Két év. Már két év telt ez azóta, hogy elment. Itt hagyott, mint mindig, de én minden nap csak várok és várok, hogy egyik nap hazafele menet talán látom Őt.
- Akkor holnap találkozunk Sakura! – mondta vidáman Ino, kizökkentve a gondolataimból.
- Igen holnap! – próbáltam mosolyt erőltetni arcomra, persze sikertelenül majd a kulcsomat kezdtem keresni a táskámban, hogy rejtsem a kiszökni kívánó könnycseppeket.
- Ne csináld ezt magaddal! Az isten szerelmére Sakura! – rivallt rám a szőkeség – Mégis meddig akarsz még Sasuke-kun után siránkozni? – húzta fel szépen ívelt szemöldökét.
- Nem siránkozok - próbáltam vissza tartani könnyeim és úgy nézni fel rá – csak elfáradtam jó? – mosolyogtam – Hosszú volt a mai nap.
- Plakáthomlok, tudod, hogy ezt nem veszem be. - sóhajtott, majd a vállamra tette a két kezét. Gondolom, most akar jönni a szent beszéd, hogy vannak más férfiak én meg egy fiatal és viszonylag szép nő vagyok és biztos akadna egy olyan hím, akinek én is kellenék. – Tudom, hogy neked ő a nagyon nagy Ő, de ezt már nekem is rossz végig nézni. – mondta idegesen.
Na, most meglepődtem, félve pislantottam fel barátnőmre. Mostanában semmin nem húzza így fel magát.
- Tudom nagyon jól Ino! – mondom lehajtott fejjel és a cipőm orrát kezdem fixírozni.
- Figyel! Holnap csinálhatnánk valamit, szólok a csajoknak, hogy tartsunk egy csajos estét, mint anno a háború előtt.
- Igen az talán jó lenne, de – próbáltam valami kifogást keresni, hiszen nincs túl sok kedvem mindenki szerelmi életét végig hallgatni, örülök, hogy mind boldogok és nem akarok én, lenni a savanyú pofa közöttük.
- Nincs semmi de – figyelmeztetett – eszünk iszunk, dumálunk! Pasi témák pedig messziről kerülve… kivéve persze, ha esetleg találunk neked valami helyes fickót. – mosolygott. Nem akarom jobban felidegesíteni, inkább belemegyek.
- Rendben. De nem kell kerítőt játszani Ino! – nézek rá kissé mérgesen, hogy jelezzem, ezt a tervét most verje ki a fejéből.
- Pedig biztos találnék neked való srácot. – nevet fel – Úgy is hasonló az ízlésünk.
- Humoros vagy – még, hogy hasonló, inkább ugyan olyan. – Majd hívj a részletekért – és újra a táskába merülök el a kulcsom kutatása miatt. – Üdvözlöm Sait! – intek, neki majd elő veszem az immár meglelt kulcsom és kinyitom az ajtóm.
- Majd mondom neki – int ő is, majd sarkon fordul és elindul.
Bemegyek és bezárom az ajtóm majd fáradtan dőlök neki, és szép lassan a földre csusszanok. Kifújom magam, majd a táskámból előkotrom a telefonomat. Remek az utolsó műtétem után elfelejtettem visszakapcsolni. Gyorsan bekapcsolom a készüléket, ami három kis rezgéssel jelez, hogy amíg kikapcsolt állapotban volt bizony kerestek. Az első Ino volt, akkor hívhatott mikor várt rám a korház előtt. A második Shikamaru, hát ő meg mit akarhatott? Az utolsó számot nem ismerem.
- Ha fontos majd visszahív - és visszakeresem Shikamaru számát és egy két há…
- Sakura? - szól bele unottan a Nara fiú
- Hello Shikamaru! - köszönök - Miért kerestél ma?
- Ja, igen. Kellemetlen de - kezd bele kisség idegesen - Temari keresett, csak hát nőből van aztán úgy gondolta majd rólam felhív, nem is értem.
- Akkor Temari-sant tudnád adni? Vagy tudod, hogy miért keresett? - kérdezem tőle, s közben felállok a földről, hogy feltegyek magamnak egy teát főni.
- Hát igazából fogalmam sincs, hogy mit akarhatott nekem sem mondta. De nem rég ment el itthonról.
- Jól van! Akkor felhívom, azért köszönöm Shikamaru. - mondtam miközben fél kézzel próbáltam kinyitni a csapot és a teafőzőt alá tartani. - Szia.
- Hát nincs mit! Szia. - majd a kis sípolás, ami jelezte, hogy a vonalat bontották, letettem a konyha pultra a telefonomat s közben felraktam a gázra a teafőzőt a kedvenc teafüvemmel együtt, majd bevonulok a szobámba, hogy kissé kényelmesebb ruhába bújhassak. Épp a pólómat cibálom, le magamról mikor megszólal a telefonom, kisiettem a konyhába, de hamar abba hagyta a csengést, megint az az ismeretlen szám. Már épp vissza akartam hívni mikor kopogtak az ajtómon.
- Mindjárt megyek! - kiabáltam ki, és felvettem egy nyári ruhát, amit tegnap hagytam a kanapén és gyorsan kimentem ajtót nyitni. Az ajtóban Temari-san ált, kissé türelmetlen fejet vágva.
- Hello! Bocs a késői zavarásért, de hívtalak is már, és nagyon fontos dologban szeretném kérni a segítséged - hadarta el majd mellem nézett, várva hogy beengedjem.
- Szia! Gyere beljebb - álltam arrébb, hogy utat engedjek neki. - most beszéltem Shikamaruval, mondta, hogy te kerestél. - Zártam be az ajtót, amíg ő ledobta a cipőjét meg a kabátját magáról, én meg elindultam a konyhába. - Kész egy teát, épp most főzőm?
- Nem köszönöm - rázta meg kissé a fejét - de egy pohár vizet elfogadnék.
- Ja, persze adom is. - közbe a teafőzőm jelezte, hogy kész van. Kerestem a szekrényben egy üvegpoharat meg egy bögrét s kitöltöttem az italokat. Majd a poharat odaadtam Temari-sannak, aki egy húzásra megitta a vizet.
- Kérsz még? - mondtam kissé meglepetten, mire ő elég furcsán nézett rám
- Nem kösz. Na, igazából, azért jöttem, mert valószínűleg terhes vagyok. - hadarta el, mire én majdnem félre nyeltem a teámat.
- Hu, hát gratulálok. - mondtam óvatosan, hisz nem biztos, hogy örül neki, olyan ideges.
- Köszönöm - mosolyodott el végre - de még nem biztos, csaj sejtéseim vannak. Vettem tesztet de, fogalmam sincs, hogy működik, meg ideges is vagyok, és nem akartam otthon megcsinálni, hogy Shikamaru meglássa. Megcsinálhatnám itt? - kérdezte óvatosan.
- Hát persze. - vágtam rá - Amúgy milyen sejtéseid vannak, amiből azt gondolod, hogy terhes vagy?
- Hát, már vagy 2 hete rosszul vagyok, hányingerem van, szédülök, főleg ha fel állok. - magyarázza.
- Menstruációd mikor jött meg utoljára? - kérdeztem hivatalos hangnememben.
- Most kéne megjönnie a jövő héten
- Jól van, akkor nézzük azt a tesztet - mosolyogtam rá bátorítóan.
Elővette a táskájából a terhességi tesztet, majd odaadta nekem. Alaposan megvizsgáltam, bár láttam már ilyet Shizune-samanál is van egy pár dobozzal, de én még sose használtam. Minek is lenne szükségem rá, még pasival sem voltam soha. Sasuke-kun, oh, már megint.
- Kell egy pohár - álltam fel és a konyha pulthoz sétáltam, elővettem egy műanyag poharat majd Temari-san kezébe nyomtam - bele pisilsz, aztán az ezüst zacskóból kiszeded a tesztet. Van benne egy pepita, ami felszívja a vizeletet, rányomsz, pár cseppet aztán vársz 5 percet.
- Rendben, kösz - bevonult a tesztel együtt a mosdóba.
Amíg vártam, hogy kijöjjön kezembe vettem a telefonomat és inni kezdtem a teámat, ami már eléggé kihűlt ahhoz képest, hogy forrón szoktam inni. Próbáltam rájönni, hogy ki lehetett az ismeretlen telefonáló. Végül is kétszer is hívott, nem hiszem, hogy téves lenne. De ki keresne engem? Az összes embernek, akit ismerek és ő is ismer meg van a számuk, más meg nem szokott hívogatni. Habár, de nem Ő nem hívhat, nem hinném, hogy esténként engem hívogatna, akkor gondolnia kéne rám. Amit valószínűleg nem tesz, mert már több mint két éve nem hallottam róla. Kivéve, ha tényleg Ő telefonált, mert akkor keresett és gondol rám. Áh, ostoba vagy Sakura Haruno!
- Sakura? - dugta ki a fejét a mosdó ajtaján Temari-san - Ha két csík van, az ugye azt jelenti, hogy van valami.
- Ha minden igaz - mosolyogtam - bár én nem értek hozzá annyira. Azért valamikor nézz be Shizune-samahoz és majd ő megvizsgál. De gratulálok! - nyújtottam a kezem, amit ő először csak nézett értetlenül, de azért elfogadta.
- Tudod Sakura, így a pasik szoktak gratulálni - mosolygott - de köszönöm - majd megölelt. Eléggé meg lepődtem, sose voltunk annyira jó viszonyba Temari-sannal, de visszaöleltem.
Még pár instrukcióval elláttam, már amennyit én tudtam a terhességről, majd elbúcsúztunk és ki kísértem.
- Amúgy nem kell Temari-sannak hívnod! - szólt rám kemény arccal, én meg persze köpni, nyelni nem tudtam, aztán elmosolyodott - Köszönöm a segítséged, majd beszélünk. Szia.
- Rendben Temari! És igazán nincs mit - nyomtam meg a nevét - szia.
Most már elmegyek zuhanyozni aztán, lefekszek aludni, elég hosszú napom volt ma.
Gyorsan lefürödtem hajat mostam, miután végeztem betekertem magam kedvenc rózsaszín bolyhos törölközőmbe és kisétáltam a szobámba. Arra se volt erőm, hogy felvegyem a hálóruhám, úgy ahogy voltam beestem az ágyba. És már csak fél éberen hallottam, hogy megint cseng a telefonom. Na, majd holnap visszahívom, már ki nem kelek az ágyból!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
