Ahogy kiszálltunk a hintókból egy csomó szolga és őr hajolt meg ellőttünk.  Egy pillanatra mintha otthon éreztem volna magam. De ez az érzés amilyen gyorsan jött el is ment. Rögtön megláttam Az én hűséges szolgáimat. A szívem máris jobban érezte magát tudván, hogy nem vagyok egyedül.

- Nos, indulhatunk Sakura?- kérdezte Camille és Plum.

- Igen vágjunk bele - válaszoltam. Elindultunk, hogy a király császárhoz és családjához. Idő közben mikor a folyosókon mentünk láttam a furcsa tekinteteket és a sugdolózásokat, ami a hajam színére vonatkozott, és hogy mennyire szerencsés is vagyok, hogy esetlegesen a hercegek menyasszonyjelöltje leszek. Pillanat, menyasszonyjelölt? Rögtön ránéztem Camillere hogy tudja-e, miről van szó. Aztán Saizo megfogta a vállam.

- Ne félj a sárkányok nem félnek és amúgy is, ha valamit tenni akarnak veled, mi rögtön végzünk vele, akár császár, akar nem.

- Köszönöm, ez megnyugtatott. – Majd elértük a palota ajtaját, ami hatalmas volt, akár a sárkányaim is átférnének rajta. Az őrök ajtót nyitottak és beléptünk. Jó szokás szerint meghajoltunk a császár előtt.

- Legyetek üdvözölve, hiszen olyan régen találkoztunk alig hiszem el hogy egybekeltetettek ti ketten. Nem igaz Mikoto? – A császár elég vidámnak tűnt magához képest. Egyszer hallottam, hogy lefejeztette az egyik szakácsát, mert nem volt jó hőmérsékletű a hús. A felesége Mikoto egy állítólag nagyon kedves asszony. Három fiuk született Itachi, Sai és Sasuke. Fugakunak van egy törvénytelen testvére Minato. Neki van egy felesége és született egy ikerpárjuk Naruto és Memma. Ennyit tudok róluk.

- Hát igen sosem voltatok igazán jóban. És akkor, gondolom ő a lányotok, Sakura-chan igaz?

- Igen ő az. – felelte Plum.

- Nagyon örvendek Fugaku-sama, Mikoto-sama.

- És még jól nevelt is ideális feleségjelölt. – nevetett vidáman Mikoto-san.

Itt teljesen lefagytam. Ezek szerint igaz, amit mondtak azok a cselédek, hogy hozzá kell mennem az egyik herceghez?

- Na de Fugaku miért pont a mi édes kis Sakuránkat akarod hozzáadni az egyik fiadhoz?- kérdezte Plum.

- Úgy gondolom, hogy mivel elég jól ismerlek titeket a vagyoni hátteretek is kivaló. miért is ne.

- Sakura-chan a hajad színe gyönyörű, mint a cseresznyevirág tavasszal. – mondta Mikoto.

- Köszönöm szépen. erről is kaptam a nevem édesanyámtól. - Ekkor eszembe jutott anyám véres holtteste.

- Ne haragudjatok, de a fiaim úgy látszik, nem óhajtanak megjelenni.

- Ugyan az ő korukban még biztosan jobban érdeklik a lányok, mint az uralkodásra való felkészülés. – mondta a szokásosnál is vidámabban Plum.

Valahogy féltékeny voltam erre a családra. Még ha a gyerekei a császárnak nem is hajlandóak az örökléssel foglalkozni, akkor is itt van nekik a családjuk, akik mellettük van és törődik velük. Ekkor Saizo és Akatsuki a vállamra tették a kezük és bátorítóan mosolyogtak. Igen igazuk van nekem már ők a családom és a sárkányaim. A testvéreim pedig ugyanúgy a családomba tartoznak, de nem veszélyeztethetem őket azzal, hogy hazatérek a sárkányimmal együtt mert akkor biztosan háború törne ki értem vagy értük.

Ekkor kinyílt a palota ajtaja és belépet az ajtón Minato-san feleségével és a két gyermekükkel. A szőke rögtön odarohant hozzám. Bár Saizo és Akatsuki villámgyorsan megállították én gyorsabban a szememmel megakadályoztam őket mielőtt megölték volna a szöszit.

- Szia, a nevem Uzumaki Naruto azt hallottam, hogy jön egy lány a palotába, aki Plum-san és Camille-san lánya. Üdvözöllek a palotában, ha szükséged van, valamire nekem nyugodtan szólhatsz. Ja és ő ikertestvérem Memma bár nem nagyon hasonlítunk sem bensőleg esetleg külsőre. Ja és van egy menyasszonyom, a neve Hinata Hyuuga. És még egyszer üdvözöllek, és remélem, jóban leszünk! – hadarta. Azt hittem a császári család normális, de azt hiszem óriásit tévedtem legalábbis vele kapcsolatban. Kezdek félni tőle pedig senkitől sem féltem legalábbis eddig.

- Idióta, a frászt hoztad szerencsétlenre nem látod, hogy úgy megijedt, hogy mindjárt elájul. – szólt Naruto ikre Memma. Na, itt lesokkoltam. Leszerecsenez, majd beállít, mintha valami gyenge kislány lennék. Ez kész.

- Köszönöm, de sem szerencsétlen sem gyenge nem vagyok. – vágtam vissza neki.

- Biztosan fáradtak vagytok a sok utazástól ezért a cselédek a szobáitokba kísérnek. – mondta. Fugaku-sama. Ezzel elindultunk a szobáinkba. Először a fiúk szobáját mutatták meg. Majd Cammilét és végül az enyémet.

- Nos, ez lenne, az én szobám most már a tiéd jön Sakura, ha szükséged van, valamire gyere az én szobámba!- mondta Cammile. Láttam, rajta hogy aggódik értem, hiszen tudják, hogy rémálmaim vannak még arról az éjszakáról.

A cseléd a szobámba vezettet. Gyönyörű volt. Elefántcsont asztalok, bársony fotelek és egy gyönyörű baldachinos ágy. De mégsem az igazi. Arra vágyom, bárcsak otthon lehetnék az igazi otthonomban a szüleimmel, testvéreimmel és a sárkányaimmal. Egyszer csak nyögdécselések hangjára leszek figyelmes. Óvatosan kinyitom az ajtót és kilépek az ajtón. Elindulok a hang irányába. Látom, hogy az ajtó nyitva van óvatosan belesek rajta. Hirtelen elpirulok, hiszen nem számítottam volna arra, hogy abban a szobában 4 ember szeretkezik. Fogom magam és rohanni kezdek. Nem jutok messzire, mert beleütközök valakibe. Fekete haja és szeme csak úgy csillog a sötétben.

- Gondolom te vagy Sakura. Én Sai vagyok a császár 2. fia. Örvendek. Gondolom láttad, hogy mit művel az öcsém és a bátyám abban a szobában. Ne aggódj, nem mondom el nekik.  

- Ez kedves tőled, de miért tennéd ezt? – kérdeztem gyanakodva.

- Ne aggódj, nem a testedre fáj a fogam. Van menyasszonyom és szeretem is.

- Oké hiszek neked. Szabad tudnom a nevét?- kérdeztem mosolyogva. Úgy érzem nem rossz ember.

- A neve Ino Yamanaka. Bár nem hiszem, hogy ismernéd. Westerosban él. Egy elég befolyásos ember lánya úgy, mint te.

Ekkor elállt a szavam. Vajon az-az Ino Yamanaka, akit én ismerek? Biztosan, hiszen nincs még egy ilyen név Westerosban. Főleg a vezetéknév alapján a Lennister házban nincs még egy Ino.

- Értem, biztosan szép lány lehet. – válaszoltam hirtelen.

- Az bizony, de ezt te is megláthatod, hiszen két nap múlva ide utazik, hogy ismerkedjünk egy kicsit.

- Értem. Kérhetnék tőled egy szívességet?

- Persze, mit?

- Visszakísérnél a szobámba, ugyanis eltévedtem.

- Persze kövess. - intett a kezével.

Követtem és tényleg visszajutottam a szobámba.

- Nagyon köszönöm a segítséget!

- Ugyan semmiség, majd találkozunk jó éjt! - Majd elment.

Ezt nem hiszem el, hogy pont Ino vőlegényével futok össze. És pont ennek az országnak az egyik hercege. Mi lesz ha Ino felismer, biztosan azonnal haza akar vinni és akkor bajba sodornám a családom. Nem, nem szabad ezen gondolkoznom, majd kiagyalok valamit. Most le kell feküdnöm. Átöltöztem és bebújtam az ágyba, majd elaludtam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés