- Tehát, akkor azt akarod nekünk mondani, hogy meg akarnak minket ölni? – akadt ki az Uzumaki. Hatalmasat belerúgott az íróasztalnál lévő székbe, ami darabokra tört.
- Higgadj le. – dőlt neki a falnak Sasuke. A szőke hajú férfi barátja felé indult, majd ha az nem kapja el az öklét, bever neki egyet.
- Mégis mit képzelsz? Nekem családom van!
- Nem ez az első alkalom, hogy fenyegetnek bennünket! Hogy jössz, te ahhoz, hogy kezet emelj rám?! Míg is mit képzelsz magadról Naruto? Azért lettél rendőr, hogy az életed kockáztatásával is megvédd az országot és annak lakóit! Ha ezt képtelen vagy teljesíteni, akkor keress más állást! De ne bennem kezd el keresni a hibát, mert nem jársz jól. – a végére már lenyugodott. Az Uzumaki férfi szemei bocsánatért könyörögtek. Barátjának igaza volt, semmi joga nincsen ahhoz, hogy így viselkedjen vele szemben. Nem ő a hibás.
- Nos, az én véleményem az, hogy addig, ameddig komoly jeleket nem kapunk afelől, hogy ezek az információk valóban igaznak bizonyulnak, mindannyian maradjatok a posztotokban. Ha bármilyen furcsa dolgot vennétek észre, tudjátok, mi a dolgotok. – Kakashi érezte legbelül, hogy hamarosan vérfürdő várható. Próbálta leplezni érzelmeit.
Naruto előrement, amíg Sasuke és Kakashi hátul haladtak.
- Semmi jóra ne számítsunk igaz? – a mellette haladó férfi semmit nem mondott. – Akkor gondoltam, hogy ez az ügy nem lesz könnyű, amikor azt az ártatlan férfit megölték.
- Ti vagytok országunk legjobb ügynökei. De ez az akció teljesen más, mint a többi. Attól tartok, hogy itt valamelyik fél meg fog halni. Ezek az emberek végezni fognak a családotokkal. Naruto jogosan aggódik. – az Uchiha agyában sok minden megfordult hirtelen, de inkább gyorsan elnyomta magában gondolatát. – Azokra fognak támadni, akit a legjobban szerettek. Legyen az barát, feleség, gyermek, vagy éppen egy szerető… - Sasuke nagyot nyelt, majd kiérve az épületből Narutóval kocsiba ültek, majd Sasuke elindult barátja házuk felé.
- Ne haragudj. – nézett ki az ablakon égkék szemeivel.
- Az érzéseid jogosak. De ha egyből a legrosszabbra gondolsz, olyan, mintha már most elbuktunk volna.
- Sakurával már lefeküdtetek igaz? – nézett barátja felé.
- Hogy jön ez most ide? – szorította meg a kormányt.
- Ő egy nagyon rendes lány. És szerintem szerelmes beléd. Nagyon jól el van a társaságodban. Ne baszd el ezt a lehetőséget.
- Miből gondolod, hogy szükségem lenne rá? – ironikusan fölkacagott.
- Mert gondolom, akkor nem feküdtetek volna le többször is.
- Honnan tudsz te ilyeneket? – ráncolta össze homlokát.
- Rendőr vagyok, az a feladatom, hogy észrevegyek dolgokat. – sóhajtotta. – Szóval? Lesz valami?
- Ez nem tartozik rád!
- Legjobb barátok vagyunk. Én mindent elmondok neked, mert tudom, hogy bízhatok benned, ez fordítva is igaz. – kezeit ökölbe szorította.
- Tudom. De nem lesz semmi. Ő még fiatal, előtte az élet. Ráadásul az én munkámhoz egy ilyen lány nem illik. Rendes, jó fej, de most itt van ez az ügy, és nem akarom, hogy bármi elterelje a figyelmemet. És, ha Kakashi állítása valóban igaz, nem lennék oda, ha baja esne. – Uzumaki az ablakon bámult kifelé, halványan elmosolyodott. Biztos volt abban, hogy barátja érzelmeket táplál a lány iránt. Nem közömbös számára.
Hinata rosszul fogadta a hírt miszerint lehet, eljön az idő, és Konohába kell mennie. Féltette szerelmét, nem akarta, hogy bármiféle baja essen.
Sasuke beült a legközelebbi kocsmába, a pultnál ült, és már az ötödik kör rizspálinkáját itta. Megivott még egyet, és még egyet és még egyet. Világ életében jól bírta az alkoholt. Fizetett, majd kocsiba ült. Elhajtott, egy blokkhoz, majd leparkolt, és lassan támolygott a második emeletig, majd hosszan benyomta a csengőt. Egy perc után, nyitódott az ajtó, és egy rózsaszín hajú nő ködös tekintettel méregette az előtte majdnem összeeső férfit. A nő éppen most kelt föl, és alig hitt a szemének, amikor meglátta vendégét. Az Uchiha a sok pálinka miatt már nem bírt állni a lábán, ezért bedőlt az ajtón. A fiatal nő elkapta, és bevonszolta a kanapéig. Visszasietett, hogy bezárja az ajtót, majd megengedte a fürdőszobában a zuhanyzót, és visszasietett, a kanapén heverőhöz.
- Szent ég! – felültette a férfit, majd levette a cipőjét, a nadrágját, felsőjét, majd besegítette a fürdőbe, és hideg zuhanyt adott neki. Sasuke a nagy fürdetés után magához tért és rájött mégis hová vetemedett az alkohol hatása. – Úgy látom, szép estéd lehetett. – sóhajtotta a fürdőszoba ajtajának nekidőlő Haruno.
- Hazamegyek. – lépett ki a kabinból.
- A-a! – állta el az útját – Nem mész innen sehová! Bűzlesz az alkoholtól, ha így látnak, mit fognak rólad gondolni? – csodálkozott el.
- Nem érdekel. – arrébb tolta az ajtóból.
- Már pedig én nem hagyom, hogy hülyét csinálj magadból! – kapott a karja után. A férfi ránézett, de nem szólt semmit. – Itt aludhatsz ma a szobámban, én meg majd a kanapén.
- Nem szükséges.
- Kérlek! – nézett a fekete szemekbe. A férfi megadóan bólintott. Sasuke tisztán ismerte a járást, emlékezett rá, amikor először itt járt a nőnél. Akkor este fogalma sem volt arról, hogy mégis milyen helyiségben van. Sakura hálójának kellemes barack színe volt. Tágas, parketta borította a padlót és az ágy fölött volt két ablak. Az ajtóval szemben pedig egy faltól falig szekrénysor. Az ágy mellett éjjelilámpa, és szekrény. Franciaágy, fehér ágynemű. A helyiségnek cseresznyevirág illata volt. – Nos, ha leveszed a boxered, akkor beteszem a szárítóba, és egy negyedóra után vissza odaadom. Addig hozok egy törölközőt. – furcsa érzés volt kimondani ezeket a szavakat. Egyre jobban kezdett beleszeretni ebbe a gőgös és makacs férfiba. De nem bánta, élvezte, amíg megtehette. Visszatért a szobába, akkor a férfi már az ágyon ült pucéran. A lány zavarában elfordult, majd úgy nyújtotta oda a textil darabot. – Elkérhetném a boxered? – nyelt egyet. A férfi a lány feléje nyújtó kezébe adta alsóját, majd amikor az megmarkolta az anyagot, magára rántotta, és fölé magasodott.
- Nem értem miért vagy ennyire zavarban. Hiszen már párszor lefeküdtünk. Fölösleges ez a gyerekes játék. – a lány szemi szikrákat szórtak.
- Milyen játékról beszélsz?
- Fölösleges ezt csinálnod, tudom, hogy szeretsz.- csókolt bele nyakába. És szépen lassan elkezdte leszedni a nőről ruháit.
- Miből gondolod ezt? – tolta el magától.
- Elég, ha csak belenézek a szemeidbe, és látom, hogyan nézel rám. – Sakura hasa görcsbe szorult és kimászott a férfi alól, majd az ágy szélére ült.
- Még magamban sem vagyok biztos. – suttogta. Sasuke a nő vállára tette kezét.
- Tudod, hogy ennél többet nem nyújthatok. Már akkor tisztában voltál vele, amikor először lefeküdtünk. Ennyi, amit nyújtani tudok. – majd puszikat nyomott Sakura vállára.
- Nem! - nézett rá – Sokkal többet is tudnál mutatni, ha akarnál! De nem akarsz! Képtelen vagy a szeretetre…- sütötte le tekintetét. Sasuke beletúrt fekete hajába.
- Te vagy az első nő, akivel pár nap leforgása alatt többször is lefeküdtem.
- Csak az alkohol beszél belőled Sasuke! Ugyan már! A város összes nőjén szinte keresztülmentél, ki tudja hányszor! Én nem akarok így élni!
- Te választottad! Nem kényszerítettelek rá! – nyomta a nőt az ágyra – Képtelen vagy felfogni igaz? Én ilyen vagyok! Te pedig az enyém vagy, és ameddig szükségem van rád, nem engedlek máshoz, ezt jól jegyezd meg! – szétfeszítette a nő lábát, majd közéjük feküdt.
- Ezt nem te fogod eldönteni!
- Majd meglátod! Végzek az összes férfival, aki egyszer is hozzád ér.
- Össze-vissza beszélsz. – kezdett el sírni.
- Enyém vagy!
Sakura nem ellenkezett, pedig megtehette volna. Úgy érezte ez már szerelem, amit az Uchiha neki mondott. Valóban ennyi lenne csak? Hogy amikor kedve van hozzá, följön, és megfekteti azután, meg szevasz? Ő ennél sokkal többre vágyott. Egy hű férfihoz, aki szereti, és családot akar vele alapítani. Nem pedig egy magányos farkashoz.
Reggel, amikor felkelt már egyedül volt a házban. Se egy SMS, se egy levél. Mit is várhatott volna? Lezuhanyozott, felöltözött, majd elindult az egyetemre.
Az órák piszok lassan teltek, és amikor a nap végéhez ért, egy sikátoros részen haladt végig. Két férfi szorosan a nyomában járt. Elkezdett szaladni, majd megbotlott.
- Gyere cica! Nem kell félned, itt van apuci! – kacagott fel hangosan, még a nyála is elkezdett folyni. Sakura hangosan felsikított, amikor a két férfi lehajolt hozzá. Ekkor két lövés hallatszódott a közelből, majd arra eszmélt föl, hogy valaki fölkapja a földről.
- Nem megmondtam? – csóválta meg a fejét. A sikátortól Sakura háza alig pár lépésnyire volt. Amikor beértek a házba, a nő szenvedélyesen lesmárolta megmentőjét.
- Ők nem olyan férfiak voltak, mint amire te gondolsz. – suttogta annak fülébe, amikor is megcsókolta annak nyakát.
- Leszarom. Mindenkit kinyírok a gecibe. Majd lenyomta a lányt a kanapára, aki már arra eszmélt föl, hogy szeretkeznek.
Eltelt pár hét, és Hinata magához hivatta a család két legjobb barátját. A nappaliban ültek, ő és Naruto kuncogtak.
- Baj van? – idegeskedett a Haruno.
- Dehogy! – legyintett a Hyuuga.
- Akkor most mi van? – Sasukénak nem tetszett ez a játék.
- Arra kérnénk benneteket, hogy legyetek a gyerekünk keresztszülei! – Naruto mosolya a füle tövéig ért. Sasuke csak nézte őket üres tekintetével, Sakurát pedig kiverte a víz. „Keresztszülők?”- futott át a lány agyán.
- Gratulálok! – ugrott barátnője nyakába.
- Gratulálok dobe. – fogott kezet Narutóval. „Köcsög Uzumaki!” – vakarta meg tarkóját. – Későre jár, hagyjuk a szerelmespárt kibontakozni. Gyere, hazaviszlek. – a lány bólintott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
