Itachi és Nimera Sasuke mellett ültek a kanapén. A fiatalabbik Uchiha rettenetesen nézett ki már napok óta. Teljesen leitta magát a sárga földig, és azzal áhítatott mindenkit, hogy problémái adódtak a munkájában. Persze, mindenki tudta, hogy ez nem így van. Még San is rájött három éves létére, hogy nagybátyja bizony szerelmes.  

-          Sasuke! Ezt abba kell hagynod! – Itachi lekevert egy pofont öccsének. Ő, ugyan semleges arcot vágva figyelte testvére ideges tekintetét.

-          Hagyj! – Állt föl, majd elbotorkált a konyhapultig. Öntött magának egy pohár vizet, majd megitta.

-          Haza kell menned. Hana nagyon aggódik miattad. – Nimera sajnálta, tudta, sógora min mehet most keresztül. Sasuke megcsalta a feleségét. Ennek még rossz vége lehet.

-          Ha rájön mit tettem. – suttogta maga elé – Fang biztosan megöli. – alsó ajkát harapdálta.

-          Nem fog rájönni. A legjobb lenne, ha mind a ketten, illetve hárman visszautaznátok. Akkor elkerülhető lenne a balhé.

-          Esélytelen. Collins már szólt, hogy holnap reggel ideutazik, megnézni a céget. És kíváncsi a lányára. Ha én most azt mondom neki, hogy menjünk el, feltűnő lenne.

-          Nincs más választásod! – vágott közbe Nimera. Sasuke is tisztában volt vele, hogy más választása nem igen lehet. Rábólintott.

-          Még ma délután visszamegyünk.

-          Helyes. – bólintott rá Itachi. Testvéréhez sétált, és megölelték egymást. – Vigyázni fogunk rá, ne félj!

Hana már magában eltervezte annak a lánynak a halálát, ha annak idején az a vámpír nem bírta megölni, akkor majd ő fogja. Biztos volt benne, hogy férje kavar vele. Viszont, ha ez igaz, akkor mind a ketten hatalmas bajban vannak. Sasukét köti a házassági köteléke, hiszen elvette őt. Farkas törvények. A hűtlenségért halál jár. A nőről, akivel pedig megcsalta lenyúzza a bőrét. Hangosan felnevetett az ötlet miatt. Végül is ez a szokás náluk. Hasára tette a kezét. Már hét hónapos volt. Érezte fiát. Ő adja meg az első utódot Sasukénak. Senki más nem teheti meg ezt, csak is ő! Hiszen ő a felesége.

Sakura egy hétre rá tudta meg, hogy Sasuke visszautazott Németországba. Nem is bánta egy szinten, mert legalább nem kell kellemetlen helyzetbe kerülnie. Viszont most, hogy visszatért, megint új érzelmeket hozott a szívébe, amitől sehogyan sem tudott megszabadulni. Lefeküdtek, kétszer is. Farkas, amit valahogyan sosem tud majd megemészteni. Ez még is mit jelent? A barátai. Ők is teljesen mások. Vajon miért nem beszéltek neki erről sohasem?

Megfürdött, reggelizett, majd magában elhatározta, hogy elmegy Nimerához. Szeretné végre az igaságot hallani. Ha már ennyi éven át becsapták őt.

A nő kedves mosolyával fogadta őt. Leültek az asztalhoz, a nő öntött maguknak meleg teát. Most kint kicsit hűvös volt az idő.

Nyomasztó csend telepedett rájuk. Sakura nem tudta mit kérdezzen, Nimera pedig nem tudta mit válaszoljon.

-          Sajnálom. – kezdett bele a fekete hajú nő. – Tudom, hatalmas hibát követtünk el azzal, hogy eltitkoltunk előled egy ilyen fontos dolgot. De kérdem én, ha rájössz, hogy mi mennyire mások vagyunk, akkor is elvállaltad volna, hogy San keresztanya légy? – egyenesen Sakura szemeibe nézett keresve a választ.

-          Ezt már így nem tudom. Semmit sem értettem. Össze vagyok zavarodva most is. Mondj el mindent, hogy tisztán láthassak. – Nimera megfogta a Haruno kezeit, és halványan elmosolyodott.

-          Én is egy Uchiha vagyok. Nos, te is hallottál már gondolom az Uchihák legendájáról. A klánunk évszázadok alatt úgy alakult ki, hogy egy démon, és a Hyuuga törzsből az akkori örökös, beleszeretett egy démonba. Titokban tartották a kapcsolatot, de végül rájöttek erre a viszonyra, és véget akartak vetni neki. A démon elmenekítette a lányt, majd elvette feleségül. Nem sokra rá, megszületett Madara. Ő az első Uchiha. Hyuugáknak különleges képességük van. Átlátnak dolgokon meg hasonlók. A démon, és az ő vére összekeveredéséből egy teljesen más faj jött világra. Mi. A farkasok. Szemtechnikánk segítségével olyanokra is képesek vagyunk, mint mások manipulálása, különféle jutsuk előállítására. Ezek ahhoz szükségesek, hogy megvédhessük magunkat. Madara után sok családtagunk született egyesítve az Uzumaki klánnal. Nos Itachi és Sasuke szülei Uchiha Mikoto és Fugaku. Rejtélyes halálukat nem tudjuk megmondani, hogy mégis hogyan vesztették életüket. Viszont abban biztos vagyok, sőt még a férjem is, hogy Hana apja volt az elkövető. – Sakura tátott szájjal figyelte a nő szavait. Alig hitt a fülének.

-          Akkor San is?

-          Igen. Ő is egy vérfarkas. A szertartásra szükség van. Ha én és Itachi meghalunk, San téged és Sasukét fog szüleinek tekinteni. Elfelejt bennünket, és azt fogja gondolni, mindig is ti voltatok az igazi családja.

-          Ez mire jó? – szűrte ki fogai között indulatosan. – Hogy a gyereked elfelejti, ki adott neki életet.

-          Nem tudom. Ez a szabály. Farkastörvények uralkodnak.

-          És Ino? Sai? Ők, hogy jönnek ide?

-          Sai is a családunk tagja. Sasuke második unokatestvére. Ino pedig, mint te is tudod pár hónapja összeházasodott vele. Mindenféleképpen olyanná akart válni, mint mi. Ezért Sai megharapta a nyakát, ezáltal elvérzett. A nyál olyan dolgokat tartalmazott, amely sokkal erősebbé tette őt.

-          Ez is lehetséges?

-          A mi klánunknak igen. Mint Narutóéknak, vagy Hinatáéknak ez már nem lehetséges.

-          És mik azok a farkastörvények?- Sakura már akkor megbánta, amikor kimondta ezeket a szavakat.

-          Nos - kezdett bele – leginkább akkor jön szóba ez a szabály, amikor házasságot kötünk. Kötelességgel tartozunk a másik felé. Hasonít ahhoz, mint az ember házasság. Csak itt nehezebbek a szabályok.

-          Nimera!

-          Egyszer, majd megérted, hogy Sasuke mit miért tett. – Sakura tudta, itt és most lezárják ezt a témát. Ő sem szerette volna tovább folytatni.

-          San?

-          Óvodában van.

-          Nem lesz baja?

-          Ilyen kicsi korban még nem tudja irányítani az átváltozásának idejét. Havonta egyszer változik át, telihold éjszakákon. – Nimera úgy tett, mintha mi sem történt volna. – Sakura. – fordult felé – Haragszol?

-          Sosem! – ölelték meg egymást.

Sakura délután ellátogatott a háziorvosához. Szédült, nem érezte magát valami jól. Arra gondolt, hogy esetleg elkaphatott valami hülye vírust. Most nagyon nem volt arra szüksége, hogy valamit elkapjon. Vért vettek le, megvizsgálták alaposan.

-          Minden rendben? – nézett az orvosára. A férfi beletúrt őszes hajába.

-          Gratulálok! – fölállt, majd a nő kezébe nyomott egy borítékot. – Kéthónapos terhes. – a Haruno szája kikerekedett a döbbenettől. – A magzat teljesen egészséges. Jól fejlődik a korához képest.

-          Biztos ebben? – nyelt egyet.

-          A vérvizsgálat és az ultrahang is kimutatta.

Nem tudta kihez forduljon. Félt, el volt keseredve. Esteállított be Itachiékhoz. A férfi nyitott neki ajtót. San már aludt.

-          Jól vagy? – nézett végig a nőn. Alig bírt a lábain megállni. Bólintott, majd bebotorkált. Leült a kanapéra, és a plafont bámulta.

-          Minden rendben van drágám? – Simogatta meg az arcát Nimera. Aggódott barátnőjéért sápadt volt.

-          Terhes vagyok. – nézett Itachira, és feleségére. – Gyereket várok Sasukétól. – ekkor a házaspár ijedten egymásra tekintett. Arcuk megtelt félelemmel és aggódással. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés