Az éj sötét leple alatt, amikor senki sem gondolná, furcsa dolgok történnek. Tokió városa alatt hosszú alagútrendszerek működnek, amiket még annak idején a háború miatt hoztak létre. A legtöbb részt már nem használják. Uchiha Fugaku birtokolta ezt az részét. Ő volt a város és az ország legnagyobb bűnszövetkezetének lebuktatója. Autóbalesetben vesztette életét feleségével. Semmi nyomot nem találtak afelé, hogy gyilkosságról lenne szó, de Sasuke valamiért mindig is ezt érezte.
- Uram! – hajolt meg egy magas, hosszú fekete hajú férfi. Öltönyt viselt. Kígyó szemeivel főnökére bámult.
- Hogy haladtok? – ivott bele kávéjába. Egy földalatti szobában voltak. Egy gyertya világított.
- Sasuke és Naruto nagy fába vágták a fejszéjüket, viszont arról fogalmuk sincsen, hogy kivel is állnak szemben. – a férfi ironikusan felnevetett.
- Ne tévesszen meg a látszat. Sasuke roppant okos és találékony. Idő kérdése, hogy rájöjjön, ki is irányítja ezt az egészet. Hiszen egy Uchiha. – Orochimaru fintorgott.
- Mit akar, mit tegyek?
- Tedd, amit eddig is! Szükségem van arra a szállítmányra! Ne okoz csalódást Orochimaru. - szűrte ki fogai között.
- Hai! És mi lesz vele?
- Nem érdekel az a kis takony! A szüleivel is könnyedén végeztem! Öld meg, ha szükséges! – azzal az álló férfi távozott.
Naruto legjobb barátjával ült a munkahelyükhöz közeli kávézóban. Az ifjú Uchiha roppantul csöndes volt az utóbbi időben.
- Hinata mesélte, hogy dobtad Sakurát. – ivott bele a kávéba.
- Nem jártunk. – vont vállat.
- Hogy tudtad ezt megtenni szegény lánnyal? – csóválta meg a fejét, és kinézett az ablakon.
- Semmit nem tettem, Naruto. Az elején tisztáztam, hogy szexen kívül semmit nem nyújthatok neki. Az már az ő problémája, hogy szerelembe esett. – majd intett a pincérnek, hogy fizetne.
- Elhamarkodtad a döntést.
- Ez volt a legjobb megoldás, amit életemben tettem! – majd fölállt és visszaindult az irodába. „Semmit nem értesz.”- gondolta.
Sakura egyetemre ment, és egész nap ott poshadt. Szeretett tanulni, de most valahogyan képtelen volt erre koncentrálni. Tentennel beugrottak iskola után a város legjobb fagyizójába. Mind a ketten odáig voltak, hogy végre egy kicsit ki tudnak kapcsolódni.
- Te milyet kérsz? – nézett Sakura zöld szemeibe. A lány végigolvasta a kínálatot, majd boldogan mutatott két fajtára.
- Erdei gyümölcsöt és mondjuk, csokoládét. – kuncogott. – De jól esne egy kis vanília, eper, és mondjuk még madártej. – Tenten pupillái kitágultak.
- Ezt most komolyan gondolod? – az eladónő egy kistálban adta oda a választott gombócokat.
- Persze, sőt, lehet, ha ezt mind elpusztítottam még veszek. – a fekete hajú lány megcsóválta a fejét, rendelt két gombóc nutellásat, majd leültek Sakurával a sarokban lévő asztalhoz.
- Szóval, terhes vagy? – a rózsaszín hajú nő félrenyelt, és köhögni kezdett.
- Hogy? – kérdezett vissza.
- Várandós vagy nem? – evett bele a fagyiba.
- Honnan veszed ezt?
- Van egy kétéves lányom. Látszik, hogy gömbölyödik a hasad. Vékony testalkatú vagy, így nem nehéz észrevenni.
- Értem.
- Hányadik hónapban vagy? – mosolygott rá bátorítóan.
- Szerintem a másodikban. – tette le a kanalat.
- Hogy-hogy csak szerinted? – csodálkozott.
- Még nem voltam orvosnál. Világ életemben féltem a nőgyógyászoktól. – sütötte le tekinteté. Kellemetlenül érezte magát.
- Nem kell félned – kacagott fel – Nem bántanak. De nem ez, ami érdekel engem. Ki az apja?
- Erről nem szeretnék beszélni, és kérlek, ne mond senkinek se ezt. – dörzsölte össze ujjait.
- Rendben. Bár szerintem felesleges, kis idő elteltével mindenki észreveszi ezt. Még van egy féléved ezen kívül?
- Ja. Szerintem azt még végig tudom csinálni.
- Biztosan, addigra lehetsz, úgy nyolc hónapos szóval reméljük. Kislányt, vagy kisfiút szeretnél? – összekulcsolta ujjait, és állát rátette.
- Ezen még nem gondolkodtam. Ahogy jön. – mosolygott.
Orochimaru Sasori oldalán a rejtekhelyükön sétált.
- Beszéltem vele és azt mondta, ha szükséges végezzünk mindenkivel. – balkeze a fegyverén pihent.
- Ezek szerint, a nagyúr bármire képes ezért?
- Igen! Most pedig telefonálnom kell. Eredj a dolgodra!
- Hai! – majd eltűnt.
- Jó napot kívánok drága Mebuki! Azért keresném önt, mert én lennék a kislányának a kommunikációs tanára Morino Ibiki. Arra kérném önt, hogy legyen szíves és fáradjon be a héten hozzám, lenne egy kis megbeszélnivalónk. Kérem erről Sakurának ne szóljon! Igen, köszönöm. Viszonthallásra! – kinyomta a készüléket, majd tovább folytatta útját.
Hinata és Naruto nagy csomaggal indultak meg barátnőjükhöz. Becsöngettek a nő pedig már nagyon várta őket.
- Gyertek, üljetek le! – invitálta be őket, majd becsukta az ajtót. – Szükségetlen volt ennyi mindent hoznotok. – csóválta meg a fejét.
- Ne butáskodj! Ez nem csak a tiéd, hanem a kicsié is! Szükséged lesz rá és mi segítünk neked mindenben. – ölelte meg Sakurát.
- El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok nektek! – ölelte meg Narutót is.
- Ez a dolgunk. Nos, lenne itt még valami. – ültek le az asztalhoz. – Sakura hasa görcs berándult.
- Hallgatlak!
- Sasukét és engem a nyomok alapján Hongongba fognak küldeni. Ami azt is jelentheti, hogy nem térünk vissza. –Hinata sírni kezdett, a Haruno pedig lehunyta szemét.
- Térj a lényegre!
- El kell mondanod Sasukénak, hogy babát vársz! Nem hagyhatja el úgy ezt az országot, hogy nincs miért visszatérnie! – fogta meg a nő kezeit.
- Ugyan már! Mi változtatna a helyzeten, ha elmondanám neki? Semmi! És kérlek, ti se mondjatok neki semmit.
- Biztosan ezt akarod? – kérdezte az Uzumaki.
- Igen!
Sasuke otthon volt az Uchiha villában. Megivott pár üveg jobb minőségi bort, amikor megszólat a csengő. Kilépett a dolgozószobájából, és kinyitotta az ajtót.
- Te meg mit csinálsz itt? – szűrte ki fogai között. Egy hosszú lilahajú nő, a férfival egy magasságban volt. Szemei kékek, és sötét szemfestékkel volt kifestve. Cső farmert és fekete toppot viselt.
- Ugyan édes, tudom, hogy örülsz nekem. – kajánul elmosolyodott, majd engedély nélkül belépett
- Mi kéne? – csukta be az ajtót. A nő helyet foglalt a kanapén.
- Azt ne mond, hogy elfelejtetted ki is vagyok.
- Abban a tudatban voltam, hogy rég meghaltál.
- A-a! Csak eljátszottam, hogy sikeresen visszatérjek hozzád! – Sasuke a nő előtt állt meg.
- Takarodj innen! Nincs semmi, ami összekötne minket! Egy büdös kurva vagy, és az is maradt! – a nő fölállt, majd a táskájából elő vett egy képet és a férfi szeme ügyébe mutatta.
- Most is az a véleményed, hogy nincs semmi, ami összeköt bennünket? – kajánul elmosolyodott. – Ő itt Haku, a fiad!
Egy házaspár hosszan nyomta meg lánya ajtajának csengőjét. Egyre jobban idegesebbek voltak, hogy senki nem nyit nekik ajtót. Végül tíz percvárakozás után a zár kattant és egy rózsaszín hajú nő meglepett tekintettel invitálta be szüleit.
- Anya? Apa? Ti meg, hogy kerültök ide? – csodálkozott.
- Gondoltuk meglátogatunk! Az egyik tanárod fölhívta anyádat, hogy sürgősen jöjjünk be. Mi ez az egész lányom? – ült le apja a kanapéra.
- Engem az érdekelne a legjobban, hogy veled mi van? – Mebuki a lánya előtt állt meg, ölbe tett kézzel. – Mégis mióta vagy terhes? – Kizashi rögtön álló helyzetbe állt meg. – válaszolj! – Sakura nagyot nyelt, majd leült a legközelebbi székre.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Mindent a maga idejében drága barátosném :) Nem minden arany, ami fénylik, ahogyan a mondás is szól :)
Hamarosan kiderül minden :D
Puszii :*