Daisuke �ppen az iskol�ja fel� vette az ir�nyt, amikor a kapu el�tt neki �tk�z�tt valakinek.

-          Eln�z�st. – n�zett fel az idegenre. – Te? –csod�lkozott el. K�nyveit mag�hoz szor�totta.

-          Van kedved s�t�lni?

-          Anyuk�m meg fog haragudni, ha ell�gok. – n�ztek egym�s szemeibe.

-          Gyere velem. – ment el�re.

-          Nem hallod? Nincs kedvem a b�ntet�shez. M�g csak azt sem tudom, ki vagy! – emelte fel a hangj�t, �s az el�tte �ll� f�rfi h�t�t b�multa.

-          Uchiha Itachi vagyok. Biztosan nem eml�kszel r�m, mert r�gen tal�lkoztunk. Az orsz�got j�rtam, a cs�sz�r parancs�ra. Most, hogy itt vagyok, gondoltam felkereslek. �desany�d j� bar�tja vagyok. – a herceg s�hajtott.

-          Nos. H�t legyen. – l�pett a f�rfi mell�. – De aj�nlom, hogy ne verj �t!

Sasuke elvette fi�t�l a k�nyveit, majd elindultak egy ramenes fel�. Vettek �telt, amit lassan elfogyasztottak.  Az id� egyre jobban h�v�s�d�tt, felt�madt a sz�l, �s elkezdett esni az es�.

-          Gyere! – �llt fel a cs�sz�r. Megragadta Dai karj�t, �s beszaladtak az eresz al�.

-          El�ztunk. – nevetett fel a fiatal herceg. –Erre a fordulatra nem sz�m�tottam. – n�zett vizes ruh�j�ra.

-          Val�s.

-          Az anyuk�m nem fog �r�lni ennek. – s�hajtotta. – B�r lehet, hogy most ahhoz t�ls�gosan is maga alatt van, hogy ilyesmivel foglalkozzon.

-          Ezt, hogy �rted?

-          Anyu sokat szomorkodik az ut�bbi id�ben. Biztosan megint apuk�m miatt ilyen.

-          Haragszol r�?

-          Nem igaz�n. Csak megvetem, az�rt amit vel�nk tett. Biztosan elvan az �j feles�g�vel �s a tr�n�r�k�s�vel. Engem meg m�g csak nem is l�tott �let�ben sem. Sz�nalmasnak tartom, mint, hogy ut�ljam. �desany�m szerint � j� ember, �s ezzel a tett�vel, hogy elzavart minket a palot�b�l, �rt�nk tette. De m�g ha �gy is t�rt�nt volna, legal�bb egyszer az �letben felkereshetett volna. De � gy�v�n megfutamodott. � nem apa. Csak egy f�l�s ny�l. Szerintem m�g arra sem eml�kszik, hogy anyuk�m l�tezik…

-          Ez nem igaz. – szak�totta f�lbe. Daisuke k�rd�n n�zett Sasuk�ra. – Sasuke szerette �desany�dat, csak nem tudta kimutatni neki el�gg�. �gy akarta �t megv�deni att�l a vesz�lyt�l, ami r�v�rt az udvarban. � sosem felejtett el titeket. De �gy v�lte ez lesz a legjobb sz�motokra. Az m�r egy m�sik indok, hogy megb�nta. – leguggolt, �s gyermeke v�llaira tette kezeit.

-          Honnan tudjam, hogy mindez igaz? – folyt v�gig arc�n k�nnyei.

-          Ezt m�r neked kell eld�ntened. �n az igazat mondtam, �s rem�lem, hogy a sz�ved megs�gja neked a helyes v�laszt.  

Itachi bizony�t�kokra lelt, �desanyja hal�l�val kapcsolatban.  �s egy �pol�ra, aki tan�ja volt annak, amikor Izumi elk�sz�tette a m�rget. Azonnal Sasuke el� vitette, aki megb�ntetett mindenkit, aki az �sszesk�v�sben r�szvett. Az �pol�ra hal�l v�rt, Izumit pedig a gyermek �rdek�ben �letben hagyt�k.

Sasuke �jra feles�g�l vette Hinat�t. Eln�z�st k�rt t�le, hogy hamis v�dak miatt kellet szenvednie. A n� megbocs�tott neki, �s visszat�rt tr�nj�ra.

Egy h�nap eltelt�vel, beindult a sz�l�s �s megsz�lt egy fi�gyermeket, akit Sai-nak neveztek el. Mindenki meg�r�lt az udvarban, hogy ism�t egy herceg sz�letett.  Izumi els� �gyask�nt �lt tov�bb az udvarban. A cs�sz�r azzal a felt�tellen engedte meg, hogy �letben marad, ha j� anya lesz, �s m�g a h�r�t sem fogja hallani az udvarban, k�l�nben mehet a holtak vil�g�ba.

Izumi idegesen toporz�kolt szob�j�ban. Nagyon nem tetszett neki ez az eg�sz, hogy Daisuke itt volt a palot�ban. Mi van akkor, ha tal�lkozott apj�val, �s r�vette, hogy engedje �ket vissza az udvarba? Nem, az ne lehet! Nem engedheti meg, hogy az a fatty�, �s a mihaszna anyja betegy�k m�g egyszer a l�bukat ebbe a palot�ba. H�vatta is apj�t, aki hamar meg is �rkezett hozz�.

-          Azt akarom, hogy �lj�k meg �ket! – szemei szikr�kat sz�rtak.

-          Biztos vagy ebben l�nyom? – k�rdezett vissza apja.

-          Igen! M�g ma este! Holnapra holtan akarom tudni, mindet!

Fuschida k�vette a parancsot. Felb�relt p�r embert, hogy este, amikor m�r mindenki alszik, gy�jts�k fel Sakura h�z�t.

Sasuke s�t�ted�skor ell�togatott hitves�hez, mert valamiben ki akarta k�rni a v�lem�ny�t. �gy gondolta, hogy megk�rdezi szerinte j� �tlet e, ami esz�be jutott.

-          Komolyan mondja ezt, nagyuram? – szinte m�r �r�m�ben ugr�ndozott.

-          Igen. �gy v�lem ez a helyes. – b�lintott.

-          Akkor el�k�sz�thetek mindent? – csapta �ssze tenyer�t.

-          V�rj m�g ezzel. M�g nem biztos, el�sz�r, m�g a minisztereket is meg kell err�l gy�zn�m.

-          Hiszem, hogy sikerrel fog j�rni. – sz�ve hevesebben dobogott. – Akkor v�gre megkaphatja a hitvesi nevet?

-          Igen. A Yibin rangra emelem. – vett m�ly leveg�t.

-          Ez remek h�r. – mosolygott.

Sakura �ppen fi�nak vitte be a vacsor�t. A kisfi�, m�r az �gy�ban fek�dt. F�radt volt, mert eg�sz d�lut�n tanult.

-          Mondd csak kisfiam, hogy n�zett ki az a miniszter �r? – tette gyermeke el� az �telt. – J� �tv�gyat!

-          K�sz�n�m! H�t magas, er�s testalkat�, feketehaj� �s szem�. A b�re feh�r, �s letegezett. Nagyon mag�nak val�nak t�nt nekem. Szerintem ez az ember nem szeret m�soknak megal�zkodni. �s ami a leg�rdekesebb, hogy egyhang�an besz�lt. Ridegen.

-          �rtem.- b�lintott. Fel�llt, majd elindult az ajt� fel�.

-          Anya. – Sakura megfordult. – Tudom, hogy m�r nagyfi� vagyok meg minden…

-          Alszom veled Daisuke. – mosolyodott el. A fi� erre csak elpirult.

-          �s �nekelsz is? – csillogtak szemei.

-          Persze. – azzal kiment az udvarra.

Egy �ra eltelt�vel, m�r a herceg az �gyban fek�dt. �desanyja, pedig csatlakozott mell�je. Oldalra fordult, �s megsimogatta gyermeke arc�t.

- Ny�resti csillag mi�rt vagy v�r�s?

M�lt �jszaka szomor� �lmot l�ttam.

S�rtam, �s besz�ltem

� azok a v�r�s szemek.

Ny�resti csillag mi�rt v�lasztott�l m�s utat?

Egy elhagyott gyermeket keresek.

Ez�rt oly szomor�ak az �lmaim.

Daisuke mosolyogva aludt el. � maga pedig halkan s�rdog�lt. A legjobban az eg�szben a gyereket sajn�lta, hiszen � nem tehetett semmir�l sem, �s m�g is � b�nh�d�tt a legjobban.

Elm�lt t�z �ra, amikor halk l�ptekkel p�r f�rfi Sakura h�z�nak udvar�ra l�pett. Elz�rt�k egy vasr�ddal az �sszes ajt�t, hogy ne lehessen azokat kinyitni, majd azt a szob�t, ahol a Haruno �s gyermeke aludt, felgy�jtott�k. A munka v�gezt�vel, gyors l�ptekkel t�voztak.

Sakura arra �bredt, hogy f�st van. A szob�ba m�r oxig�n alig volt. Fel�bresztette gyermek�t, �s kez�be nyomott egy rongyot �s mondta neki, hogy lassan vegye a leveg�t.

Az ajt�hoz sietett, de nem tudta kinyitni. Az asztalhoz l�pett, majd t�bbsz�r neki �t�tte az ajt�nak.

-          Seg�ts�g! – Hall valaki? Seg�ts�g! – ki�ltotta. Daisuke k�h�g�tt, mert bel�legezte a f�st�lt. – Fiam! – l�pett oda hozz�, de � �sszeesett. – Seg�ts�g! – ki�ltotta s�rva. Az ajt�hoz l�pett, hogy kinyissa. Egy bottal, ami a szoba sark�ban pihent �t�tt egy lyukat a v�kony ajt�n, de amikor a vasat akarta kiszedni, az meg�gette a kez�t a h�s�ig.

Konan �s Nami egyb�l felriadtak a kiab�l�sra. A lilahaj� n�, ideges lett, �s �sszevissza k�romkodott. De azut�n kiny�lt az ajt�.

-          Maga meg ki? – k�rdezte Nami. Egy maszkos f�rfi �llt meg el�tte.

-          Eln�z�st k�rek a k�s�s�rt! – azzal t�vozott. A k�t udvarh�lgy sietve l�pett ki a szob�b�l, mert a f�st, mindent ellepett.

Sakura fia mell� �lt, �s mag�hoz szor�totta.

-          K�rlek, bocs�ss meg, hogy nem tudtalak megv�deni. – simogatta fej�t, mik�zben k�nnyei patakokban hulltak. De akkor az ajt� kiny�lt, �s p�r maszkos f�rfi l�pett be. Az �rn� tartott az el�tte �ll�kt�l, �k felkapt�k a gyermeket �s anyj�t, majd az udvarra vitt�k �ket.

A maszkos katon�k meg�lltak Sakura el�tt, majd egyszerre hajoltak meg.

-          K�rem, bocs�sson meg �rn�m! K�s�n vett�k �szre, hogy baj van! – az eml�tett nem �rett semmit sem.

-          Kik vagytok ti? – ekkor egy orvos jelent, meg aki elvitte Daisuk�t, hogy megvizsg�lja.

-          Mi az ANBU harcosok vagyunk. �fels�ge a cs�sz�r alak�totta ezt az osztagot az �rn� v�delm�re. Ami�ta fels�ged elhagyta a palot�t, az�ta figyelj�k minden egyes l�p�s�ket. – Sakura alig hitt a f�l�nek.

-          Sasuke arra k�rt titeket, hogy r�nk vigy�zzatok? – s�padt el.

-          Igen! Ez volt az uralkod� szem�lyes parancsa!

Sasuk�t k�s� este riasztott�k fel, amikor �ppen, hogy elaludt volna.

-          Fels�g!- rontott be Jugo a szob�ba.

-          Mit akarsz? – fordult a f�rfi fel�.

-          Most �rtes�tettek, hogy Sakura �rn� rezidenci�j�t felgy�jtott�k! – hajolt meg.

-          Miket besz�lsz? – �llt fel.

-          Valaki felgy�jtotta az �rn� h�z�t.

-          �s mi lett vel�k? – t�rt a l�nyegre.

-          Azt nem tudom, de �ll�t�lag bez�rt�k �ket, az ANBU kiszabad�totta, de Daisuke herceget vizsg�lj�k.

-          K�sz�tsd el� a lovamat!

Hinata is �rtes�lt a h�rr�l, egyb�l tudta, hogy ki tehet a t�rt�ntekr�l. Fel�lt�z�tt, majd gyors l�ptekkel Izumihoz vette az ir�nyt, be sem jelentette mag�t, egyenesen berontott a szob�ba. A n� csak n�zte az el�tte �ll�ra.

-          Miben seg�thetek ilyen k�s�n? – Hinata lehajolt, �s egy pofont kevert le a l�nynak.

-          Mit k�pzelsz te magadr�l, azt hitted, hogy nem j�v�k r�, hogy te vagy az, aki felgy�jtotta Sakura-chan h�z�t! De ki kell, hogy �br�nd�tsalak ugyanis, �letben maradtak!

-          Nem �rtem mir�l besz�l? - sajn�ltatta mag�t.

-          M�g, hogy nem! Egy semmirekell� vagy! Ha megtudom, hogy egy rossz sz�val is b�ntani mer�szedet, kiveszem a nyelvedet a sz�db�l �s a kezedbe adom! – azzal t�vozott.

Sasuke alig negyed�ra eltelt�vel �rt a le�gett h�zhoz. Sakura h�tul volt a kertben, �s a kis tavat n�zte, amint visszaveri a hol alakj�t. A cs�sz�r v�gig s�t�lt a h�don, majd meg�llt a n�t�l egy m�terre.

-          Sakura. – suttogta. Ez eml�tett fel�llt, elmosolyodott, majd meghajolt.

-          R�g volt m�r, hogy utolj�ra tal�lkoztunk. – mosolygott, szemei f�jdalomt�l csillogtak.

-          Sajn�lom, hogy nem tudtalak megv�deni titeket. – l�pett a l�ny el�, majd megfogta kezeit, de � felszisszent. Sasuke l�tta, hogy milyen �llapotban van a finom kis kezecske. Let�pett ez darabot ruha �j�b�l, majd bek�z�zte vele az �get sebet. – Megtal�lom, aki ezt tette, �s az �let�vel fizet �rte!

-          F�l�sleges ezt tennie!  Csak bajt hoz mag�ra, mi�rt j�tt ide? Ha ezt megtudj�k, nagy bajt csin�lnak bel�le a nagyurak! – s�rta el mag�t.

-          Itt egyed�l �n vagyok az, akinek jog�ban �ll d�nt�seket hozni. T�bbet nem engedem meg, hogy ilyesmi el�forduljon! – kellemes meleg volt az id�. A n� csak elmosolyodott.

-          Nem tehet ellene semmit. – suttogta.

-          De!

-          Asszonyom! – v�gott k�zbe Konan. A cs�sz�r l�tt�n meghajolt. – Az �pol�n� azt �zeni, hogy nyugodjon meg. Daisuke �rfi j�l van, semmi baja. – f�jta ki mag�t.

-          Val�ban? – mosolyodott el.

-          Igen! - hajolt meg, majd t�vozott.

-          Nekem, van egy kis dolgom, de te menj�l. – b�k�tt fej�vel az udvarh�lgy ut�n.

-          K�sz�n�m. – indult el. De a f�rfi visszar�ntotta, majd egy l�gy cs�kot nyomott annak ajkaira. Nem mondtak semmit sem, mindenki ment a dolg�ra. Sasuke �rezte, hogy ez az, amit annyira hi�nyolt, a l�ny cs�kj�t �s �rint�s�t.

A t�zet eloltott�k, b�r az �p�letb�l nem sok maradt. Daisuke is j�l volt. Az aznap est�t, Naruto�k h�z�ban t�lt�tt�k.

M�snap Sasuke �sszeh�vta a minisztereket egy t�rgyal�sra, a t�rt�ntek miatt.

-          Olvassa fel a parancsom!

-          Uralkod�som tizenkettedik �v�nek nyolcadik h�napj�nak tizenkettedik napj�n �gy hat�roztam, hogy Haruno Sakur�t visszah�vom a palot�ba gyermek�vel egy�tt! – a Jogo – frakci� tagjai mind kiakadtak.

-          De nagyuram, mire v�lj�k ezt! Megszegi az adott szav�t? – akadt ki Fuschida.

-          �n? Nem ink�bb ti vagytok azok, akik megszegt�tek a parancsomat? Nem meg mondta, hogy hagyj�tok �ket b�k�n?

-          De err�l nem mi tehet�nk!

-          Engem rohadtul nem �rdekel, ki mir�l tehet! Ez�rt valaki b�nh�dni fog! Daisuke m�r h�t �ves, jog�ban �ll az udvarban tanulni, �s az �r�k�mbe l�pni! Az anyja pedig, mint tudj�tok egy�ltal�n nem szolg�l�! M�t�l kezdve Daisuke az orsz�g hivatalos tr�n�r�k�se Sakura pedig els�sz�m� �gyasomm� l�ptetem el�! – mindenki, mindenkire n�zett, �s v�rt�k a csod�t, hogy ez csak egy rossz tr�fa.

-          De, de!

-          Semmi de, miniszter! Ez a parancsom!

Sakura �s Daisuke aznap visszat�rt a palot�ba. Voltak, akik sz�vesen, �s voltak, akik undorodva fogadt�k �ket.

-          N�zd anya! – mutatott hol ide, hol pedig oda a fi�.

-          Igen l�tom - mosolygott. Az �gyas �let nem k�nny�, mert rengeteg mindennel, �s mindenkivel szembe kell sz�llni, hogy �letben maradhassanak. Ez m�g csak a kezdet, hiszen sok ellens�geik vannak, f�leg az udvarban.

-          Az a gyermek lenne Yibin gyermeke? – fintorgott.

-          Igen fels�g! – az udvarh�lgy akit Ai hely�re kapott a Yuki n�ven volt ismert. Kedves �s h�s�gesnek ismert�k a palot�ban.

-          Nyomorult fatty�!  

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s