szertartást is. Az egyik szolgámnak a barátomat választottam, másiknak meg az ismerősét. Bár őt még nem ismerem annyira, de rendesnek, és megbízhatónak tűnik...- Mesélte lelkesen.

- Ez igazán nagyszerű! Remélem, jól választottál. Viszont... Kérdeznék még valamit... - Komolyodott el a tekintete. - Vannak ellenségeid, vagy rád veszélyt jelentő egyének a környezetedben...? - Érdeklődött feszülten az asszony.

- Nem... Nem tudok ilyenekről... Pár kellemetlen alak előfordult már, de semmi komoly. Hamar móresre tanítottam őket. - Mondta büszkén. - Miért kérded? Tudnom kéne valamiről?- Kérdezte meglepődve.

- Nem, semmiről... Csak megkérdeztem, biztos, ami biztos... Akkor ezek szerint, minden rendben... Ennek nagyon örülök. - Mondta megkönnyebbülten, és mosollyal az arcán.

Az asszony lassan elkezdett halványodni és a tűz is kezdett kialudni.

- Anya.,.! Ne menj még! Maradj velem! - Kiáltotta könnyes szemekkel Sakura, és az egyre halványodó asszony felé nyúlt.

- Sajnálom, kicsim, de lejárt az időm. Nagyon vigyázz magadra! Szeretlek...! - Intett neki búcsút.

- Én is szeretlek...

Végül a nő teljesen eltűnt, és a tűz kialudt. Sakura megtörölte könnyáztatta arcát, és már biztosabb volt a dolgába. Anyja szavai megerősítették az elhatározásában. Mikor visszament a hálószobájába, megnézte a mobilját, hogy kitől jött a nem fogadott hívás, mivel eddig nem foglalkozott vele. Uchiha Sasuke számát jelezte ki a készülék, valamint jött tőle egy SMS is. Mikor elolvasta a fenyegető üzenetet, csak még jobban megerősödött az elhatározása. Gonosz mosollyal az arcán feküdt vissza az ágyába, Narutóról teljesen megfeledkezve. Azon járt az esze, hogyan vigye véghez tervének utolsó szakaszát. Egy darabig még töprengett, majd elégedett képet vágott. Mielőtt elaludt volna, ezek voltak az utolsó gondolatai: Holnap fog megtörténni...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés