Hitomi gyűlést rendelt össze a palotán kívül. A miniszterek mind megérkeztek a városon kívülre eső helyre. Izumi is helyet foglalt. A volt császárné végignézett az előtte ülőkön.

-          Gondolom, mind tudjátok, hogy Sasuke visszahívta a palotába Sakurát. Ha hagyjuk, hogy gyermekük a trónra kerüljön, el fog bennünket söpörni az útból, és idővel, amikor tudomást szerez róla, hogy mi tehetünk arról, mert Hinata annak idején trónfosztott lett, anyját, pedig miattunk bántották, és száműzték, kegyetlen bosszúra számíthatunk. – a férfiak mind összesúgtak, és az esetet vitatták.

-          Azt akarja ezzel mondani nekünk, hogy öljük meg a herceget? – kérdezte Orochimaru. Ő volt a felelős a fegyverraktárért.

-          Pontosan. Izumi megszülte az ország egyetlen örökösét. Ráadásul még rangban.

-          Már bocsásson meg, hogy a szavába vágok. De Haruno Sakura rangban önnél is magasabban van, ha jól gondolom.

-          Mi bajod? – sziszegte fogai között Hitomi.

-          Az úrnő a kínai dinasztia hercegnője. Nagybátyát el fogják távolítani a trónról, mert az ország rájött, mi történt annak idején. Már hallottam hírét, hogy Sasori trónra fog kerülni. – a kígyó szemű férfi nem nézett a nőre, tudta igaza van.

-          Ez még nem jelenti azt, hogy nem végezhetnénk a gyermekkel. Nem is a mi köreinkben nőtt kell, fogalma sincs az itteni szokásokról.

-          Ez valótlan megállapítás úrnő! Az a hír járja, hogy a herceg nagyon is intelligens a korához képest. Kívülről fújja országunk történelmét, és Kínáét is. Igazán figyelemre méltó tehetség.

-          Ezeket honnan veszed?

-          Meg vannak a kapcsolataim. – hajolt meg.

-          Nos, engem nem érdekel semmi sem! Végezni fogunk vele és kész! Még a hét folyamán megmérgezed, világos?- nézett az udvari orvosra.

-          Mégis hogyan? – jajgatott. Nem tetszett neki a dolog.

-          Minden reggel és este gyógyszereket kell kapnia. Az egyikbe rakj bele halálos mérget, világos voltam!

-          Kérem felség! Ő csak egy gyermek! – hangja aggodalommal tele csengett.

-          Süket vagy? Tedd, amit mondtam!

Késő éjszaka volt, amikor Hinata a tóparton sétálgatott. Az állapota egyre jobban leromlott. Megesett, hogy hányt, elájult. Érezte, hogy nem stimmel valami odabent. De nem vesztegethetett el egy cseppnyi időt sem. Izumi és Hitomi uralmát meg kell dönteniük.

-          Kishúgom! – a császárné a hang irányába fordult, és amikor meglátta fivérét elmosolyodott. Neji a felség elé sétált, meghajolt, majd nagyot sóhajtott.

-          Beszélned kell Sasukéval. Ez nem mehet így tovább! – szemei szikrákat szórtak.

-          Nem értem miről beszélsz. – hajtotta le fejét.

-          Az udvari orvosnak meg kell téged vizsgálnia úrnőm. Kérlek! – Neji megfogta testvére kezét, és lágy csókot lehelt rá. – Nem akarlak elveszíteni!

-          Ugyan bátyám! – szabad kezével testvére hajába túrt, és mélyen a szemeibe nézett. – Történjen bármi is, én mindig a te szívedben fogok élni, azokéban, akik szerettek. Amúgy is, itt vagyok még, ne aggodalmaskodj.

-          De húgom!

-          Nem! Az alacsony vérnyomásom, és a krónikus szívbetegségem miatt esélyem sincs, hogy sokáig életben maradjak. De ahhoz még van elegendő erőm, hogy megvédjem Sakura-chant és a gyermekét. Ígérd meg nekem, hogy akármi is lesz velem, vigyázni fogsz rájuk!

-          De…

-          Ígérd meg! – szorította meg testvére újait.

-          Megígérem. – vett mély levegőt. – De azt sem hagyhatom, hogy meghalj. Kérlek, vizsgáltasd ki magad.

-          Már megtettem.

Itachi kihallgatta azokat az udvarhölgyeket, akik régebben Hitominál szolgáltak. Kiderült, hogy az úrnő valóban félrelépett ameddig Madara-sama felesége volt. Vállalta, hogy tanúskodnak ellene, hiszen miatta nem lehet normális életük. Ahogyan mondani szokás, a fagyi visszanyalt.

-          Kérlek, lányom gondolkodj! A halálodat akarod? – Izumi apja idegesen járt-kelt a szobában.

-          Elegem van már abból, hogy mindig az örökös második vagyok az uralkodónál. Ezúttal, azt akarom, hogy Daisukét öljék meg! Világos?

-          Elment az eszed. – sóhajtotta.

-          Éppen ellenkezőleg, most jött meg. Add oda ezt a kis tasakot az udvari orvosnak, ő tudni fogja, mit kezdjen vele. – tetet az asztalra a pappír tasakot. Fuschida fintorgott, de elrakta.

Sasuke éppen kacsázni tanította meg fiát. Egész jól elvoltak. Sakura a pokrócon ült, néha -néha felnevetett, amikor mind a ketten elbénázták a dolgot, vagy hangosan tapsolt, ahogyan a helyzet adatott volt, úgy viselkedett.

-          Figyeld, ha anyád mégegyszer kinevet bennünket, beledobom a tóba! – sóhajtotta Sasuke.

-          Á, nőből van. – legyintett, majd eldobta a lapos követ.

-          Hallak ám benneteket! – fintorgott a Haruno.

Este tíz óra felé járhatott az idő, amikor Itachi visszaért az udvarba. Elsőként Hinatát látogatta meg.

-          Komolyan mondod? – csodálkozott el. Izumi valóban Hitominak a lánya? – az Uchiha bólintott. – Alig tudom elhinni! – kapott szája elé. – Ezek komoly vádak Itachi. Van rá bizonyítékod is?

-          Igen. Annak idején, amikor nagyapám még élt, más udvarhölgyek szolgálták Hitomit. Ők elmenekültek a palotából és nem messze innen élnek, egy kis faluban telepedtek le. Nyomozgatásaim, és a kapcsolataim segítségével találtam rájuk. Vállalták, hogy tanúskodnak.

-          Akkor titokban kell tartanunk a hollétüket. Holnap reggel az lesz az első dolgod, hogy bemész a férjemhez és jelented neki. Én pedig még ma ellátogatok Izumihoz.

-          Mégis miért?

-          Úgy vélem, ő felel a gyújtogatásért.

-          Biztos vagy benne úrnőm?

-          Igen.

Hinata a beszélgetés végeztével látogatott el Izumihoz.

-          Na, de felség! – sipákolt a nő. – Legalább szólhatna, ha idejön!

-          Azt csinálok, amit akarok! Ülj le! – parancsolt rá. – Tudom, hogy te vagy a felelős Sakura házának felgyújtásáért!

-          Még is miről beszél?

-          Ne hazudj Izumi! Vállald a felelősséget a tetteidért. Anyád sem rejtegethet már sokáig!

-          Mégis miket beszél?

-          Arról, hogy Hitomi az anyád!

-          Ez aljas hazugság!

-          Nem hinném!

-          Mégis mit akar?

-          Azt akarom, hogy vallj be mindent az uralkodónak, vagy én teszem meg! Sasukénak joga van tudni mi az igaság!

-          Semmi bizonyítéka sincsen ellenem. Hamisak a vádjai.

-          Kíváncsi leszek holnap is ezt mondod-e. – azzal távozott.

-          Császárné, biztos jó döntés volt ez? – kérdezte Cho.

-          Igen. Beszélnem kell a férjemmel. Reggel odamegyek. Értesítsd az első minisztert.

-          Igenis. - hajolt meg.

Fuschida nem értette, gyermekébe mi ütött. Hogyan bolondulhatott meg ennyire. Szereti őt, de mindenben nem támogathatja. Főleg nem gyilkosságban.

-          Rendben.

-          Gyújtsátok fel a herceg lakrészét! Még ma!

Este az udvari orvos ellátogatott Daisukéhoz. Elmagyarázta neki, hogy az a főzet, amit meg kell innia, a csontjait erősíti. Izzad volt a tenyere, mert a méreg ott volt benne a lében.

-          Minden rendben miniszter? – kérdezte a herceg, amikor megitta az orvossága nagy részét.

-          Igen, csak… Tudja mit, ennyi elég is élsz! – vette ki a gyermek kezéből a tálkát. – Majd reggel megissza a többit. – meghajolt, majd távozott. Az udvaron kiöntötte a megmaradt gyógyszert. – Mit tettem…- suttogta.

Éjfél felé járhatott az idő, amikor pár testőr egy nagyobb doboz puskaporral, mint a ninják úgy járkáltak. Daisuke szobája felé vették az irányt. Kiszórták a port, majd egy papírdarabra kevés vegyszer öntöttek, amit meggyújtottak, és kb két méter távolságból a puskaporra dobták. Hangosan felrobban, és a herceg szobája lángra kelt. A merénylők mind elmenekültek.

-          Megállni! – Naruto és Gaara elzárták a menekülési útjukat.

-          Ez még is mit jelentsen? – kérdezte az egyik katona.

-          Hinata-sama figyelmeztetett bennünket, hogy Izumi készülhet valamire. Nem is tévedett. Elkapni őket! – kiáltotta el magát az Uzumaki. Pár darab testőr jelent meg, akik elkapták a katonákat, és a törvényszékre vitték őket. – Jelentsd az úrnőnek, hogy sikerült a csapda!

-          Igenis! - Hajolt meg Gaara, majd távozott.

A tüzet sikeresen eloltották, és a herceget ameddig lakrésze újra nem épül másik hálókörletbe küldték.

-          Miket beszélsz? – kérdezte Sasuke Jugotól. – A fiam életére akartak törni? – sápadt el. Még is ki lenne erre képes? – ült vissza helyére.

-          Felséged második felesége. – lépett be a terembe Itachi.

-          Miket beszélsz bátyám? – sápadt el.

-          Kérlek, öcsém figyelj rám! Az a nő nem normális. Először anyánk, majd most a fiad. Tenned kell valamit!

-          Van rá bizonyítékod?

-          Van! A katonák bevallották, ki bérelte fel őket. Hitomi pedig feleségednek az anyja.

-          Hogyan?

-          Jól hallottad. Hitomi Izuminak a vérszerinti anyja. Tanúim vannak rá, akik ott voltak a szülésnél.

-          Reggel hétre hívasd össze a minisztereket. Rendeletet hozok!

Daisuke időben értesült a történtekről. Az orvos visszament, és méregtelenítette a gyermek szervezetét. Nem bírt ilyen lelkiismerettel élni, hogy miatta haljon meg valaki. Erre tette fel az életét, hogy másoknak segítsen, nem, pedig fordítva.

-          Kérem, bocsásson meg! – sírt.

-          Ugyan. Én nem haragszom rád. Ahhoz túlságosan is rendes vagy. – nevetett fel. – Nem kell tartanod semmitől sem. Féltetted az életedet. Ez normális. Ők már mind lebuktak. Apám már biztosan a halálukat tervezi.

-          Hálásan köszönöm önnek felség. De ezek után biztosan nem praktizálhatok többet. Bejelentem, hogy saját szándékomból kilépek.

-          Ezt nem teheted. – emelte fel a hangját.

-          De igen. Kérem, bocsásson meg. – majd távozott. Odakint találkozott Sakurával. Hosszú haja eltakarta az egész vállát. Sötétlila virágos kimonót viselt. Bőre fehér, akár a hó, szemei akár a smaragdok úgy csillogtak az éjszakában. – Kérem, ne haragudjon rám felség! – hajolt meg előtte.

-          Anya vagyok miniszter. Ha a fiam meghalt volna, biztosan megöllek. De te helyette inkább visszamentél és megmentetted. Az állásodból el fognak küldeni. Én nem haragszok rád, de remélem, többet sosem találkozunk. – azzal belépett fia szobájába.

Izumi tört zúzott szobájában. Most már mindennek vége van. Őt is, anyját is, apját is mind kivégzik. Egyedül gyermeke fogja túlélni ezt az egészet. Idegességében a körmét rágta, közben keservesen sírt. Izzadt. Ruhája bőréhez tapadt.

Sasuke lépett be a szobába.

-          Még is mit művelsz? – nézett szét. Minden fel volt hányva.

-          Tudom, hogy szeretsz Sasuke. - Gyorsan levette magáról kimonóját, és már pucéran állt férje előtt. Éppen az ő ruháját kezdte volna el lehámozni, de a férfi megfogta a kezét.

-          Te nem vagy eszednél!

-          Tudom, hogy kívánsz! – a császár elengedte a nőt, aki leült az ágyára, majd széttette a lábát, kezét pedig nemi részéhez tette. – Szeretkezz velem! Tégy magadévá! – majd saját ujját nyomta fel magának. – a nő ott feküdt, és saját magát próbálta kielégíteni.

-          Undorító vagy Izumi! Sosem fogom neked megbocsátani azt, hogy meg akartad ölni a trónörököst.

-          Itt egyedül csak az én fiam örökös! – állt fel. – Annak a nyomorült kurvának semmi keresni valója sincsen itt! És a büdös semmirekellő fiának sem! Az a nő egy faszkárosult, és csak minket akar szétválasztani, egy büdös kis kurva! – egy nagy csattanás, és a nő a földre esett. Arcához kapta kezét, és értetlenül nézett férjére, miközben könnyei folytak.

-          Itt egyedül te vagy a ribanc! Anyáddal együtt! Mindkettőtöket kegyetlenül lemészárolom! És élvezni fogom, hogy megdöglötök! Cafatokra foglak benneteket tépni, és a kutyák martalékává fogtok válni!

-          De…

-          Semmi de! Elhallgass! Eddig is tudtam, hogy nyomorék vagy, dehogy ennyire… Dögölj meg!- majd ott hagyta prűden. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés