Sasuke
Sai gyerek jól elrontotta mára az egész napomat, mondjuk nem is úgy indult mint vártam. Egész hétvégén Sakurán gondolkodtam, annyira nem tudtam mit kezdjek vele. Igen, megijedtem egy csajtól. De nem azért, mert félek tőle, hanem mert annyira idegesítően szexi, okos, és persze a hihetetlen kisugárzása... Én pedig persze egész jól érzem magamat vele. Hát igen mondjuk ki, tetszik a csaj veszettül. Nekem pedig nem ezen kéne, hogy járjon az agyam, minden olyan nehézkes itthon.
Itt van anyám halálának évfordulója, Itachi hazautazik jövő hét hétvégére, Diana pedig felhívott. Nem igazán mondanám kellemes telefon beszélgetésnek, mert körülbelül úgy beszéltem vele mint egy utolsó féreggel, viszont sajnos látni fogom mert valami munka miatt hazautazik. Modell lett, próbál jó pofi lenni és bűntudatból meglátogatni. Mert ha véletlenül találkoznánk, nem merne elmenni mellettem. Gondolom, mi másért hívott volna föl? Diana furfangos csaj volt mindig is, nem is tudom mit ettem benne. Sose gondoltam volna, hogy ezt mondom. Sakura annyira az ellentéte Diananak, kellemes és titokzatos Diana pedig... Nos őt inkább hanyagolom, nyomdafestéket nem tűrne ahogyan viselkedett, emlékszem együtt cigiztünk és vele vesztettem el. Olyan jó csaj volt, de az ágyban mégsem volt olyan jó mint hittem. Persze nem volt rossz és mindenre kitanított, hogy így mondjam. Söröztünk sokat a bandával, és persze azt hittem mellette egyenes utam lesz felfele. De tévedtem., annyira mint még soha .
Minden nőről kialakult egy bizonyos képem, apám rendes ember, próbált helyes utat mutatni például anyámmal pedálozott. Anyám egy annyira egyenes nő volt, szerette, ha valami kellemes és egyszerű. Apámmal nagyon harmonikus kapcsolatuk volt, Itachival mindig versenyeztünk ki lesz anya kedvence. Anya annyira szeretett minket, nekem pedig ez a szeretet hiányzik a legjobban. Itachi kinőtte az Akatsukit, saját vállalata lett Amerikában és hamarosan feleségül veszi Konant. Lecsapta Pein kezéről és most boldogan éldegélnek. Konan jó csaj, nem játssza meg magát és őszintén megmondja, amit gondol. Apám kedveli és elfogadta. Konan és Itachi... Furcsa páros, de szerintem működni fog, Itachi megérdemelné a boldogságot végre. Apám és Itachi valószínűleg Sakurát kedvelné, a kisugárzása rájuk is hatna. Néha eljátszottam a gondolattal milyen lenne, ha be kéne mutatnom, de mindig akadály gördül elém. Ha vele akarok lenni igazán, akkor őszintének kell lennem, akkor pedig ott hagyna. Elvégre pénzért randizni valakivel, nos, elég patkány dolog. Végül is magamnak okoztam a bajt, most mászhatok ki az egész hülyeségből.
Ez a hétfői nap az agyamra ment, Sai magán akciója után irodalom órára mentem, de most nem ültem Sakura mellé. Beültem Suigetsu mellé és csendben vártam a tanárt. Sakurával nem jönnek ki egymással, valamiért összeszólalkoznak minden alkalommal. Nem tudtam mit mondani neki, magam se tudom, mi van velem. Nem akarok gyenge lenni, nem akarok csalódni, nem akarok félni...
Sakura csodás volt mai nap is, a kis szurkoló ruhában igazán csini volt, jól áll neki a rövid zöld feszülős ruha, hosszú ujjakkal, fehér betűkkel a suli neve volt rajta. Elég jó volt az összhatás, sőt talán a legcsinosabb csaj az egész suliban. Elég szúrós volt a tekintete, mikor az enyémmel találkozott, haragszik. Semmi kétségem, már csak meg kell oldanom a dolgokat. Sakurával zöld ágra kell vergődni, nehéz a makacsságával szembe szállni. Szóval óra végén elkaptam a folyosón. Hát a mérges még enyhe kifejezés volt.
- Mit csináltál hétvégén? - Ahogy mellé értem, éreztem, lesújtó pillantásba keveredek. Szikrák közepette, imádkoztam és magamat ostoroztam. Ekkora pancser is csak én vagyok.
- Ezt most komolyan kérdezed tőlem? - Elég nagy szemei lettek, nos igen még én se mertem mit mondani. Leblokkoltam, egy picit. De csak, mert olyan nehéz mellette nyugodtnak lennem.
- Érdekel nagyon is! - Vágtam rá. Amire ő csak kinevetett, majd egy éles szemmozgással jelezte, amit akart, ám végül szót is adott haragjának.
- Tudod azt hittem jól alakul a barátságunk, először is kezdjük az elején. Ha a barátok lennénk, valószínűleg kerestél volna. Valamilyen úton-módon. Másodszor ezt te nem tetted meg, harmadszor, pedig ha ennyire nem vagy rám kíváncsi most se legyél. Na, szia!
Annyira haragszik rám. Nem tudom hibáztatni, igaza van! Utána indultam matek órára, együtt ültünk hárman, Narutóval muszáj volt dumálni. Nem lehet, hogy ilyen könnyen feladom, vagy mégis.
- Haver, Sai nagyon ráállt Inora, kitalálta, ha nem lesz vele, kitálal Sakurának ami valljuk be, elég gáz lenne. Most nagy szarban vagyunk!- Szőke haverom eléggé gondolkozott a mondataimon és óra vége fele kitalált valamit..
- Mi lenne ha Ino randizgatna vele, velem meg titokban. Ino eléri, hogy Sai megutálja, Sai szakít vele, Ino elkezd velem járni. Sakura így nem tudja meg. Bár eléggé rossz ez így, nem akarom, hogy Inóhoz egy ujjal is hozzáérjen!
- Bárcsak ilyen könnyű lenne, de nem fog összejönni, muszáj elmondani neki. Jobb, ha tőlem tudja meg, mint Saitól... - Néztem előre a tábla fele, nem tudtam miért, de valamiért ez a helyes. Igaz nem sokáig csináltam ezt a randizós fiút. Sőt mondhatni befuccsoltam, de inkább ez, minthogy tovább csináljam.
Így hát délben Sainak megmondtam a magamét, persze kitalálta, hogy ő majd holnap beköp Sakurának. Vége az lett, hogy indulatosan elhagytam az egész aulát és a parkolóban vártam a késő délutánt. Narutóval megbeszéltük, tényleg így a legjobb, ők Inoval titokban tudnak majd találkozni. Legalábbis reménykednek, és hisznek magukban. Ami engem illet, jogosan várom a büntetést. Csak nem tudom, hogy miért nem történik meg az amire vágyom, mindent elcseszek. Sakura késő délután végzett a pom-pom edzéssel, épp sétált kifele melegítőben és eléggé méregetett majd közelebb jött.
- Figyelj Uchiha elhiszem, hogy megbántad de a kölyök kutya képed se fog meghatni. - Csípőre tette a kezeit és hosszan a szemembe nézett. Annyira kívánom az ajkait, nem is bírom már ezt. Olyan frusztráló a közelében...
- Mondanom kéne valamit.. Nem hiszem, hogy tetszeni fog de őszinte leszek. Sakura én... Szóval... Sai felbérelt Ino miatt, hogy randizzak veled, mert a húgod így kimozdulhat otthonról és nem kell mindenről lemondania. Annyira sajnálom és...- A következő pillanatban egy pofont éreztem az arcomon és könnyáztatta arc volt előttem. Megbántottam, megaláztam és most meg gyűlöl. - Tudom egy patkány vagyok és semmivel se jobb mint Sai, de hidd el nem rosszból....
- Elhallgass! Bocsánat és őszinteség? Tudod, te egyáltalán mit mondasz? Még el is hittem, hogy esetleg tényleg érdekellek, fontolgattam azt is bolond vagyok. Sőt azon gondolkodtam más lettél, hittem benned! De tévedtem, egy szörnyeteg vagy! Már így év elején bemutatkoztál, bár szokásod, ami pedig a húgomat illeti... Rá nem tudok haragudni, de rád? Csak pénzért tudsz velem találkozni? Legalább a fél suli tudja? Megint menő akarsz lenni, vagy csak szimplán ennyire utálsz? Egy rohadék vagy Uchiha! Nem akarlak a közelembe látni sem most sem máskor!
Szépen lassan elviharzott, néztem a távolodó kocsit, és eszembe jutott mekkora barom vagyok, hát igen! Nem csoda, sose voltam az érzések mestere. Most pedig az egyetlen lány, akiről azt hittem érdekel, elment mellőlem. Csak egy közeledő kocsi miatt eszméltem fel, Mellettem lefékezett majd lehúzta az ablakot, a személy, aki benne ült... Diana. A lány, aki jó formán tönkre tett, most is kihívó cuccban és vérvörös ajkakkal nézett rám. Gúnyos mosoly, majd intett, hogy üljek be, nos hiába gondolkodtam azon nem kéne. Megtettem és egymás szemeibe néztünk, most először a javító után. Csendesen elindultunk, nem tudtam megszólalni egyik fájdalomból a másikba estem. Diana a hűvös és szórakoztató nő mellettem ült és csak vezetett. Tudta az utat, sőt azt is tudja, hogy apa ma nincs otthon. Megálltunk a ház előtt, mégis most be kellett hívnom. Válaszokat akartam, lezárni a múltat vagy inkább csak lenyugodni. Besétáltunk a nappaliba, Diana végre megszólalt.
- Már nagyon hiányoztál! - csábos mosolyt küldött és igazgatta szoknyáját. Mi tagadás olcsó lotyó hatást keltett, de férfi vagyok miért is ne?
Több se kellett, elindultunk felfele, egymásnak estünk az ajkainkkal, annyira belemerültem a csókba, azután előugrott Sakura rózsás arcocskája, ami miatt kicsit megtorpantam. Ezt újdonsült „barátnőm” is észrevette. De csak elhalkítottam egy újabb csókkal, majd az ágyban 1 óra múlva eszméltem rá mit tettem. Diana csak bújt és fecsegte az ostoba modell munkáit, idegesített ezért rágyújtottam egy sutyiban eldugott cigire, Diana nem változott. Ostoba és primitív maradt. Most meg lefeküdtem vele, és egy barom vagyok szó szerint.
- Sasuke te nagyon jó vagy még mindig, tudom mit gondolsz. Úgy gondoltam ideje beszélnünk, sajnálom ami történt. Hiányzott a sok közös perc és a csókjaid. Fenomenális pasi vagy még. - kivette a cigit a kezemből és beleszívott, semmitmondó szavai nem hatottak meg.
- Majd felhívlak, ha lesz időm! Most viszont menned kéne! Sok a dolgom, és most kedvem sincs az enyelgésedhez. - Sértődött pofival ölelgetett, régen nem bírtam ki. Most pedig egyenesen hányingerem volt. - Indulnod kéne!
- Csak nem valami csaj van a dologba? - Mérges és hisztis hangnemre váltott, majd öltözött. Vágta a fejeket, és persze szitkozódott. De mit tegyek? Untatott, végig azon gondolkodtam, hogy anyám most mit mondana. Választ azt tudtam csak nem akartam beismerni, hogy egy barom vagyok. Főleg nem mások előtt. Sakura arca jutott eszembe, ahogy könnyezett, elég erős érzésvihar vett uralma alá, mindig mindent elszúrok. Sakurát meg se érdemeltem soha, pedig még lehetett volna valami. Vagy mégsem? Lehet halálra idegesített volna az okosságaival. Igaz! Én túl egyszerű voltam hozzá. Ezzel nyugtattam magam persze. Diana pedig elhúzott én pedig egyedül maradtam a gondolatokkal. Lehet ettől féltem a legjobban egész végig.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
