Alig vártam, hogy beérjek a suliba. Tiszta görcs voltam egész éjjel. Nem tudtam hová tenni a tényt, hogy várandós vagyok.

-          Tudtam. Már tegnap mondani akartam neked, csak Naruto megzavart.

-          Most mit tegyek? – kezembe temettem az arcom.

-          Mondd el neki. Mégis csak az övé is. – ölelt magához.

-          De mi van, hogyha azt mondja, vetessem el?

-          Sasuke nem olyan! Kegyetlen, de az a gyerek a ti közös kisbabátok lesz. – ekkor kivágódott az egyik fülke ajtaja és Karin lépett ki rajta.

-          Terhes vagy a pasimtól? – lökött rajtam és neki estem a mosdókagylónak.

-          Megőrültél? – állt elém barátnőm.

-          Ezt még nagyon megbánod! – majd kiviharzott az ajtóm.

Mind a ketten ijedten néztünk össze. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Este úgy döntöttem meglepem magam valami finomsággal. Főztem, sütöttem.

Csirkemellet pirítottam, és öntöttem rá valami szószt, amit a boltban vettem. Főztem ki mellé rizst és csináltam csokis muffint.

Hamarosan mindenki meg fogja tudni, hogy gyerekem lesz. Mit fogok mondani?

Megterítettem az asztalt, amikor csöngettek az ajtón. Fogalmam sem volt arról kilehetett ezért óvatosan nyitottam ki. Sasuke picit beállva állított be.

-          Bemehetek? – kérdezte, amikor már a nappalimban volt.

-          Hát hogyne. – zártam be az ajtóm. – Kérsz enni? – udvariasságból föltettem neki a választási lehetőséget.

-          Miből lehet választani? – ült le az asztalhoz.

-          Igen vagy nem. – elmosolyodott majd bólintott. Szedtem neki is egy tányérral, majd eléje tettem és leültem vele szemben. Már szidásra nyitottam volna a számat, amikor legyintett.

-          Tudom-tudom! Részeg vagyok! De normálisan sose tudnám magam rávenni, hogy idejöjjek és szeretkezzünk ugyanis attól tartok, hogy bántanak. – fölállt, otthagyva az ételt a székemmel együtt kihúzott, fölkapott és bevitt a szobámba. Olyan gyorsan történt minden, hogy még reagálni sem volt rá időm.

-          Tegyél le! – utasítottam. Lerakott az ágyamra, majd megcsókolt. Istenem, olyan régóta vágytam már erre.

-          Nem vagyok olyan részeg, mint aminek gondolsz. – éreztem, hogy igazat mond. Valami oknál fogva átkaroltam a nyakát, és magamra húztam.

-          Nem azt mondtad, hogy vége? – néztem a szemeibe.

-          Lehetsz a szeretőm. – fölnevettem

-          Hányadik?

-          Az első! – majd ajkaink találkoztak. Odakint föltámadt a szél és a csöndet egyedül az ágyam nyikorgása és sóhajaink törték meg.

Reggel, amikor fölkeltem ő már nem feküdt mellettem. Kikószálódtam az ágyamból magam köré csavarva a takarót. A konyhában pirítós és kávé illat lepett el mindent. A konyhapult mögött a tegnap esti vendégem ügyeskedett.

-          Jó reggelt! – ültem le az asztalhoz. Felém fordult és a szája széle tejes volt. Felnevettem. Elém rakott egy tányért két szelet pirítóssal és egy pohár tejet. Magának is ugyan ezt csinálta.

-          Jó étvágyat! – állt fölöttem.

-          Mit szeretnél? – kíváncsiskodtam. Lehajolt és mielőtt adhattam volna egy csókot lopott ő magának, majd visszaült a helyére. – Suliba kell mennünk. – jegyeztem meg.

-          Mit számít? – alig három nap van még.

-          Azt tudom, hogy téged nem érdekel, de engem eléggé. Te maradhatsz, de én bemegyek. – nagyon gyorsan elpusztítottam a reggelim. Sasuke csak nézett rám nem akarta elhinni, amit lát. – Mi az?

-          Férges vagy? – felnevettem. Vajon elmondjam neki, hogy apa lesz?

-          Megyek, felöltözök. – végül úgy döntöttem várok vele estéig. Meghívom őt vacsorára, amikor, a kedvenc dolgait készítem el számára. – Van kedved este átjönni? – jöttem ki a szobámból, majd a fürdő felé vettem az irányt.

-          Ezt komolyan kérdezted? – fogat mostam, majd megmostam az arcom.

-          Itt a kulcs, majd zárd be az ajtót. – adtam neki egy futó puszit, majd távoztam.

Hinatának hatalmas lelkesedéssel meséltem el, hogy Sasuke átjött az este és lefeküdtünk ráadásul ma is átjön. Nem tudom, miért vagyok ennyire boldog azok után, ami közöttünk történt, de szeretem, és azt akarom, hogy tudja kisbabánk lesz.

Második órában kimentem a mosdóba, mert rosszul éreztem magam. Szédültem. Összefutottam szerelmemmel a folyosón.

-          Tessék!- adta a kezembe a kulcsot. Elmosolyodtam, majd adtam neki egy puszit. – Ha jól emlékszem, nem barátok vagyunk. – csókolt meg. Megöleltük egymást, majd engedtem, hogy bemenjen az órára. A mosdóban összefutottam Karinnal.

-          Kurva! – majd fájdalmas ütést éreztem a fejemen és elterültem a földön.

Semmire sem emlékszem.
Órák, vagy napok telhettek el, miután kinyitottam a szemeimet. Egy sötét szobában voltam. Akár egy műtő úgy nézett ki. Egy villany világított. Oldalra fordítottam a fejem és szikét, ollót, tűt, meg minden félé orvosi műszereket láttam. Előre néztem és a lábaim szét voltak feszítve. És egy orvosi köpenyes férfi kutakodott bennem. A háttérben fölismertem a két arcot. Fugaku és Karin.

Akár mit is adtak be nekem, a hatása kezdett elmúlni. A férfi egy másik műszerrel nyúlt belém és éreztem, hogy valami nem stimmel. Hatalmas görcsös fájdalom hatolt végig bennem. A kezeim és a lábaim is mind ki voltak kötve.

-          Segítség! – suttogtam. Még ahhoz sem volt erőm, hogy kiabáljak.    

-          Fölösleges minden! Gondolom a fiam fölvilágosított, hogy nem szeretem, ha ellent mondanak nekem! – lépett mellém Uchiha. Karin ironikusan felnevetett.

Kivert a víz és egyre jobban homályosult előttem minden.

-          Csak is magadnak köszönheted kurva!

-          Te jó ég – Fugaku az orvos felé pillantott – Elvérzik!

Órákkal később, amikor felébredtem a kórházban feküdtem. Hinata Narutóval beszélgetett idebent. Rájuk néztem és furcsa volt a tekintetük.

-          Mi történt? – kérdeztem. A torkom kiszáradt.

-          Autóbaleseted volt. Úgy hoztak be a mentősök. – barátjára nézett, hogy most menjen ki. – Elvesztetted a babát. – szorította meg a kezemet.

-          Az nem lehet. – sírtam. Elcsuklott a hangom.

-          Nagyon sajnálom. – akármit is kaptam ezek után kiütött egy időre.

Pár napig bent tartottak. Hinata közölte velem, hogy Naruto tudtára adta, Sasuke nem tudhatja meg, hogy balesetem volt. Hinatának elmeséltem, hogy Fugaku és Karin műve, ami történt. Nem Autóbaleset. Ő hitt nekem.

Persze Narutotól megtudtam, hogy Sasukénak Karin és az apja teljesen másképpen adta le a sztorit, hogy én egy másik férfival háltam és ezután csapott el a jármű.

Akármit mondtam volna fölösleges. Kiderült, hogy még a nyáron össze fognak házasodni Karinnal és elutaznak Angliába. Fájdalmasan tudatosult bennem a hír.

Többször is találkoztunk, de még annyira sem méltatott, hogy ha utána szóltam, válaszoljon. Megvetett minden tekintetével. Narutótól tudom azt is, hogy aznap amikor magamhoz hívtam egy csokor vörös rózsával várt órákon át a küszöböm előtt. Gondolom ez az egyik oka, amiért nem beszél velem. Ő is beszélt barátja fejével, de nem hitt neki.

Kiderült, hogy a mamám meghalt. Még ez is. Nem ért elég csapás mostanában ezt is meg kellett élnem. Rosszul éreztem magam, főleg azért mert az utóbbi időben nem tudtam vele lenni. Beszéltem anyával telefonon és sajnálatosan nem tudott haza jönni a saját vére temetésére.  

Mikoto asszonnyal találkoztam az egyik üzletben. Szándékosan mentem be, hogy beszélgessünk. Keserűen elmosolyodott. Megkértem, hogy üljünk be az egyik kávézóba.

-          Sajnálom, ami történt. De kérem, higgyen nekem! Nem feküdtem le aznap éjjel senkivel sem! – megfogtam a kezeit és mélyen a szemeibe néztem.

-          A férjem mindig is azt akarta, hogy Karin Sasukéhoz menjen hozzá. De akkor is. A fiam mondta és én…

-          Figyeljen! – vágtam a szavaiba – Én terhes voltam a fiától. Komolyan kinézné belőlem, hogy ilyet teszek? – a szemei megteltek könnyekkel – A férje és Karin elvittek valami helyre és elvették a kisbabámat. Miattuk nem tudtam aznap elmondani Sasukénak, hogy családunk lesz. – a nő szája elé kapta kezét és hitetlenkedve hallgatta, amiket mondok neki. – Megvannak a papírok. Másnak kiderült miután együtt voltunk, hogy várandós lettem.

-          Gyermekem! – nézett mélyen a szemeimbe – Én mindig melletted fogok állni! Sasuke mindig is bízott bennem. Elmesélte nekem azt is, hogy együtt voltatok a bál estéjén, Bankokban is jártatok, sőt még a gyógyszeres dolgot is. Nehezemre esett elhinnem, hogy mással voltál. Sajnálom, hogy Fugaku miatt sosem lehettek egymáséi. – fizettem, majd megöleltük egymást és megbeszéltük, hogy többször találkozunk. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés