Dermedt, �res reggel.

K�v�, zuhany, �s egy �jabb k�v�. C�ltalanul j�rk�lok, m�g v�gre indulhatok. 
Komoran konganak l�pteim a s�padt f�nyben �sz� l�pcs�h�zban, azt�n az utc�ra l�pve arcomba v�g a jeges sz�l. Kelletlen�l ker�lgetem a befagyott pocsoly�kat, a nyomaszt� csendet �s feketes�get csak a kirakatok giccses �g�f�z�rei t�rik meg. 
Felh�zom a kab�tom kapucnij�t, majd g�rcs�sen markolva igyekszem magamon tartani, m�g el nem �rem a k�rh�zat. 
Sajnos m�g �gy is f�zom, �s m�g �gy is l�tom a szemem sark�b�l a sok ”Boldog Kar�csonyt!” feliratot.

- J� reggelt! – mosolyog r�m a port�s. Igyekszem nem �szrevenni a mellette pomp�z� dolgot. Medd� pr�b�lkoz�s! A h�napok m�l�s�t lehetetlens�g figyelmen k�v�l hagyni. �gy v�g k�pen az aul�ban d�szelg� �ri�si kar�csonyfa k�p�ben, mint a reggeli cudar id�. 

Ny�r volt, amikor elb�cs�ztunk, �n pedig ism�t magam m�g�tt hagytam egy keserves f�l�vet. 

Naruto, ha nehezen is, de megem�sztette, hogy a legjobb bar�tja m�g az esk�v�t se volt k�pes megv�rni, olyan s�rg�s elint�znival�ja akadt. �n meg hiszem is, meg nem is, hogy Sasuk�t olyan �gy sz�l�tja, ami miatt musz�j ilyen hossz� id�re maradnia. Tudom, hogy a s�rtett n� besz�l bel�lem, �s azt is, hogy megint megszegem a saj�t fogadalmam, de k�ptelen vagyok nyugodt sz�vvel v�rni, mikor �gy hi�nyzik, �s n�lk�le annyira egyed�l �rzem magam.

Az utols� k�t �jszaka eml�ke csak meger�s�tett abban, hogy Sasuke kedv�re tehet velem b�rmit, pontosabban: kedvem ellen�re nem tett velem semmi komolyat, mintha csak j�tszani akarna a t�r�shat�raim feszeget�s�vel. N�h�ny cs�k, �lelkez�s a s�t�tben, de a ruha mindv�gig szigor�an rajtunk maradt. H�t emberb�l van egy�ltal�n?

M�rgemben nagyobb lend�lettel csapom be az �lt�z� ajtaj�t, mint k�ne. A benn alv� Tsunade riadtan �l fel - �gy t�nik, siker�lt elszundik�lnia a k�nyelmetlen padon. Neh�z m�szakja lehetett. 

- J� reggelt! Mi t�rt�nt? – t�rli meg �lmosan a szem�t.
- Bocs�nat, csak k�peny�rt j�ttem – h�zom be a nyakam, mint egy rajtakapott gyerek. Igyekszem szel�d�teni a mozdulataim, hogy leplezzem a bennem d�l� vihart.
- Ha m�r kora reggel csapkodsz, annak oka van. Azt hiszem, el�g nyom�s!

K�nyelmetlen�l feszengek a vizslat� tekintet miatt.

- Sajn�lom! – terelek, hogy meg�sszam a szentbesz�det. - Egyszer�en ideges�t a kar�csony. Ilyenkor van a legt�bb baleset, �telm�rgez�s, hogy az �ngyilkosokr�l ne is besz�ljek! - sorolom m�r-m�r saj�t magam sz�m�ra is meggy�z�en.
- Mi�ta zavar az t�ged, hogy sok a munka? Tudtommal �ppen az a gond veled, hogy haza se akarsz menni.
- �n csak azt nem �rtem, mi�rt lett az �nnepekb�l ilyen r�m�lom – �g�lok tov�bb. Persze, feleslegesen, mert mesteremet nem lehet becsapni.
- Hagyjuk! Ezt ne most besz�lj�k meg – adja fel hirtelen. - Hatkor, ha v�gzel, �lj�nk be egy k�v�ra valahov� – mondja parancsol�n. 

�n pedig nem merek vitatkozni.

Term�szetesen, hamar beigazol�dnak szavaim. K�t nap van szentest�ig, de dugig a v�r�. Sokan a cs�sz�s utak miatt ker�lnek be k�l�nb�z� t�r�sekkel, de akad m�r gyomorront�s, detoxik�l�s, �s persze szerelmi b�natos is. Utols� betegem egy szomor� szem� n�, aki megitta a f�rje parf�mj�t. Megcsalt�k, becsapt�k, � m�gis visszav�rn� a h�tlent, mert �gy �rzi, nincs �rtelme az �let�nek, ha nincs mellette a f�rfi, akit szeret.

H�lye! - morgol�dom teljes felh�borod�ssal. Elvileg ilyet m�g magamban se mondhatok a p�cienseimre, de d�h�mben ez jut el�sz�r az eszembe, ahogy meghallom az esetet. Eleinte csak sz�nom �t, azt�n a cs�ggedt tekintete eml�keztet arra a szerencs�tlen k�pre, ami reggelente a t�k�rb�l visszak�sz�n r�m. 

A parf�m nem sok k�rt tett benne, a szerelmi csal�d�s ann�l ink�bb. Miut�n ell�tom, egy szakemberhez ir�ny�tom, aki tal�n seg�thet rajta. �n ebben az �gyben nem lenn�k j� tan�csad�, hiszen m�g n�la is nagyobb cs�dt�meg vagyok. 

M�szak ut�n meg se lep�d�k, amikor Tsunade a k�v�z� helyett valami lepukkant kocsm�ba visz. Belet�r�d�en hagyom, hogy le�ltessen egy f�lrees� helyre �s kik�rje az els� k�rt. Iszok, mert tudom, hogy hi�ba is ellenkezn�k. K�pes befogni az orromat �s lenyomni a torkomon, akkor is, ha nem esik j�l. 

Az els�t�l kr�kogok. A m�sodik is �gy cs�p, hogy k�nnyes lesz t�le a szemem, a harmadik pedig el se jut a sz�mig, csak szorongatom, m�gis s�rok. Magamt�l, a saj�t gyenges�gem miatt. Sz�nalmasnak �rzem magam. 

Ut�lom, hogy �gy bel�m l�t mindenki, pedig annyira igyekszem er�snek �s magabiztosnak mutatni magam. Any�m, ap�m, Tsunade, Ino, Naruto �s val�sz�n�leg Sasuke is. Hi�ba pr�b�lom takargatni az �rz�seimet egy �larccal, el�g egy pici meging�s, �s azonnal lehull a gyenge maszk.

- Nincs azzal semmi baj, ha szomor� vagy – csapkodja meg a v�llam Tsunade. � m�r az �t�diket gur�tja, m�gse l�tszik rajta. Szigor� szeme most anyai gy�ng�ds�ggel mosolyog r�m. – Szomor� vagy, mert Sasuke nincs itt, de legal�bb azt �g�rte, hogy visszat�r. Tudod, nem mindenki ilyen szerencs�s! �n m�r csak a m�svil�gon tal�lkozhatom majd azokkal, akiket szeretek – s�hajtja, �s leh�zza a hatodik adagot. 
- Sajn�lom – motyogom a k�nnyeimet t�r�lgetve, de mesterem csak legyint kiss� m�r elt�lzott lend�lettel.
- Mit sz�lna a szerelmed, ha �gy l�tna? Szerintem azt gondoln�, hogy nem b�zol benne, nem hiszel a szav�ban. Ez eszedbe jutott m�r?
- Nem – r�zom meg a fejem r�m�lten. Az �nsajn�lat mindig is er�sebb volt bennem ann�l, minthogy az � �rz�seire is figyeljek.
- H�t k�pzeld el, mit l�tna, ha hirtelen betoppanna! Biztos, hogy �gy akarod fogadni? Sov�ny vagy �s ny�zott, ijeszt�en s�padt, �s a szemeid karik�sak. R�ad�sul ezek a lompos ruh�k! �rtem �n, hogy Ino mostan�ban nem �r r� naponta r�ncba szedni, de magadt�l is �lt�zhetn�l valamivel n�iesebben, m�g ha hideg is van. 
- �rtem – hajtom le a fejem megsemmis�lve.
- R�ad�sul nem csak magadat hanyagolod el, hanem a bar�taidat is.
- De hisz mindenki el van foglalva a p�rj�val! – v�dekezem azonnal, mire �jabb legyint�st kapok.
- Att�l m�g hi�nyzol nekik. Naruto �pp a napokban panaszkodott, �s m�g Sai is megjegyezte, hogy r�g l�tott. A csapatod nem csak Sasuk�b�l �ll.
- Sajn�lom.
- Sajn�lhatod is!
- �n t�nyleg…
- Ne magyar�zkodj! Gondold v�gig a dolgokat �s szedd �ssze magad! �n nem ilyen nyafog�s tan�tv�nyt neveltem, sz�gyent hozol r�m. Szeretlek, de ezt musz�j kimondanom!

Hirtelen meg�lel. Elveszek a p�linkag�z �s a hatalmas keblek gy�r�j�ben, de nem b�nom, mert v�gre meg�rtem, hov� tartozom. Tudom, hogy kics�szott a l�bam al�l a talaj. Az els� hetek m�g j�l teltek, rem�nnyel, bizakod�ssal telve v�rakoztam, de ennyi h�nap ut�n kezdtem azt hinni, hogy a Sasuk�val t�lt�tt id�t csak �lmodtam. �n akartam, �n er�ltettem, de att�l m�g nem lesz val�s�g.
Er�szakos vagyok, na! Elismerem. Ebben is hasonl�tok a mesteremre. Kibontakozok a fojtogat� �lel�sb�l �s iszunk. M�snap persze kib�rhatatlan fejf�j�ssal �bredek. Nem vagyok hozz�szokva az alkoholhoz, f�leg a hajnalig tart� mulatoz�shoz. M�g szerencse, hogy nem kell kor�n kelni. Szombat van, aminek kiv�telesen �r�l�k.

Meglepve tapasztalom, hogy d�l is elm�lt m�r. Neh�zkesen kecmergek fel, �s sz�delegve indulok a f�rd�be. Visszariadok az illet�t�l, aki a mosd� feletti t�k�rb�l grimaszol r�m. Eszembe jutnak Tsunade tegnap esti szavai: Mi lenne, ha Sasuke hirtelen betoppanna �s �gy l�tna…

R�m�lten tekerni kezdem a csapot, hogy forr� vizet engedjek a k�dba, �s vill�msebess�ggel igyekszem magam �jra emberi form�ba hozni. Egy kis gyanta, hajpakol�s, majd a k�rmeim rendbet�tele n�mileg visszabillenti a lelki egyens�lyom. Keresek egy csinosabb kab�tot az orm�tlan vastag dzseki helyett, �s v�s�rolni indulok. Szerencs�m van, m�g nem fosztott�k ki a boltokat. 

Est�re kellemes illatok t�ltik be a lak�st. Vacsor�t k�sz�tek �s csomagolok Kakashi senseinek, hogy holnap meglephessem vele. Tort�kat is s�t�k, amivel Narut�t �s Hinat�t, In�t �s Sait szeretn�m megaj�nd�kozni. �jf�l fel� eszembe jut, hogy ma m�g egy k�v�t se ittam. Tal�n nem is baj. Kimer�lten, de v�gre el�gedetten b�jok �gyba.

Vas�rnap izgatottan indulok a v�rosba, hogy megl�togassam a bar�taimat. K�zben �sszetal�lkozom ap�val, aki egy kis feny�t cipel a v�ll�n.

- De j�, hogy �sszefutottunk! – �lel mag�hoz boldogan.
- Este hozz�tok k�sz�ltem – mondom azonnal, nehogy azt gondolja, r�luk teljesen elfelejtkeztem.
- Az j�, any�d m�r nagyon v�r, �n viszont ezt neked viszem – mosolyog r�m.
- Nekem? Tudod, hogy nem akarok vesz�dni vele – n�zek d�h�sen az �rtatlan f�csk�ra.
- Pont az�rt! Ott a sz�p a lak�sod, de mindig olyan �res. Legal�bb az �nnepekre legyen benne egy kis �let.
- Apa, nincs id�m d�sz�tgetni, ut�na meg csak lepotyognak a levelei �s takar�thatok!
- Ne morogj, ez kicsi, gyorsan megleszel vele. 
- Apa! – forgatom meg a szemem.
- Sakura! – ut�noz ap�m, amivel csak siker�l kicsikarnia bel�lem egy halv�ny mosolyt. Engedelmes gyerekk�nt megadom magam, azt�n nyomok egy h�l�s puszit az arc�ra, �s elk�sz�n�k az esti viszontl�t�sig.

D�lut�n szemereg az es�, �s mire Kakashi senseit�l haza�rek, a j�rda m�r a dermeszt� hidegben korcsolyap�ly�v� v�lik. Otthon fentebb veszem a f�t�s, megkeresem a sz�leim aj�nd�k�t, �s r�viden farkas szemezek a kis f�val, amit apa a nappaliban az asztalra �ll�tott. �gy d�nt�k, ha m�r itt van, nem dobom ki. Majd holnap feld�sz�tem. Ma nincs is kedvem, nincs is id�m, mert k�s�n �rek majd haza.

Anya �s apa nagyon furcsa.

- Id�n valami k�l�nlegeset kapsz t�l�nk – mondj�k izgatottan, amikor v�gz�nk a vacsor�val �s az aj�nd�koz�sra ker�lne sor.
- Nem l�tok egy csomagot sem – n�zek sz�t meglepetten.
- Mert ez egy k�v�ns�g. Ap�ddal k�rt�nk valamit, �s h�napok �ta im�dkozunk, hogy teljes�lj�n – b�logatnak titokzatos mosollyal. - Tudom, hogy nincs t�l sok p�nz�k, de ez az�rt m�giscsak meglep. Egy k�v�ns�g? 
K�nyszeredetten visszamosolygok, azt�n �tadok k�t – tal�n unalmas – de legal�bb val�s aj�nd�kot: Anya kedvenc k�nyvsorozat�nak a leg�jabb r�sz�t, ap�nak meg egy meleg mell�nyt.
- �! – �lelnek magukhoz k�nnyes szemmel, tal�n jobban is meghatottan, mint azt a k�t szer�ny csomag indokoln�. Mindenesetre j�lesik vel�k lenni, p�r pillanatra ism�t kisl�nynak �rzem magam. 

Cs�ggedten indulok haza. �vatosan l�pkedek a kihalt �ton, mert nagyon cs�szik, �s a sz�l is s�v�t. F�z�san burkol�zom a s�lam mened�k�be el�le. Az ablakok t�loldal�n boldog otthonok k�pe mosolyog r�m, ett�l m�g nehezebbek lesznek a l�pteim, de nem engedem, hogy legy�rj�n az ismer�s, keser� �rz�s. Pr�b�lok er�s maradni, hisz nincs mi�rt szomorkodnom. Fiatal vagyok, eg�szs�ges, �s van csal�dom, vannak bar�taim, meg egy fi�, akit szerethetek. Legal�bbis ezzel pr�b�lom biztatni magam. 

Kellemes meleg �s feny�illat fogad. Megszok�sb�l az ablakhoz s�t�lok, hogy elh�zzam a s�t�t�t�t, pedig �gyse l�thatnak be a j�gvir�gok miatt. Nem vagyok m�g �lmos, de nem tudom, mit csin�lhatn�k m�r ilyenkor. Sz�rakozottan sz�tn�zek, majd megakad a szemem az egyik szekr�nypolcon, itt tartom a f�nyk�peket. Felemelem az egyetlent, amelyiken Sasuke-kun is rajta van, a r�gi hetes csapat k�z�s fot�j�t. Lezuhanyozok, fogat mosok, kif�s�l�m a hajam, majd beb�jok az �gyba �s a k�pet n�zegetem, m�g el nem alszom.

Zaklatott �lom gy�t�r. �n a k�pkeret egyik oldal�n �llok, a t�bbiek a m�sikon, az �veg m�g�tt, �s nem tudjuk el�rni egym�st. Hi�ba kopogok, hi�ba d�r�mb�l�k, csak �llnak ott, �s b�mulnak a t�loldalr�l.

- Ne s�rj! – hallom hirtelen Sasuk�t. Meglepve n�zek �jra a k�pre, �s m�r nincs a t�bbiekkel, s�t, Naruto �s Kakashi is elt�nik. Sasuke viszont itt van mellettem, eg�sz k�zel. 

M�g ha �lom is, beles�hajtok a hatalmas megk�nnyebb�l�sbe.
- Hi�nyzol! – kapaszkodom az �br�ndk�pbe. 

Puha cs�k �rinti az arcom, majd az ajkaim. S�s �z� a k�nnyeimt�l. Azt�n az �rz�s elillan, �s nem hagy maga ut�n m�st, mint a csal�dott, keser� zokog�st a s�t�tben.


Dermedt, �res reggel.

K�v�, zuhany, �s egy �jabb k�v�. C�ltalanul j�rk�lok. Kar�csony van. Nincs hova mennem, ez�rt �gy �rzem, megbolondulok.
Tehetetlens�gemben leroskadok a kanap�ra �s a tenyerembe temetem az arcom.

Percek, �r�k telnek cs�ndben.
Sz�m�t?
Nem.
K�nomban �jra �lem az �lmom kellemes perceit. Sasuke hangj�t, Sasuke cs�kj�t, ahogy megsimogat �s… hirtelen bevillan, mit l�ttam m�g.
Hitetlenkedve nyitom ki a szemem �s t�nyleg ott van. 
A nappalimban �csorg� kis feny� b�szk�n viseli egyetlen d�sz�t, egy v�kony karikagy�r�t az egyik �g�n. 
Szemvillan�snyi id� alatt fordul velem a vil�g �s v�gre helyre ker�l minden. A dermedt t�lb�l ny�r, a cs�ndb�l harangz�g�s, a szomor� kar�csonyb�l igazi �nnep lesz. Sz�m�tani kezdenek a percek, kidobott id�nek �rzek minden �r�t, amit elmulasztottam, ez�rt rohanni kezdek csak �gy, kiny�lt p�l�ban, viseletes cicanadr�gban, papucsban, �t a v�roson – hozz� -, k�zben a sz�vem egyetlen dallamot �nekel: Hazaj�tt! Hazaj�tt! 

Kopog�s n�lk�l rontok be a lak�s�ra. A nappaliban egy v�llf�n �nnepi �lt�zet l�g, hagyom�nyos v�leg�ny ruha. Az asztalon esk�v�i megh�v� a neveinkkel, holnapi d�tummal, mellette anya �r�sa: Legk�s�bb addigra �rj haza!!!
Megremeg a kezemben a megh�v�. Anya! Apa! Ti t�nyleg?
Addig nyitogatom az ajt�kat, m�g r� nem lelek a h�l�szob�ban. M�lyen alszik, de a zajra azonnal ny�lik a szeme. A takar� le van cs�szva a derek�ig, k�zszeml�re t�ve izmos fels�test�t, �n pedig egy pillanat alatt eld�nt�m, hogy nem sz�m�t, mit gondol, mit akar, velem t�bbet nem j�tszik, engem t�bbet nem k�noz, nem v�rakoztat, hanem itt �s most egyszer�en meger�szakolom. Meg�rdemli!
Val�sz�n�leg az arcomra van �rva, mi j�rhat a fejemben, de nem l�tszik ijedtnek, hanem olyan mosolyra h�z�dik a sz�ja, amilyet t�le m�g nem l�ttam. Beleremeg a sz�vem abba a ragyog�, boldog tekintetbe, ahogy r�m n�z. �gy t�nik, feltett sz�nd�ka hagyni mag�t.