Hétkor minden miniszter a nagyteremben volt. Tudták, hogy miért vannak itt. Fuschida már alapból a büntetőtörvényszéken pihent az udvari orvossal együtt. Izumi, és Hitomi udvarhölgyeit is mind oda vitték. A katonák, akik Daisuke életére törtek már vallatáson is részt vettek.

-          Mind tisztában vagytok azzal, hogy miért vagytok itt! A bizonyítékok mind egyértelműek. Tanúk vannak arra, akik részt vettek Hitomi szülésén ezelőtt harminc évvel. Izumi aki a lánya, pedig súlyos vétket követett el. Mind az ország, és ellenem. A katonák bevallották, hogy Sakurának a városbéli házát is ők gyújtották fel, és Daisukét is az éjjel. Ezt mind Izumi parancsára! Fuschiga pedig támogatta és részt vett ezekben a bűntettekben. De ha ez mind még nem lenne elég. Anyám haláláért is ők a felelősek – mindenki lehajtott fejjel hallgatta az eseményeket. - Ezét most meghozom az ítéletet. Hitomi, aki Madara felesége volt, nagyapám életére tört. Ő felelős azért, hogy meghalt. Ráadásul hűtlenségéért is fizetnie kell. Úgy határozom, hogy még a mai nap folyamán fejét vetetem! Testét pedig négy részre szedetem, és elégetem – mindenki ledöbbent. – Izumi, aki fiam Sai apja, még nagyobb bűnnel rendelkezik. Az ő büntetése ugyan az, mint szülőéjé. Fuschida minisztert méreg általi halálra ítélem. Az orvost, aki megmérgezte fiamat, bár megmentette, megfosztom rangjától, és ezen túl soha többet nem praktizálhat. Azokat, akik részt vettek a merényletekben, mind száműzöm. – a miniszterek többsége ledöbbent. Volt. aki ennek nem volt meglepő a császár döntése. – A parancsomat még a mai nap végre hajtják pontban tízkor!

Kigondolta volna, hogy ez lesz a vége? Annyi éven át voltak egy család. Madarának a fejét elcsavarta egy fiatal lány, hűtlenségért és férje halálát okozva most megfizet mindenért. Ez a legkevesebb, amit megérdemel ezek után.

Izumi nem tehetett arról, amit édesanyja követett el az ország ellen. De végül már a beteges szerelem, amit a császár iránt érzett, őrületté vált. Mindenkivel végezni akart, akivel kapcsolatban úgy érezte, hogy nem helyénvalóan viselkedik. Sai miatt, saját vére miatt kellett volna megváltoznia, de nem, a hatalom felülkerekedett anyai ösztönein. Megérdemli a halált.

A többi bűnösökről fölösleges beszélnünk, hiszen, mindenki tisztában van, ki mit követett el az uralkodó család tagjai ellen. Vannak bűnök, amik titokban maradnak, és vannak, amik napvilágra kerülnek. Talán így kellett lennie, vagy nem, ezt már mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy szerintük mi a jó, és mi a rossz.

Izumi a rendelet kiadása után nem sokra rá értesült róla, Sasuke hogyan is döntött. Ott ült a feldúl szoba kellős közepén. Szemei kisírva, haja kócosan takarta el hátát. Felállt, majd magára öltött egy régi kimonót. Amikor kilépett a szobájából, egy őr állt meg előtte, meg hajolt.

-          Úrnő! Őfelsége parancsára nem hagyhatja le ezt a csarnokot.

-          Állj félre. – suttogta. De a férfi nem mozdult. – Izumi kezére nézett, amin vér folyt végig. Semmit nem tehet, innen nem fogják el engedni. – Akkor legalább küldess és hozass nekem reggelit. Ha már meghalok, előtte hadd lakjak jól. – Az őr bólintott, és amikor nem figyelt senki az ágyas elszaladt. A férfi visszafordult, és megdöbbenve tudatosult benne, hogy a fogoly eltűnt.

Izumi szaladt, és fia szobájába berontva mindenkit elküldött onnan bentről. Az udvarhölgyek kénytelenek voltak a parancsnak eleget tenni.

A nő letérdelt, még pár hónapos gyermeke mellé, és végig nézett rajta. Tiszta apja. Ha valaki ránéz már puszta tekintetéből is meg tudja állapítani, hogy ő bizony egy Uchiha. Az ágyasnak egyetlene egy dolog járt a fejében, hogy miért pont Sakura? Sasukénak, miért belé kellett beleszeretnie, és nem belé? Miben jobb ő? Talán a szexben? Vagy mert ő szülte meg neki az első fiú utódot? Ökölbe szorította ujjait, szemeiben pedig gyűlölet tükröződött.

-          Miért? Miért nem tudtál megszületni hamarabb? – a zsebébe nyúlt, és elővett egy kis üvegcsét, amiben sötét lé volt. Kivette belőle a dugót, majd elgondolkodott eddigi életén.

Egész életében az apja nevelte fel, és vigyázott rá. Ő mindig is szerette. Akkoriban tudta meg, hogy az ő anyja valójában él, és nem más, mint Hitomi. Valahol örült is neki, másrészt pedig megvetette, amiért a hatalom érdekében eldobta őt magától, és sosem szerette. Most is csak azért volt rá szüksége, hogy a trónra jutassa, azután pedig a többi nyomorék szánalmas ember útját követte volna. De más képen alakultak a dolgok.

Sasukét értesítették arról, hogy Izumi elszökött. A katonák már a nyomában voltak. Nem lóghat meg, fizetnie kell a tettei miatt!

Az ágyas hallotta gyermeke szobájában, amint őt keresik. Elvette az ablak mellől a vasrudat, amivel ki szokták támasztani, hogy levegőcsere is legyen odabent. Az ajtóhoz lépett, és keresztüldugta annak fogórészén, így nem sok esély van arra, hogy bejussanak. Visszaült gyermeke mellé, és annak arcát fürkészte. Szegény csöppséget már a sírás kerülgette. Érezte legbelül, hogy rossz dolog van készülőben.

Sakura udvari kíséretével együtt igyekezett Sai herceg szobájához. Már pár katona ott volt, és az ajtót nem tudták kinyitni, mert oda bentről el volt torlaszolva. Az udvarhölgyek, sírva kérlelték az ágyast, hogy ne tegyen semmi ostobaságot, és jöjjön ki onnan. Hinata szóhoz sem jutott. Alig tudta elhinni, hogy valaki, hogy tud ennyire elmebeteg lenni.

Izumi sírt. Kinyitotta a fiolát, majd karjaiba vette gyermekét. A kis herceg sírt, érezte, hogy az a sötét nedűt neki szánja édesanyja. Kicsinyke kezeit ökölbe szorította. Arca piros volt. Az ágyas megállt egy pillanatra, majd az asztalról leemelte a papírvágó kést. És elvágta bal csuklójánál az erét. A vér spriccelt belőle. Tekintete ködös volt, nem volt már tudatánál mit is tesz. A kisfiú még mindig sírt, az üvegcsét is még újai közé vette és gyermeke szájába öntötte.

-          Izumi! – ütötte az ajtót Sakura. – Ne tegyél semmi hülyeséget! Gondolj a gyermekedre! Ő nem felelős semmiért sem! –A nő, mint ha meg sem hallotta volna a Haruno ordítozását, magához szorította gyermekét. Sai nehezen vette a levegőt, és lassan a sírása is elállt.

-          Felség, tennünk kell valamit! – nézett Hinatára aggódva. – Hallja ezt? Elmúlt a herceg sírása. – suttogta. Majd ismét ütlegelni kezdte az ajtót, ekkor már könnyei hullottak. Biztos volt abban, sőt érezte, hiszen már vesztett el gyermeket. Amikor Sai abba hagyta a sírást, tudta, mi fogja őket odabent várni.

A katonák feltörték az ajtót. Mindenkit lesokkolt a látvány, ami odabent fogadta őket. Izumi saját vérében feküdt a földön Sai pedig mellette, kicsi rózsaszínes szája sarkában ott folyt végig a piros lé, amely arról árulkodott, hogy méreg által halt meg. Hinata azon nyomban rosszul lett, az udvarhölgyek épp, hogy csak elkapták. Sakura állt, nem bírt megmozdulni. Sasuke abban a pillanatban ért oda, és nem mutatta ki, de mikor ágyasa az ő ökölbe szorított kezeire nézett tudta, hogy fáj neki, amit lát. A császár belépett a szobába, és a két holtest mellé leguggolt. Egy félig véres hajtincset Izumi fülének tövébe tűrte. Szemei csukva voltak, bőre fehér volt, ajkai sötétek voltak és kiszáradtak, még is úgy tűnt, mint aki mosolyog. Fiára tekintett, akinek ökölbe szorított kezecskéi feje mellett hevertek. Szemei halványan nyitva voltak, de más semmi jelent nem tükrözte egykori csillogásának. Sasuke lágyan végig simított arcocskáján, majd újait végigsimította Sai szemein, hogy becsukódjanak. Egykori ágyasa keze ott pihent közös gyermekük hasán.

-Másképp is történhetett volna… - gondolta magában a császár.

Sakura még mindig mozdulatlanul állt az ajtóban, és figyelt. Nem tudta, hogy most oda menjen, vagy saját dolgára. Ahogy a kis hercegre nézett eszébe jutott Takeshi elsőszülött gyermeke elvesztése.

Sakura éppen kisfiát látogatta meg, aki erősen sírt. Megfogta kis kezeit, amikor érdekes dologra lett figyelmes. Takeshinek piros pöttyök lepték el az egész testét.

-          Valaki hívja az orvost! – kiáltotta ki. Nem sokkal később megjelent az udvari ápoló aki megvizsgálta, és közölte vele, hogy a herceg bizony kanyarós. Sakura sírt, a királyi orvos sajnos nem tudott oda menni, mert az anyacsászárné rosszul lett, az ő állapota is kritikus.

Takeshi nem rég jött a világra, szülei szerették, sőt az egész udvar imádta. Édesanyja kétségbe volt esve.

-          Mit tudunk tenni? – ölelte magához gyermekét.

-          Nem túl sokat. A hercegnek magas láza van felség, ha így halad órákon belül elveszíthetjük. – hajolt meg, és sírta el magát az ápoló. A Haruno nő, kisétált a csarnokából, majd Namival, és Konannal együtt elindultak az orvosi raktárba. A lányka volt egy orvossága, ami esetleg használhat gyermekénél.

Sakura amint elkészült az orvossággal visszaindult Takeshihez. Az udvarhölgyek, mint sírtak a lakosztálya előtt, Sasuke akkor lépett ki az ajtón. Nem sírt, de szemeiben évek óta először látszódott érzelem. Saku leejtette a gyógyszeres tálkát, és sírt. Akárcsak mindenki. Meg sem várta férje mondani valóját, elviharzott mellette. Odabent a császárné volt, aki sírt a gyermek felett.

-          Sakura-chan. – suttogta. Egy anya fájdalmas tekintetével találta szemben magát. Pupillái kitágultak, akadozva vetet a levegőt, majd hírtelen leült, és magához ölelte az élettelen testet.

-          Kisfiam! Kisfiam! – sírt. – Ne halj meg! Anyukád van itt! Kérlek, nyisd ki a szemedet! Nézz rám, nézz édesanyádra! – ölelte magához bömbölve. Hinata átérezte az úrnő fájdalmát. Sasuke oda kint volt, és hallotta, ahogyan a Haruno lány gyermekéhez könyörög. – Ne halj meg! NE hagyj el!

Arra lett figyelmes, hogy Sasuke előtte áll, és az ő arcát fürkészi.

-          Tudom, mire gondolsz. – nézett a nő szemeiben. – Fölösleges visszagondolnod rá. Nem a te hibád volt. Semmit sem tehettél, Sakura. Menj vissza a szobádba és pihenj le. Hosszú volt a nap.

-          Hosszú nap? Hiszen még reggel van. – gondolta az ágyas. Majd elsötétült minden és összeesett. 

Az emberek szeretik magukat őrlődni fölösleges dolgokon. A jövőn, a múlton, de leginkább a jelenen kellene gondolkodniuk. Hiszen soha sem tudhatjuk mit élünk, és persze, hogy hol leszünk, egy öt tíz vagy akár húsz év múlva. Jobb lenne, ha mindenki a saját életével törődne és örülne annak a cseppnyi boldogságnak is ami jut az életből. Mások élnének, de meghalnak, azok, akik mindennél jobban sóvárognak a halál után, de öngyilkosok meg nem mernek lenni, félve, hogy pokolra jutnak ők, mind élnek. De egy biztos. Mindenki elnyeri méltó büntetését.

Hitomit Naruto küldte a halálba. Sasuke változtatott a terven, és népe szeme láttára végeztette ki. Persze az Uzumaki kapott maszkot, hogy senki se ismerje fel, de végső csapást ő adta neki. Miután négy részre szabdalták, puskaport hintettek rá, és felgyújtották. A nép rettegett. Sasuke ezt tanulságnak szánta nekik, hogy, ameddig ő él, senki ne merjen ellene szegődni, vagy más is járhat így.

Fuschida minisztert a palotában érte utol a halál. A méreg gyorsan végzett vele, így nem szenvedett.

A többiek, akik mind bűnösök voltak, megkapták tettükért a büntetést.

Napokkal később a császárnét komoly láz gyötörte.
Új udvari orvos került a palotába, akit meglepően Tsunadénak hívtak. Még nem volt rá példa, hogy egy nőből is lehet orvos. De képességei és tudása megengedhette magának, hogy megkaphassa ezt a rangot. A doktornő egyből tudta, hogy a felségnek milyen problémája van. Sakura volt az, aki mindig barátnője mellett volt. Éjjel, nappal.

-          Mond hát, mire jutottál? – A Haruno szobájában voltak. A szőke hajú nő, lehajtotta a fejét, majd az ágyas szemeiben nézett.

-          Minden bizonnyal, őfelségének szívproblémái vannak. Ahogyan elnézem a jobb szívkamra nem zár rendesen és ez okozhatja az úrnő betegségét. A sok idegeskedés, és az, hogy őfelsége annak idején megfosztotta rangjától, most pedig, hogy Sai herceg eltávozott, minden bizonnyal ez válthatta ki az állapotát.

-          Mit tegyünk most?

-          Egyenlőre a lázát kell levinnünk. Ami akaszt engem, hiszen több főzetet is kapott még sincsen változás.

-          Mit akarsz ezzel mondani?

-          Azt, hogy kijelenthetjük, országunk császárnéja haldoklik. – nézett Sakura meglepődött szemeibe.

Sasuke felesége ágya mellett ült. Azon gondolkodott mit követhetett el az életben, hogy a jó Isten ennyi mindennel bűntetti. Hinata jó ember és nem érdemli meg, hogy meghaljon. Miért nem ő? Van örököse Daisuke remek uralkodó lenne. Bátya is mellette állna mindenben. Akkor miért azokat veszíti el, a kik fontosan a számára? Talán, talán ekkora nagy büntetést érdemel, mert nem tudta megmenteni apját?  Vagy mert sosem volt szerelmes az előtte fekvő nőbe? Esetleg, mert Sakurát miatta bántották és gyermeke apja nélkül nőtt fel? Izumi és Sai herceg halála? Nagyapja távozása? És még sorolhatná…Vagy csak az élet játszik e fajtakínzó játékot vele? Bár tudná a választ, és tehetne valamit ez ellen. Meg szeretné menteni ezt a  nőt, aki lányának adott életet. Tartott attól, hogy talán már el is késett ezzel. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés