- Fugaku-sama bátorkodtam és elfogatóparancsot adtam ki rájuk.

Ekkor Camille és Plum összenézett.

Ha Sakurát elfogják, és a királyság rájön, az totális háborút jelenthet Japánnal. Nem is beszélve arról, hogy a sárkányok mit tesznek. – gondolta Camille.

- Köszönöm, bár nem kértelek meg rá. – mondta Fugaku.

- Látod mondtam, hogy meg fognak fizetni és nem is akármivel, az életükkel!- mondta Karin

- Nem túlzás kicsit? – kérdezte Sasuke.

- Nem – felelték mindhárman.

- Camille- san nem ismer véletlen egy Mikami Inuzuka nevű lányt? – kérdezte Itachi.

- Sajnos nem. – hazudta Camille. Hogyne ismerte volna, Westerosban úgy is hívták, mint a Stark ház nősténye.

- Értem. – mondta csalódottan.

Ekkor egy őr rohant be az ajtón:

- Uram óriási baj van!!

- Mond hát – mondta Fugaku.

- Az itt állomásozó nyolcezer Makulátlan hirtelen támadásnak lendült. Bár van valami furcsaság benne.

- Mi ebben a furcsa? – kérdezte Mikoto.

- Az úrnőm hogy a gyerekeket nem bántják, minden embertől kérdeznek valamit, mivel messze voltam nem hallottam, amit a fordítóik mondanak, de ha az illető olyat mondott, ami számukra fontos, megölték, ha nem akkor továbbálltak.

- Felséged, szólhatok? – lépett be az ajtón Orochimaru.

- Mondd hát.

- A Makulátlanokat valaki irányítja, ha meg nem ölik mindet, nem fognak megállni, mivel a parancsot kiadták nekik. Nem lehet őket megvesztegetni.

- Akkor végezni kell az összessel, ha igen, akkor hadd segítsek én is – mondta határozottan Sasuke.

- Nem lehet, hercegem, ugyanis ezek addig harcolnak, míg ki nem lehelik a lelküket. Olyan, mint egy megállíthatatlan hadsereg.

- De akkor is hadd segítsünk. – mondta Naruto, Itachi, Sasuke és Memma.

- Nem lehet! – mondta Fugaku és Minato egyszerre.

- Értsétek meg egy kisebb Makulátlan hadsereg is képes lenne elpusztítani minket, nem hogy ennyi. – mondta Mikoto

- Camille!

- Tudom Plum, ezek szerint lebukott. Tennünk kell valamit. – suttogta Camille.

- Így van, de nem kell kapkodni a Starkok, Baratheonok és a Lennisterek feje ide tart, és jókora hadsereget hoz magával.

- Szerinted miért?

- Mert valaki kiszivárogtatta az infót Királyvárból.

- Ti mit suttogtok ott? – kérdezte dühösen Fugaku.

- Semmit, semmit. – válaszolták.

- Ugyan drágám, biztos valami szerelmes ügy volt és te meg így rájuk förmedsz.

Sakuránál:

- Sakura nem akarlak megijeszteni, de egy csomó katona tart errefelé és mit nem mondjak, nem üdvözölni akarnak minket. – mondta Kiba.

- Már csak ez hiányzott – mondtam

Majd hirtelen két alak lépett elő.

- Ne aggódj, mi itt vagyunk, nem mernek nekünk támadni. – Jiraiya volt az és Tsunade. Ino és Dei szülei.

- Így van, vagy ha megteszik, felbontjuk az eljegyzést és leromboljuk ezt a kis országot. – mondta Tsunade.

- Várjatok. Egyáltalán, hogy kerültök ide? – kérdeztem.

- Koen-nek és a fivéreidnek baljós előérzete támadt és így ideküldtek minket. – válaszolt Tsunade.

- Rajtunk kívül még a Starkok és a Baratheonok feje is itt van. – mondta Jiraiya.

- És az anyátok is. – mondta Tsunade.

- Asszonyom!

- Mi a baj Akeginu?

- Kiderítették ki volt az, aki kiszivárogtatta az információt rólad.

- Ki? – kérdeztem.

- Davos

- De hiszen ő a királyi tanács egyik tagja, mi oka lett volna elárulni engem? – kérdeztem.

- Fogalmam sincs, viszont kapóra jön, hisz velünk együtt. – mondta Jiraiya.

- Akkor kapjuk el és végezzünk vele. – adtam ki a parancsot.

- Igenis.

- Akeginu.

- Szolgálatára asszonyom.

- Szólj mindenkinek, hogy vegyék fel a fegyvereiket és keressék Davost. Ha megtalálták, fogják és hozzák elém.

- Ahogy óhajtod. – mondta Akeginu majd távozott.

- Sakura azt akartam még mondani, hogy a sárkányaid Westerosban, azon belül is Sárkánykőn tartózkodnak, mit ne mondjak szépen megnőttek. – mondta Tsunade.

- És ezt az apróságot Koen küldi, ha netán szükséged lenne rá.

Majd átad egy fekete valyriai acélból készült kardot.

- Hiszen ez anyám kardja. – mondtam

- Azt mondta, téged illet, mivel most már te vagy a család sárkánya.

- Értem, de ne vesztegessük az időt, meg kell találnunk Davost, és minél hamarabb kivégezni.

Máshol:

- Uram Tsume és Jon Inuzuka tart ide, mellettük Yoshino és Shikaku Nara.

- Mi a fenét keresnek itt, mikor úgy beszéltük meg, hogy csak a gyerekeik érkeznek. – mondta Fugaku.

- Biztos látni akarják a fiainkat és elbeszélgetni velük. – mondta Mikoto.

- Engedd be őket. – mondta Fugaku.

- Rég találkoztunk, Fugaku. – mondta Jon.

- Valóban. Minek köszönhetem a látogatást? – kérdezte.

- Szerettük volna látni, hogy a gyermekeink jól kijönnek egymással.

- Sajnos ezt nem tudhatom, hiszen még nem találkoztam Mikami-sannal és Memma sem Hana-sannal.

- Nos igen, akadt egy kis elintéznivalójuk a palotán belül. – válaszolt Yoshino.

Sakuránál:

- Mennyien vannak még, már nagyon unom Davos embereit ölni. – mondta Dei.

- Ne a szád járjon fiam, hanem a kezed! - mondta Jiraiya.

- Igen, igen.

- Sakura!!! – sikoltott fel Ino.

- Nyugi ez csak egy karcolás, mondtam. Éreztem, hogy fáj, de egy sárkány nem mutatja ki a fájdalmát.

- Na, ezért most fizetni fogtok, hogy vagytok képesek a saját királynőtöket megsebesíteni. – Majd Kiba és Akamaru megölték a férfit.

- Gyere. – mondta Kiba, majd a hátára akarta venni Sakurát, de ő elutasította.

- Nem mehetek Davos elé úgy, hogy te cipelsz, gyengének tűnnék. De azért köszönöm.

- Te is tudod, hogy nem vagy gyenge. Na, keressük meg azt a férget és öljük meg. – mondta vidáman Ino

Máshol:

Ekkor egy hatalmas ajtócsapódás és belépett rajta egy nő.

- Veratos? – mondta meglepődötten Camille.

- Rég találkoztunk, Camille. Nektek is üdv Yoshino, Tsume, Jon, Shikaku, és Plum.

- Valóban elég régen volt. – mondta Plum.

- Na, de nem is ezért jöttem. Davos volt az áruló. Ezért, mint a királyi lovagrend parancsnoka és Őfelsége személyi testőre, megölöm. Csak jöttem bejelenteni, hogy akit megölök, azok nem japán katonák lesznek.

- Köszönjük, hogy mindezt bejelentette Veratos-san - mondta Minato.

- Miért kell mindenkit megölni, nem lehet békességben élni? – mondta sírva Hinata.

- Sajnálom, a mennyasszonyom kicsit ki van borulva, mert látta, hogy Sakura-chan megölt egy embert.

- Értem szóval Sakura már ölt, ennek örülök. Viszont Plum, nagyon remélem jól kiképezted!  - mondta Vera.

- Hogyne! – válaszolt Plum.

- Reméltem is - mondta mosolyogva Vera.

Sakuránál:

- Végre megvagy Davos! - mondtam

- Mit látnak szemeim, csak nem a kis sárkányhercegnő.

- Ne add az ártatlant, tudom, hogy te szivárogtattad ki az információt rólam és a sárkányaim hollétéről.

- Ó ez a vád még egy hercegnőtől is durva.

- Lehet, hogy durva, de igaz. – mondtam

- Szerinted sportszerű az, hogy 10-en támadnak egyre?

- Igazad van nem sportszerű és nem is támadnak rád, mivel én leszek az egyetlen, akivel meg kell küzdened.

- Nos, ez esetben könnyebb dolgom lesz.

- Lehet, akkor kezdjük is.

Elkezdtünk harcolni. Mit ne mondjak Davos elég kemény ellenfél. Ah, a francba, megvágta a combom. Nem tétovázhatok, az ösztöneimre kell hagyatkoznom.  Érzem, ahogy az erőm egyre nagyobb lesz. Úgy látszik a testem egyre felhevültebb. Ez az. Ő nem képes ellenállni a forróságnak. Hirtelen mozdulattal elkaptam a nyakát. A fájdalomtól ordítva próbált menekülni. A körmeim kissé belemartak a nyakába. Majd meghalt. Most érzem igazán, hogy mennyire fájnak a sebeim. De megérte. A nyakába beleégett a kezem nyoma.

- Nincs is rosszabb, mint a tűz általi halál. – mondta Hana.

- Kiba áll még az ajánlatod? – kérdeztem fáradtan.

- Neked bármikor. - mondta.

- Akkor igénybe venném.

- Rendben. – Majd felkapott a hátára.

- Először is, le kell mosnunk magunkról a vért és kicserélni a ruháinkat. –mondta Tsunade.

- Ebben egyetértünk. – mondtuk.

- De előbb eltakarítjuk a hullákat – mondta Tenten.

- Erre tudok is egy jó módszert – mondtam.

Elvittük őket a palota félreeső részébe és felgyújtottuk őket. Majd elindultunk a fürdő felé. Mikor odaértünk, levetkőztem.

- Uram Isten, erre mondtad, hogy egy karcolás? Szinte még most is dől belőle a vér. És amit Davos okozott, azok sem karcolások. – mondta Ino.

- Igaza van. Gyorsan el kell látnunk és összevarrni. – mondta aggódva Tenten.

- Ne csináljatok semmit azzal, csak rontanátok rajta - mondta Tsunade.

 - Sakura teste más, mint a mienk, ezt ti is tudjátok, a forró víz majd begyógyítja őket – mondta Mikami.

- Így igaz - helyeselt Hana.

- Majd kiderül, mondtam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés