Iskola után, Sakura már a kapunál várta Narutót, hogy kettesben lehessen kicsit a fiúval, mivel szeretett volna belőle kihúzni néhány dolgot Sasukéról.

- Szia, Naruto! Akkor, indulhatunk Ichirakuhoz? - Kérdezte nagy vidáman a rózsaszín.

- Persze, mehetünk. - Odafordult az Uchihához, és intett neki. - Majd otthon találkozunk, Sasuke!

- Rendben, de előtte még én is beugrom valahova.

***

Naruto és Sakura megérkeztek Ichirakuhoz. Az öreg tulajdonos, nem bírta szó nélkül hagyni, hogy a fiú nem egyedül érkezett.

- Ó! Nahát, Naruto. Ki ez az elragadó ifjú hölgy a társaságodban? - Kérdezte kíváncsian az öreg.

- Haruno Sakurának hívják. Ma ismertem meg, és egy osztályba járunk. Amint megláttam, azonnal elvarázsolt. - Sorolta szégyenlősen a szőke fiú.

- Jaj, ugyan már, Naruto... Zavarba hozol. - A lány arca elpirult, az öreg pedig felnevetett.

- Szépen mutattok így együtt. Rendben... Ma a vendégeim vagytok! Mondjátok, mit hozhatok nektek?

- Tényleg...?! Ezer köszönet, öreg! Én egy tál, miso rament kérnék. - Mondta csillogó szemekkel az Uzumaki.

- Én is ugyan azt kérném, amit Naruto.

- Rendben, foglaljatok helyet. Máris elkészítem, addig beszélgessetek csak. - Az öreg elvonult a konyhába.

- Szóval... Miről szeretnél beszélgetni? - Kérdezte a rózsaszínt.

- Mióta vagytok barátok Sasukéval? - Ugrott egyből az őt érdeklő részre.

- Amióta csak az eszemet tudom... Olyanok vagyunk, mint két testvér. Tudod...

mi együtt nőttünk fel, mivel a szüleink meghaltak... - Naruto elszomorodott.

- Sajnálom, ezt nem tudtam... - Nézett együtt érzően a fiúra.

- Semmi baj... Veled mi a helyzet?

- Az én szüleim is meghaltak. Most egyedül élek a kastélyomban... - Sakura is elszomorodott.

- Én is sajnálom.... - Szégyellte el Naruto is magát.

- Te teljesen az ellentéte vagy Sasukénak. Ő... olyan zárkózottnak tűnik. Megkérdezhetem, hogy mitől van ez?

- Elvileg nem szabadna róla beszélnem, de mivel a társa lettél, azt hiszem, nem árt, ha tudsz róla... Sasuke nem volt mindig ilyen, mint most. Nemrég, nyár végén változott meg, mikor elvesztette a szerelmét, Karint. A lány az életét áldozta azért, hogy megmentsen minket. Egy autó elütött volna minket, ha Karin nem avatkozik közbe az utolsó pillanatban. Így az autó őt csapta el, és Sasuke karjai közt halt meg a kórházban. Azóta Sasuke nem teljesen önmaga. Képtelen mások előtt megnyílni. De el ne áruld neki, hogy elmondtam... - Sakura most már tisztán látott.

"Ahha...! Így már minden világos! Ennek biztosan köze van ahhoz, hogy miért nem hatott rá a bájital, és, hogy miért nem fogott rajta a mágiám... Ennek otthon alaposabban utána fogok olvasni." - Köszönöm, hogy elmondtad. - Mosolygott rá álszenten, bár kicsit tényleg kedvelte a fiút.

- Tessék, fiatalok! Fogyasszátok egészséggel! - Hozta meg az öreg a kért ételeket.

- Hű! Ez nagyon jól néz ki! Köszönjük szépen! - Mosolygott vidáman az öregre Naruto.

- Igen, valóban... Az illata is nagyon jó. - Szippantott egy mélyet Sakura.

***

Jóízűen elfogyasztották a rament, azután beszélgettek még egy kis ideig, majd elbúcsúztak egymástól. Az evés utána Naruto hazafelé vette az irányt, és egész úton Sakura járt a fejében. Mikor a házuk elé ért, furcsa zaj csapta meg a fülét. Benyitott az ajtón, és egy meglepő jelenet fogadta.

- Itachi, ide gyere! Ne menekülj! Úgysem úszod meg...!

- Vár, Sasuke! Ezt még nem érthetitek... de hidd el... később még hálásak lesztek nekem... Kérlek, nyugodj meg... - Próbált mentegetőzni az idősebb Uchiha.

Sasuke nagyon dühös volt. A lakásban kergette Itachit, és közben minden féléket hajított utána. Narutónak is leesett a szitu, aztán ő is rákezdett.

- Itachi! Nekem is van veled elszámolnivalóm! Tőlem sem úszod meg! Gyerünk, Sasuke, segítek elkapni, aztán adunk neki! - Csatlakozott Nauro is az üldözéshez.

- Jaj, ne... még Naruto is... Már csak ez hiányzott... - Vette észre a másik fiút Itachi.

Már ketten folytatták Itachi kergetését, aki már lassan nem tudott hava menekülni. Közben megérkezett Pain, a többi Akatsukis taggal együtt. Zetsu leadta nekik a drótot, hogy balhé készül a fiúk lakásán, és jobb, ha odasietnek, mielőtt eldurvulna a helyzet. Az Akatsukisok nagy nehezen lefogták a tomboló Narutót és Sasukét, majd Pain megkezdte a szentbeszédet...

- Elég legyen, ti ketten! Most szépen nyugodjatok le! Elhiszem, hogy dühösek vagytok, de próbáljátok megérteni, hogy ez mind a ti érdeketekben történt. - Csitította őket Pain.

Az Akatsuki többi tagjának a segítségével, próbálta felvilágosítani Narutót és Sasukét, hogy miért fontos, hogy abba az iskolába járjanak. Körülbelül egy órán keresztül győzködték őket, mire kezdtek lecsillapodni, és felfogni a dolgokat. Persze attól még ugyanúgy haragudtak Itachira, de legalább már nem akarták őt lefejezni...

***

Eközben Avarváros másik részén, Sakura kutakodott az otthonában Sasuke esete után. Már jó ideje keresgélt, mire végre megtalálta azt, amit keresett. Az egyik könyvében szerepelt egy ismertető, különleges helyzetekre. Abban megtalálta, hogy ha egy fiúnak a szerelme a kezei közt hal meg, és igen erős érzelmek közt váltak el, akkor a fiú testét egy láthatatlan, védelmező erő itatja át. Onnantól nem hatnak rá a bájitalok, és nem fog rajta a mágia sem. Sakura ettől nagyon mérges lett, és elkezdett megoldás után keresgélni, hogy miként tudná megkerülni ezt a kis problémát.

- Semmi! Sehol semmi! Nem hiszem el, hogy nem létezik megoldás! Ha csak...!

Sakura előkeresett egy nagyon régi könyvet, amit félrerakott a nem használatos dolgok közé, a Tiltott Átkok Könyvét. Anyja a levélben figyelmeztette, hogy ezt a könyvet ha lehet, soha semmilyen körülmények között ne használja, mert olyan átkok vannak benne, amiknek használata túl nagy árba kerülne. Azonban Sakura erőt vett magán, és elkezdett benne keresgélni... Végül talált is valamit, ami megoldással szolgálhatna a problémájára. Az oldalon ez állt: Az elátkozott szív. Ez az átok olyan erős, hogy bármilyen védelmező erő ellenére is képes kifejteni a hatását. Viszont ahhoz, hogy kilehessen vitelezni, szükség van hozzá egy szívre, ami őszintén szereti az átok megidézőjét. Figyelmeztetésnek oda volt írva, hogy az átok megtörése esetén a megidézője elveszíti minden hatalmát. Sakura ezt látva úgy döntött, egyenlőre nem tanulmányozza tüzetesebben a dolgot, mivel elbizonytalanodott. A következő két hetet hol Narutóval, hol pedig Sasukéval töltötte. Persze az Uchiha fiú csak kényszerből volt Sakurával, mivel az iskola szabályai megkövetelték ezt tőle. Zetsu pedig, észrevétlenül továbbra is figyelte a két fiút, és folyamatosan tájékoztatta Paint és Itachit a fejleményekről.

***

Sakura egyre inkább kezdte magát jól érezni Narutóval, míg a Sasukéval eltöltött idő közben soha semmi említésre méltó nem történt. A fekete mindig nagyon tartózkodó, és csendes volt. Már majdnem hajlandó lett volna lemondani Sakura az Uchiháról, mikor váratlan fordulat történt... Mivel még nem mutatták meg egymásnak a párok, hogy hol laknak, ezért eldöntötték, hogy négyesben ejtik meg a dolgot. Megbeszéltek késő délutánra egy találkozót az Ichirakunál. Jóízűen elfogyasztottak egy-egy tál rament, aztán beszélgetni kezdtek. Naruto és Sakura jól elvoltak, míg Linda kicsit feszélyezve érezte magát, mivel a szőke, Gimis párja, elhanyagolta őt Sakura miatt. Sasuke csak unott ábrázattal hallgatta a beszélgetést, különösebben nem zavarta a dolog, még örült is neki, hogy békén hagyják. Mikor végeztek az Ichirakunál, elindultak a két fiú háza felé. Mire odaértek, már sötét volt. Mivel a lányok még nem mutatták meg, hol laknak, így megbeszélték, hogy hazakísérik őket. A fiúk amúgy sem szerették volna, hogy a sötétben egyedül kelljen a lányoknak hazamenni.

Miután elköszöntek Narutótól és Lindától, Sasukéék elindultak Sakura kastélya felé. Beszélgetésük során a lány, egy útba eső domb oldalához húzta Sasukét. A Haruno mondta a fiúnak, hogy szeretne neki mutatni valamit. A rózsaszín odavezette Sasukét arra a helyre, ahol néha esténként szokott töprengeni a dolgokon. Szerette volna megosztani az Uchihával azt a szép kilátást, ami innen az égre nyílik. Mikor odaértek, lefeküdtek egymás mellé a fűbe, és bámulták a csillagokat. A fekete nyugtázta, hogy ez tényleg szép látvány... Egy ideje már a csillagos eget bámulták szótlanul, mikor Sakura jó mélyeket szippantott az esti, hűs levegőből, majd lehunyta a szemét, és gondolatait szabadjára engedte. Sasuke is lehunyta a szemeit, és hamarosan ismét megérezte azt a bizonyos, ismerős illatot. Karin képe villant be ismét elméjébe... Vegyes érzelmek rohamozták meg, kinyitotta a szemét, és Sakura irányába nézett. Látta, hogy a lány pillái csukva vannak, ez valahogy arra késztette, hogy orrával kövesse a már számára jól ismert, kellemes illatot. Mire feleszmélt, arca Sakuráé felett volt. A lány szemei még mindig csukva voltak, úgy tűnt, mintha békésen aludna. Ám Sakura ébren volt, csak a gondolataiba feledkezve, nem figyelt a külvilágra. Sasuke egyre közelebb hajolt a lány arcához, és minél közelebb hajolt, annál jobban érezte a számára oly kedves emlékeket ébresztő illatot. Arcaik már csak pár centikre voltak egymástól, de a lány még mindig nem reagált Sasuke közelségére, aki szintén behunyta a szemét.

"Ez az illat... Olyan kellemes, olyan megnyugtató, olyan ismerős... Karin..."

Sasuke az érzelmeitől összezavarodva, maga sem tudta, hogy mit tesz. Ajkait lassan Sakuráéhoz érintette, és érzékien megcsókolta. A lány meglepetten tért magához gondolataiból, de örömmel viszonozta a fiú gyengéd csókját, ami nem tartott sokáig... Sasuke a viszonzott csóktól észhez tért, és rájött, hogy mekkora hibát követett el, de nem csak azért, mert Sakura nem aludt, ahogyan azt hitte...

"Úristen! Mit tettem?! Elvesztettem az eszem! Ezt nem lett volna szabad! Ostoba voltam! Egy pillanatra Karint képzeltem Sakura helyébe, és elgyengültem! Most mit gondolhat rólam Sakura?! Biztos vagyok benne, hogy félreérti a helyzetet! Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Szegény Narutóról nem is beszélve... Mi lesz, ha ezt valahogyan megtudja? Ő szívből szereti Sakurát. Teljesen összetörne... Ezt nem tehetem meg vele, ahogy Sakurával sem.... Én nem szeretem őt, csak összezavarodtam attól az átkozott parfümtől, és a helyzettől. Tisztáznom kell gyorsan a dolgot, nem ringathatom hiú ábrándok közé ezt a lányt... Arról nem is beszélve, hogy a Narutóval való, pótolhatatlan kötelékem is veszélybe kerülne, ha ez kitudódna."

***

"Hirtelen arra eszméltem, hogy ajkaimat egy puha, meleg, nedves, és édes érzés keríti hatalmába. Mikor kinyitottam a szemem, Sasukét pillantottam meg, ahogy épp ajkaival, érzékien követelte az enyéimet. Bár nagyon meglepődtem, a szívem hatalmasat dobbant, és habozás nélkül viszonoztam a gesztust. Sajnos forró csókunk nem tartott sokáig, mert mikor megérezte, hogy viszonzom az édes csókot, szinte azonnal elhúzódott tőlem. Nagyon rémült képet vágott, talán azt gondolhatta, hogy aludtam... de nekem ez nem számított, csak arra tudtam gondolni, hogy Sasuke igenis az előbb megcsókolt, és önszántából. Ezek szerint, mégsem vagyok neki olyan közömbös, mint ahogy azt eddig próbálta velem elhitetni. Most már biztos voltam benne, hogy nem számít, mibe is kerül, de meg fogom magamnak szerezni Sasukét."

Egy percig néma csendben bámulták egymást, de egy örökkévalóságnak tűnt számukra, végül Sasuke törte meg a zavarba ejtő csendet.

- Izé... Figyelj, Sakura... Ami az előbb történt... Szóval... Arra kérnélek, hogy felejtsd el... Az csak egy véletlen baleset volt. Egy szimpla félreértés. Egy pillanatra elvesztettem a fejem, és nem voltam önmagam. Szeretném tisztázni, hogy én... nem szeretlek. A legtöbb, ami köztünk lehet, az csak barátság, semmi több. Biztosítalak afelől, hogy ez nem fog megismétlődni. Viszont, szeretnélek megkérni, hogy ami itt történet, ne említsd meg Narutónak. Tudom, hogy milyen kapcsolatban vagytok. Nem akarok fájdalmat okozni neki, és téged sem akarlak hiú ábrándok közé ringatni... Ugye megértesz? - Próbálta magát kimagyarázni a kínos helyzetből Sasuke.

"Na persze! Véletlen baleset...?! Véletlenül az ember nem csókol meg ilyen érzékien valakit. Éreztem, hogy az a csók valódi volt, tele érzelmekkel... Mégpedig gyengéd, és törődő érzelmekkel, még ha csak rövid ideig is tartott. Hiába jössz nekem itt mentegetőzve, és a nem lehetünk mások, csak barátok szövegeddel, azzal már elkéstél... Engem nem lehet csak úgy bolondítani! Uchiha Sasuke, már döntöttem... Mindenképp az enyém leszel!" - Hát persze, semmi baj. Megbocsájtok neked, és ne aggódj, nem fogom elmondani Narutónak a kis ballépésedet. - A végét szemrehányóan megnyomta, hogy szándékosan, még jobban lelkiismeret furdalást okozzon az Uchihának. - Hiszen Naruto nekem is fontos. Én sem akarom őt elveszíteni. De tudod... az előbb tényleg eléggé félreérthető voltál. - Kínozta tovább Sasukét.

- Köszönöm... Tényleg nem tudom, hogy mi üthetett belém. Kérlek, bocsáss meg. - Sasuke legszívesebben jól behúzott volna magának egy nagyot.

- Rendben. Felejtsük el... - Próbált álszenten, jó képet vágni Sakura.

- Be kell vallanom, hogy félreismertelek. Te tényleg nagyon rendes vagy... Eleinte kételkedtem benned, és emiatt féltettem Narutót is, de ezek után úgy érzem, hogy bízhatok benned. Örülök, hogy kivételesen Narutónak lett igaza, és feleslegesen aggódtam.

- Hát... Köszönöm... Azt hiszem... Ha ez egy dicséret akart lenni. - Sakura erőltetett mosolyt színlelt.

Mikor megérkeztek Haruno kastélyához, Sasuke megjegyezte, milyen szép nagy helyen lakik a lány, majd elköszönt tőle, és elindult hazafelé. Az úton, Sasuke többször is lehordta magát, hogy milyen ostoba is volt. Azzal nyugtatta magát, hogy úgy néz ki, sikerült tisztáznia a helyzetet Sakurával, és talán nem lesz belőle baj. Mire hazaért, Naruto már otthon volt, és az igazak álmát aludta a szobájában, ahova a fekete benyitott, hogy megnézze, a szőkével minden rendben van e. Naruto a párnáját ölelgetve, Sakura nevét ismételgette. Sasuke megmosolyogta a látványt, majd halkan becsukta az ajtót, és ő is elment a saját szobájába lefeküdt.

***

Másnap, Sakura felhívta Inót és Tentent, hogy jöjjenek át hozzá, mert fontos dolgot akar velük közölni. A lányok egy órával később meg is érkeztek.

- Mi történt, Sakura? Miért kellett ilyen korán átjönnünk? - Érdeklődött Ino.

- Itt az idő... De előbb, még meg kell győződöm róla, hogy Tenten is benne van e...

- Ó, tényleg...?! Na végre! Már annyira vártam! - Lelkendezett Ino.

- Elárulnátok nekem is, hogy miről van szó? - Tenten nem igazán értette a dolgot.

- Rendben, de előbb ezt idd meg kérlek, és esküdj meg, hogy amit most hallasz, azt soha senkinek nem árulod el. - Nyújtott egy csésze teát Tentennek.

Tenten kicsit zavarodottan, de elfogadta a teát. Miután megitta, megesküdött, hogy nem fog elmondani semmit. Most már csak azért is kíváncsi volt a dologra.

- Én egy Sötét Boszorkány vagyok, mágikus erővel megáldva. Azért hívtam ide Inót, és téged, hogy megosszam veletek az erőm egy részét, és hűséget fogadjatok nekem, cserébe azért a hatalomért, amit kínálok nektek. Inót már korábban beavattam a dologba, és ő szívesen vállalná. De mivel, téged még csak nemrég ismertelek meg, meg kell győződnöm róla, hogy megbízható vagy e, mint Ino. Bevallom, későbbre terveztem a dolgot, de történt valami, ami miatt előrébb kell hoznom. Viszont tudnod kell, ha beleegyezel, már nincs visszaút... - Tenten hangosan felnevetett.

- Jó vicc! Egy pillanatra majdnem bedőltem... - Ezt hallva, Sakura tekintetében megváltozott valami.

- Jaj, de nem szeretem azt a rész, ami most jön... - Azzal Ino eltakarta a szemét.

Sakura szemei felizzottak, testét rózsaszín, és fekete aura keveréke borította be. Az ablakokon a függönyök összehúzódtak, Sakura teste kissé felemelkedett a talajról, és kezében két tűzgömböt hozott létre.

- Még mindig viccesnek találod...? - Kérdezte gúnyosan Sakura.

Tentennek elállt a lélegzete. Egy szót sem tudott kinyögni a nagy csodálkozástól, és döbbenettől. Szegény lány egyúttal, még meg is volt rémülve... Mikor Sakura visszaváltozott normális állapotába, Tenten kicsit megnyugodott, és észhez tért. Fejében elemezte az imént látottakat, és csak ennyit mondott lelkesen:

- Ha én is képes leszek ilyesmikre, akkor benne vagyok!

Miután tisztázták a dolgokat, Sakura elvezette őket a titkos kamrába. Ott elmondta Inónak és Tentennek, hogy mit kell tenniük. Mind a hárman megfogtak egy tőrt, amik már oda voltak készítve. Egy vágást ejtettek a tenyerükön, és egy kis vért folyattak le a földre. Sakura egy mágikus kört festett belőle, fogott két kelyhet, amikbe egy keveset csöpögtetett a véréből, majd odaadta a két lánynak, akik ezután a megfestett körbe álltak. Sakura fogott egy könyvet, és elkezdett felolvasni belőle. A kör vörösen felizzott, majd utasította a két lányt, hogy igyák ki a pohár tartalmát. Miután megitták, a vörös fény köréjük szűkült, és vékony auraként vette körbe a két lányt, majd halványodni kezdett, és végül eltűnt. Sakura kijelentette, hogy a szertartás sikeres volt, majd begyógyította mind a hármójuk vágási sebét.

- Furcsa, én nem érzek semmi különbséget... - Hitetlenkedett Tenten.

- Mivel még csak most jutottatok birtokába az erőtöknek. Tessék, fogjátok ezt az útmutatást, amit elkészítettem. Ez alapján képesek lesztek felfedezni, és megtanulni használni a képességeiteket... Bár egy kis időbe fog telni. Természetesen, ahogy időm engedi, segíteni fogok ebben nektek. Viszont, nekem most a saját tervem kivitelezésével kell foglalkoznom, amiben később, szükségem lesz a ti segítségetekre is.

- Terv? Miféle terv? - Kérdezte csodálkozva Ino.

- Használni fogok egy tiltott átkot, hogy megszerezzem magamnak Uchiha Sasukét.

- Tessék?! De miért? Én azt hittem, hogy kezdtek összemelegedni Narutóval. Múltkor még mesélted is telefonon, hogy milyen jól érezted magad vele. Akkor meg, mi változott ilyen hirtelen? Nem úgy volt, hogy nem éri meg Sasukéval vesződnöd?

- Először én is azt hittem, de történt valami, ami mindent megváltoztatott. Képzeljétek, tegnap elkísért haza, és megálltunk bámulni a csillagokat, aztán, míg csukott szemmel merengtem, egyszer csak megcsókolt... De azt olyan gyengéden tette, hogy szinte elolvadtam ott helyben. A szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Utána persze egyből elkezdett mentegetőzni, meg kifogásokat keresni, de addigra már késő volt. Azután a csók után rájöttem, hogy mégis ő kell nekem.

- De nekem nem azt mondtad, hogy Sasukéra nem hatnak a bájitalok, és a mágia, mert valamilyen láthatatlan védő erő járja át a testét, amiről olvastál.

- Igen, de találtam egy kiskaput... Van egy tiltott átok, ami képes elérni azt, hogy Sasuke belém szeressen. Viszont, hogy megvalósíthassam, fel kell használnom hozzá Narutót. Nem szívesen teszem, de nincs más megoldás...

- Na de...?! Mégis, hogy teheted ezt?! Képes lennél ártani Narutónak, csak azért, hogy megkapd Sasukét?! Tényleg megér ennyit?! Ez... Ez nem helyes! - Bukott ki Tenten megbotránkozva.

- Hogy mit teszek, az csakis rám tartozik! Tudd, hogy hol a helyed! Most már azt teszed, amit én mondok! Már eldöntöttem, hogy megszerzem magamnak Sasukét! Nem érdekel, hogy mi is ennek az ára! Senki nem állhat közém, és Sasuke közé! Ha ehhez az kell, hogy felhasználjam Narutót, hát megteszem! Egyébként is, nem fog belehalni, szóval ne dramatizáld túl a dolgot. - Fakadt ki dühösen Sakura.

- Mikor tervezed véghezvinni? - Érdeklődött Ino, kicsit félve.

- Még van egy hét vissza az ismerkedésből, mielőtt vissza kéne menni a Gimibe. Ez idő alatt fogom alaposabban áttanulmányozom az átkot, és a vele kapcsolatos dolgokat... Aztán kitalálok valamit, hogy miként valósíthatnám meg a kivitelezését, de még az egy hét lejárta előtt mindenképp szeretném megcsinálni a dolgot. Addig is a szabadidőmet, amit nem az átok előkészítésével fogok tölteni, arra fogom használni, hogy még jobban az ujjaim köré csavarjam Narutót. Azt hiszem, ez a része nem lesz nehéz... A ti segítségetekre majd akkor lesz szükségem, ha az átkot már sikeresen végrehajtottam. Most elmehettek... - Intett a két lánynak, hogy távozhatnak.

A két lány elhagyta a kastélyt. Inót nem viselték meg annyira a bent hallottak, mint Tentent. A szőke hajú lányt jobban érdekelte az, hogy vajon, milyen képességek birtokába jutott? Már alig várta, hogy elkezdje felfedezni az erejét az útmutatót követve, amit Sakurától kapott. Bár Tentent is furdalta a kíváncsiság, őt Inóval ellentétben mardosta bűntudat. Azonban tudta, hogy nem tehet semmit, mert valószínűleg nagyon rosszul jönne ki a dologból, ha bármit is próbálna tenni, ezért inkább jobbnak látta, ha egyszerűen beletörődik. "Végül is, Sakura azt mondta, hogy Naruto nem fog belehalni. Akkor olyan nagy baj csak nem érheti..." Gondolta. Ezzel nyugtatva magát, lassan őt is az kezdte foglalkoztatni, hogy vajon, milyen erők birtokába jutott hozzá a szertartás révén?

Sakura a kastélya titkos kamrájában, már el is kezdte tanulmányozni azt a bizonyos, tiltott átkot. Közben végig erre gondolt: "Uchiha Sasuke, az enyém leszel...!"

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés