Az egész országban járta a hír miszerint megszületett a császár utódja. Február hatodikán pontban hajnali félnégykor. Uchiha Takeshi nevet kapta apjától. Takeshi jelentése harcos. Azért nevezte el így, mert a születése nem volt egyszerű, és harcolt az édesanyja is érte, így kapta ezt a nevet.

Sasuke akár mikor, amikor ideje engedte Sakura lakosztályában volt, hogy fiával és a szeretett nővel lehessen. A Hatake lány még mindig nehezen tette túl magát a történteken, és nem bocsátotta meg Sasukénak azt sem, ahogyan bánt vele, viszont a gyermekére való tekintettel elnézte.

Mikoto örült neki, hogy végre megszületett az ország fiú örököse, már nagyon várta. Egyedül csak azt sajnálta, hogy Sasuke nyomdokaiba nem léphet az anyja miatt.

Hinata elvittet Hanát is, hogy bemutathassa neki öccsét. A másféléves kislány, első reakciója az volt, hogy testvére fölé hajolt, kezecskéjével összenyomta annak arcát, majd hatalmas puszit nyomott szájára. Mindenki hangosan felnevetett. Cho elfogadta az ágyast, és össze is barátkoztak.

Izuminak nem tetszett, hogy mindenki Sakurával meg a porontyával foglalkozik, így neki is látott a tervnek, még aznap meglátogatta anyósát, és mérget kevert annak teájába. Lassacskán adagolta be neki, mert nem akarta, hogy gyors halála legyen.

Hitomi mérges volt, és közölte is Fuschidával, hogy tegyen valamit, mert ez a gyermek nem maradhat életben.

Sasuke elküldte Narutót Koreába az orvosért. Nyolc napot adott neki, hogy oda és visszaérjen. Sasori teljes szívéből megutálta a császárt, eddig nem volt vele semmilyen problémája, de magában eldöntötte, ha ez a férfi még egyszer egy rossz szót mer szólni húgához, kiveri az összes fogát. Sasuke önmagában igazat adott, hogy ennyire védte testvérét, hiszen annak idején ő sem tett mást. Jobb is így, mint, hogy veszni hagyja.

Daichi sokat gondolkodott, és rájött, hogy unokaöccse az, akit nem régen látott. LE is festette annak arcképét, majd elküldte szerte szét az országban, még Japánban is, hogy mind neki rájöjjön, hogy az ő kis uralkodójuk egy veszedelmes gyilkost őrizget a palotájában.

Annak idején szigorúan vették a lopást, és a gyilkosságot. Ezekért kemény halálbüntetés, vagy száműzés járt. Az uralkodó nem tehetett mást, mint, hogy mindenkit megbüntessen, aki rosszat cselekedett a nép ellen, így tudta fenntartani a rendet.

Armin és Utaka visszatért a fővárosba, azzal a szándékkal, hogy végeznek mindenkivel, aki arról tehet, hogy ilyen sorsra jutottak. Fel is keresték Fuschiga urat, aki úgy gondolta, hogy miért is ne, majd rájuk kennek mindent.

Hitominak, volt egy titkos kiképző tere, ahol saját katonákat képeztek ki. Azért volt erre szükség, hogyha eljön a puccs ideje, legyenek olyan emberek, akik meg védik őt.

Sasuke rossz híreket kapott, miszerint lázadások törtek ki a piacokon. Az emberek elégtelenek. Az árakat felvitték, az adó pedig nőtt, a jobbágyak pedig fogyóban voltak, és ha ez mind nem lenne elég, a kanyaró terjengett a városban. A császár úgy döntött maga megy el, és néz szét, mi folyik az országában. Álruhát öltött, majd Narutóval, és Juugoval az oldalán elindult, hogy megtudja, mi baja van népének.

A város utcái úgy nézetek ki, mintha éppen egy háború dúlt volna ott. Az Uchiha ideges volt. Mindenki panaszkodott, hogy a kínaiak miatt megy fel az adó, mert nincs elég rizs ellátmány, meg búza.

A legutóbb, amikor összehívta a minisztereket tudomásukra adta, hogy vegyenek vissza az adóból, és a rizs ára legyen kevesebb legalább öt jennel. Ők ezt elítélték, mert szerintük, a gazdaság mostanában nem megy annyira jól, hogy ezt megtehessék. Sasuke mondta, hogy akkor hozassanak be Kínából legalább három tonna búzát, és rizst, azokat, pedig, majd eladják ők a kereskedőknek, így újra fellendülhet a gazdaság. Persze a nagyurak most is nemet intettek. Erre az uralkodó ideges lett, és közölte velük, ha nem teszik azt, amit mond nekik, adják le tisztségüket, és többet nem kell jönnie dolgozni. A piros kimonós férfiak azt válaszolták, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a császár döntésének eleget tegyenek.

Sasuke látta is, hogy csak ezen voltak.

Délután újra összehívta minisztereit, de ők akkor közölték vele, hogy rendeltek mindent, de a kínaiak nem voltak hajlandóak, leszállítani, mert állítólag egy bűnözőt tartanak az udvarban. Sasukét ez nem érdekelte, fogta magát, írt a koreai uralkodónak, megbeszélték, hogy ő kifizeti, csak vegye meg. Az ottani király bele egyezett mivel jól ismerte Madarát és annak idején szívességet tett neki, most úgy érezte, viszonozhatja.

Egy hét elteltével megérkezett a szállítmány. Az udvar eladta, a gazdaság, pedig újra fellendült. Sasuke utána járt ennek a dolognak, mert nagyon érdekelte ez a bűnözős ügy. Állítólag az a Sasori túlélte és most itt van az udvarban. Sasuke attól tartott, hogy ez a pasas tényleg egy gyilkos és lehet az ő családtagjaira fájt a foga. Szigorú őrizetett rendelt el.

Mikoto az többi időben gyengélkedett, nem érezte magát valami jól, arra gondolt, hogy esetleg evett valamit, de nem a hasa fájt, ha nem a feje, és a szíve. Hivatott egy nővért, de ő csak azt mondta, hogy a felséges űrnő sokat idegeskedik és ennek ez a hatása.

Hinata eltöprengett, sok mindenen, mint például azon is, hogy Izumi valóban terhes volt-e annak idején. Magához hivatott egy ápolónőt, aki azt mondta, lehetséges, ő nem mondta százszázalékosan, mert az úrnő sosem produkált olyan jeleneteket, hogy hányna vagy hasonlók.

Ami pedig azt illeti nemrég észrevette, hogy Yang úrnő a volt császárné lakosztálya felé igyekszik, ezt is nagyon érdekesnek tartotta. Tudta, hogy Fuschida meg Hitomi jóban vannak, de azt nem gondolta volna, hogy Izumi is annak a nőnek a nyomában van. Úgy döntött utána jár ő a dolgoknak.   

Utána járt, és az udvarhölgyektől megtudott pár dolgot, mint például azt is, hogy azt beszélik Hitomi ajánlotta Izumit az udvarba, és ráadásul, régebben azt beszélték, hogy a volt császárnénak trónra jutása előtt lehet viszonya volt a miniszterrel.

A császárné úgy döntött, hogy ráállít pár udvarhölgyet Yangra, mert valami nagyon nem stimmelt vele kapcsolatban.

Sasori meglátta, hogy a kínai uralkodó rájött él, és éppen elfogató parancsot adattak ki ellene. Haza szaladt, hogy beszéljen Narutóval, de ő sehol sem volt. Jiraiya azt mondta neki, hogy tűnjön el a városból, ő majd beszél Sakurával, hogy mi a helyzet, de Sasori nem hallgatott rá, a palotába vette az irányt.

-          Bátyám minden rendben? – a Hatake lány szavai félelemmel teli csengtek. A narancssárga hajú férfi aggodalmas tekintettel nézet testvére szemeibe.

-          Nem semmi sincs! Rám találtak, illetve ránk találtak! – állt fel, és idegesen járkált fel s alá.

-          Nem értelek, fejtsd ezt ki!

-          Daichi. – állt meg. – Az egész város az én képemmel van tele. El kell innen tűnnöm, mielőtt még Sasuke fülébe jut, ez a dolog, nem valami jó a viszonyunk, és hiszem, hogy az első adandó alkalommal végezne velem! – ült vissza.

-          Ugyan miért végezne veled? Hiszen a testvérem vagy, nem bántana. – akadt ki.

-          Dehogy is nem! A te drágalátos hősöd nem olyan szent. mint, ahogyan te azt gondolod. Hidegvérrel eltenne az útból!

-          Ez nem igaz!

-          Dehogy is nem, híd csak el, a múltkor is, amikor összebalhéztunk simán levágta volna a fejemet, minden bűntudat nélkül. – vett egy mély levegőt.

-          Ha igaz, amiket mondasz, most azonnal el kell innen tűnnöd! Ha jól tudom, az országnak elég nagy problémája van most a rizs és a búza behozatalával, mert Kína nem hajlandó nekünk adni.

-          És akkor ez mit jelent? – tűnődött el.

-          Azt, hogy valószínűleg ez az oka, hogy Daichi rájött, élünk. Ma pontban este tízkor indul egy hajú Koreába, itt van egy kis pénz, és kérlek nagyon vigyázz magadra! – álltak fel mindketten, majd megfogták egymás kezét.

-          Nem szívesen hagylak itt, én ígéretet tennem, hogy megóvlak!

-          Ne aggódj miattam, én meg leszek!

-          ÉS a herceg?

-          Hinata-sama is vigyáz ránk, nem lesz semmi baj. . mosolygott.

-          Úrnőm, kérlek légy óvatos! – megölelték egymást, majd Sasori távozott.

Sasuke utána járt ennek a személynek, aki állítólag az ő országában, van, és a volt kínai császár gyilkosa. Nem csoda, hogy sosem volt neki szimpatikus az a Sasori, hiszen egy szívtelen, akinek a kezei szülei vérétől mocskos. Már az egész város tudja, hogy Sakura testvére bűnöző. Sasuke katonáinak kiadta a parancsot, hogy mihamarabb kerítsék elő neki ezt az embert.

Saku megtudta, hogy a császár kiadta parancsba fivére lecsukását. Álruhát öltött, és titokban távozott a palotából. Izumi éppen ott volt, és látta, amit a lány elhatja az udvart. Apja segítségével ráállított pár embert, akik titokban követték.

A lány a móló felé vette az irányt, de testvére nem volt sehol sem. Nem tudta mit tegyen. Elment az Uzumaki házba és éppen Narutóval vitáztak. A szőke hajú férfi minden áron meg akarta győzni őt, hogy adja fel magát. De Sasori hárított

-          Mi folyik itt? – emelte fel a hangját az úrnő.

-          Felség! – hajolt meg mindenki. – Hogy tudja ezt megtenni a császárral? – csodálkozott Naruto

-          Én nem teszek semmit, a testvéremet védem! Neked is tudnod kellene, hogy mit érzek, hiszen te is egyedül vagy akárcsak én! Ismersz már évek óta, kérlek, ne állj az utamba! – sírt.

-          Ezt nem tehetem meg! Kötelességgel tartozom, az uralkodó iránt, a hogyan ön is!

-          Elég legyen! Nem hallgatlak tovább, most azonnal elviszem innen, és te hallgatsz!

-          Nem!

-          De! Ha barátodnak tekintesz, akkor igen is ezt fogod tenni!

-          Éppen ez a baj! – tárta szét karjait. – Hogy én nem csak barátként tekintek önre! És mivel ön már házas, ha engem nem is legalább Sasukét tisztelhetné!

-          Én tisztelem is! De ő mikor tisztelt engemet valaha is? Amióta ebben a rohadt udvarban vagyok csak szenvedés az életem Naruto! Legszívesebben én is eltűnnék innen jó messzire! – az Uzumaki az ajtó elé állt. – Ha, ha tényleg úgy van, ahogyan mondtad, és többet érzel irántam, mint barátság, akkor most elengedsz. – suttogta.

Izumi gyors léptekkel lépett be Sasuke irodájában. Az Uchiha rosszalló tekintettel méregette ágyasát.

-          Mit akarsz te itt? – a nő kajánul elmosolyodott.

-          Gondoltam, hogy jobb, ha tudja, hogy Sasori-san éppen a nyugati kikötő felé tart és egy Koreába tartó hajóval akar elmenekülni. – hajolt meg.

-          Még is miről beszélsz? – állt fel az asztaltól.

-          Tudomásomra jutott, hogy a büntetőtörvényszék parancsnoka el akarja hagyni az országot. A hajó hamarosan indul, ha ne igyekszik, el fog menekülni! – csinálta úgy, mint akit ez akaszt.

Sakura és Sasori éppen, hogy elhagyták a háza, és elindultak a hajóhoz, amikor katonák igyekeztek utánuk. Szaladtak, de az egyik egy nyílvesszővel eltalálta Sasorit. Gyorsan feltápászkodott, majd szaladtak tovább, nehezen, de lejutottak a kikötőhöz, már éppen fel akart szállni a hajóra, amikor Sasuke állt előtte.

Sasori vállából ömlött a fér, Sakura pedig ott állt mellette.

-          Sose gondoltam volna, hogy éppen te fogsz elárulni. Jó sokáig tartott az a híres nagy szerelmed. – majd a mellette álló férfira nézett. – Te pedig, hogy merészelsz gyilkos létedbe az udvaromba jönni? Nem sül le a pofádról a bőr?

-          Nem! Én senkit nem öltetem meg! Ott sem volt, még is miről beszél? Rád bíztam a húgomat, mert azt mondtad vigyázol rá, de amióta csak melletted van, szenved! Itt egyedül te vagy a pofátlan, és a gyilkolni való!

-          Undorító vagy te is és az egész fajtád! Tartóztassátok le őket! – a katonák elfogták Sasorit is és Sakurát is.

-          Remélem, megdöglessz! – kiáltotta a Haruno férfi.

-          Hamarabb a pokolba juttatlak!

Sasorit egy cellába zárták, reggel kezdik a vallatását. Sakurát pedig a büntető törvényszékre vitték, hiszen egy bűnözőnek akart elmenekíteni. Sasuke vele szemben ült.

-          Nem tudom, mit gondoljak. A bizonyítékok egyértelműek. – szorította ökölbe ujjait.

-          Nem kell tennie semmit sem. Eddig sem nagyon zavartatta magát, hogy mi történik velem. Így lesz a legjobb. - sóhajtotta.

-          Tudod, te miről beszélsz? Anya létedre, hogy lehetsz ilyen? – ütött az asztalra.

-          És ön? Én legalább foglalkozok a szeretteimmel, és a gyermekem mindennél fontosabb! De a testvérem is! Ön, pedig még arra sem méltatott, hogy egyszer ebben a rohadt életben végig hallgasson, inkább leordította a fejem! Én mindig szeretettel és megértéssel fordultam hozzád, de te csak eltaszítottál, meg is érdemled, hogy egyedül maradj. – borult az asztalra, majd sírva fakadt. Az Uchiha felemelte a lány fejét a hajánál fogva.

-          Te így velem ne merészelj beszélni! Nekem köszönheted azt, amid van!

-          Igen, akkor vegye el! Nem érdekel! – a császár lekevert egyet a lánynak.

-          Talán tényleg igaza van anyámnak, és mindenki másnak is veled kapcsolatban. Megérdemled, hogy utáljanak. – azzal felállt, majd távozott. Sasuke elrendelte, hogy az úrnő visszamehessen a csarnokába.

Sakura éppen kisfiát látogatta meg, aki erősen sírt. Megfogta kis kezeit, amikor érdekes dologra lett figyelmes. Takeshinek piros pöttyök lepték el az egész testét.

-          Valaki hívja az orvost! – kiáltotta ki. Nem sokkal később megjelent az udvari ápoló, aki megvizsgálta, és közölte vele, hogy a herceg bizony kanyarós. Sakura sírt, a császári orvos sajnos nem tudott odamenni, mert az anyacsászárné rosszul lett, az ő állapota is kritikus.

Takeshi nem rég jött a világra, szülei szerették, sőt az egész udvar imádta. Édesanyja kétségbe volt esve.

-          Mit tudunk tenni? – ölelte magához gyermekét.

-          Nem túl sokat. A hercegnek magas láza van felség, ha így halad órákon belül elveszíthetjük. – hajolt meg, és sírta el magát az ápoló. A Haruno nő, kisétált a csarnokából, majd Namival, és Konannal együtt elindultak az orvosi raktárba. A nőnek volt egy orvossága, ami esetleg használhat gyermekénél.

Sasuke megtudta, hogy fia halálán van, azonnal odaindult, és amikor bement, Hinatát találta bent, aki keservesen sírt. A császárné felállt, és meghajolt.

-          Az orvos nemrégen bejött pár percre és közölte velünk, hogy a hercegnek semmi esélye sincs. – borult férje karjaiba. Ő nem szólt semmit, némán helyet foglaltak, és megsimogatta gyereke arcocskáját.

-          Sajnálom, hogy nem voltam jó apa.

Sakura amint elkészült az orvossággal visszaindult Takeshihez. Az udvarhölgyek, mint sírtak a lakosztálya előtt, Sasuke akkor lépett ki az ajtón. Nem sírt, de szemeiben évek óta először látszódott érzelem. Saku leejtette a gyógyszeres tálkát, és sírt. Akárcsak mindenki. Meg sem várta férje mondani valóját, elviharzott mellette. Odabent a császárné volt, aki sírt a gyermek felett.

-          Sakura-chan. – suttogta. Egy anya fájdalmas tekintetével találta szemben magát. Pupillái kitágultak, akadozva vetet a levegőt, majd hírtelen leült, és magához ölelte az élettelen testet.

-          Kisfiam! Kisfiam! – sírt. – Ne halj meg! Anyukád van itt! Kérlek! Nyisd ki a szemedet! Nézz rám, nézz édesanyádra! – ölelte magához bömbölve. Hinata átérezte az úrnő fájdalmát. Sasuke oda kint volt, és hallotta, ahogyan a Haruno lány gyermekéhez könyörög. – Ne halj meg! Ne hagyj el!

A temetést még másnap megtartották. Naruto ment el Sasorihoz, hogy közölje vele a szerencsétlen hírt.

-          Gondolkodtam, és sajnálom, ahogyan viselkedtem. De nem ez az, amiért jöttem. – a férfi nem mondott semmit. – Tegnap késő este meghalt a herceg kanyaróban, folytak könnyei.

-          Miket beszélsz? – szája remeget. – Mi van a húgommal? - kelt ki magából!- Hol van? – sírt.

-          Sasuke elrendelte, hogy a gyermek halála miatt elhalasztja ezt az ügyet pár napra. – Részvétem.- hajolt meg.

-          Sokat nem érek vele. A testvérem hogy viseli?

-          Az úrnő egész végig vele, volt ameddig el nem temették. Maga alatt van, nem beszél, és ne is fogad senkit sem.

-          Sasuke?

-          Ő nem látogatta meg. Az a hír járja, hogy Mikoto is utolsó napjait éli.

-          Hm. Végül mindenki elnyeri méltó büntetését.

Mikoto három nap elteltével meghalt. Az orvos megállapította, hogy méreg miatt. Nyomoztak az ügyben, és Hinata szobájában megtalálták a gyilkos mérget.

Sasuke aznap összehívta a minisztereket, hogy kiadja rendeletét. A császári titkár olvasta fel.

-          Uralkodásom harmadik évének negyedik hónapjának ötödik napján, úgy határoztam, hogy Haruno Sasorit száműzöm Nagasaki-ba. Ott fogja élni élete végéig. Bizonyítékot találtak arra, hogy feleségem Hyuuga Hinata mérgezte meg a császár anyját, ezért őt megfosztom hatalmától, de lányára való tekintettel továbbra is az udvarban maradhat. Haruno Sakura hatalmas bűnt követett el az ország, és ellenem! Ezét úgy határoztam, hogy a herceg halála miatt száműzöm, és soha többet nem keresem fel. – az összes miniszter csak nézett, erre egyáltalán nem számítottak. Az ítéletet még aznap végre hajtották.

Hinata a palotában maradt, de nem birtokolhatta többet rangját, úgy élt ott, mint egy özvegy.

Sakura elhagyta az udvart, Nami, és Konan vele tartottak, a fővárosban, a császári udvar biztosított számára egy kis birtokot.

Sasorit elszállították, az út négy napig tartott.

Yang Izumi és Uchiha Sasuke egy hétre rá összeházasodott. Új császárné kormányozta a belső udvart.

Sasuke tudta jól döntött, a szabályokat be kell tartania mindenkinek. Csak remélni tudta, hogy elfelejti azt, ami történt és elsődlegesen elfelejti a lányt, akit szeretett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés