- Ki mennél Tenten? - kérdezte a szőke. A lány bólintott, majd kiment a szobából. Hinata csak nézte a fekvő férfit. Lehunyta szemeit és próbálta nyugtatni magát.
- Te és én... - kezdett bele. A lány nem akarta tovább hallgatni. Megfogta a szőke nyakát és szorítani kezdte. Naruto próbálta leszedni magáról a lányt, de az nem sikerült neki. A kék hajú olyan erősen szorította, hogy szinte eltörte a nyakát. Naruto felnézett és látta, hogy a lány menyire gyűlöli őt. Nem tudta miért teszi ezt. Talán eszébe jutottak a régi pillanatok? Amikor még együtt voltak. Nagyon-nagyon régen. A szőke arca egyszerűen vörös lett a levegő hiány miatt.
- Ké..Kérlek.... Halga...Halgass... meg... - mondta alig hallhatóan.
- Hidd el.... Én se... í..így terveztem... - dadogta, mire Hinata szorítása elgyengült. Naruto hangosan kapkodta a levegőt. Szíve lassan vissza állt a normális kerékvágásba. Ugyan a lány még továbbra is gyilkos szemekkel nézte, de nem bántotta a fiút.
- Mondjad mit akarsz. Ne húzd az időm. - mondta hüvös hangon.
- Te és én... - kezdte újra. - Nem közeli, de nem is távoli rokonok vagyunk. - mondta nyugodtan. Hinata szemei tágra nyíltak. Igaz ez? - Igaz, szinte soha sem találkoztunk azelőtt... Vagyis igen. Forró augusztusi nap volt. Először apáddal, majd az anyáddal végeztünk. Te még csak 8 éves voltál. Nejit is megöltük, aztán Hanabit. Azelőtt egyiktőtökkel sem találkoztam. Azt a feladatot tűzték ki rám, hogy öljem meg a Hyuuga klán tagjait. Mindet. Ugyanis nagy veszélyt hoztatok ránk. Viszont... Amikor megláttalak téged. A kis ártatlan tekinteted. Beléd szerettem. - Hinata arca ekkorra már teli volt könnycseppekkel. - Már készültek a lövésre, mikor megállítottam őket. Kisajátítottalak és bedobtalak Inóékhoz. Akkor még kutyaként bántam veled. Egyre jobban kijötettek Ino, te és anyám. Igaz, eleinte nem nagyon beszéltél senkivel, de megtetted. A 10. születésnapodon velem is szóba áltál, ugyanis azelőtt féltél tőlem. Hiába kedveskedtem, te nem törtél meg. Sokszor láttam, hogy sírtál, mert féltél. Aznap megcsókoltalak. Utána együtt aludtunk. Az én 18. születésnapomon kineveztek a "vezérüknek." Te ugyan nem tudtad, hogy én nekem ez is a munkám. Haza mentem a bulimról, amin te nem voltál ott. Berúgtam, nem kicsit, nagyon. Te ott vártál a saját készítésű tortámmal. Azzal futottál hozzám. Én kiütöttem a kezedből és letámadtalak. Te nagyon féltél. Csak hátráltál és hátráltál. Míg elnem érkeztél a falhoz. Hátra néztél, s mire vissza néztél én ott álltam előtted. Ilyedten figyeltél fel rám. Megemeltem a hálóinged és a bugyidba nyúltam. Csókolgatni kezdtem a nyakad, míg te elakartál lökni magadtól. Egyre hangosabban nyögdécseltél. Egy hangos sikoltással elélveztél, közben sikerült ellöknöd magadtól és futni kezdtél. Kimentél az utcára és sírva futottál, ahogy csak bírtál. Kimentél az útra és elütöttek. - Naruto szeméből is folyni kezdtek a könnyek. Hinata szíve fájdalmasan vert. - Onnantól eltűntek az emlékeid. Attól a naptól, próbáltalak kerülni. És ez ment is volna, ha Orochimaru nem adja azt a munkát.
- És mi van az örökséggel? - kérdezte a lány.
- Örökség, mi? Az apám rád "szentelte" a család összes pénzét, mert tudta, hogy így téged fognak keresni és megakarnak ölni. Ez igaz volt.
- Nem csak egyszer erőszakoltál meg. - mondta Hinata, mire Naruto feltekintett.
- Amikor először találkoztunk... Azthittem, hogy egy normális fiú vagy, aki nem kurvákra hajt, és nem páva fejű strici. De egy-kettő nagyon is igaz rád. - hajtotta le a fejét Hinata. - Nem tudom, hogy szerettem beléd gyerekkoromban. De úgy ábrándultam ki belőled. - mondta a lány, majd felállt.
- Ne haggy el! - könyörgött a férfi. Hinata becsukta szemét.
- Keress olyan lányokat, akik szeretik azokat a fiúkat, akik csak játszadoznak velük. - mondta Hinata, majd elment. Naruto csak sírt. Közben érezte, hogy egy világ omlik össze benne.
Hinata gyors léptekkel ment hazafelé. Remélte, hogy hamar elfelejti ezt az egészet, és normális életet folytathat. Tudta, hogy nehéz lesz, mivel Naruto szavai még ott csengettek a fejében. Belépett házukba és ágyára ugrott.
"Ezek szerint bennem is csörgedezik a maffia vér." Gondolta magában. Elfordult, haja szétterült az ágyon. Lehunyta szemeit és elaludt.
Ismeretlen helyen volt. Fehér menyasszonyi szoknyában. Körül nézett. Mindenhol olyan emberek voltak, akik már halottak voltak. Meglátta Hanabit aki hivogatta maga felé. A kék hajú odafutott a kislányhoz, ki megfogta Hinata kezét és magával húzta. Közben elhaladtak Sakura, Sasuke, Kushina és még sok ismerős mellet. Két üveg koporsóhoz értek. Hinata megnézte, hogy kik vannak benne. Magát látta meg először, majd Narutót is. Megszeppent és hátrább lépett. Mintha egy tükör tört volna el. Hátra kapta fejét. Minden csupa vér volt. Beleértve az eddig csillogó ruháját és kezét is. Megint megjelent az alak, akit halála után látott.
- Nem erről volt szó. Ha nem teszed helyre, amit elrontottál, életednek vége. - mondta csalódottan. Hinata rájött, hogy mire akart célozni.
Hirtelen felült ágyában. A verejték patakokban folyt le róla. A levegőt csak úgy kapkodta.
- Csak egy álom. - mondta magának, majd kiment a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe és észre vette, hogy sokkal fehérebb a bőre, mint eredetileg.
Naruto sírva feküdt az ágyán. Egyre rosszabbul volt. Már mozogni is éphogy csak tudott. Tenten már kihívta az orvost, de még nem érkezett meg. A szőke test színe már hófehér volt és hideg, mint a jég.
Hinata már 10 pulcsit vett fel, de még így is fázott. Sápadt volt és senki sem volt a közelben, ezért kihívta az orvost. Lassan megérkezett. Mágvizsgálta a lány szívverését.
- Furcsa.. - mondta, mire Hinata aggódva nézte.
- Nem dobog a szíved. - mondta ilyedten. Hinata lesokkolt. Nem hitte volna, hogy így végzi. Az orvos rémülten haza ment, mégcsak elköszönni sem köszönt. A kék hajúnak hiányzott Naruto. Már megbánta, hogy ott hagyta. Mobiljáért nyúlt, mibe beütötte a szőke számát. Kicsengett.
- Hinata? - dadogta a szőke. A lány nyelt egyet.
- Szeretlek! Gyere hozzám! - könyörgött a lány. Csend lett. Naruto kinyomta telefonját, mire Hinata megijedt. A lány eldobta mobilját, majd sírásban tört ki. Hallotta, hogy egy kocsi leparkol a házánál. Kikelt az ágyból és próbált futni. Hirtelen olyan érzés kapta el, mintha tízszer lelőtték volna. Lezuhant a földre és nem mozdult. Tenten segítségével Naruto beért Hinata házába. A szőke álla leesett, mikor meglátta a földön fekvő lányt. Ilyedten kiáltotta Hinata nevét, majd próbált oda menni hozzá, de elesett. Csúsztatni kezdte magát a földön egészen Hinatáig. Mikor odaért, megfogta a lány arcát, és megcsókolta. Naruto testszíne a régi lett. A csendből pedig két szív egy ütemes hangja tört ki. Hinata lassan kinyitotta szemeit és Narutót pillantotta meg. Egymásra mosolyogtak, majd segítették egymást a felállásban. Mélyen egymás szemeibe olvadtak. Hinata ezt megtörte és a fiú nyakába ugrott.
- Imádlak, te vagy az életem! - jelentette ki a kék hajú. Naruto viszonozta az ölelést.
- Én még jobban. - mondta a szőke és beleszippantott a lány hajába.
- Örülök, hogy elfogadtál így is. Örökre az enyém vagy! - sajátította el a férfi Hinatát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
