Az eső erősen zuhogott, úgy, mintha sohasem akarná abbahagyni. Egy magas öltönyös ember kalappal a fején, egy aktatáskával a kezében, sietősen igyekezett úticéljához. A semmiből hirtelen egy csomó alak jelent meg a sötétben. Az öltönyös hátrált, majd egy puffanás, és a kalapos a földön hevert vértől átázva. A golyó a szívébe hatolt. A gyilkosok mind eltűntek.
Csipp, csepp, csipp csepp. – az utca csendes volt, és sötét, majd halk lépteket lehetett hallani. Két férfi állt a halott fölött. Az egyik leguggolt, felhúzott egy kesztyűt a kezére, elővett egy elemlámpát és úgy tűnt keresett valamit a holtesten.
- Találtál valamit? – majd a másik férfi is leguggolt. – Úgy tűnik, hogy neki annyi. – kék szemei a sötétben is észrevehetően csillogtak.
- Kell lennie valami nyomnak, ami elvezet minket a gyilkosához, vagy gyilkosaihoz, csak tudnám, hogy miért kellett megölniük. Hm. – majd lökött egyet a halotton, és belenyúlt a kabátjába.
- Most mit csinálsz? – kérdezte a másik pasas. Tekintete kíváncsian fürkészte a terepet.
- Hagynia kellett egy nyomot, valami levelet, címet, akármit, biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy meg fog halni. – az összes zsebeit átnézte szinte, mikor észrevette, hogy a nyakában egy érdekes medál van. Levette, és alaposan elkezdte vizsgálgatni.
- Mi az? Találtál valamit?
- Naruto, azt hiszem, hamarosan ellátogatunk Hongkongba.
- Minek megyünk mi oda?
- Mindent a maga idejében Naruto. Most pedig keressük meg a levelet, ami ehhez tartozik.
- Honnan veszed, hogy van levél?
- Csak tudom! Keresd már!
Mind a ketten alaposan végig vizsgálták a holtestet. Naruto nem talált mást, csak egy kis cetlit, rágót, és némi pénzt. A másik pasas sem jutott előrébb, ő egy doboz cigit, papír zsebkendőt, és egy tollat talált.
- Nem értem minek kellenek ezek nekünk? – értetlenkedett Naruto.
- Látszik, hogy szőke vagy! – azzal felállt, majd a telefonjáért nyúlt. – Kakashi? Küldj egy halottkémet és a halottaskocsit. Igen, meghalt. – Naruto kérdően emelte föl szemöldökét. – Menjünk, igyunk egy kávét.
- Haza kell mennem, és neked is ezt kellene tenned. – az ég hangosan megdörrent.
- Engem senki nem vár otthon.
- Figyelj! – kapott barátja karja után. Az Uchihának nem tetszett ez a reakció. – Ez így nem mehet tovább. Találnod kell valakit. Egy csomó nő odavan érted. Miért nem szeded föl valamelyiket?
- Mi közöd hozzá, hogy mit teszek, vagy mit nem? – szűrte ki fogai között.
- Sasuke. - Hagyj! – kirántotta kezét barátja ujjai közül, majd zsebredugta mind a kettő kezét, és elindult a szakadó esőben, magára hagyva szőke cimboráját.
Másnap az irodában hatalmas volt a felfordulás. Ugyanis mint kiderült Újabb gyilkosság történt az éjjel, se fegyver, sem pedig egyetlen egy nyom sincsen ki lehetett az elkövető.
Sasuke már korán reggel irodájában ült, és a szokásos kávéját szürcsölgette miközben a tegnapi, és a mai iratokat olvasgatta az ügyről. A két eset hasonló, de mégis eltér egymástól.
- Jó reggelt! – lépett be hatalmas vigyorral az arcán Naruto.
- Ülj le! – parancsolt rá barátja. – Az éjjel megint megöltek valakit.
- Komolyan?
- Te is tudnál róla, ha felvetted volna a telefont. – fonta össze ujjait szája előtt, és egyenesen a kék szempárba nézett.
- Nem kell ennyire komolyan venned mindent! Házastársi kötelességeim is vannak! Nem úgy megy az, ahogyan te elgondolod. Hinata már babát szeretne! És alig vagyok otthon!
- Ez a magánügyed, nem tartozik rám.
- Olyanok vagyunk, mint a testvérek!
- A munkád az első, testvérem.
- De ez nem úgy megy! Amikor neked is lesz családod, rájössz, van fontosabb is! Már két éve meg vagyok nősülve, és én is vágyom arra, hogy apa legyek. – sóhajtott. – Neked kellene a legjobban tudnod, milyen az, amikor nincsen családod.
- Befejezted? – vágott az Uzumaki szavába.
- Miért nem vagy képes elfogadni a történteket? Túl kellene már lépned rajta! – túrt bele hajába. – Este ünnepeljük Hinata névnapját, és megkért, hogy mondjam meg, téged is szívesen látunk. Tudod, hogy hozzánk bármikor jöhetsz. Családtag vagy.
- Majd meglátom.
- Meghívott egy-két barátját is. Neki van egy legjobb barátnője, akit Sakurának hívnak. Egyetemi hallgató, jogot tanul. Igazán összeismerkedhetnétek. Rendes lány.
- Ez a téma nem érdekel. Most a munkámra kell koncentrálnom.
- Ahogy akarod. – felállt, majd elindult az ajtó felé.
- De este azért eljössz? – nem fordult meg, úgy tette föl a kérdést.
- Meglátom.
- Számítok rád! – majd lenyomta a kilincset, és távozott.
Sasuke hátradőlt a forgószékében, majd 180 fokos fordulatot vett vele, és kinézett az ablakon. Semmi kedve nem volt ismerkedni. Ő egy magányos farkas. Hét éves volt, amikor családja meghalt. Testvére alig öt évvel idősebb nála. Ő Bostonban van, ott dolgozik, mint boncmester, és törvényszéki nyomozó. Tartják a viszonyt, hetente kétszer beszélnek egymással telefonon. Obito, és Madara az, aki még Japánban él. Mind a ketten Sasuke nagybátyjai. Madara volt az, aki szülei halála után úgymond szárnyai alá vette őt. Ezért nem okozhat neki csalódást. Soha!
És itt van a házasság kérdése. Már 26 éves, és nem nősült meg. De kit érdekel? Alapból túl fiatalnak tartja magát az elkötelezettséghez. És ki lenne az a hülye, aki belé szeretne? Na meg persze elfogadná a munkáját tele veszélyekkel. Ezért is nem gondolkodott soha sem azon, hogy megnősüljön. Gyerekvállalás? A saját életében alig bír rendet tenni, nem hogy még egy gyerekkel is foglalkozzon. Ahhoz megfelelő körülmények kellenek. Nos, ami azt illeti, nem pénz az, ami hiányzik. Abból van dögivel. A nő! Ha családot akarna alapítani megfelelő élettársra kellene szert tennie. Az pedig bonyolult. Így ameddig nem muszáj, nem gondolkodik ilyesfajta hülyeségeken.
- Sasuke! – rontott be az irodájába Kakashi!
- Mi van? – nézett rá idegesen.
- Kiraboltak egy bankot!
- Akkor menj és keresd meg Kibát. Ő foglalkozik az ilyesmikkel. Ez nem az én hatásköröm.
- De...
- Szevasz. – a szürke hajú férfi megcsóválta a fejét, majd távozott. Az Uchiha az órájára nézett. Lassan dél van. A gyilkosságokkal kapcsolatban pedig nincsen semmilyen új nyom, szóval, jobb lenne, ha keresne valami ajándékot Hinatának. Üres kézzel csak nem állíthat be hozzájuk.
Gondolkodott, hogy kocsival menjen-e vagy gyalog, de aztán mégis az autója mellett döntött. Nem hagyja itt, ugyanis Uzumaki barátja innen tíz kilóméterre lakik, gyalog meg nem itt van.
A belvárosban leparkolt egy hatalmas áruház előtt, amire az volt írva, hogy USAHAIR. Van egy szint, ami tele van hajfestékekkel, fodrászattal, meg minden hülyeséggel, ahova egy normális férfi soha sem tenné be a lábát. Nos, ezt az épületet hívják plázának. Tokióban van ebből jó sok.
Ahogy járta a boltokat, elkapta a hányinger. Ennyi fölösleges kacatot, hogy lehet árulni? És ki az a sok hülye, aki megveszi ezeket a szarokat? – gondolta magában.
Bement az egyik üzletbe, ahol ékszereket árultak. Fintorgott, mert halványlila gőze sem volt arról, hogy mit kellene vennie az úgynevezett sógornőjének. Hiszen ilyen viszonyban vannak egymással.
- Jó napot! Miben segíthetek? – lépett Sasuke elé egy tőle két fejjel alacsonyabb, vékony testalkatú, vörös hajú, lila szemű lány. Az arca tele volt pattanással.
- Nos. A sógornőmnek keresek valamit.
- Á értem! – vigyorgott. – Nos, tudok javasolni, mondjuk karkötőt, vagy fülbevalót. – mutatott a kínálatokra.
- Akkor inkább karkötőt vennék neki.
- Fehérarany, sárga, vagy esetleg ezüst? De van olyan is, amiben gyémánt van, vagy valamilyen drágakő, esetleg…
- Ezüst jó lesz. – vágott a szavába. Nem akart drága holmit venni, mert tudta a Hyuuga nincs oda a nagy felhajtásért.
- Melyiket választja? – vigyorgott még mindig. Sasuke végignézett a kínálaton, majd egy vékonyszemű szorosan egymáshoz rakottat választott. – Beletegyem ilyen kis dobozba? – mutatott egy kék ékszertartóra.
- Ja. – bólintott.
- Ezer jen lesz. – ütötte be a gépbe, majd a számlával együtt odaadta a vevőnek. Sasuke fizetett majd távozott. – Jöjjön máskor is! - Kiáltotta utána a nő, miközben integetett, de a férfi nem fordult meg.
Alig tudta elképzelni, hogy lehet ilyesmikkel foglalkozni. De utál vásárolni. Bement egy parfümös boltba és választott egy levendula illatú édes parfümöt. Imádkozott érte, hogy tetszen Hinatának. Vett még egy hatalmas tejes csokit, az egyik legjobbat, amit az országban kapni lehet, majd úgy döntött, hogy egy csokor virágot is vesz neki. Az eddig megvett holmikat a kocsijába rakta, ismét lezárta az autót, majd a legközelebbi virágárushoz indult. Alig húsz métere volt tőle a sarkon. Épp, hogy bevette a kanyart, amikor neki ütközött valakinek. Az illető hangos puffanással érkezett meg a földre, és a kezében lévő csomagok, mind szanaszét landoltak.
- A fenébe! – sziszegte. Majd feltápászkodott a földről. –Figyelhetne jobban is! – nézett a férfira.
- Maga jött belém. – vont vállat, majd leguggolt, és segített összeszedni, a sok gyümölcsöt, kenyeret stb.
- Bunkó! – csóválta meg a fejét. Sasuke az előtte álló lányra nézett, és meglepődött. Rózsaszín hajába belekapott a szél. Nagyjából válláig érhetett. Zöld szemei akár a smaragdok úgy ragyogtak. Rózsaszín vékony ajkak. Egy kék nyári ruhát viselt, fekete magas sarkúval.
- Mondták már mások is. – vont ismét vállat. A csomagok, mind ott voltak a kezében.
- Visszaadná? – nyújtotta a kezét értük.
- Ha már így egymásba botlottunk, és engem hibáztat a figyelmetlensége miatt, akkor legalább hazaviszem.
- Nem kell! – két lány ment el mellettük, és összesúgtak.
- Nézd, már de bunkó ez a nő! Pedig ez a pasi olyan helyes! Nagyon cuki! – kuncogtak, majd gyilkos pillantást vetettek a rózsaszín hajúra.
- Nos? – emelte föl a szemöldökét Sasuke.
- Menjünk. – sóhajtotta. Ameddig a kocsiig el nem értek, egyetlen egy szót sem váltottak. A nők, akik mellett elhaladtak, mind megjegyzést tettek az Uchihára, hogy mennyire helyes, és milyen dögös, izmos, és persze, hogy lefeküdnének vele, kifogás nélkül. Sakurára meg fintorogva bámultak, és mindennek elmondták, hogy egy ilyen helyes pasi, hogy mutatkozhat vele, meg, hogy szürke kisegér stb. – Te mindig így jársz, ha elindulsz az úton? – Sasuke berakta a csomagokat a csomagtartóba, majd beült a volán mögé.
- Ezt, hogy érted? – nézett a nőre.
- Mindenki megbámul, és imádnak a nők. A feleséged tuti megöl engem, ha ezt megtudja.
- Nincsen feleségem. – indította be a járművet.
- Nos, ebben az esetben akkor a barátnőd.
- Most nincs senkim, ha ez érdekel. – kajánul elmosolyodott, és a nő erre a gesztura halványan elpirult.
- Inkább vezess! – utasította.
- Előbb jobb lenne, ha elmondanád, hova vigyelek, vagy szívesebben jönnél fel hozzám? – emelte föl a szemöldökét, és várta a választ.
- Nem vagy vicces. KHS 43.- majd bekapcsolta a biztonsági övét. – Az út további részében nem mondtak semmit a másiknak. Tíz perc utá, a kocsival leparkoltak, majd kiszálltak a árműből, és Sasuke kivette a megvett szatyrokat.
- Tudsz egy virágost a közelben?
- Minek az neked?- Indultak be az épületbe. Mentek két emeletet, majd befordultak balra, és a negyedik ajtónál megálltak. A nő előkereste a lakáskulcsot, majd a zár kattant jelezve be lehet menni.
- Virágot kell vennem. – a rózsaszín hajú nő kikapta a csomagokat a férfi kezéből, majd az idegent kilökte az ajtón kívülre.
- Ezzel az épülettel szemben van egy! Na, szevasz! – és rávágta az ajtót. – Még, hogy nincsen senkije! Paraszt! – Sasuke még hallotta a lány szitkozódásait, amin jót mosolygott. Zsebre vágta a kezeit, majd elindult, virágot venni.
Vett egy szép sárgarózsa csokrot a névnaposnak, majd egész úton, amíg hazaért, azon gondolkodott, hogy neki nagyon ismerős volt a nő, akibe belebotlott. Csak nem tudta hova tenni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia :DDDDD
Ha nem vacakolna a nett már küldtem volna a folytatást :d majd holnap így szerintem :D
Örülök, hogy tetszik, ez a történet még a nyáron írtam, nem oylan hosszú, bár szerintem vicces kicsit :D De kinek mi a jó? NEm igaz? :)
Puszii drágga :*