-       Bátyó várj meg!!- kiáltottam.

-       Úgysem kapsz el Sakura! – Futottam Kouha után.  A tavasz olyan szép hogy el sem tudtam képzelni. A palotában rózsa, jázmin, és a kedvencem orchidea illat volt mivel tavasszal egész Westerost virágillat vonja be.

-       Úrfi, Kisasszony ideje menniük a tanóráikra!- szólt a dadám Vera és bátyó dadája aki Rem férfi volt.

Elmentem tanulni, hiszen mi nem járhattunk iskolába, mint az átlagos gyerekek. A tanítóm Rias-san volt. Csodálatos szőke állig erő haja és olyan rózsaszín szeme hogy olyan senkinek sem volt.

-       Szia Sakura-chan készen állsz a mai napi tanulásra?

-       Igen, kezdhetjük! – és rámosolyogtam.

-       Nos, akkor első kérdésem az lenne tudod-e a nagy házak címerét jelmondatát valamint a házak központját.

-       Rendben akkor kezdem:

1.Starkok jelképe a rémfarkas, a jelmondatuk: Közeleg a tél! Központ  Deres,

 2.Baratheonok: jelkép szarvas, jelmondat: Miénk a harag! Központ: Viharvég

3.Lennisterek: jelkép oroszlán, jelmondat: Halld üvöltésem! / Egy 4. Lennister mindig megfizeti az adósságait, Központ: Kaszter-hely

5.Targaryen: jelkép: sárkány jelmondat: Tűz és vér, Központ Sárkánykő

6.Tyrell: Jelkép: rózsa, jelmondat: Erőssé növünk! , Központ: Égikert

7.Martel Jelkép: nap jelmondat: Meg nem hajlom, meg nem rogy, meg nem törik! Központ: Napföld (Dorme).

- Látom, nagyon jól megtanultad ennek nagyon örülök - mosolyodott el Rias.

Hirtelen egy őr rontott be a szobámba:

-       Kisasszony el kell menekülnie innen a kastélyt megtámadták a holmija már egy hintóban kérem, kövessen! – mondta zaklatottan.

- Mégis miért támadtak ránk és kik? – kérdeztem, hiszen fogalmam sem volt, hogy most mi történik.

- Gyerünk Sakura légy jó kislány és kövesd az őrt! – parancsolt rám Rias aki sose emelte fel a hangját.

- De veled mi lesz Rias?- kérdeztem.

- Semmi baj Rias-sant is ki fogják menekíteni, de előbb önt kell.

- Rendben akkor induljunk. – válaszoltam rémülten.

Az őr megfogta a kezem és elkezdtünk rohanni közben láttam, hogy rengeteg halott fekszik a palotában. Cselédek, katonák, udvarhölgyek egyaránt. Csak rohantunk és rohantunk egyszer csak egy sikolyt hallottam, amely nagyon ismerős volt. Kirántottam a kezem az őréből és elkezdtem rohanni amerről a sikolyt hallottam. Beléptem a szobába és anyám véres testét pillantottam meg. Éreztem, hogy a könnyeim patakokban kezdenek folyni megalíthatatlanul.

- Kincsem ne sírj, menekülj, és éldtúl keltsd ki a sárkányaidat és sose feled ki vagy és honnan jöttél – mondta anyám és kilehelte lelkét.

- Anya, anya,  anya kérlek, ébredj fel, kérlek!! – sírtam és könyörögtem, hogy ébredjen, de nem ébret. Egyszer csak valami folyadékot vettem észre hogy a kezemet vizesnek éreztem, de nem vér volt, hanem a tulajdon anyám vére, amire oly büszkék vagyunk.

 - Kisasszony kérem, jöjjön, teljesítse édesanyja utolsó kívánságát.

Nem válaszoltam csak megfogtam a kezét jelezve, hogy mehetünk. Azon gondolkoztam vajon apám és a testvéreim is halottak? Sikeresen kimenekültünk a palotából az őr beültetett egy hintóba a kocsis már hajtott is. Aztán láttam, hogy az őrt megöli egy támadó. Kiértünk a kikötőbe felszálltam egy hajóra és láttam, hogy szolgálók katonák várnak engem.

 - Kisasszony az én nevem Saizo én leszek, a testőre mostantól kérem, rendelkezzen felettem. – Majd meghajolt és a többi ember is meghajolt és azt mondogatták „Éljen a Viharban született!”

- A tojásaim merre vannak? – kérdeztem kétségbe eseten.

- Ne aggódjon hercegnő az ön számára kijelölt szobában vannak a sárkányai.

- Köszönöm szépen.

Majd egy cseléd a lakrészembe vezetett. Aztán elaludtam. Sokáig voltunk a tengeren ez idő alatt megtanultam a neveket. Saizo a testőröm, Nelly, Nella, Nero, Nanami, Meirin, Nobara ők a cselédeim,

Sebastian, Claude (akik folyton marják egymást) Tomoe, Miketsukami, Mizuki a komornyikok, Akeginu, Hotarubi, Anastasia, Okoi, Kagerou,Tenzen,Yashamaru, Koshiro, Hyoma, Jinpachi,

Kamanosuke, ők pedig a harcosaim.

1 hét telt el az óta hogy elhajóztunk az otthonomból. Hiányzik, de azt a hírt kaptuk, hogy apám halott, de a testvéreim életben maradtak és a támadókat mind egy szálig kivégezték. Hirtelen megláttam egy kikötőt, ami nagyon szép volt. Úgy látszik idáig menekültünk bár fogalmam sincs, hogy hol vagyunk. Leszálltunk a hajóról és egy bordó hajó nő és egy halványkék hajú férfi fogadott minket.

- Szia, bizonyára te vagy Sakura én Camilla vagyok ez itt pedig Plum édesanyád tudta, hogy el fog jönni ez a nap ezért pedig engem kért, meg hogy vigyázzak rád.

 - Értem és köszönöm

- Gyere, menjünk haza az új otthonodba. – Majd megfogta a kezem és elvezetet egy hintóhoz és beszálltunk.

- Egyébként hol vagyunk- kérdeztem érdeklődve.

- Ez itt kérlek szépen Japán.

Japán, amiről anya annyit mesélt végre itt vagyok, de milyen áron. Megérkeztünk Camilla és Plum házához az út során rájöttem, hogy nem nagyon kedvelik egymást. A kastély nagyon szép volt bár jóval kisseb, mint az igazi otthonom. A szobám gyönyörű volt rózsaszín volt rajta fehér festékkel egy szép ágy és a ruháim, amiket magammal hoztam valamint a tojásaim.  Úgy tűnik, itt fogok élni egy jó darabig vagy örökre. A levélben, amit kaptunk miközben utaztunk, hogy én és a tojásaim voltak a célpont. A tanács szerint veszélyes lenne visszatérnem oda.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés