10 év telt él az óta hogy elmenekítettek Westerosból és az óta is itt élek Japánban. Többé-kevésbé megtanultam a kultúrájukat bár néha fogalmam sincs, hogy mi is az a cseresznyevirág nézés. A sárkánytojásaim fél éve kikeltettem. A szokás szerint este a tűzben égtem a tojásokkal és reggelre a sárkányaim már velem voltak. A feketét Dragonnak, a vajszínűt Viserionnak, a zöldet Rhegalnak, a zafírt Marxnak, a méregzöldet Balerionnak, a bézs Vhregalnak, a vöröst Aegonnak és a vérvörös Smaugnak neveztem el. Ami viszont furcsa volt először, hogy valóban kicsik voltak és nem tudták a hús megsütni egyedül viszont a méretük egyre nagyobb tempóban nőt viszont egy kis idő után megállta és kedvükre változtatták a méretüket már akkorára is képesek nőni, mint egy kifejlet példány bár én mindig azt mondom nekik, hogy a legkisebb alakjukban legyenek. A dracarys parancsszót kapták melyre a hamuval tesznek egyenlővé. A közös nyelvet nem értik csak az ősi valyriai nyelvet értik. Nem szeretika körülöttem lévő idegeneket.

A reggeli napfény bevilágított az ablakon.

- Sakura-sama ideje felkelni –szólt nekem Nelly.

- Igen kelek már. – Majd nehézkesen kikeltem az ágyamból. A sárkányaim már fent voltak repkedtek játszottak egymással. Mikor Viserion meglátta, hogy felkeltem egyből a fejemre szállt és elkezdett vijjogni akár egy héja.  – Nyugodj le Viserion és szállj le a fejemről, fel kell öltöznöm. – egyből megértette a kérésem leszállt a fejemről és rászállt az egyik fogasra. Leültem a fésülködő asztalom elé és megfésültem a mára már fenékig érő rózsaszín tincseim. Elgondolkoztam azon, hogy mennyi minden történt mióta eljöttem. Talán az tartott életben hogy nem okozhatok csalódást, hiszen én is egy sárkány vagyok méghozzá az, hogy az utolsók egyike vagyok. Felvettem az almazöld kimonóm, mert ebben az országban ez a divat vagy mi. Nem szerettem túlzottan őket. Amint leértem a lépcsőn megláttam, hogy egy csomó őr áll bent a házban. Rögtön ránéztem Camille-re hogy mi a fene folyik itt. Láttam, hogy ő se tudja.

- Őfelsége Fugaku-sama meghívja önt és családját, hogy töltsön egy hetet a palotában, mint őfelsége személyes vendégei és azt üzeni nem fogad el nemleges választ!- nagyon nem ijedtem meg, hiszen nem félek az itteni uralkodó családtól, hiszen nem is félelmetesek, mint az én családom, legalábbis amit festményeken láttam róluk kicsinek. Tudom, hogy Camille és Plum nagyon jó barátok a királyi családdal.

- Hallottad Sakura indulnunk kell, még ha te nem is akarsz menni. –nézett rám a bordó szemeivel Camille.

- Tudom nem is ellenkezem csak a sárkányaim tajtékozni fognak, ha megtudják, hogy 1 hétre elhagyom őket, te is tudod nagyon jól mit műveltek legutóbb.

- Tudom, de néha neked is ki kell mozdulnod és nekik is meg kell szokniuk, hogy nem mindig lehetnek az anyjukkal.

- Tudom, úgyhogy el is mondom nekik. – mondtam. Majd felszaladtam a lépcsőn hogy elmondjam nekik, hogy holnap elutazom. Ahogy mentem fel megláttam Saizot és Akatsukit.

- Ugye tudod Ojou, hogy nélkülünk nem mész sehova? – kérdezte vidáman Akatsuki.

- Ne aggódj, tudom. – Majd fogtam és kikerültem őket és mentem tovább a szobám felé. A szobába belépve láttam, hogy egyikőjük sincs itt. Ezért fogtam magam és kimentem az erkélyre.

- Drogon, Viserion, Rhegal, Marx, Smaug, Vhregal, Aegon, Balerion gyertek ide gyorsan – kiáltottam az ősi nyelvemen. Azonnal itt termettek.

- Tudjátok, nekem el kell mennem a palotába és nem vihettelek magammal titeket, ezt ti is tudjátok nagyon jól. Titokban kell tartani a létezéseteket. 1 hétről van szó csupán, addig a cselédek adnak nektek enni, meg amire szükségetek van. Amúgy is Saizo és Akatsuki is velem lesznek és megvédenek, ha arról van szó és én is meg tudom védeni már magam. – Gyorsan elhadartam, hiszen láttam rajtuk, hogy mindjárt tüzet fognak okádni és morogni fognak. Meglepő módon nem tették azt. Csak néztem majd mind rám vetették magukat és elkezdtek játékosan harapdálni evvel jelezve, hogy megengedik. Egymással is így szoktak játszani.  Fogtam magam felálltam és elkezdtem dúdolni, amit annyira szeretnek. Lementem meg reggeliztem, kiválasztottam, hogy milyen ruhákat viszek a palotába.

Másnap reggel elbúcsúztam a sárkányaimtól és megtiltottam nekik, hogy utánam jöjjenek. Majd beszálltunk a hintóba.  Az ablakon keresztül minden gyönyörűnek látszott. Már értem anyám miért tartotta gyönyörű országnak.

- Sakura el ne mozdulj tőlünk ez most más mikor a nemesekkel voltál. Itt őrök katonák hada vár légy óvatos. Rendben? – Nézett rám aggódóan Saizo.

- Szerintem ebben mind egyetértünk, még ha nem is annyira félelmetesek akár egy sárkány, akkor sem árt óvatosnak lenned. – mondta Akatsuki.

- Rendben óvatos leszek, de akkor sem fogok meghátrálni tőlük, de ha, felébresztik, a sárkányt akkor nagy bajban lesznek. A Makulátlanjaim még mindig harcra készem várnak ezt ti is tudjátok.

- Igen Miketsukami, Tomoe, Mizuki, Sebastian, Hannah is ide tart, ne aggódj. Claude és Vera pedig már ott vár minket. – Evvel megnyugtatott, hiszen ők nagyon közel állnak hozzám bár szolgálók kiválóan harcolnak.

Így folytatódott az utunk a palota felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés