A nő hírtelen hátat fordított a férfinak, szíve hevesen dobogott. Most vajon mit is kellene mondania? Sasukénak családja van, nem teheti meg ezt a kisfiúval.
- Úgy sem ismered! – hírtelen kiverte a víz.
- Nem baj, attól elmondhatod. – vont vállat. Kezeit a nő derekára tette, majd maga felé fordította. – Együtt vagytok? – Sakura nyelt egyet, és szája résznyire nyitva maradt.
- Nem. Egy, egyéjszakás kaland volt, részegek voltunk, és…
- Hazudsz! – vágta rá.
- Nem! – lökte el a férfit. – Mégis mit képzelsz? Négy év után jogod lenne bármit is kérdezni? Azzal fekszek le, akivel csak akarok! Annak szülök gyereket, akinek csak akarok! Neked - mutatott rá – ehhez semmi közöd. –nyugodott meg.
- Egy egyszerű kérdést tettem fel! Hogy ki a gyereked apja! Ennyire nehéz rá válaszolni? Ennyire félted?
- Nem erről van szó… - lépett hátrébb.
- Akkor esetleg, alkoholista? Féltékeny, vagy ver téged? Mert, ha igen, akkor én…
- Nem erről van szó! – kezeit maga elé emelte tiltakozóan. – Csak már régen szétmentünk. A munkája túlságosan is fontos volt számára.
- Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk, és sétálnánk egyet. Naruto vigyázni fog Saradára. -A nő elgondolkodott.
- Legyen. – bólintott. Kinyitotta az ajtót, majd odamentek az említett két személyhez.
- Sasukéval elmegyünk sétálni. Nemsokára visszajövünk, addig tudsz vigyázni Saradára? – nézett barátnője férjére. Naruto Sasukéra pillantott, majd fülig ért a szája.
- Mit szólnál ahhoz, ha én most hazamennék inkább és a kicsit is vinném? Borutóval jól el lesznek. Amúgy is megígértem Hinatának, hogy segítek neki a bevásárlásban. Ha gondolod, nálunk aludhat.
- Nem szükséges! Csak egy kis időre leszek távolt. – emelte föl hangját.
- Te tudod. De szerintem jót tenne neki, ha nálunk aludna.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? – nézett rosszallóan a férfira.
- Semmire, semmire! De én még alig láttam, és szeretném, ha Borutóval is jól kijönne. Ami pedig azt illeti, a keresztapja vagyok. Bármikor aludhat nálunk.
- Jogos. Nos, itt van a pótkulcs.- adta át a férfinak táskájából. – Ha esetleg arra jártok, akkor Sarada tudja, hogy hol vannak a ruhái, egy-két holmit vigyél át hozzátok. – majd megölelte a férfit, kislányának pedig jó sok puszit adott. – Akkor holnap érted megyek. Fogadj szót! – két ujjával megbökte a Sarada homlokát.
- Megígérem.- Édesanya hátra fordult majd elindult. Naruto barátjára kacsintott. Sasuke a kislányra nézett, akinek olyan mosolya volt, mint anyjának. – Vigyázz magadra! – integetett. Amikor a férfi belenézett a fekete szemekbe, mosolyognia kellett.
- Jössz már? – fordult vissza, és smaragd szemivel gyermeke apját nézte. A férfi hamar ott dermedt mellette.
Az épületből kiérve a park felé vették az irányt. Már délután öt óra felé járhatott az idő. Egymás mellett sétáltak, de egyikőjük sem mert kezdeményezni. Sasuke vett fagyit, és szénsavmentes ásványvizet.
- Szóval, -kezdett bele – mesélj a férfiról.
- Úgy látom, téged nagyon érdekel ez a téma. – kuncogott.
- Csak érdekel, miért mentetek szét. – vont vállat.
- Mint említettem a munkája miatt, és ő nem szeretett volna gyereket.
- Tehát akkor nem tud róla, hogy van egy lánya, igaz? – Sakura megrázta a fejét.
- Nem akartam ezzel is terhelni. Ő már máshová tartozik. Így volt a legjobb, hogy szétmentünk. Egy részben magamat hibáztatom, mert nem vettem észre hamarabb a jeleket, de ez van.
- Mennyi ideig voltatok együtt? – Sakura látszólag elgondolkodott.
- Fél évig nagyjából. De ez már régen volt.
- Mikor született? – ültek le egy padra, majd onnan nézték a tőlük alig párméterre lévő szökőkutat.
- Most egy hónapja lett négy éves. – büszkélkedett vele.
- Szeretnél még gyerekeket?- Karolta át a nőt.
- Nos, ami azt illeti nem is tudom. Vagyis nem tudom, hogy lenne-e olyan férfi akinek szívesen szülnék. –ivott bele a vízbe.
- Ezt hogy értsem?
- Ha azt nézed, két csalódásom volt egyszerre. Először te hagytál el, majd ő vele mentem szét. Az utóbbinál pedig terhes maradtam. Legközelebb, ha lesz legközelebb olyan férfit választok, akinek biztos vagyok a szeretetében.- dőlt hátra.
- Hm.
- De mesélj te is. Milyen volt Kína? A fiadról? Stb. – erőltetve elmosolyodott.
- Úgy is tudsz már mindent. Naruto mindenről beszámolt Hinatának, ő pedig elmondta neked. – közelebb hajolt a nőhöz.
- Nem - elfordította a fejét – sosem mesélt nekem rólad, a négy évben azon kívül, hogy megérkeztetek Hongkongba mást nem tudtam rólad. És, hogy őszinte legyek, sosem kérdeztem. – nagy levegőt vett. – Aznap amikor elküldtél a francba, majd elmentél, lezártam magamban ezt a témát. Elfelejtetem mindent, ami közöttünk történt.
- Miért jöttél aznap a házamba? – Sakurát a sírás kerülgette.
- El akartam búcsúzni. De azután találkoztam Hakuval. Meglepett, hogy családod van, ezért leléptem. Kellemetlenül éreztem magam. – bámult maga elé.
- Tudod…
- Fölösleges mentegetned magad! Megértem! Kellett valami új is a házasságotokba, ezért kezdtél velem. Megértem, nem gáz. – rázta meg a fejét.
- Akkor miért sírsz? – csókolta meg a nőt. Sakura egyből eltolta magától a férfit, majd azt vette észre, hogy csepereg az eső.
- Elmentek otthonról? – kiáltotta. – Családod van! Feleséged, aki otthon vár, és egy kisfiú, aki nem tehet semmiről!
- Azt ne mondd, hogy te nem akartad! – állt fel, majd magához rántotta a nőt. - Azt ne mondd, hogy te nem vágytál annyira a csókomra, és az érintésemre, mint én a tiedre! – Sakura szája elé rakta kezét és úgy sírt. – Fölöslegesen hazudsz, ismerlek már, nem tudsz átverni!
- Akkor miért? Miért küldtél el? Ha ennyire vágysz rám? Egy utolsó szemét vagy! – meg akarta ütni, de helyette inkább a férfi lehajolt, majd forró szenvedélyes csókot váltottak. Fölkapta a nőt karjaiba, majd elindult vele a kocsijához. Beültek, és alig öt perc alatta nő lakásánál voltak. Sakura akkor eszmélt föl mi történik, amikor már bent voltak a nappaliban. Eltávolodott a férfitől. – Mit akarsz? – jött zavarba. Szíve ismét hevesen vert. Sasuke elmosolyodott, majd magához rántotta a nőt, és kisimított arcából egy kósza vizes tincset.
Belelehelt a nő nyakába, majd apró puszikat adott rá. Kezeivel gyöngéden simogatta nő hasát, hátát. Sakura fülsóhajtott.
A nő kibujt a nadrágjából, és felsőjéből. Sasuke úgyszintén, majd fölkapta a nőt, és bevitte a hálóba. Az ágyra fektette és fölé hajolt. Egymás szemibe néztek, az ég hangosan megdörrent. Ekkor olyasmi történt, ami az utóbbi tíz évben soha. Sasuke elnevette magát. A nő furcsán érezte magát így kiszolgáltatva. A fölötte magasodó, lába között feküdt.
Édes sóhajok, az ágy nyikorgása, izzadság cseppek, és az odakint tóduló vihar hangja. A férfi, ahol csak érte ott csókolta a nőt, miközben gyúrta annak feszes melleit. El nem tudták volna mondani, hogy mióta is vannak egymás karjaiban.
- Emlékszel még? – nézett a lány ködös tekintetébe. – Aznap is esett. Amikor először szeretkeztünk. -majd a nő lett fölül.
- Én, mindenre emlékszem. – szívni kezdte a férfi nyakát.
Boldog órákat töltöttek együtt. Ez a szex teljesen más volt, mint a többi. Sakura úgy érezte partnere igenis sóvárog érintése után, és akarja őt, úgy, mint eddig soha sem. Késő éjjel volt már, amikor felébredt. Sasuke ott feküdt mellette hason elterülve. Egyik karja az ő hasán pihent. Amikor ki akart mászni az ágyból, a kar megfeszült, és a férfi magához húzta a nőt.
- Nem tudsz aludni? – kérdezte álmosan. – Szólj, segíthetek. – csókolta meg a vállát.
- Megcsaltad Kiyorit. – suttogta inkább csak magának.
- Ha azt nézzük, számtalanszor megcsaltam. Ahogyan ő is. – a smaragdok értetlenül csillogtak. - Ez túl hosszú ahhoz, hogy elmagyarázhassam.
- Nem kellene ezt tenned!
- Azt teszek, amit csak akarok! Az a nő egy büdös kurva volt, és az is maradt. Te pedig, minden férfi álma vagy. Én pedig nem érdemlem meg, hogy az enyém légy. – Sakura férfi felé fordult.
- Ugyan miért? – csókolta meg.
- Képtelen lennék szeretni téged, ez volt az egyik oka, amiért aznap elküldtelek. Nem a te hibád volt, ami történt. Én csak meg akartalak téged védeni attól, ami rád várt volna egy olyan ember mellett, mint én. – szemi csukva voltak.
- Te egy nagyon jó ember vagy. - ölelte meg, amit viszonoztak is. Sasuke belecsókolt a rózsaszín hajzuhatagba.
Sosem mert, senkivel sem komoly kapcsolatot ápolni, mert félt, hogy szülei sorsára jut, és esetleg magára hagyna egy olyan embert, aki fontos számára, ezért még az előtt elzavarta volna Sakurát, hogy belé szeretett volna.
- Uram! - hajolt meg Orochimaru
- Mit akarsz?
- Megszereztük, akit kért! – a férfi elmosolyodott.
Hajnali négykor érkezett az SMS Sakura telefonjára.
„Nálam van a számodra egyik legfontosabb személy. Ha nem teszed, amit mondok, megölöm!”
Úgy kiugrott az ágyból, hogy Sasuke lesett.
- Mi történt? Értetlenkedet.
- Nem tudom! – kapta fel magára ruháját. A férfinak megmutatta az üzenetet. – Sarada! – kezdett elsírni.
- Várj! – kapott a karja után. – Először hívd fel Naruto, és kérdezd meg, hogy történt-e valami és a kislány jól van-e? Rendben? – a nő bólintott, majd felhívta barátját.
- Naruto! A lányom hol van? Igen, kérlek. nézd meg! Komolyan? Hála Istennek! Ne haragudj, hogy fölébresztettelek! – majd letette.
- Az is lehet, hogy valaki szórakozik veled.
- Kaptam még egy SMS. – nézett a telefonjára. - Ez apu! – megnyitotta.
„Kislányom! Édesanyádnak nyoma veszett az éjjel. Nem jött haza, a telefonját nem veszi föl! Azt hiszem komoly baj történt!”
Sakura az ágyra ült, és úgy sírt.
- A mamám. – suttogta. Sasuke sóhajtott, majd megölelte nőt.
- Megtaláljuk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Mindent a maga idejében drága :* Hidd el ráfog jönni, csak sötét szegényke mint az éjszaka, nem tehet róla, hogy ennyire lúgos :'D