/10 évvel ezelőtt/

Konoha főtere azon a borús, novemberi estén teljesen máshogy nézett ki. Pedig alig 5 perce még minden nyugodt és békés volt. A járókelők boldogan beszélgettek egymással, teával vagy kávéval a kezükben. Aztán láthatták amint egy köztiszteletben álló család tagjai találkoznak. A legidősebb testvér ugyanis feleségével és kislányával nemrégen jött haza egy nyaralásról és találkát szerveztek a főtéren az egyik testvérének családjával. A 3 gyerek nevetve előre futott és megölelték egymást, amit a szülők csak mosolyogva néztek. De aztán az arcukra fagyott a mosoly. A járókelők a következő pillanatban lövéseket hallottak és ordítozást. Az emberek tehetetlenül nézték végig, ahogy 2 jó barát fájdalmas halált hal. Mind jól ismerték az áldozatokat. Az asszony mindig kedves, lágy mosollyal köszöntötte őket, a férfi pedig becsületes és tisztesség üzletembernek bizonyult. A város aznap két igazán jóravaló embert vesztett el. Hiába voltak a közelben a rendőrök, mire a helyszínre értek már csak a 2 holttest maradt és 2 árva gyerek, akik alig pár méterről nézték végig a szüleik meggyilkolását. A tettes később megkerült és börtönbe zárták hosszú időre. A temetésükön szinte ott volt a teljes város és mindenki részvétet nyilvánított a családnak. Ők ott ültek és próbálták nem kimutatni mennyire rémültek és összetörtek. Ott volt a családfő, Indra, aki fia halálát sem könnyezte meg. Mellette ült a legidősebb fia, Madara, begyógyszerezve. Az ő felesége, Hikari a gyerekekkel beszélgetett, Sasuke egy árva könnycseppet sem ejtett, ugyanis még a baleset éjszakáján nagybátyja ezt mondta neki: " A férfiak nem sírnak, csak a kisfiúk. Mától pedig már nem tudsz többé gyerek lenni. Tilos a sírás." És azóta egyszer sem sírt. Soha többé. Akárhányszor szomorú volt, eszébe jutottak nagybátyja szavai és megkeményítette magát. Még akkor sem gyengült el mikor a pszichológussal kellett beszélnie. Rezzenéstelen arccal mesélte el, hogyan lőtték le a szüleit azon az estén. Az a novemberi nap volt, ami megváltoztatott és felülírt mindent Uchiha Sasuke életében.

Sasuke

Amint belépek a házba már rájövök, hogy mekkora baromságot csináltam. Annyira ostoba vagyok. Hagyom, hogy pillanatnyi érzelmeim vezéreljenek. Hol van a régi, elővigyázatos Sasuke? Mi lett azzal, hogy mindig rideg és megközelíthetetlen leszek? Ez nem én vagyok. A fiúk a konyhában vannak, feltételezem piát hűtenek estére. Igen, erre van most szükségem. Inni kell. Mostanában amúgy is rengeteg feszültség ért. Madaráék erőltetik a sulit, Obito megint eltűnik, és nem jelentkezik, ha pedig hív csak annyit mondd, hogy kihagyja az ünnepet, a család a cég ügyeibe próbál belevonni, hogy mikor átveszem, mindent megértsek. Tényleg Madarát is fel kell hívnom valamikor Obito miatt. Majd holnap reggel. Addig sem kell erre gondolnom. A családom mindent csendben elintéz, ahelyett, hogy megbeszélné a problémákat. Sosem kérdezzük meg egymástól, hogy telt a nap, vagy hogy van. Inkább halkan szenvedünk egymás mellett. Obito tulajdonképpen botrányfüggő, Madara pedig épp olyan erős altatókat és nyugtatókat szed, mint én. Hikari nem bírja elviselni Madara birtoklási vágyát, Ayaménak annyi lelki betegsége van, hogy felsorolni sem tudnám, én gyógyszereken élek, Itachi pedig bele temetkezik a tanulásba. Elpusztítunk mindent magunk körül, csak azért, hogy mi túléljük. Próbálok nem megtörni a nyomás alatt, de úgy érzem, megfulladok. Megfulladok az emlékekben, a magányban, a félelemben, az egyedüllétben és a gondolataimban. Ezek után pedig, hogy engedhetnék másokat a közelembe? Épp elég volt belekevernem Narutót. Ő is állandóan aggódik értem. Azt hiszi, egyszer azt teszem majd, mint Ayame ezért amikor csak teheti felügyelet alatt tart. Annyiban igaza van, hogy tényleg önpusztító vagyok. Mindig azt mondja, szerezzek igazi barátnőt. Akit érdekelnek az érzéseim. De miért kéne tönkretennem az ő életét is? A családom élete is veszélyben lehet, hisz ki tudja, mikor próbál minket megölni valaki újra. Bár a szüleim gyilkosa börtönben van, messzire elérhet a keze és legközelebb már talán mindannyian célpontok leszünk. És épp ezért nem akarok másokat is közel engedni. Épp eleget vesztettem már, arról nem is beszélve, hogy valaki biztosan sérülne. És én azt nem akarom.

- Sasuke, gyere, igyál valamit! Találtunk egy jó kocsmát. – zökkent ki gondolataimból Naruto.

- Megyek már. – válaszolok.

Sakura

El sem hiszem, hogy megcsókolt. Annyira meglepődtem, hogy még csak egy szót sem szóltam. Még most is le vagyok sokkolva.

- Hé, Sakura! Megjöttél! Gyere épp most akartunk beülni a jakuzzi-ba. – hirtelen Temari lépett elém, aki már bikiniben volt.

- Én is mindjárt megyek, csak teljesen átfagytam. Még iszok egy teát, felveszem a fürdőruhámat és megyek én is. – mondom, miközben leveszem a kabátomat és a csizmámat.

- Oké, de siess. Van egy kis borunk és ha Ino egyszer elkezd inni, nem fog valami sokáig tartani. – amint befejezte a mondatot már rögtön be is lépett fürdőbe ahol a jakuzzi van.

Én gyorsan készítettem magamnak egy csésze teát, megittam és mentem is fel az emeletre öltözni. A tea egy kicsit átmelegített, így már nem fáztam annyira. A szobában még ott volt Ayame és Hinata.

- Te aztán tényleg kicsípted magad. – szólal meg Ayame

- Ezt, hogy érted? – jövök zavarba teljesen. Úgy döntöttem egyelőre, inkább nem mondom el a lányoknak ezt az egész Sasukés dolgot. Legalábbis Ayaménak nem. Ha rosszul sül el a dolog, akkor ő úgyis Sasuke pártját fogná és nekem fontos a barátsága.

- Hát elég rád nézni. Elég kihívóan öltöztél fel. Na, mesélj mi volt! Remélem Sasuke nem próbálkozott semmi disznósággal. Annyira kínos lenne. – faggat Ayame izgatottan.

- Nem történt semmi különös. Csak sétálgattunk a városban és beszélgettünk. Próbáltunk megkeresni titeket. – hazudom nyugodtan.

- Igazán? Ez nem vall Sasukéra. Na, mindegy. – egy kis gyanakvást vélek felfedezni a hangjában.

Gyorsan felvettem a bikinimet és lementünk a többiekhez, akiket szerencsére még józanul találtunk. Felbontottuk a 3 üveg bort és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.

- Tényleg Sakura. Sosem meséltél az exedről. – jelenti ki Tenten.

- Nem volt semmi különös. Egy buliban összejöttünk aztán megpróbáltuk milyenek lennénk párként, de nem jött be. - mesélem nekik anélkül, hogy részletezném.

- Ismerős sztori Ayame? – csúszik ki Ino száján.

- Ino! – szólt rá Ayame – Ne kezdd.

- Hé, nyugi lányok! Váltsunk témát. Ayame meséld el, hogy jöttetek össze Gaarával. Ezt még sosem hallottam. – próbálom terelni a témát, de ahogy az arcokon látom én sem jól választottam.

Ayame feszülten karba tette a kezét és nyakig belemerült a vízbe.

- Végül is előbb vagy utóbb úgyis megtudtad volna és inkább tőlem, mint mástól. Azt gondolom már hallottad, hogy öngyilkos próbáltam lenni nyár elején. Az okok most irrelevánsak, a lényeg, hogy összejöttek a dolgok és arra jutottam, hogy inkább véget vetek ennek. Így utólag belátom, hogy ostobaság volt, de akkor elég reménytelennek tűnt a helyzet. Aztán elhatároztam, hogy megteszem. Meg volt minden, ami egy öngyilkossághoz kellett, volt gyógyszerem, búcsúlevelem és egy buli a belvárosban. Azt mondtam az ANBU-ba megyek, nem mintha a szüleimet érdekelte volna, hol vagyok. Szóval szépen felöltöztem, kisminkeltem magam és a levelet az ágyon hagytam. Elmentem egy szórakozóhelyre, aminek nem volt túl jó híre, ittam pár pohár alkoholt, hogy anyáék el tudják majd adni, úgy hogy bedrogoztak, mert tudtam, hogy ezen fog járni majd az agyuk, hogy hogyan védjék meg a családunk hírnevét. Aztán bementem a mosdóba és megvártam, amíg egyedül leszek. De aztán rájöttem, hogy nekem kell ehhez pár perc magány és nem is akartam, hogy azonnal megtaláljanak. Így hát kerestem egy másik helyet. Volt egy szórakozóhely, ami elég kicsi volt és alig volt pár ember, a mosdót pedig belülről be lehetett zárni. Tökéletes volt. Még az a pár perc csend is meg volt. Ledobtam még egy italt és bevettem a gyógyszereket. Minden megtettem a botrányos öngyilkossághoz. Csak arra nem számoltam, hogy előbb megtalálják a levelemet, mint szeretném. Sasuke egy fél órával a távozásom után benyitott a szobámba és elolvasta a búcsúlevelem, természetesen azonnal a keresésemre indult és szólt minden közeli barátnak, akik segítettek is. Aztán Gaara megtudta, hogy hol vagyok, mert valami ismerőse látott bemenni a helyre. Szólt a többieknek ő pedig azonnal odajött. Betörte az ajtót és hívta mentőket. Pár nappal ezelőtt meg volt egy elég komoly vitánk szóval bűntudata volt, hogy talán amiatt tettem, amit mondott és bejött a kórházba amint felébredtem. Én meg jól elküldtem a francba, hogy mégis miért mentett meg és azt mondtam neki, hogy ezt soha nem bocsájtom meg neki. Ő persze kitartóan minden nap bejött hozzám, aztán az egyik nap kibökte, hogy szerelmes belém, az pedig köztudott volt, hogy nekem már évek óta tetszik, tulajdonképpen az előző barátommal is miatta szakítottunk és aztán beszélgettünk és beszélgettünk és végül megtörtént. Ez a mi sztorink. – miközben mesélt néha könnyezett, de nem csak ő én is és a többiek is. Tényleg nagyon megható és még belegondolni is rossz mi lehetett volna.

Ezek után kicsit megfagyott a beszélgetés, de aztán elkezdett oldódni a feszültség. Tenten elmesélte, hogy Neji és Kankuro között képtelen dönteni. Kankuro nagyon kedves vele, de Nejit meg régóta kedveli. Hinata is elmesélte, hogy mi volt Narutónál:

- Annyira kellemetlen volt. Írt nekem még napközben, hogy menjek át hozzá suli után, mert el akarta kérni a leckét. Én nagyon megörültem, hogy rám gondolt és talán reménykedtem, hogy lesz valami. Aztán mikor mentem hozzájuk gondolta

m veszek neki rament, mert imádja. Na mindegy, amikor odaértem alsónadrágban nyitotta ki az ajtót és én annyira zavarba jöttem, hogy nem bírtam megszólalni. Aztán elkezdtük nézni az anyagot, de alig figyelt. És a legdurvább, hogy ülve elaludt, eldőlt és a feje… a melleimre zuhant.

- És utána? – kérdezte Ino.

- Semmi. Elmentem. –mondta kissé zavartan.

- HOGY MICSODA???????? – kiabáltak egyszerre többen is meglepetten. Ayame viszont halál nyugodtan ült.

- Ayame hogy tudsz ilyen nyugodtan ülni? – kérdezi Tenten.

- Én már tegnap feldolgoztam ezt az egészet. Valamivel fel kéne dobni a hangulatot. – feleli unottan Ayame.

- Hmm… Mit szólnátok hozzá, ha mindenki kitalálna egy személyes esetleg intim kérdést amit mindenkinek kötelező őszintén megválaszolnia. – javasolja Ino.

-  Okés. Ha mindenki benne van, akkor kezd te Ino! –mondja Temari.

- Rendben. Milyen messzire jutottatok el egy fiúval?  Ki volt az illető és milyen esemény alkalmával? – Ino kérdése aztán nem túl diszkrét.

- Először te válaszolj rá, ha ennyire bizalmas a kérdés. – jön zavarba Tenten.

- Szex, tavaly áprilisban Suigetsuval. – feleli magabiztosan.

- Céda. – szólal meg Tenten játékos hangon. – Csók Kankuróval, szilveszterkor. Neji akkor nagyon féltékeny volt. Ezért is vagyok összezavarodva. Sakura?

- Háát… csak petting az előző barátommal idén májusban. – nagyon zavarba ejtő számomra ez a nyíltság. – Temari?

- Szintén petting Matomoval, ő az első pasim volt. – a szőkeséget az ilyen nem hozza zavarba. – Hinata?

- Csó-ók Ki-kibával, nyolcadikban. –a Hyuuga lány arca szinte lángvörös volt.

Várjunk csak, nem Naruto volt az első Hinatának?

- Ayame te jössz. – szólítja meg az említettet Ino.

- Akarom én ezt hallani? – mondja a mostohanővérem zaklatottan.

- Idén május végén vesztettem el a szüzességemet. –mondja kissé zavartan, mire a többiek teljesen kiakadtak.

- HOGY MICSODAAA? – ordított fel Ino és Temari.

- Te lefeküdtél azzal a barommal?? – vonta kérdőre Tenten.

- Hát nem épp vele… - most már Ayame is majdnem úgy nézett ki, mint Hina – Gaarával történt. Emiatt szakítottam a pasimmal.

- Hanyagolhatnánk ezt a témát lányok? Inkább nem szeretném hallani az öcsém teljesítményét az ágyban.

- Én is díjaznám, ha végre valami más lenne a téma. – szólal meg Ayame

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés