Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

54. fejezet

Korom sötét volt, és az ijesztő erdő közepén Sakura kezdett magához térni. Először csak foszlányokat hallott, de nem tudta összerakni és értelmezni azokat. Még mindig az ájulás hatása alatt volt, meg akarta mozdítani a kezét, de amint megpróbálta élés tüskék szúrták meg. Akkor eszmélt rá, hogy az egész testét tüskét indák tartották. A kérges törzsnek nyomták, ami kényelmetlen neki. Amikor a smaragdzöld szemeit kinyitotta, látta azt a démont, aki az erejét elszívta. 
 - Egymaga nagyobb városokat pusztított el, nem kímélve senkit, egyedül a szukáját óvja mindentől. 
Ezt a mondatot teljesen értette. Az ájulás már nem tartotta uralma alatt, a legapróbb mozdulatára is megszúrták
 a tüskék. Még mindig nagyon gyenge volt, ezért halkan csak annyit mondott: „Sasuke-kun”, majd ismét elájult. 

Chiasa aggodalmasan pillantott a lányára. Oda akart menni hozzá, de a tüskés indák a bőrébe vájtak. 
 - Szerencsétlen. Szinte már gyengébb, mint a halandók, az erejét is elvesztette a terhességei alatt. De ettől függetlenül a vére által tovább növelhetem az erőmet. 
 - 
Hát nem a vezetődnek raboltál el minket? – kérdezte a szőke hajú nemes angyalnő, hogy időt nyerhessen. 
Szóval kellett tartania a démont, hogy nehogy ártson nekik. Abban bízott, hogy talán ez idő alatt kitalál egy tervet a meneküléshez. A lábát valami csiklandozta, amit lerázott magáról. De a tüskék a lábát se kímélve belemélyedtek, aminek hatására felszisszent. Ám alig, hogy lerázta a csiklandozó valamit, az ismét elkezdte csiklandozni. Lepillantott és elszörnyedve látta, hogy a lába körül skorpiók hemzsegtek. A lábán is egy skorpió haladt fel, fenyegetően himbálva mérgező faroktüskéjét. 
 - Ugyan, hisz ketten vagytok. Az egyikkötőket adom csak oda a fattyúnak. Amúgy nem nagyon mocorognák a helyedben, az állatkáim halálos méreggel rendelkeznek. – mondta gúnyos mosollyal a férfi.

***

Eközben Hokori to Suruban Sai leugrott a festett madaráról, és a lávatenger peremén ért földet. Kétségbeesetten bicegett a széléhez, majd belenézett a fortyogó tengerbe. Ijedten nézett körbe, hogy feltűnt-e már a fekete torzszülött. Lerogyott és öklével csapkodni kezdte a földet, miközben könnyek csordultak ki szemeiből. Harag és szomorúság egyszerre játszott benne. 
 - Adtál nekem erőt, a két nemes angyalt is elraboltattam neked, ezért mentsd meg az életemet! 
 - Ezek lennének egy gyáva féreg utolsó szavai? – jelent meg Sasuke kivont kardjával. 
Éles fegyvere pengéjét vér áztatta. A ruháján és a testén is kisebb-nagyobb vércseppek voltak fellelhetőkek. Fenyegetően lépdelt az összeomlott férfi felé. A cipőtalpa körvonalát is vér rajzolta, miközben haladt. Sai ijedten fordult hátra, és kezével intve faketrecbe zárta az Uchihát. Ám nem volt hatásos, mivel a Sharingan használó rögtön kitört belőle. A jobb kezét sűrű villám vonta be, ami madárhangokhoz hasonló hangot adott ki. 
 - Ellenem hatástalan az az erő, amit Madarától kaptál. Tényleg azt hitted, hogy betartja az ígéretét, ilyen hiszékeny vagy? Nem fogja megmenti a hitvány életedet. 
 - Tévedsz! Az ő segítségével megöltem Orochimarut! Anyámat is vissza fogja nekem adni! 
~ Szóval erről van szó. Kihasználta Madara ezt a szerencsétlent, és bábként irányította. Egyedül azért osztotta vele meg az erejét, hogy eltüntesse örökre Orochimarut.~
Az Uchiha így már mindent értett. Akkor a művész eddigi tetteit mindvégig a klánja egyik legveszedelmesebb őse irányította. 
 - Térj észhez! Soha nem adja vissza neked anyádat, mert nem származik haszna belőle! 
Sai sírástól kipirosodott szemekkel nézett fel az Uchihára. Kétségek közt őrlődött, nem tudta kinek higgyen. De akkor felszökkent, és előrántotta a tekercsét, amire denevéreket firkantott. A fekete denevérek rögtön kirepültek a papírlapról, majd támadásba lendültek. 
Sasuke óriás tűzgolyót fújt ki a szájából, melynek hője rögtön megolvasztotta a fekete denevéreket. Fekete tinta csapódott a földre. Sai ijedten lépett hátra, mikor fák születtek a semmiből. Sasuke körül pirosló lángok csaptak fel egészen az égig. A tűz egyre jobban terjedt, és mindent, ami az útjába került szénfeketére égetett. A vaskos fákat is ellepték a lángok, a zöld levelek elhamvadtak, a csupasz fák apró hamu szemekké váltak, amit az enyhe szellő elfújt. Sasuke sötét hajába belekapott a szél. Kellemes érzés volt neki, ahogy a lágyan hűsítő szél izzadt testét hűtötte. 
Saion teljesen eluralkodott a pánik, nem tudott tiszta fejjel gondolkodni, ezért kirántotta a karját, és egyenesen az Uchihára akart támadni. Sasukénak az egész teste körül kékes villámok cikáztak, majd elsuhant ellenfele mellett. A művész először nem érzett semmit, azt hitte, hogy megúszta, de tévedett. Az oldalán hosszan húzódó nagy seb vérzett. Varjak jelentek meg körülötte, amikből lassan Itachi jelent meg. Sai végképp elvesztette a reményt, amikor a fekete lény beborította testének egyik felét. Sárga szeme egyenesen Itachira meredt. 
 - Csalódást okoztál Madarának. Már nincs semmi haszna belőled. 
 - Ha jól sejtem, te Madara teremtménye vagy. A szemeden keresztül figyeli a kinti életet, ameddig elég erőt nem gyűjt, hogy kitörhessen a pecsétből. 
Sasuke a bátyja mellett jelent meg. 
 - Hahaha elképesztő az elemző képességed Itachi. 
 - Kár volt elődugnod az ocsmány képedet, így még életben maradhattál volna. – mondta Sasuke gúnyos mosollyal az arcán. 
A fekete lény felemelte a kezét, és mutatóujjával helytelenítően mozgatta. 
 - Inkább a kis feleségeddel törődj. Amint Madara kitör, meg akarja szerezni a nemes angyal erejét. – mondta a torzszülött, majd az izzó lávatenger felé vette az irányt. 
A két Uchiha fivér egymásra nézett, majd ismét Sai távolodó alakjára tekintett. Itachinak rossz érzése támad. Sai minden erejével azon volt, hogy visszaszerezze a teste felett az irányítást. Végül a fekete lény arra kényszerítette, hogy belevesse magát a forró lávában. A két Uchiha fivér gyorsan ott termett a tenger peremén, hogy tanúi legyenek annak, ahogy Sait elnyeli a láva. 
 - Szerencsétlen. Csak vissza akarta kapni az anyját, ezért csinált őrültségeket. – mondta Itachi.
 - Ha úgy vesszük Madara teljesítette a kívánságát csak nem úgy, ahogy Sai gondolta. A túlvilágon találkozni fog az anyjával. 
Itachi az öcsére nézett, nem szívesen értett egyet vele, de be kellett látnia, hogy van igazság abban, amit mondott. Hihetetlen, hogy mire képes az ember, ha a szeretteiről van szó. Lehet, hogy Sai a túlvilágon boldog lesz, hiszen ott várja Shizune és Orochimaru. A fehér kígyó nagyon jól titkolta, de ennek ellenére Itachi átlátott rajta: Valójában Orochimaru szerette a fiát. Soha nem tudta magának megbocsátani azt, hogy megölte szeretett asszonyát. Vezeklésül tovább táplálta a fia gyűlöletét, hogy egy napon az ő keze által lelhessen békére.   
 - Milyen igaz. Hálás lehet érte a kölyök, amiért Madara mégis csak segített neki abban, hogy együtt legyen újra az anyjával. – türemkedett fel a fekete lény a földből. 
Itachi megfordult és vörös izzó szemeivel minden mozdulatát figyelte 
a fekete lénynek

 - Nem most láttuk utoljára egymást. Amúgy a nevem Zetsu. 
A fekete Zetsu körül több ezer varjú jelent meg, akik fekete felhőként lengték körbe. Csőreikkel bele-bele csíptek Madara bábjának a húsában. Addig csipkedték, amíg teljesen eltűnt a földben.  

 

***

Pár órával később Utakata a romba dőlt helyiségben kutatott túlélők után. A látvány, ami elé tárult teljesen letaglózta, nem volt annál rosszabb, ha valaki a saját klánja ellen szegült. Miközbenfelemelte a fal nagyobb darabját és arrébb dobta, meglátta a dagadt testőr hulláját. Sai belső viszályt szított a démonok között, ezért a birodalomban kettéhasadtak a vélemények. Többen átálltak Sai oldalára, és az ő eszméit követék, míg a másik fél továbbra is az Uchihákhoz volt hű. Nem maradt semmi remény azok számára, akik a művész eszméit követték, Sasuke soha nem a könyörületességéről volt híres. Az árulást nem bocsátotta meg senkinek sem. 

Miközben ezen jártak a gondolatai, meghallotta a kellemes, fülbemászó fuvola dallamát. Azonnal átrohant a másik helyiségbe, ahol még szörnyűbb látvány fogadta. Tayuya súlyos sebekkel ült a földön, miközben remegő kezekkel tartotta a szájához hangszerét. Mikor meglátta a buborékhasználót, letette a kezeit az ölébe, és agancsos fejét a falnak döntötte. A közelében két társa holteste hevert. 
 - Te jó ég Tayuya! – ordított fel Utakata, majd odarohant a nőhöz, és letérdelt hozzá. 
Sötétszürke harci ruháját vér szennyezte, míg világosszürke mellényét szétcipzárazva viselte. Kezével megérintette a démon nő vállát. 
 - Ezek szerint már vége. – mondta Tayuya maga elé meredve, miközben vért köhögött fel. 
 - Ne beszélj! Azonnal elviszlek Rinhez, hogy meggyógyítson! 
 - Miért akarsz segíteni? 
 - Sasuke hálás a segítségedért. – mondta Utakata, miközben óvatosan felvette a karjaiba a nőt. 
Tayuya bizalmatlanul pillantott a férfira. Egy szavának sem hitt. Uchiha Sasuke nem a könyörületességéről volt híres. De mégsem ellenkezett, hanem hagyta, hogy a barna hajú férfi elvigye.

***

A palotához érve Sakura észrevette a férjét, ezét könnyes szemekkel szaladt oda hozzá. A könnyek elhomályosították a szemeit, de ügyet sem vetett rá. Minél hamarabb az Uchiha karjába akarta vetni magát, hogy kisírja a félelmét. Nagyon félt a másik démontól, aki elrabolta, rettegett attól, hogy a gyermekeinek valami baja esett. És ezek a félelmek most érték el nála a tetőpontot, már nem bírta tovább. Ahogy szaladt megbotlott egy kőbe, de mielőtt elesett volna Sasuke ott termett, hogy megóvja az eséstől. Nyomban magához rántotta a rózsaszín hajú angyalt, és erős karjaiba zárta. Sakura erősen markolta imádott férje sötétkék felsőjét, melyet véres foltok festetek be. 
 - A gyerekek! Azonnal értük kell mennem! – bontakozott ki riadtan Sakura az Uchiha öleléséből. 
 - Ne aggódj értük Sakura. Semmi bajuk sincs. – lépett ki a palotából Rin mosolyogva a két csöppséggel.  
Sakura odament és letérdel a földre, szorosan magához ölelte őket. Shunsuke sötét szemeivel nézett körbe az idegeneken. Nem volt félős kölyök, hanem pont az ellenkezője. Minden újdonságot szívesen kipróbált. Önálló volt, már most nem nagyon szerette, ha az anyukája dajkálta, vagy puszit adott neki. Hayaka még igényelte a szeretgetést, és szerette, ha a szülei csak vele foglalkoztak. 
Sasuke odament a családjához, és egy percre ellágyultak kemény, rideg vonásai. Mélyről jövő szeretettel figyelte a feleségét, a két gyermekével meg olyan kedvesen bánt, mintha nem is az a Uchiha Sasuke lenne, akit mindenki ismert.  

Tayuya hitetlenkedve figyelt az Uchiha családot. Feltette magának a kérdést: „Mi ütött Sasukéba?”  Ám ekkor fájdalmasan felszisszent. Rin azonnal odaszaladt hozzá, és megkérte a buborékhasználót, hogy vigye be a gyengélkedőbe. 

Pár nap elteltével a démonnő bement az Uchihához, mivel eldöntötte, hogy mihez fog kezdeni az életével. A sötét hajú férfi éppen Suigetsuval beszélte meg a teendőket, mikor a rózsaszín hajú démon belépett. A két férfi rögtön ránézett, majd a kardforgató elindult felé, hogy kivezesse. Ám Tayuya nem ijedt meg egykönnyen. Előre lépett és lábujjhegyre állva belenézett a férfi szemébe. Suigetsu megragadta, de akkor a nő testén megjelentek a fekete jelek. 
Sasuke a civakodó párra nézett, bármelyik percben komolyra fordulhatott közöttük a dulakodás. Mindketten vezető egyéniségek voltak, akik nem viselték el, ha valaki ugráltatta őket. Megelőzve a vérontást az Uchiha közöttük termett, és a két nagyobb fehér kígyója jelent meg karjain, amik rögtön szorító ölelésükbe zárták a két torzsalkodót. 
 - Megöllek mindkettőtöket, ha nem tudtok a jelenlétemben viselkedni. Felőlem kint végezhetek egymással, mert különösen nem érdekel, de elvárom, hogy tiszteljetek. 
Tayuya remegni kezdett, mivel szinte kézzel tapintotta az Uchiha vérszomját. A fehér kígyó az egész testét körbefonta, és fenyegetően a fülébe sziszegett hosszú villás nyelvével. A két kígyó egyre erősebben kezdte szorítani áldozatait.
 - Megértettétek?
Suigetsu feje már lilulni kezdett, mert alig kapott már levegőt. A csúszós állat satuként szorította, és tengerkék szemeivel egyenesen a férfi, fulladozó arcát nézte. Levegő után kapkodva eltorzult hangon azt mondta: „Igen…” Ezt hallva a kígyó szorítása enyhült, majd lassan lecsúszott pikkelyes testével áldozatáról. Tayuya a földre huppant és hangosan vette a levegőt. 
 - Sasuke kérlek… engedd meg… hogy a szolgálatodba szegődjek. Van valami… valami amiről… nem tudsz… 
A sötét hajú férfi gyanakodva összeráncolta a homlokát, és ridegen nézett a nőre, aki még mindig nehézkesen tudott beszélni a levegő hiánya miatt.

Még nincs hozzászólás.