23 �vvel kor�bban:

1992. �prilis 3. Toki�.

H�v�s volt a reggel. Az egyik sik�torban furcsa hangokat lehetett hallani. Egy otthontalan id�s h�lgy, lassan f�lve l�pkedett a hang ir�ny�ba. A kuka m�g�l j�tt az �rdekes hang. Arr�bb gur�tott p�r szatyrot, �s a hang forr�sa egy s�rdog�l� kisbaba volt. A csecsem�t egy pocsoly�b�l �vatosan vette karjai k�z�.

-          �! Te szeg�ny p�ra. – a kis cs�pps�g szemei m�g csukva voltak. – Ki volt az a mocsok, aki itt, mert hagyni egy kisbab�t? – a n�ni �gy fogta a kicsit, mintha a saj�t unok�j�val b�nt volna. – Elviszlek a rend�rs�gre, hogy a sz�leid �rted j�hessenek. – a baba, �rezte, hogy j� kezek k�z�tt volt, �s abba hagyta a s�r�st.

T�z perc eltelt�vel meg�rkeztek a rend�rkapit�nys�gra. Ott a rend�r�k ki hallgatt�k a n�nit, hogy mik�nt jutott hozz� a csecsem�h�z. Az id�s h�lgy, mindent el�rult nekik. A rend�r�k elvitt�k a bab�t, kivizsg�l�sra, �s nyomoz�st ind�tottak az �gyben. A n�nit kivezett�k a kapit�nys�gr�l.

Eltelt p�rnap �s a baba sz�lei nem jelentkeztek. Az orvosok mikor megvizsg�lt�k a gyermeket, �szrevettek egy nyakl�ncot a nyak�n, amibe ez volt belev�sve: Haruno Cseresznyevir�g. 

Mivel a kicsi�rt nem j�tt senki �gy a legk�zelebbi gyermekotthonba vitt�k. A Nagaszaki-ba. Az id� telt, m�lt, �s a kisl�ny felcseperedett az int�zetben. Neh�z k�r�lm�nyek k�z�tt �lt. Volt, hogy nem volt mit enni�k. Amikor k�z�piskol�ba ker�lt, a t�bbiek ott sem nagyon fogadt�k be. Egy az, hogy r�zsasz�n volt, a haja, kett�, hogy kicsit mocskos �s ny�zott ruh�kban j�rt. H�rom, hogy nem voltak sz�lei.

Az els� hetek nehezen teltek, nem besz�lt senkivel, len�zt�k, cs�folt�k, undorodtak t�le. A tan�rok is megvetett�k. Egy nap, azt�n amikor �ppen eb�dsz�net volt, � egyed�l �ld�g�lt a padon, �s n�zte, ahogyan a t�bbi gyerek egym�ssal besz�lget. Irigyelte �ket, de err�l az �letr�l � nem tehetett, sajnos ezt nem �rthett�k meg.  El�vette a szakadt t�sk�j�b�l a t�rt�nelem k�nyv�t, �s azt kezdte el olvasgatni, hogy elterelje figyelm�t �js�g�r�l.

-          Bocs - bocs�nat. –hallatsz�dott egy f�l�nk hang mell�le, annyira elm�lyedt mag�ban, hogy �szre sem vette, hogy valaki ott �llt mellette. Z�ld szemeivel r�n�zett a l�nyra, aki megsz�l�totta �t. F�l fejjel lehetett alacsonyabb t�le. R�vid feketehaja sz�rke szemei, voltak. �tlagos ruh�kat viselt. Nem v�laszolt, f�lt, ha hozz�sz�l, azzal bajba keveri a t�bbiekn�l. De a feketehaj� m�g sem ment el. – Le�lhetek? – k�rdezte b�tortalanul. Nem v�laszolt, csak b�lintott. A l�ny �vatosan le�lt mell� a padra. – A-az �n nevem Hyuuga Hinata. �s a tied? – a t�sk�j�ban kezdett el kutakodni.

-          Az eny�m Haruno Sakura. – nem mert r�n�zni. Hinata egy szendvicset ny�jtott �t a mellette �l�nek.

-          K�rlek, fogadd el. – Sakura v�gre r�n�zett, �s halv�nyan elmosolyodott.

-          Nem tehetem, – suttogta, - de att�l k�sz�n�m sz�pe!

-          K�rlek. – Hinata nem adta fel. A Haruno v�g�l makacskodva is, de elfogadta.

-          Mi�rt vagy velem ennyire kedves? – n�zett a kez�ben l�v� szendvicsre. – �n csak egy �rva vagyok. –szipogta.

-          Ugyan – Sakura �szrevette, hogy a mellette �l� egyre magabiztosabban besz�lget vele. – Egyik�nk sem �rva. �s te sem vagy az. Nem kell szomorkodnod, nem te tehetsz arr�l, hogy ezt az �leted kaptad. Egyik�nk sem tehet arr�l, hogy milyen �letet kap, csak annyit tehetsz, hogy seg�tesz azon, hogy jobb legyen. – azt�n felvette a t�sk�j�t, majd a Haruno el� �llt. – �r�ltem a tal�lkoz�snak Saku-chan, rem�lem, hogy �zleni fog a szendvics. – Sakura nem nagyon �rtette, hogy mi folyik itt. „Ki ez az angyal?” – gondolta.

Eltelt egy �v, eltelt k�t �v, eltelt sok �v. Sakura �s Hinata nagyon j� bar�tok lettek. Az �rvah�z, ahol Saku lakott, egy nagyobb �sszeg� adom�nyt kapott, nem tudni kit�l. A rossz gyerekeket, akik nem f�rtek a b�r�kben jav�t�ba k�ldt�k.

Hyuuga meggy�zte a Harun�t, hogy egy�tt menjenek tov�bb tanulni. Mind a ketten pinc�rnek tanultak, de e mellett elv�geztek egy els�seg�lyk�pz�st is. Hinata m�sf�l�vvel volt id�sebb Sakut�l. Mint kider�lt a Hyuuga csal�d el�gg� tehet�s, �s �gy szerett�k a r�zsasz�n haj�t, mint saj�t gyermek�ket.

A l�nyok egy alb�rletben laktak, amit a Hinata apja fizetett. Elv�laszthatatlanok voltak, mint k�t testv�r.

Azt�n egy napon nem v�rt fordulat t�rt�nt. Hinata v�ratlanul egyik napr�l a m�sikra elt�nt. Semmilyen nyomot nem hagyott a fel�l, hogy hova megy. Sakura felkereste a sz�leit, de �ll�t�lag elk�lt�ztek, �s nem hagyt�k meg az �j c�m�ket senkinek sem.

Sakura maga alatt volt, nem volt senki, akivel besz�lhetett volna. Az alb�rletben, amikor Hinata cuccait pakolgatta, egy kisebb k�nyv esett le a f�ldre, kinyitva. Furcsa dolgok voltak bele�rva:

„Az �jszaka tal�lkozik a nappallal.

A jelen tal�lkozik a m�lttal.

A j� tal�lkozik a gonosszal.

Az �rva az �rv�val.

A k�gy�fia elpuszt�tja a rem�nyt.

Hal�l. Menek�l�s. V�r. K�nnyek. Vihar. Mer�nylet. Hazugs�g. �lom. Bizalom. V�rtestv�rek. K�nz�s. Er�szak. Lev�l. Egy sz�ll r�zsa. V�rz� szemek. V�rz� sz�vek. Szerelem. �ld�s. „

Sakura egy sz�t sem �rtett bel�l�k. Minden oldalon h�lyes�geket tal�lt, amir�l fogalma sem volt mik lehetnek. Lapozgatta m�g, am�g el nem �rt az utols� bejegyz�sig.

„L�ttam valamit, a sorsunk megpecs�tel�d�tt. Itt, az id�, hamarosan. Mindennek v�ge.

De tal�n nincs minden veszve. Okos, talpra esett, hiszek benne, hiszek abban, hogy megment minket.

Csak a kiszabott �ld�s ne j�jj�n el!

Hebi no musuko! „ 

-          Tiszta h�lyes�g! – megfogta a k�nyvet �s beletette a dobozban. Nem akarta kidobni semmit sem, hiszen kitudja, lehet visszaj�n �rte m�g egyszer.

Sakura fel�llt �s a k�nyves dobozzal elindult a m�sik szob�ba ahol a felesleges dolgokat tartott�k. Maga alatt volt, nem �rtette mi�rt kellett ez tennie vele bar�tn�j�nek. Mi�rt nem sz�lt arr�l, hogy elmegy? �s vajon a sz�lei hova t�nhettek?

D�lut�n lement, a f�ldsz�nre, �s megn�zte j�tt e valami lev�l. A postal�d�ban rengeteg pap�r volt: m�sor�js�g, magazinok, amiket Hinata olvasott, �s p�r darab csekk. Sakura f�jt egyet, majd a levelekkel egy�tt elindult vissza az �gy mond „h�z�ba”. A konyh�ba ment, �s lepakolt mindent az asztalra. Az �js�gokkal nem foglalkozott, csak is azzal, amit, majd kikel fizetnie. Belegondolt, hogy �gy, mag�ban nem fogja b�rni ezt az eg�szet. Annyit nem keres, hogy fenntartsa ezt az alb�rletet.

Sakura le�lt az egyik sz�kre, �s kiv�lasztotta azt a levelet, amelyik a b�rl�t�l j�tt. Szemei t�gra ny�ltak, amikor a sorokat olvasta.

„Tisztelt B�rl�nk!

Ez�ton is �rtes�tj�k �nt, hogy az alb�rlet, amit annak idej�n 2009.03.11.-�n Hyuuga Hinat�val v�llalt fizetni, elt�r�lj�k. A h�lgy visszautas�totta a r� vonatkoz� szerz�d�si r�szt, �gy ezent�l �n az egyed�li tulajdonos!

Ez�ton is k�v�nom felh�vni sz�ves figyelm�t, hogy ez az ingatlan innent�l kezdve az �n�! M�t�l kezdve nem kell fizetnie nek�nk, csak is a sz�ml�kkal kell foglalkoznia!

Sz�ves meg�rt�s�t k�sz�nj�k!

Tisztelettel:

Hatake Utake

Jap�n, Tokio 2014.02.23. „

Sakura, csak lesett, mint borj� az �jkapura.

-          Az, az eny�m? – s�padt el, nem �rtett az eg�szb�l semmit sem, m�g is mi�rt lenne ez az eg�sz az �v�? �s Hinata hova t�nt? Vajon mi�rt mondott le a r�sz�r�l? � vette volna meg az alb�rletet?

Eml�k:

Tavaszra j�rt az id�, amikor a k�t bar�tn� elment �s kiv�lasztott�k maguknak �j otthonukat. Amikor bel�ptek az ajt�n szinte �rezt�k, hogy ez a nekik val�. H�rom szoba, egy konyha �s f�rd� valamint egy kisebb el�szoba sp�jz. Nem t�l nagy, de nekik el�g volt.

-          Ez a nek�nk val� h�z Sakura! – ugrott bar�tn�je nyak�ba Hinata.

-          Az. – suttogta, �s meg�lelte �t.”

-          Vajon l�tom m�g valaha �t? – fej�t lehajtotta �s a konyhaszekr�nye f�l�tti k�pre n�zett, ahol egy k�p volt r�luk. Akkoriban k�sz�lt, amikor idek�lt�ztek, pontosabban, az otthonuk avat�sa eml�k�re k�sz�tett�k. Egym�s mellett �lltak, �s nevettek. – Akkor m�g minden t�k�letes volt. 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s