Március van. Lassan vége az egetrengető hideg télnek. Jön a tavasz, majd virágba borul minden. Azt szokták mondani, hogy a tavasz hozza el magával az új szerelmet. De vajon most milyet hoz?
Az éj leple alatt két férfi beszélgetett. Mind a ketten ott ültek a szirten, és figyelték, ahogyan a hullámok neki csapódnak a szikláknak.
- Baj van? – nézett ő is a Hold felé.
- Veszélyt érzek. Valami közeleg. – suttogta az éjszakába, majd mélyen beleszívott a levegőbe. Sós tengervíz, ez a legnyugtatóbb.
- Nem akarsz adni neki egy esélyt? – sóhajtott föl. Ő is unta már barátja hülye játékait.
- Ő csak egy hétköznapi lány, hétköznapi élettel.
- Lehet, de szeret, te is tudod.
- De én nem szeretem őt.
- Az emberek változnak. – csóválta meg a fejét, majd felállt.
- Hm. – majd ő is követet barátja példáját. – Képtelen lennék olyat tenni, amit megbánnék.
- Mégis miből gondolod, hogy megbánnád?
- Farkas vagyok! Mi csak a saját klánunkból köthetünk kapcsolatot. Ő pedig csak egy..
- Ember! Bele szeretettel! Hiszen az utóbbi időben annyit beszélgettetek. Te is és ő is, kicsit elváltatok egymástól. Péntek este elmegyünk és tábortüzet csinálunk. Csak így, mi a banda. Neked is ott kell lenned. – veregette hátba barátját. Ő nem szólt semmit, csak fogta magát, és bele grott a habok közé. Úgy merült, el mint egy kő. Naruto utána nézett, majd magára hagyta gondolataival. Nem sokra rá feljött a víz felszínére, kiúszott a partra, majd hazaindult. Útközben megállt egy ismerős háznál.
Az emeleten égett a villany. Nem látott be, csak az árnyékot figyelte, aki éppen föl s alá járkál, miközben telefonál.
- Igen! Azt hiszen hülyeséget csináltam. Ja. Hallod! Elegem van! Feladom! – majd annyit látott, hogy a lány hátradől.
Otthon a ház teljesen üres volt. És persze a szíve is odabent.
Sakura szomorúan ébredt. Nem volt semmihez sem kedve, főleg nem az iskolához. Sasuke arra kérte, tartsa titokban, hogy ők beszélgetnek, már csak azért is, mert barátnője roppant féltékeny természetű. Szép lánynak tűnt. Hosszúkás arc, barna szemek és hosszú haj. Magas, majdnem akkora, mint Sasuke. Karcsú, nem több negyven kilónál. Hosszú kecses lábak. Akár egy modell. Gyönyörű volt, talán ezért is szerették egymást annyira.
Már becsöngettek akkor ő a folyosón sétálgatott. Lyukasórája volt, ezért a volt osztályok tablóját nézegette. Ahogyan ott állt, oldalra fordította a fejét, ugyanis hangokat hallott. Lépéseket. Keserűen elmosolyodott. A férfi farmert és egyszerű fekete pólót viselt. Zsebre dugott kézzel megállt előtte.
- Nincs több órád? – a lány megrázta a fejét.
- Lyukas. – suttogta. A fiú bólintott, majd elsétált mellette. – Utállak! – szólt utána. Az érintett megfordult, majd halványan elmosolyodott.
- Én is téged. – majd továbbhaladt. Sakura halkan elnevette magát, majd a másik irányba indult el.
Folyton ezt játszották. Titokban beszélgettek. Akárhányszor megkérdezte a fiút, miért irogat neki, és szól hozzá, azt válaszolta, mert barátjának tartja. Végül, amikor fölhozódott, Hana, mindig elkeseredett. A fiú kinyilvánította, hogy a lány nagyon fontos a számára. Ezért képes volt megváltozni is érte. Sosem értette, akkor őt miért csábítgatta? Miért mondott neki olyan szép szavakat? Ha semmit nem érez iránta. Persze ő saját magában nagyon is tisztában volt az érzelmeivel. Nagyon is vonzódik hozzá. De jobb, ha nem tudja meg. Hiszen akkor lehet, elveszítené. Abba viszont belehalna.
Szomorúan telt minden egyes perc. A fiú két évvel volt idősebb tőle. Nemesi családból származott. Volt egy bátyja, de mivel ő Tokióban lakott, orvosi egyetemre járt, így egyedül élt. A szüleik halála eléggé lesújtották mindkettőjüket.
- Legjobb barátok vagyunk. Mondd már mi bánt! – Ino feszülten ácsorgott a lány szobájában. – Tegnap is tök furcsa voltál a telefonban. Szerelmes vagy? – Sakura fintorgott, majd magára húzta a takarót.
- Lehet lázas. – ült az ágy szélére Haruno anyuka. Levette kislánya fejéről a takarót, majd megfogta a homlokát. – Hőemelkedése van.
- Jól vagyok. – duzzogott tovább. A telefon megszólalt. Megnézte ki az, de nem vette fel. Ino gyorsan fölkapta, majd füléhez emelte. – Hé!
- Ki vagy és mit akarsz? – szólt bele indulatosan. – Miattad ilyen nyomasztó a barátnőm? Süket vagy? - majd letette. Visszatette a készüléket a helyére, majd leguggolt, az ágy mellé, és megfogta a lány kezeit. – Holnap maradj itthon. Megmondom Kakashinak, hogy nem érzed jól magad. De este gyere a tábortűzre! – homlokon puszilta elköszönt Mebukitól, majd távozott. A Haruno nő nem szólt semmit. Készített egy forró fürdőt lányának, és főzött neki teát.
Másnap az iskolában Ino panaszkodott, mert attól félt, hogy valaki terrorizálja barátnőjét. A folyosón hangos beszélgetésbe kezdett.
- Ki bántja Sakurát? – Sasuke és Naruto lépett oda hozzájuk. Az Uzumakinak nem tetszett, amit hallott így képtelen volt közbeszólni.
- Tegnap valaki fölhívta, ismeretlen számon. Nem akarta fölvenni, én megtettem helyette, de senki nem szólt bele.
- Lehet, hogy a barátja.
- Tudnék róla.
- És, ha titkos barátja? – kuncogott föl Tenten. – Lehet, titokban van egy barátja, akivel rengeteget beszélget, csak nem mondhatja el senkinek. Az is lehet, hogy a fiúnak van valakije. – kapott a szája elé. Sasuke nekidőlt a falnak. De nem szólalt meg.
- Ha megtudom, hogy ki az kitekerem a nyakát! Az én barátnőm érzéseivel senki nem játszhat! – okította ki a többieket.
Este volt már, teliholdas éjszaka. Sakura összepakolt pár dolgot estére. Sütött almás süteményt, pokrócot rakott be, hálózsákot, vastag kabátot kapott magára. Ino anyukája jött érte kocsival. Leszaladt a lépcsőkön elbúcsúzott szüleitől, majd beszállt a járműbe.
- Mindent hoztatok magatokkal? – kérdezte.
- Igen, anya.
- Te is, Sakura?
- Persze. – suttogta. A tengerpart ott feküdt a város lábánál. Havonta legalább egyszer minden utolsó pénteken lejöttek, és együtt töltötték ezt az estét.
- Vigyázzatok magatokra!
A két lány együtt ment le a jól ismert helyre. Ez volt az ő titkos rejtekhelyük. Az egyik sziklában kisebb barlangot vájt a víz az évezredek során. A tenger vize lejjebb ereszkedett így tökéletes helyet biztosított számukra. A part szélén haladtak, amikor odaértek. Már szinte mindenki ott volt, csak Sasuke hiányzott.
Karin és Suigetsu ölelgették egymást, Naruto és Hinata éppen tüzet gyújtottak. Tenten Temarival és Jugoval beszélgetett. Ino ledobta a csomagjait, majd Sai nyakába ugrott. Majdnem hátraestek.
Sakura szokásos helyére ült, kibontotta a hálózsákját, és ráterítette a pokrócát.
Hinata már leterítette azt a pokrócot, amire mindig is az ételt és az innivalókat rakták. Sakura is odatette a süteményt, amit sütött, és persze az anyukája gondosan becsomagolt gőzgombócait. Elnevettete magát, amikor meglátta a borosüvegeket. Nem is Naruto lenne, ha nem hozna ilyesmit magával. Volt, aki csokis süteményt hozott, más rizst, és zöldséges csirkemellet. Volt miből választani az biztos. A barlang egyik falában már be volt szerelve a hangszóró, és kellemes zene szólt belőle. A tűz már javában égett, amikor megérkezett Sasuke.
Sakura összeráncolta a homlokát. Nem számított hívatlan vendégre, és ahogyan a többiekre nézett ők sem.
- Remélem őt is olyan szeretettel látjátok itt, mint engem. – Ölelte magához a lányt. Hana bájos mosolyával próbálta elvarázsolnia többieket.
- Sasuke barátja, a mi barátunk is. – vont vállat Tenten.
- Hana vagyok. – mutatkozott be. A többiek bólintottak, majd elmondták a nevüket. Sakura volt az utolsó.
- Hana Collins.
- Haruno Sakura. – keserűen elmosolyodott.
Amikor már mindenki kipakolt, Naruto elővette a jól ismert második legjobb barátját. A gitárt.
- Én kezdem! – majd megszólaltatta a hangszert. Mindenki kíváncsian várta, mit hoz ki belőle. Az biztos, hogy nem arról volt híres, hogy jól bánik az ilyesmivel. Viszont ez a dal a szívéből szólt.
- Halljuk! – Hinata adott egy puszit a homlokára
- There are times when I don't know where I stand (oh, sometimes)
You make me feel like I'm a boy and not a man (oh, sometimes)
There are times when you don't give me a smile (oh, sometimes)
I lie awake at night and worry for a while (oh, oh)
It's OK 'cause I know
You shine even on a rainy day and
I can find your halo
Guides me to wherever you fall
If you need a hand to hold
I'll come running, because
You and I won't part till we die
You should know
We see eye to eye, heart to heart.*
A kedves szöveg, ami a lányhoz szólt igazán elragadtatott mindenkit. Egy azért, mert tényleg szerették egymást, kettő, mert senki nem mondta volna meg, hogy ilyen jó hangja van.
- Te jössz barátom! – fölállt, majd Sasukéhoz sétált és a kezébe nyomta.
- Nem köszi. – majd Sakura kezébe nyomta, hiszen ő ült mellette.
- Így legalább elénekelheted nekünk az új dalodat! – csapta össze a tenyerét örömében Ino.
- Hogy? – lepődött meg.
- Amit akkor megtaláltam a jegyzetfüzetedben az új kis dalocskád. Énekeld el. – bátorította.
- Nem is tudom. – tűnődött el.
- Kihez írtad a dalt? – kíváncsiskodott Karin.
- Egy régi barátomhoz. – suttogta, majd megszóltatott pár hangot. – Évek óta nem gitároztam.
- Nem baj, kezd el! – mosolygott rá Hana.
- Everybody needs inspiration
Everybody needs a song
A beautiful melody when the night's so long
'Cause there is no guarantee that this life is easy
Yeah, when my world is falling apart
When there's no light to break up the dark
That's when I , I , I look at you
When the waves are flooding the shore
And I can't find my way home anymore
That's when I , I , I look at you
Odakint elkezdett hullani a hó. A többiek mind kiszaladtak és elképedve figyelték, ahogyan Sakura énekére havazik. A zene abbamaradt, majd ő is csatlakozott a többiek közé. Együtt figyelték a fehér pelyheket.
Odabent mindenki borozott, evett, és jókat kacagott Naruto poénjain. Sakura elvett egy almás süteményt.
- Ezt nem tudod kisütötte? – kérdezte tőle Sasuke.
- Én.
- A nagymamám jobbat csinált! – kajánul elmosolyodott, majd megette.
- Akkor edd azt! – majd otthagyta. Odakint még mindig havazott. Hihetetlen, már azt gondolták itt a tavasz, de még sem.
Összehúzta magán kabátját, majd szó nélkül elindult sétálni. Idegesítette a tudat, hogy Sasuke magával hozta azt a lányt. Megérti, hogy szereti meg minden, de akkor is. Ez az ő titkos helyük. Nem hozhat ide akárkit. Legszívesebben jól megütötte volna. Hangokat hallott a fák között. Óvatosan odaosont, majd meglátta a magában gondolt két félt. Hana neki volt dőlve a fának, lábai Sasuke csípőjét zárta körbe, a fiún nem volt más, csak a nadrágja. Keserűen elmosolyodott, majd úgy tett, minta nem történt volna semmi sem.
Már jó ideje sétálhatott a parton, és belerúgott egy nagyobb kőbe.
- Erős vagyok! Megmutatom neked, hogy nálad sokkal jobbat kapok! – durcásan leült a havas homokba.
- Kitől akarsz jobbat? – Sasuke vele szemben ugyan csak törökülésbe leült. Kezeit a lány combjaira tette.
- Hogy kerülsz ide? Bűzlesz az alkoholtól!
- Válaszolj a kérdésemre!
- Semmi közöd hozzá. - A fiún csak egy póló volt. – Nem fázol?
- Elmondom, ha te is!
- Akárkitől jobbat kaphatok.
- Nem. – majd lecsapott a lány ajkaira. Sakura tétovázott, majd viszonozta a fiú hevességét. Végül Sasuke tért észhez. Ellökte magától a lányt, majd hátrább lépett. – Ez sosem történt meg! – azzal elviharzott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
