Sasuke a nő felé sétált, de ő kapálózva sikítozott.

-          Ne közelíts! – kucorodott össze. A férfi leguggolt és megsimította a lány arcát. – Ne bánts. – suttogta. Felső testét nem takarta semmi sem.

-          Tudod, hogy ki vagyok? – nézett a nő zöld szemeibe. Ő megrázta a fejét. – Értem. – fölállt, visszaöltözött, majd távozott az ajtón. Sakura óvatosan visszament az ágyához, és észrevette a vörös foltot, amely ott éktelenkedett lepedőjén. A takarót elengedte, amely a földre esett. Hasára tette a kezét. Biztos volt benne, hogy az a folt tőle származik.

-          Lefeküdtem vele? – kapott szája elé kezeivel. Alig hitt a szemének. Nem emlékszik semmire sem. Már arra sem emlékezetett, hogy San a keresztfia. Amikor Sasukéra nézett, minden egyes emléke elveszett. – Ki vagyok én? – kérdezte saját magától.

Sasuke kivágta testvére házának ajtaját. Ők éppen reggeliztek. Értetlenül figyelték, amit levágódik a kanapéra.

-          Minden rendben öcsi? – törölte meg szalvétával a száját Itachi, majd föl állt, és letelepedett öccse mellé.

-          Nem! Minden szarul sült el!

-          Ezt most nem értem.

-          Sakura nem úgy fogadta a dolgokat, ahogyan kellett volna. Idegösszeroppanást kaphatott. Még arra sem emlékezett, hogy ki vagyok.

-          Megmondtam, hogy veszélyes, ha őt akarod. Halandó. Várható volt ez a reakció. – szólalt meg Nimera. – Adj neki egy kis időt. Hidd el, emlékezni fog rád. Már csak a köteléketek miatt is.

-          Igazad legyen. – majd elviharzott a házból. Itachi sóhajtott, majd feleségére nézett.

-          Remélem, azért nincs nagy baja. – suttogta a nő.

Sakura élete visszatért a normális kerékvágásba. Minden egyes nap elment dolgozni az irodájába, vásárolt, főzött, csinálta a szokásos dolgait. Furcsa álmai voltak, amikor egy szertartás közepén fölvágták a kezét, vagy amikor a földön aludt, és hogy egy ismeretlen férfival töltötte az estét. Belegondolni sem mert abba, hogy ez valóban megtörténhetett vele. Már egy hónap eltelt azóta, hogy az az alak nála volt. Félt, hogy esetleg újra fölkeresi őt.

Hazafelé menet, pár furcsa férfi figyelte őt, sőt, ami azt illeti még követték is. Ha ő gyorsított, akkor ők is. A végén már szaladni kezdett, felrohant a lépcsőházban, kereste a megfelelő kulcsot, amikor elejtette a kulcs csomóját a földre.

-          Hello cica, van gazdád? – egy ismeretlen alak nevetett bele az arcába. Büdös dohányszagtól bűzlött az egész szája. Még ketten vették őt körül, akik vele együtt hangosan fölnevettek.

-          Mit akartok? – kérdezte, inkább már suttogta, annyira félt.

-          Téged babám! – hajolt egyre közelebb. Megmozdulni sem mert, annyira félt tőle. Ekkor a férfi elővett egy bicskát a zsebéből, majd végig vágta Sakura felsőjét. Kilátszódott a melltartója. – Nagyon szépek. – meg akarta őket csókolni, de ekkor valaki elrántotta őt, és eldobta a francba.

-          Anyáddal kezdjél ki! – a maradék két férfi neki támadt, de őket is könnyű szerrel elintézte. Miután a három ismeretlen eliszkolt, Sasuke fölvette a kulcscsomót a földről, kinyitotta az ajtót, majd bevezette a házba Sakurát, leültette a kanapéra, kerített neki egy felsőt, majd ráadta. – Nincs semmi baj. – ölelte magához. A nő még pislogni sem mert, csak könnyei folytak végig arcán.

-          Ki, ki vagy te? – nézett rá.

-          Nem ismersz meg? – suttogta annak ajkaiba. Sakura semmilyen ellenkezést nem mutatott, sőt még vissza is csókolt. Tudta, érezte magában, hogy valahonnan ismeri ezt a férfit, csak azt nem tudta megmondani, hogy még is honnan. – Emlékezz rám. – döntötte hátra a kanapén. A ráadott felsőt levette, majd a földre dobta. Sakura levette Sasuke felsőjét, majd követte az övét. – Emlékezz rám, Sakurah. – kigombolta a lány nadrágját, majd lehámozta róla. Végig simította nő puha bőrén, megemelte a csípőjét, és belemarkolt a fenekébe.

-          Én. – suttogta – Én nem emlékszem. – ekkor Sasuke fölült. A nő szégyenlősen eltakarta magát.

-          Minden az én hibám. – kezdett vele – Én akartam annyira, hogy velem légy.

-          Sajnálom. – simogatta meg az arcát. – Tudod, fogalmam sincsen arról, hogy mégis ki vagy, de azóta, hogy itt voltál csak rád tudok gondolni. Láttam a gyűrűt az ujjadon és szégyellem magam miatta, hogy egy nős férfival kezdtem ki. – a férfi ölébe ült, és ujjaival végig szántotta a férfi haját. – De valamiért nem tudok betelni veled. – suttogta annak nyakába. – Kérlek, segíts, hogy emlékezzem rád. – Sasuke alig hogy meghallotta a lány szavait, fölkapta, majd annak hálószobájába vitte. Letette őt az ágyra, fölémagasodott, és a nő szemeit figyelte. Mindig is imádta ezeket a szemeket. A világ legszebb zöld szempárjai voltak. Lehajolt gyöngéden belecsókolt a nő nyakába, egyre lejjebb indult, majd kikapcsolta a melltartóját, és a földre dobta. Csókolgatta a hasát, belenyalt a köldökébe, és ismét csókban forrtak össze. Térde hajlatáig simította a lány lábait, majd úgy ügyeskedett, hogy a lány körbefogja a derekát. Gyorsan ledobta magáról a fölösleges ruhadarabot, és már alig várta, hogy ismét elmerülhessen a nőben.

„Hangosan csukódott be az ajtó, Sakura alig bírt megállni a saját lábain. Összevissza dőlt, ráadásul hullarészeg volt. Neki esett a férfinak, és kigombolta az ingjét. Sasuke megfogta a kezeit, és enyhén megszorította.

-          Nagyon felelőtlen vagy! Nem viselkedhetsz így! – parancsolt rá.

-          Azt csinálok, amit csak akarok! Menj innen! Menj a feleségedhez! Ne is lássalak! – kiáltotta annak arcába.

-          Ezt akarod? – kérdezett vissza. A nő kirántotta kezeit a másikéból, majd Sasuke nyaka köré fonta újait, lábujjhegyre állt, és amilyen szenvedélyesen csak tudta, megcsókolta. – Mégis mit csinálsz? – szakította félbe.

-          Ezt akarom!

-          Nem csalom meg Hanát!

-          Nem kell visszacsókolnod. – indult el vele az ágy felé. Leültette, majd az ölébe ült, úgy, hogy feléje fordulva. – Nem kell lefeküdnöd velem. Semmit sem kell csinálnod. Csak engedd el magad. Én megoldok mindent.

-          Nem tehetem. – nézett a nő kábult tekintetébe.

-          Kérlek. – suttogta. – Nem kérem azt, hogy szeress, és velem légy! Csak most az egyszer, hadd kapjam meg azt, akit szeretek. – Sasuke nem mondott ellent a csóknak. Együtt érzően viszonzott minden egyes mozdulatot. Amikor a lány lába közé akart feküdni, érezte, hogy meginog alatta.

-          Nem voltál még senkivel sem, igaz? - ő nem szólt semmit, csak visszahúzta magára a férfit.

Első közös együttlétük. Sakura el szerette volna mesélni a férfinak, hogy azért nem feküdt le senkivel sem, mert egész életben, csak is rá vágyott, hogy majd ő adja meg neki a kegyelemdöfést. És megérte várni.

Az éjszaka számára fantasztikusan sikeredett. Tudta, soha sem fogja megbánni azt, amit most megtett. Hiszen szerelemből közösült, nem pedig mert hiánya volt.”

Megjelentek az emlékképek a keresztelőről. San átváltozása, Sasuke szavai, mindenre emlékezett, minden egyes részlettre. Nimera már az egész előtt ki volt akadva. Tehát ezért…

Éjszaka volt már, amikor fölébredt. A férfi hason feküdve feküdt mellette. Lassan vette a levegőt, mely azt jelképezte, hogy nyugodt álma van. Egy percet sem bírt tovább az ágyban tölteni. Halkan kiosont a szobából, majd a fürdőbe ment. Lezuhanyozott, fölvette a köntösét, majd amikor kinyitotta az ajtót, Sasuke állt vele szemben. Nagyot nyelt, nem tudta, most mégis mit kellene mondania.

-          Azt hittem baj van, olyan sokáig voltál bent. – puszilta homlokon.

-          Nem, minden rendben. – Kikerülte őt, majd elindult vissza a szobába.

-          Jól vagy? – a lány megfordult, majd bólintott.

A szobában az ágy legtávolabbik szegletébe húzódott. Sasuke értette a célzást. Gondolta, hogy a lány emlékszik.

-          Megvetsz?

-          Nem.

-          Haragszol?

-          Nem.

-          Szeretsz?

-          Te?

-          Sajnálom.

Pár perc néma csönd után a lány halk szipogása törte meg a nyomasztó hallgatást. A férfi simogatni kezdte, de ő csak ellökte a kezét.

-          Menj el. – felöltözött, de mielőtt távozott volna, megpuszilta a nő kezét.

-          Sajnálom. - majd Sakurára ismét a nyomasztó csönd telepedett.   

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés