Az a legnagyobb baj az emberekkel, hogy folyton megszegik a szavukat. Soha senki nem lehet megbízni, mert idővel a vele megosztott dolgokat ellened fogja fordítani és hátba szúr. Legyen az barát, testvér, vagy a saját anyád, apád. Nincs olyan, hogy valaki teljes mértékben megtartson valamit, vagy ha nem is a szavát, legalább az ígéreteit.

Sajnos ez még az uralkodói család tagjaival is megeshet. Madara megígérte anyjának, hogy bölcs uralkodó lesz és igazságosan fog kormányozni, de ezt a szavát megszegte, hiszen gyermekével és nagyobbik unokájával jogtalanul bánt el.

Fugaku megígérte feleségének, hogy jó apa lesz, és szeretni fogja gyermekeit, de e helyet, csak különbséget tett gyermekei között, és sasukét nem szerette.

És itt van Sasuke ő megígérte, hogy megleli a valódi bűnözőket, meg ígérte Sasorinak, hogy vigyáz Sakurára, és neki, pedig azt, hogy megváltozik.

De e-helyett, mit tett? Ellene fordult, amikor a lánynak a legnagyobb szüksége lett volna rá. Sose volt hozzá gyengéd, erős, és durva szavakat használt vele szemben, pedig a lány tényleg szerette őt, tiszta szívvel.

Sokszor szeretett volna közönséges gyermek lenni, akinek nem az uralkodással kellene foglalkoznia, de sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy hétköznapi fiúgyermek legyen. Uralkodónak született, és neki kell népét a helyes útra terelnie, most ő a pásztor a nyája között.

Itachi visszatérése felfordulást okozott, de ő nem bánta szerette volna, ha mindenki rájön itt van, és készen áll megbosszulni azt amit családja és ellene elkövettek. Úgy döntött az lesz a legjobb, ha elutazik Kínába, és felméri a terepet, hogy kivel is áll szemben, tudni akarta Daichi szemszögét, hogy ő neki mi a véleménye erről az országról. Sasuke írt is egy táviratot amiben megbeszélte az ottani császárral, hogy bátya oda utazik egy időre, és amikor végzett dolgaival vissza jön. Persze Daichi egyből elfogadta az ajánlatott. Halott arról, hogy Uchiha Itachi mekkora lángelme, és úgy gondolta egy ilyen ember hasznos lehet az udvarában, majd megpróbálja hosszú időre itt tartani, és ellátni minden jóval.

Hinata időközben megbetegedett, és ágynak esett, az orvost akasztotta az úrnő betegsége, gyógyfüvekkel próbálta enyhíteni a rátörő köhögő rohamokat. A tüdejével lehetett valami, de nem tudta megmondani, hogy mi ez a betegség.

Izumi már alig várta, hogy világra hozhassa gyermekeit, a minden jól meg fiú gyermekeknek ad életet, és végleg bebiztosítja magát az udvarba. Megszüli a koronaherceged, és még Sakura sem tudja majd eltávolítani posztjából, bár ő eddig sem akarta, sőt, ami azt illeti sosem érdekelte, hogy Izumi mit akar, meg volt ő elégedve azzal amilye van egyedül csak a császárné fújta fel ezt a dolgot.

Sakura hasa lejjebb ereszkedett ez azt jelentette, hogy ő biztosan herceget vár, bár őneki igazán mindegy volt, hiszen így is úgy is szeretné.  

Az idő gyorsan telt, és Sakura már túlhordta a gyermeket, de még mindig nem indult be a szülés. Akasztotta a dolog, mert attól tartott, hogy esetleg valami baj történt a babával. Konan küldetett a császári orvosért, hogy mihamarabb nézze meg a volt ágyast, mert valami nagyon nincs rendben. Ami után megvizsgálta Sakurát közölte vele, hogy ő nem tudja megmondani mi az oka, de ad neki gyógyszert ami, majd beindítja a szülését, addig pedig próbáljon meg megnyugodni.

Se görcs, sem pedig a magzatvíz nem folyt el. Egyre jobban aggódott gyermekéért, és már a sírás is rájött, hogy miért nem indultak be a fájások.

Sasuke magához hivatta az orvost, hogy rákérdezzen miért kelet Sakurához mennie, de választ nem kapott.

-          Beszélj már! – parancsolt rá.

-          Felség, kérem bocsásson meg! – hajolt meg.

-          Mi történt? – állt fel székéből.

-          Az úrnő már lassan túllépi a negyvenkettedik hetét, ami akasztó, hiszen ez ritka, és ha nem indult be három napon a szülés elveszíthetjük mindkettőt! – nem mert a császárra nézni, ez nem az ő hibája, viszont neki az a feladata, hogy figyelje miként növekszik az uralkodó újabb gyermeke.

-          Tegyen meg mindent értük! – ült vissza.- Mennyen vissza pár ápolóval vigyenek gyógyszert és mentsék meg őket. – az orvos meghajol, majd távozott.

Sasukénak sem tetszett a dolog, hogy ennyire elhúzódott a szülés.

A harmadik napon sem indult el a szülés, Konan és Nami is egyre idegesebb volt, hogy mi történhetett azzal a gyermekkel, hogy nem akar világra jönni.

Aznap beindult Izuminak is a szülés, ő magabiztosan vetette bele magát, hogy végre meglesz az amire vágyott.

Sakura sírva borult a földre, hogy mért bünteti őt ennyire az Isten, nem érdekli vele mi lesz, csak gyermekét mentse meg.

Délután háromkor indult be a szülés Sakuránál, mindenki megkönnyebbült, már a java még csak most kezdődik.

Ez a szülés nem volt annyira életveszélyes, mint az első várandóságánál, este nyolc óra negyven hétperckor adott életet fiának.

Izumi sikeresen világra hozta gyermekeit, éppen, hogy magához tért hívta az egyik ápolót, hogy mondja el neki gyermekei nemeit.

-          Gratulálok felség, két csodálatos kislánynak adott életet. – Yang úrnő elsápadt.

-          Miről beszélsz? – sírta el magát – Lányom lettek? Ez, hogy lehet? – Sasuke ekkor lépett be a szobába.

-          Örülnöd kellene neki, hiszen erre vágytál nem, hogy gyermeket szülhess nekem.

-          Kérem bocsásson meg, hogy nem tudtam teljesíteni a kötelességem. – sírt tovább.

-          Attól még ugyan úgy az én véreim.

Naruto tíz óra felé tért be a császárhoz.

-          Gratulálok nagyuram!

-          Lány vagy fiú? – rá sem nézett.

-          Sakura-sama ismét egy herceggel áldott meg minket! – hajolt meg ismét, ekkor Sasuke barátjára nézett.

-          Ad ezt át neki, holnap amikor meglátogatod. – az Uzumaki kérdőn nézett uralkodójára.- Ezt a nevet szánom neki. Daisuke. – Naruto csak elmosolyodott.

-          Mondja csak, sose kérdeztem, hogy önt boldoggá tette, hogy Sakura önt választotta? – nézte a földet.

-          Tudod, én nem vagyok egy könnyű eset, ezt mindenki tudja. De igen, boldoggá tett vele.

-          Tényleg szerette?

-          Miért érdekelnek téged ezek? – néztek egymás szemeibe.

-          Mert én szeretem őt, de ő önt, szereti és én tudom, hogy milyen a viszonzatlan szerelem, Biztosan fáj neki, az, hogy felséged nem azt érzi iránta, amit ő

-          Hm. NE hagyd itt a levelet.

Késő este volt, amikor Sasuke végzet mai munkájával. Odakint hideg volt, erősen szakadt a hó. De ő még sem fázott. A tóhoz vette az irányt és vissza emlékezett pár dologra.

-           Hajlandó, hajlandó lennél visszatérni velem a palotába? – nézett a smaragdokba.

-          Hogyan? – nevette el magát. – Most azért jött, hogy megint gúnyolódjon rajtam, mint régebben? – lett ideges.

-          Nem! Azért jöttem, hogy megkérdezzem, lennél e a feleségem? – inkább utasításként hangzott.

-          Felséged megint csak játszadozik az érzéseimmel! – Sakura felállt, majd hátralépett egyet. Sasuke is felállt, majd megfogta a lény karját.

-          Komolyan mondtam!

-          Nem! – lökte el magától – Mindig is ezt csinálta, élvezte, ha egy nő oda van magáért! Ahogy mondták, ha akarná sem mehetnék magához, hiszen nem vagyok nemes!

-          Ez nem számít!

-          De, de igen is számít! – ordította. – Miért nem megy inkább haza? Annyira jó volt, minden ameddig nem jött ide! Csak játszik az érzéseimmel!

-          Ha esélyt adnám bebizonyítanám, hogy tévedsz!

-          Volt esélye! – lökött egyet a férfin – Annyi esélye volt, de mindet elszúrta! – majd kinyitotta az ajtót. – Most pedig mennyen innen, és kérem, soha többet ne jöjjön vissza! – sírt.

-          Sakura. – suttogta, majd életében először látszott a férfin, hogy sajnálj a dolgot.

-          Viszlát! – hajolt meg, Sasuke pedig távozott.

-           

Ökölbe szorította újait, és felnézett az égre, a hópihék, mind arcára hullottak. De ő csak becsukta szemeit és élvezte a hideg szellőt, és a hópelyheket.

-          Nem hiszem el, hogy ezt is elszúrtam. Egy semmire kellő vagyok!

-          Ugyan miért lennél semmire kellő? – segítette föl a földről az Uchiha.

-          Felséged itt? - Nézett szemeibe a lány.

-          Halottam a hangodat, és visszajöttem. Miért vagy itt? – Sasuke hangja még most is rideg volt.

-          Sasori elmondta, hogy felséged itt van, és én.

-          Igen? – nézet a smaragdokba.

-          Vállalom a kockázatokat.

-          Akkor ezt vehetem igennek? – a lány bólintott. Sasuke magához szorította, majd szenvedélyes csókot váltottak. 

-          .”

Gyorsan telik az idő, és bár ha megakarunk, valakinek felelni az nem könnyű.

„Sasuke lassan kiszedte a lány hajából a sok díszt, majd kikötötte az obit, és leszedte a rengeteg rongyot róla. Elfújta a világítást, hogy Sakura ne érezze magát kellemetlenül. Ő megszabadította magát kimonójától, majd az alsótól. A lány az idő alatt lefeküdt a földre tett vastag szivacsra, ami sokkal kényelmesebb volt, min bármelyik ágya eddig. A férfi fölé hajolt, majd betakarta magukat. Sakura félt, és ezt Sasuke is érezte.

-          Félsz? – kérdezte, mintha nem tudta volna.

-          Csak zavarban vagyok. – suttogta.

-          Tudom, hogy kellemetlenül érzed magad. De az-az igazság, hogy én még talán tőled is jobban tartok ettől „

Elmosolyodott, majd a tóra nézett.

-          Sikeresen, sikeresen helyre állítottuk az úrnő állapotát! Még nagyon gyenge, de rendbe fog jönni, nagyon erős, és nagy az életben maradás igénye is. – mindenki csak lesett.

-          De nem úgy volt, hogy leállt a szíve? – kérdezte Sasori.

-          De, de így volt uram! Viszont az udvari orvosnak hála és egy ritka gyógyfűnek köszönhetően, alig tíz percet töltött holtan. Ez egy hatalmas csoda uraim!

-          Ez, ez remek hír! – nevetett az Uzumaki.

-          És gratulálok önnek császár uram! Sakura kisasszony, egy egészséges fiúgyermeknek adott életet! – az Uchiha csak bólintott. Hinata nem szólt semmit. Stabilizálták a lány állapotát, és most már mindenki fellélegezhet.

Sasuke bement, hogy megnézze, hogy vannak. A felesége mellett ott feküdt gyermeke, kezei feje mellett úgy szorította össze. Fekete tüskéshajú, arc vonása orra, szája, mind az apjáé. Fehér bőrű. Tiszta Uchiha.

Sakura szemei be voltak csukva, úgy nézett ki, mint aki nem rég tért vissza a halálból, ami igaz is. A férfi leült mellé, majd megsimogatta annak arcát. A nő szemei halványan kinyitódtak, nem szólt semmit, dühös volt, és fáradt.  Sasuke oda akart hajolni, hogy megcsókolja, de ő csak elfordította a fejét, és gyermekét nézte.

-          Tudom. Igazad van. Megígértem, hogy vigyázok rád, de megpróbálok változtatni, csak ez nem olyan könnyű, mint a hogyan te is képzeled. Nekem is bekell tartanom országunk szabályait. Lehet kicsit kemény voltam, de más képen sosem érted meg, mi a kötelességed itt.

-          Igaza van. Nekem csak az a kötelességem, hogy hagyjam, megfektessen, majd megszüljem a gyerekeit, utána meg levagyok szarva igaz? – suttogta. – Nem is vártam többet már akkor tudtam hiba volt ide jönnöm, amikor először átléptem ennek az Istenverte palota kapuit.

-          Megmondtam, nem vagy köteles velem jönni!

-          Amint jobban leszek el is tűnök a fiammal együtt!

-          Ebben még csak ne is reménykedj! Vagy magadba mész, vagy sehogy!

-          Inkább akkor megölöm magam! Mint sem, hogy itt maradjak, vagy a gyermekem nélkül éljek! – Sasuke megfogta a lány kezeit.

-          Annyira makacs vagy! Maradj szépen a seggeden!

-          Nem akarok itt lenni, nem érti! Elegem van már! – a férfi sóhajtott, majd mielőtt a lány bármit is mondhatott volna száját az ő szájára tapasztotta. A nő elakarta magától tolni, de nem sikerült neki. Sasuke egyik kezével a lány arcát simogatta a másikkal pedig Sakura feje fölött összekulcsolva ujjaikat tartotta magát, hogy ne nyomja őket össze.

A csók után lekapta magáról a ruháit, majd befeküdt a lány mellé az ágyba. A kisfiút pedig maguk közé rakta, és úgy aludtak el.

Ezek után azt remélte, hogy minden rendbe fog jön, és boldogan élnek, de nem így történt.

Sasuke beszívta a hideg levegőt, majd kifújta.

-          „Sose gondoltam volna, hogy éppen te fogsz elárulni. Jó sokáig tartott az a híres nagy szerelmed. – majd a mellette álló férfira nézett. – Te pedig, hogy merészelsz gyilkos létedbe az udvaromba jönni? Nem sül le a pofádról a bőr?

-          Nem! Én senkit nem öltetem meg! Ott sem volt, még is miről beszél? Rád bíztam a húgomat, mert azt mondtad vigyázol rá, de amióta csak melletted van szenved! Itt egyedül te vagy a pofátlan, és a gyilkolni való!

-          Undorító vagy te is és az egész fajtád! Tartóztassátok le őket! – a katonák elfogták Sasorit is és Sakurát is.

-          Remélem meg dög lesz! – kiáltotta a Haruno férfi.

-          Hamarabb a pokolba jutatlak!”

Összeszorította fogait. Sosem gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhet vele, hogy pont Sakura fogja őt elárulni.

-          „Nem tudom mit gondoljak. A bizonyítékok egyértelműek. – szorította ökölbe ujjait.

-          Nem kell tennie semmit sem. Eddig sem nagyon zavartatta magát, hogy mi történik velem. Így lesz a legjobb. - sóhajtotta.

-          Tudod te miről beszélsz? Anya létedre, hogy lehetsz ilyen? – ütött az asztalra.

-          És ön? Én legalább foglalkozok a szeretteimmel, és  a gyermekem mindennél fontosabb! De a testvérem is! Ön pedig mér arra sem méltatott, hogy egyszer ebben a rohadt életben végig hallgasson inkább leordította a fejem! Én mindig szeretettel és megértéssel fordultam hozzád, de te csak eltaszítottál, meg is érdemled, hogy egyedül maradj. –borult az asztalra, majd sírva fakadt. Az Uchiha felemelte a lány fejét a hajánál fogva.

-          Te így velem ne merészelj beszélni! Nekem köszönheted azt amid van!

-          Igen akkor vegye el! Nem érdekel! – a császár lekevert egyet a lánynak.

-          Talán tényleg igaza van anyámnak, és mindenki másnak is veled kapcsolatban. Megérdemled, hogy utáljanak. – azzal felállt, majd távozott. Sasuke elrendelte, hogy az úrnő visszamehessen a csarnokába.”

Talán, nem is a lány, ha nem ő hibázott azzal, hogy idehozta, sokkal jobb lett volna mindkettejüknek, ha nem jönnek össze, és akkor megkímélhették volna egymás érzelmeit.

-          „Az orvos nemrégen bejött pár percre és közölte velünk, hogy a hercegnek semmi esélye sincs. -borult férje karjaiba. Ő nem szólt semmit, némán helyet foglaltak, és megsimogatta gyereke arcocskáját.

-          Sajnálom, hogy nem voltam jó apa.”

Annak ellenére ami történt, szerette fiát, és élete legnagyobb hibájának, és felelőtlenségének tartotta, hogy nem tudta őt megóvni.

„Az udvarhölgyek, mint sírtak a lakosztálya előtt, Sasuke akkor lépett ki az ajtón. Nem sírt, de szemeiben évek óta először látszódott érzelem. Saku leejtette a gyógyszeres tálkát, és sírt. Akárcsak mindenki. Meg sem várta férje mondani valóját, elviharzott mellette. Odabent a császárné volt, aki sírt a gyermek felett.

-          Sakura-chan. – suttogta. Egy anya fájdalmas tekintetével találta szemben magát. Pupillái kitágultak, akadozva vetet a levegőt, majd hírtelen leült, és magához ölelte az élettelen testet.

-          Kis fiam! Kisfiam! – sírt. – Ne halj meg! Anyukád van itt! Kérlek nyisd ki a szemedet! Nézz rám, nézz édesanyádra! – ölelte magához bömbölve. Hinata átérezte az úrnő fájdalmát. Sasuke oda kint volt, és hallotta, ahogyan a Haruno lány gyermekéhez könyörög. – Ne halj meg! Na hagyj el!”

Gyermekkorban igen veszélyes a kanyaró, ha nem veszik észre idejében és nem kezelik megfelelően a páciens meghalhat. Sajnos akkoriban az esetek nyolcvankilenc százalékával megesett. Legyen az nemes, vagy szegény, ha nem elég erős a szervezete a beteg meghalhat. De az ember mit is várna egy nem rég megszült gyermektől? Éppen hogy a  ilágra jött, de az Isten már is elveszi szüleitől.

-          „Uralkodásom harmadik évének negyedik hónapjának ötödik napján, úgy határoztam, hogy Haruno Sasorit száműzöm Nagasaki-ba ott fogja élni élete végéig. Bizonyítékot találtak arra, hogy feleségem Hyuuga Hinata mérgezte meg a császár anyját, ezért őt megfosztom hatalmától, de lányára való tekintettel továbbra is az udvarban maradhat. Haruno Sakura hatalmas bűnt követett el az ország, és ellenem! Ezét úgy határoztam, hogy a herceg halála miatt száműzöm, és soha többet nem keresem fel. – az össze miniszter csak nézett, erre egyáltalán nem számítottak. Az ítéletet még aznap végre hajtották.”

Sosem gondolta volna, hogy eljön az a nap, amikor ilyesmit kell tennie. Elveszítette anyját, fiát, megfosztja rangjától a feleségét, és a nőt, aki a legfontosabb volt számára elkel küldenie. Sasorit bizalmába fogadta ő pedig azzal hálálta meg, hogy elárulta.

-          „Miért? Miért nem tudtad elmondani az igazat? – esett össze, a lány úgy kapta el, nehogy beüsse a fejét. A császár olyan részeg volt, hogy azt sem tudta hol van. – Segíthettem volna, hogy ez ne történjen meg. – Sakura nem szólt semmit csak sírt, és simogatta az Uchiha arcát.”

Baj, bajhátán. Mit kelet volna tennie? Hiszen, nem mondta senkinek, de tényleg szerette szeretette őt, és elveszíteni azt akit szeretnünk nagyon nehéz.

-          „Uram, nem rég voltam Sakura-samánál, mert rosszul érezte magát. Az úrnő várandós gratulálok! – hajolt meg az udvari ápoló.”

Mi másra vágyhatott megkapta az örököst akire vágyott, és nem mástól mint Sakurától. Annyira makacsember, hogy sosem ismerne be semmit sem, magánk a esetleg de másnak sosem. Ez  lenne az utolsó dolog az életében.

-          „Gratulálok nagyuram!

-          Lány vagy fiú? – rá sem nézett.

-          Sakura-sama ismét egy herceggel áldott meg minket! – hajolt meg ismét, ekkor Sasuke barátjára nézett.”

Jugo sajnálta a császárt, sejtette, hogy mennyire őrli legbelül magát a történtek miatt, de ő nem tehetett semmit, csak egy egyszerű kaparás volt, akit ha kérdeznek, vagy utasítanak beszél.

Sasuke megfordult, majd távozott. Aznap este lesem hunyta szemeit, folyton azon gondolkodott, amik az elmúlt két évben történtek. Szerette volna megkérdezni Sakurától, hogy jól van e? És megnézni fiát, hogy kire hasonlít jobban, de nem tehette, hiszen a szabályokat még neki is bekel tartania.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés