Sakura magában eldöntötte, hogy innentől kezdve apácának vonul. Persze a jogi egyetem nagyon jól irányba vezeti őt élet pályáján. Ha így folytatja, nagyon sikeres ügyvéd válhat belőle. A harmadik évét boldogan, és sikert érezve kezdett bele. Időközben megszületett Nimera és Itachi fia, akit San-nak neveztek el. Szüleitől örökölt tulajdonságai már most fellelhetőek voltak. Nyugodt gyermek volt, nem sírt fölöslegesen, az éjszakákat többé- kevésbé végig aludta.
Szerelmünk lapjai című filmet nézte, már lassan este tíz órát ütött az óra, amikor megszólalt a telefon. A nő kezéből ijedten esett ki a pattogatott kukoricástál, és a tartalma nagy része a földön kötött ki, vagy pedig a kanapén.
- Remek! – majd fölvette a mobilját. Ismeretlen számot írt ki, de azt gondolta először, hogy valamelyik egyetemista társa. – Halló? – szólt bele rekedtes hangon. – Haruno Sakura vagyok. Tessék? – de a túl oldalról nem érkezett semmilyen kérdés, vagy válasz. – Ki az? – még mindig semmi. A lány megelégelte ezt, majd kinyomta. A telefont visszatette a polcra, majd visszaült filmet nézni.
Sokat álmodott Sasukéról, és a férfi sötét szemeit látta maga előtt állandóan. Régebben emlékezett rá, hogy megkérte Sasukét adja neki azokat a gyönyörű ónix szemeket, de ő kedvesen, vagy kevésbé kedvesen elutasította.
Hana kedves lány volt a maga módján. Igaz, nem sokat beszélt vele, és ahogyan a helyzet állt, hát ő is szívesen kerülte.
Sasuke elmesélte neki, hogy ő 25 évesen szeretne apa lenni. Nos, addig még akárhogyan is nézzük nincs sok idő. Egy év, vagy talán már annyi sem.
Nimera és férje megkérték őt, hogy vállalja el, hogy San keresztanyukája lesz. Sakura nagyon megörült a hírnek. Most december huszadikán lesz a keresztelője. Alig várta már, hogy végre még több szerepet kaphasson a kisfiú életében. Nimerával nagyon jó barátnőkké váltak ezalatt a két év alatt. Sok mindent megbeszéltek a nővel. Főleg a férfi problémáikat. Mint kiderült Itachi és Sasuke szüleik halála után több millió jent örököltek. Az ügyvéd, aki felolvasta a végrendeletet közölte velük, hogy nem csak nekik még az ük-ük -ük unokájuk sem fog szenvedni semmiféle hiányba, annyi pénz áll rendelkezésükre a bankban. A szüleik több bankszámla számon tartották vagyonukat, hogy megóvják magukat a szerencsétlen csődtől.
Sakura a bevásárló központ közepén állt, amikor ismét az – az ismeretlen szám hívta. Fölidegesítettet magát, majd kinyomta. Már arra gondolt, hogy jobb lesz, ha telefonszámot cserél. Őt minden nyomorék megtalálja.- Futott át az agyán.
Hana idegességében dúlt-fúlt. Sasuke irodájában minden egyes kis lyukba benézett. Biztos volt, abban, hogy férje rejteget valamit előle. Csak azt nem tudta, hogy még is mi lehet az. Fel akarta törni a laptopját, de olyan titkos kódokat kért, hogy semmilyen feltörő módszert nem sikerült bevetnie. Szétnézett a szekrényekben könyvek között, sőt még a bárszekrénybe is benézett. De semmit nem talált. Már kétségek között elkezdte a sírást, amikor rápillantott a könyves polc tetején lévő dobozokra. Már éppen kinyitotta volna az egyiket, amikor kinyitódott az ajtó, és férje, rideg tekintetével nézett szembe. Sasuke úgy tett, mintha semmit sem látott volna. Keresztüllépett a papírokon, és a fényképekkel teli borítékot fölvette a földről, és az asztalra tette. Hana férje mozdulatait, szemeivel végig kísérte. Sasuke neki dőlt háttal az asztalnak, majd rágyújtott egy cigire. Feleségére nézett, majd kifújta a füstöt.
- Pakolj vissza! – parancsolt rá. A nő elvörösödött szégyenében, majd mindent visszatett a helyére. Sasukéhoz lépett, és meglátta a borítékot.
- Az ott mi? – de mielőtt bármit is tehetett volna, Sasuke eltette a képeket a fiókjába. Kulcsra zárva.
- Ahhoz neked semmi közöd. – a nő fújtatott, majd kivágta az ajtót, és távozott a szobából. Sasuke biztos volt abban, hogy felesége, Sakuráról keres képeket, vagy valamit, amit fölhasználhat ellene. De ezt az örömöt nem fogja megkapni.
A férfi leült a székébe, kihúzta a fiókot, majd ismét nézegetni kezdte a képeket.
- Mert az emlék az egyetlen egy dolog, ami nem változik, mikor minden más igen. Igaz Sakura? – halványan elmosolyodott, majd bekapcsolta a laptopját.
Farkas törvények uralkodnak. Már pedig szerelemben és háborúban mindent szabad. Hana féltékeny tipikus volt. Saját magának akarta kitulajdonítani Sasukét. A férfi régebben szerette. De valami oknál fogva már két éve annyira elhidegültek egymástól, hogy még le sem fekszenek. Aznap amikor Sasuke elvitte őt, barátaihoz, a férfi eltűnt egy időre. Követte. Meglátta a lányt, és férjét, hogy együtt csókolóztak. Legszívesebben azonnal megölte volna, de akkor Sasuke biztosan elhagyja. Kinyomozta párja telefonszámláját, és megtudta, hogy nagyon sokszor hív fel egy bizonyos számot. Japánban. A féltékenység és kíváncsiság vezéreltségtől, beütötte telefonjába a számot, ami kicsöngött.
- Halló! Tessék! Uchiha lakás! – Hana alig tudta elhinni. Sasuke még is tartja a kapcsolatot Itachival? Gyorsan kinyomta, majd elterült a kanapén. Szívéhez szorította kezet. A férfi hazudott neki. Azt mondta, hogy már páréve köszönő viszonyban sincsenek. Akkor vajon miért? A vagyon? Hiszen ami igaz az igaz. Sasuke szülei még nála is gazdagabbak voltak. De akkor miért? Ki ért?
Sakura nagyon félt. Rémálmok gyötörték, és látta álmában azt a vámpírt, aki régebben megtámadta őt.
Sasuke.
Mindig csak ez az egy név járt a fejében. Teljesen berögzült az agyába, mint, aki megszállottan ragaszkodik hozzá. Érezte, hogy erős kötelék kapcsolja őket, kettőjüket egymáshoz.
- Nimera kérlek! Jövő héten tökéletes lesz! – Itachi már nagyon unta felesége összevissza beszélését.
- San! – Sakura nyitott be az ajtón. A kisfiú kétéves létére olyan gyorsan szaladt, hogy, majd nem felesett. Sakura letette a táskáját, majd fölkapta a kisfiút.
- Sakuja – mindig j-vel ejtette ki a nő nevet. A szülők, és az említett is elmosolyodott.
- Hoztam neked valamit! – kacsintott a földön lévő táska felé. Letette a gyereket a földre, aki kíváncsian nézte keresztanyja még is mit próbál neki oda adni. Sakura egy nagyobb plüss állatott adott a gyermek kezei közé, aki megpuszilta a Harunót, majd elszaladt.
- San nagyon szeret téged. – jegyezte meg Nimera.
- Örülök. De ti miért vitatkoztok? – nézett a két félre.
- A keresztelő.
- Ja. – kuncogott. – Én csak beugortam. Nem zavarok. Holnap lesz a vizsgám, és hivatalosan is ügyvéd leszek. Alig várom, már, hogy dolgozhassak a szakmámban. – megpuszilta Itachit és Nimerát, elköszönt a kis San-tól, majd távozott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia :)
Pedig azt gondoltam egyértelmű ki a zaklató :D Hidd el én is megfolytnám xD
Olyan ks édes vagy :DD
Puszii:*