Sakura emlékezett a férfira, akibe belebotlott. A nagy és híres nőcsábász, Uchiha Sasuke. Most is ugyanolyan szánalmasnak tartotta, mint két éve, amikor megismerte őt, barátnője Hinata eljegyzési partiján, valamint esküvőjén. Már akkor is bomlottak utána a nők. Persze magában ő is iszonyat helyesnek tartotta, főleg a ridegsége vonzotta. De, hogy is szokás mondani? Sose fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel.

Inkább ráhagyta és nem foglalkozott a témával. Most meg, hogy látta, felkavart benne pár dolgot. Nem szerelmes, inkább vonzalomnak mondaná. De nem feszengeti ezeket az érzéseket.

Az órájára pillantott. Volt még kerek négy órája, amíg barátnőjéhez kellett indulnia. Úgy döntött, egy óra alatt főz valami finomat, majd eszik, elmegy fürdeni, felvesz valami dögöset, és meglátogatja barátnőjét.

Készített egy egyszerű kínai sültzöldséget, és csípős csirkét. Imádta a kínai kaját, egyszerűen nem bírt vele betelni sohasem.

Nem sokat, csak keveset evett, és a többit alufóliával betakarva berakta a hűtőbe.

Megengedte a kádban a vizet, majd a habok közé merészkedett. Hosszú haját felcsatolta, behunyta a szemét, majd hátradőlt a kádban. Legalább háromnegyedórán át áztatta a bőrét, hajából kivette a csatot, és megmosta tincseit.

Fürdés után a hálószobájába ment, kinyitotta szekrényét, és szétnézett benne. Fintorgott, jobb lábával dobolt a földön, és gondolkodott.

Egy pántnélküli, combközépig érő vörös ruhát vett föl. Egyszerű, mégis elegáns. Fekete, zárt magassarkúval. Haját megszárította, és egyszerűen, csak feltűzte, előre, pedig hagyott pár tincset. Arany fülbevalót viselt, hozzá illő nyakékkel, és karkötővel. Körmeit a gyűrűs ujja kivételével feketére festette, ugyanis a kimaradt két ujját vörösre. Összhangba öltözött. A sminkje átlagos volt. Sosem szerette, ha az arcára irányul a figyelem.

Órájára nézett, volt még félórája, míg oda kelet volna érnie. A konyha asztalon lévő ajándékdobozért nyúlt, és kilépett házából. Bezárta az ajtót, majd amikor már kint volt az utcán, leintett egy taxit. Alig öt perc után meg is érkezett. Fizettet a sofőrnek, majd becsöngetett. Barátnője már nagyon várta érkezését.

Még be sem lépett az ajtón, de Hinata már a nyakába ugrott.

-          Alig hiszem el, hogy itt vagy! Olyan régen láttalak! – a rózsaszín hajú alig bírt megállni a lábán.

-          Hinata. Így megfojtasz. – suttogta. – a nő elengedte, majd mély levegőt vett.

-          Ne haragudj. – törölte le könnyeit. – Csak alig bírok magammal. Olyan ritkán látlak. – szomorkodott.

-          Te ne haragudj! – oda adta Narutónak a dobozt, és megölelte a sötéthajú nőt. – Sajnos az iskola miatt, nem könnyű, és dolgoznom is kell. Tudod, hogy nem olyan könnyű az élet. Konoha nem itt van. – sóhajtotta. – De, hogy felvidítsalak, van egy jó hírem. A Hyuuga szemei kíváncsiságtól csillogtak. – Írtam egy kérvényt, hogy ide járhassak a Nara Egyetemre. És felvettek. Hétfőtől ott kezdek. És ráadásul ugyanott folytatom a tanulmányaimat, ahol abbahagytam. – Hinata megint barátnője nyakába ugrott, és úgy szorították egymást, ahogyan csak bírták. Gyerekkoruktól kezdve együtt nőttek fel. Annyi különbséggel, hogy Sakura két évvel fiatalabb. Ő nem rég töltötte be huszadik életévét. Hinata amikor férjhez ment, kiköltözött Tokióba, ugyanis Naruto munkája ide szólította. A két város egymástól ötszázhetven kilóméterre van. Így nehézkes volt, megoldani mindigis a találkozásukat.

-          Úr Isten! Köszönöm! – pityergett. Férje hozott neki zsebkendőt, majd invitálta sógornőjét. Hogy üljenek le.

-          Szóval, kit várunk még? – nézett szét a nappaliban.

-          Sasukét. Azt adtam be neki, hogy többen is leszünk, hátha akkor, eljön. Remélem.

-          Ch. – fintorgott a Haruno. – Találkoztam ma vele. Szerintem itt lesz.

-          Miből gondolod? – csodálkozott az Uzumaki.

-          Virágost keresett.

Alig, hogy kimondta a szavakat, megszólalt a csengő. A házigazda fölállt székéből, majd elindult az ajtó felé. Kinyitotta, és meglátta legjobb barátját. Kezet fogtak, majd az Uchiha belépett az ajtón.

-          Boldog Névnapot! – nyújtotta át, a virágot, és az ajándékot. – a Hyuuga elmosolyodott, majd megölelte a férfit.

-          Kedves tőled. Kérlek, ülj le! – bökött fejével Sakura felé. Ő pedig vázát keresett a rózsáknak. Naruto a pult mögött töltötte ki a pezsgőt, és néha-néha barátai felé pillantott.

Sasuke elült Sakura mellé, meghagyva a tisztes távolságot. Nem nézett a nőre, és a nő sem őrá.

-          Fölösleges duzzognod. – mondta mély és rekedtes hangon. – Tudom, hogy pipa vagy, amiért elfelejtettem, ki vagy. – Haruno, most a mellette ülő felé fordult.

-          Egyáltalán nem érdekel a véleményed. Ami pedig azt illeti, régebben sem beszélgettünk valami sokat. Szóval, nem veszíttettem semmit, hogy nem ismertél föl.

-          De zavart.

-          Elhiheted. – majd Naruto jelent meg kezében egy tálcával. Lette az üveg az asztalra, majd mindenki elvette a maga poharát.

-          Nos, igyunk arra, hogy az én gyönyörű feleségemnek, ma névnapja van. – emelte föl poharát. Koccintottak, majd lekapta Hinatát. Szenvedélyes csókot váltottak, ezalatt a másik két fél elfordította a fejét, mert nem akarták őket zavarni.

-          Nos, tálalhatom a vacsorát? – kérdezte a háziasszony. A többiek mind bólintottak.

Hinata remek háziasszonynak bizonyult. Az ételek mind nagyon finomak voltak. Kínai sült csirke, rizsgolyó, ramen, egy kis szójaszósz. Mindenki gratulált neki, mennyire ügyes. Halványan elpirult, és csak legyintett, hogy túloznak.

Tartottak egy kis póker játékot, és kiderült Sakura nagyon jól játszik. A házaspár hamar kiesett, az Uchiha és a Haruno folytatták egymással a párbajt.  A légkör kezdett egyre jobban nyomasztóbbá válni. Naruto intett a feleségének, hogy menjenek inkább mosogatni, és hagyják a két vetélytársat magukra.

-          Nem hagyom, hogy nyerj! – csapott az asztalra egy lapot Sakura.

-          Nem is kértem! – kajánul elmosolyodott. Ott vitatkoztak, vagy félórán át, a másik két fél pedig halkan kuncogtak.

-          Szerinted is szép párként néznének ki? – bújt férjéhez.

-          A barátnőd remek nőnek tűnik. Sasuke csak nem lesz olyan hülye, hogy elszúrja. Vagy igen? – vakarta meg tarkóját.

Már későre járt az idő, amikor a két vendég elbúcsúzott, és hazafelé vették az irányt. Odakint hatalmas vihar tombolt.  Sakura nagyot sóhajtott, nem tudta elképzelni, hogyan fog haza jutni.

-          Elviszlek. – indult az ajtó felé.

-          Nem kell, így is úgy is elázok, amíg a kocsiig érek.- A férfi visszalépett, majd levette magáról a kabátját, és a Harunora terítette. Az ajtón kiléptek, a kocsit feloldotta, majd gyorsan beültek.

-          Hazaviszem és kimosom neked. – Sasuke tolatott, majd bevett egy hatalmas kanyart, a kocsi kerekei füstöltek.

-          Nem szükséges, elviszem a tisztítóba.

-          Kérlek. – nézett smaragd szemeivel a férfira.

-          Legyen.

Sakura éppen hogycsak kilépett az autóból, megcsúszott és elesett. A férfi kivágta járműjének ajtaját, majd a nőhöz sietett. Fölkapta, és elindult vele a házba. Tisztán emlékezett rá, melyik az ő ajtószáma. A nő kinyitotta az ajtót, majd Sasuke a lábával kicsit belerúgott, hogy becsukódjon. Letette a bőt a kanapéra.

-          Ez kiment. – adta a nő tudtára állapotát.

-          És akkor most mi lesz? – dőlt hátra, és a fejét fogta.

-          Van fáslid?

-          A konyhában a legalsó fiókban. – mutatta. Sasuke hamar megtalálta, majd bekötözte a nő bokáját.

-          Mit csináljak veled? - Túrt bele vizes hajába.

-          Hazamehetsz, köszönöm! – sóhajtotta. Az Uchiha fölállt, majd kiviharzott az ajtón. Sakura alig hitt a szemének, hogy csak úgy köszönés nélkül lelépett a másik. Alig egy perc telhetett el, ismét felbukkant a férfi, majd rendesen becsukta maga mögött az ajtót.

-          Bezártam a kocsit. Szükségem lesz még rá. - A nő bólintott.

Sasuke könnyedén föltalálta magát a házban. Főzött egy forró kávét, majd Sakurának is adott egy csészével. Miután megitták, az asztalra rakták az üres porcelánt. A férfi kigombolta az ingjét, majd elindult Sakura felé. A nő annyira hirtelen érte ez a viselkedés, hogy hírtelen fordította el a fejét. Zavarba jött Az Uchiha ezt észre is vette, majd halványan elmosolyodott. Leguggolt a nő mellé, majd arcát maga felé fordította.

-          Emlékszem rád, amikor Naruto nősült, te voltál a sógornőm tanúja. Akkor még hosszabb volt a hajad, és sokkal visszafogottabb voltál. Ezért nem ismertelek meg először. – könyökölt a kanapéra.

-          Mit akarsz ezzel mondani? – nézett a sötét szemekbe.

-          Csak azt, hogy most már sokkal nőiesebb vagy. – nézett végig a nőn.

-          Ezt most, hogy jön ide? – pirult tovább.

-          Úgy, ha nem lennél ennyire naiv szeretkezhetnénk. – felállt, majd ellépett volna a nőtől, de ő megfogta a karját. A férfi kérdőn emelte rá tekintetét.

-          Megmutatom neked, hogy nem vagyok naiv! – azzal magára rántotta a férfit és megcsókolta.

Odakint még mindig hatalmas vihar tombolt. A szél süvített, villámlott, az ég dörgött, de Tokió városában, egy háztömbben, az egyik emeleten édes sóhajok törtek ki egy rózsaszín hajú nőből.

Sasuke mindenhol végig csókolgatta az alatta fekvőt, kiszívta a nyakát, a nő kezei feje fölött pihentek, az Uchiha olyan erővel markolta annak melleit, hogy Sakurának már fájt, még is inkább izgatott volt, mintsem a fájdalommal törődött. A férfi kihúzta merev péniszét a nőből, majd ujjaival annak csiklóját kezdte el izgatni. Először egy, majd két ujjával is beléhatolt. A nő szinte tépte a férfi haját, annyira sóvárgott az érzés után. Majd amikor Sasuke nem figyelt, a férfi csípőjére ült, és lovagolni kezdett rajta. Az Uchihából is éles sóhajok törtek fel, Sakura hátra vetette a fejét, mellei megfeszültek. A férfi egyik keze a nő csípőjén, a másik annak mellén pihent. A mozdulatok egyre erősebbek voltak, majd mindketten elmentek. A nő a férfira terült el. Mind a ketten ziháltak, és szaporán vették a levegőt. Sasuke letolta magáról a nőt, majd visszavette az ázott ruháit.  Sakura pucéran, felült az ágyon és kíváncsian figyelte a férfit.

- Most megyek . Szia. – az ajtó élesen bevágódott, a rózsaszín hajú pedig elterült az ágyon. Szíve hevesen dobogott. Alig hiszi el, hogy lefeküdt ezzel a férfival. „Vajon máskor is megteszik ezt?” - gondolta