Napfényes reggelre ébredtek Konoha lakói. Sakura Haruno épp reggelijét fogyasztotta barátjával Saival, mikor megcsörrent telefonja.
- Sakura, mondjad! – szólt bele kissé morcosan a rózsaszín hajú lány. Sose szerette, ha reggelinél zargatják. – Nem mondod! – mondta egy oktávval magasabb hangon, mire barátja felhúzta szemöldökét, de a lány leintette. – És mikor? Nekem miért tőled kell megtudnom? – állt fel idegesen az asztaltól - Persze gondolom, azt is elfelejtette megemlíteni, mikor meglépett isten tudja hova. Most miért is szólna, hogy hazajött? – Sai nyelt egy nagyot. – Viccelsz? Meg se kéne, lepődjek már ezen. – nevetett fel, majd ideges barátja felé fordult. – Saival épp most reggelizünk. Mikor indulnál? Rendben akkor várlak. Hello. – és letette a telefonját, majd visszaült a székébe. – Remek el is ment az étvágyam – fintorgott – Ino haza talált, Sasuke hívott, hogy hajnalba beesett az anyjáékhoz. Most indul hozzá, jössz te is?
- Nem megy, ma edzés van Yamato- senseiel. – kortyolt bele kávéjába – Azért add át üdvödzeltemet. – lerakta a csészéjét, majd felállt és a csókot nyomott barátnője szájára.
- Hát megpróbálom, két hajtépés közé besűríteni – mosolygott a lány, majd levett a süteményes tálkáról egy eper pudingos, rózsaszín mázas színes cukorkával szórt fánkot.
- Azért ne ess neki már az első napján – simított ki egy tincset a lány szeme elől – és nem kell annyi fánkot magadba tömni, árt a szépségednek.
- Az én szépségemnek nem a fánk árt, hanem egy szőke picsa, aki miatt a fánkot eszem. – mormogott teli szájjal.
- Sakura-san – lépett be az étkezőbe Tenten, a bejárónő – Sasuke-san várja önt a hallban.
- Köszönöm Tenten. Kérlek, kísérd be a nappaliba, egy perc és megyünk. – nyelte le a szájában lévő falatot, majd a tányérba hajította a már félig megevett fánkot.
- Igen is! – hajolt meg majd kiment a helységből.
- Felöltözök – nyomott egy puszit barátja szájára és felviharzott az emeleten lévő szobájába.
Sai kiment a nappaliba, hogy köszönjön barátjának. Az Uchiha a középen lévő bőr kanapén foglalt helyet, könyökeit a combjain pihentette és kissé ellőre hajolt, szemébe belelógott félhosszúra vágott haja, homlokát pedig össze kulcsolt kezeire hajtotta.
- Sasuke! – ült le mellé, a fekete csak unottan felpillantott, majd valami köszönés félét morgott és hátra dőlt a kanapén. – Hallom mi van Inoval, neked elmondta, hogy miért lépett le és, hogy hova ment?
- Az apjának, mondott valami olyasmit, hogy túl bonyolult az ügy és nem akar róla beszélni. Amúgy Koreában, volt egy Internátusban tanult. – mondta csukott szemmel a fiú – Én még nem találkoztam vele, az anyámmal beszéltem, és ő mondta, hogy este megjelent náluk. De ezt már Sakurának is mondtam. – nyitotta ki a szemeit, majd barátjára nézett. – Azért azt mondhattam volna, hogy nem randizni viszem, nem kell annyira kicsípnie magát, nekem pizsamába is megfelel. – Sai felnevetett, mindig van valami félreérthető beszólása barátjának, de mivel még sose próbálkozott a rózsaszínnél komolyabban, ezért nem veszi komolyan őket.
- Sasuke, tudom, hogy pőrén látnád legszívesebben, de tudod milyen. – dőlt hátra ő is a kanapén.
- Neked amúgy nincs ma kosár edzésed? – teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést, reménykedve hátha kettesben maradnak egy kicsit Sakurával.
- De, megyek is lassan. Csak még elköszönök a barátnőmtől.
- Ha még ebbe az életbe levonszolja magát. – fintorgott Sasuke.
- Tudod Uchiha, a nők mindig sokat készülődnek. A szép nők, mint például én, még többet. – szólalt meg mögötte a rózsaszín.
- Végre, hogy méltóztatott lejönni kisasszony – epézett Sasuke, majd felállt a kanapéról és végig nézett a lányon. Fehér v kivágású pólót húzott magára egy vörös rakott szoknyával, smaragdzöld szemeit enyhét kihúzta fekete szemceruzával és egy kis spirált tett szempilláira. Derék középig érő rózsaszín haja hullámosan omlott vállára – mehetnénk? Nekem még dolgom lenne.
- Te ajánlottad fel, hogy elviszel, mert úgyis oda mész. – nézett rá szúrós szemekkel Sakura. Majd leült és gyorsan felkapta a kezében lévő hófehér Luis Vuitton tűsarkúját.
- Csupán kedves akartam lenni, de nem gondoltam, volna, hogy nem készülsz, el mire ideérek. Ráadásul még órákig váratsz is. – morgott az Uchiha.
- Na, jól van srácok, nekem tényleg mennem kell. – szólt közbe Sai, kezet rázott barátjával, Sakurának meg adott egy csókot amitől Sasuke fintorogva elfordult, mert nem rajong a szerelmes nyáladzásért. Vagy, csak mert inkább ő csókolná a rózsás ajkakat? – Mondjátok meg Inonak, hogy üdvözlöm, és jó hogy végre itt van. – nézett Sasukéra, aki idő közben már visszafordult.
- Persze, átadjuk. – mondta a lány majd még egy gyors csókot váltottak.
Sai beszállt a liftbe, majd miután becsukódott a fém ajtó, elő vette fekete iPhoneát és tárcsázta Ino számát.
- Mehetünk végre? – kérdezte a fekete a rózsaszíntől.
- Mindjárt, csak még vissza megyek a mobilomért. – szaladt vissza az étkezőbe. Az asztalról felkapta fehér BlackyBerry-jét bedobta a vörös Gucci táskájába és már sietett is vissza az Uchihához.
Pár perc múlva már a fiú limuzinjában ültek a Yamanaka rezidencia felé tarva.
- És milyen volt a nyarad? – próbált beszélgetést kezdeményezni a srác.
- Szar – jött a tömör válasz – voltunk apámnál meg az új csávójánál, Yahikóval. De az a pasas szerintem nem is ember. Orocsimarunak hívják, és tisztára úgy néz ki, mint egy csúszómászó, talán kígyó vagy gyík nem is tudom eldönteni. Este rendesen hallottam a sziszegését, miközben khm, apám meg ő. – pirult el a mondat végére.
- Értem – mondta a srác közben a kipirult arcot szemlélte majd lejjebb kalandoztak a szemei a lány mellére amin - Mi a farc? – nyögte.
- Mi van? – lepődött meg a rózsaszín, de mikor észrevette, hogy a fiú éppen az ikreket bámulja felment a fejében a pumpa – Te komolyan a melleimet bámulod? – kiabált rá és megrázta az öklét a fiú képe előtt.
- Bazd ki nem én tehetek róla, hogy nem tudsz rendesen öltözködni – nyelt egyet a srác – komolyan, felveszel egy tök átlátszó fehér pólót, és nem veszel alá melltartót? Aztán meg csodálkozol, hogy áll a zászló.
- Mi áll neked Sasuke? – lett egyre vörösebb a lány feje – Amúgy meg nem átlátszó a pólóm, csak a hülye limód világítása miatt látszik át. – fonta keretszbe karjait, hogy ne látszódjon, aminek nem kell.
- Persze fogjad rám egyből – forgatta a szemeit a fekete, majd fékezett a kocsi és a sofőr, Lee kinyitotta az ajtót.
Kiszálltak a limuzinból, majd felmentek az egyik felhőkarcoló legtetejére. A nappaliban Ino apukája Inoichi épp a napilapot olvasta, mikor Sasuke és Sakura beléptek.
- Sakura, – állt fel a szőke hajú férfi – de régen nem láttalak már! Hogy van édesanyád? És Jiraya barátom?
- Nem rég jöttem haza apámtól. A nyarat ott töltöttem. Anya jól van, épp egy új kollekciót mutatnak be Párizsba. Apáék is megvannak.
- Akkor jól van. Remélem, most hogy a lányom haza jött te is sűrűbben meglátogaszt majd minket. – mosolygott a lányra.
- Jó, hogy felhozod – szólt közbe az Uchiha fiú – még mindig az ágyat nyomja?
- Igen, nem rég voltam bent nála. Úgy alszik, hogy még a nyála is kicsorgott a párnájára – jött be egy hosszú szőke hajú srác a nappaliba. – Amúgy, sziasztok.
- Hello Dei! – köszönt vissza Sakura – Hallod, neked már lassan hosszabb a hajad, mint nekem.
- Ja, az a cél. – kacsintott a lányra – Fater, el kéne menni, kajálni egyet nem?
- Mikoto, még egy pár dolgot elintéz a cégnél, Inonak meg úgyis vendégei jöttek, szóval felőlem mehetünk.
- Oksa, tudok egy új helyet. Kipróbálhatnánk. – kezdett bele a szőke srác miközben a lifthez sétáltak – Vagy maradjunk a jól bevált Ichirakunál? – beszálltak a liftbe és a két fiatal már nem hallhatta, hogy végül hogy döntenek.
- Van már valami terved arra, hogy ébresztjük fel Csipkerózsikát? – kérdezte Sasuke a rózsaszín felé fordulva.
- Hmm, gondolom a szerelmes csók kizárva,- gondolkozott el a Sakura s közben megvakarta az állát - elég undi lenne, ha a tesóddal smárolnál. – rázta ki a hideg.
- Csak mostohatesó, – jegyezte meg a fekete – de amúgy se lenne hozzá túl sok kedvem. Attól tőletek még megnéznék egy nyál cserét.
- Arra várhatsz Uchiha. – húzódott kárörvendő mosolyra az ajka – Szóval mi lenne, ha egy vödör hideg vizet öntenénk rá?
- Ez még tőled is túl kegyetlen lenne. – forgatta a szemeit.
- Akkor adjál te valami használható ötletet. – teremtette le a fiút.
- Mi lenne, ha csak lehúznánk róla a takarót. Aztán kiabálhatnánk egy keveset. – vetette fel ötletét Sasuke.
- Ja, gondolom, bírnád, ha nem lenne a takaró alatt ruha. – fintorgott a lány, majd megunva az ácsorgást becsörtettet barátnője szobájába – Nesze neked, nincs is rajta takaró. – kiabált ki a fiúnak.
- A kiabálást meg már el is kezdted – jött be ő is a szobába.
- Ino Yamanaka! Nem elég, hogy egy évre lelépsz szó nélkül egy Internátusba, nem is hallok felőled semmit. De haza esz a fene, és ettől a felfújt hólyag Uchihától kell, megtudjam! – kiabál barátnője fülébe Sakura és közbe egy párnát kap a kezébe és azzal püföli tovább. – És még itt alszol, mikor ide jövök, hogy megtudjam mi a francért tűntél el! Hát milyen barátnő vagy te?
- Sakura – nyöszörgött az ágyban fekvő lány, és kikapta barátnője kezéből a párnát, amivel még az előbb őt püfölte – talán az ilyen kitöréseid miatt nem hívtalak fel este. – ült föl az ágyban, majd nyújtózott egy nagyot. - Tudtam, hogy úgyis egyből ide robognál, mint egy tank és addig vernél, amíg hozzád nem vágok valami édességet.
- Ebben van valami – vonta meg a vállát Sasuke, majd az ágy sarkában lévő bőrfotelba vágta magát. – Amúgy milyen volt Korea szöszi?
- Előbb az én kérdezek. – nézett rá méregtől izzó zöld szemeivel a srácra, majd vissza Inora – Miért mentél el? És nekem mért nem szóltál? – fonta keresztbe karjait.
- Sakura, ezt most túl hosszú lenne elmagyarázni – sóhajtott Ino – de ígérem, majd valamikor csapunk egy csajos napot és kibeszéljük a dolgokat. Oké? – nézett fel a haragos szemekbe.
- Ajjh – fujtatott dühösen a rózsaszín – Legyen, de legközelebb nem menekülsz.
- Rendben van. – mosolygott a szőke, majd Sasuke felé fordult. – Neked is majd legközelebb mesélek jó? Még nagyon fáradt vagyok.
- Minek is jöttünk akkor? – tárta szét karjait kérdőn a fiú.
- Nem tudom, talán hogy lássátok, egyben vagyok e még? – nevetett fel.
- Na humorka, akkor én léptem haza. Nem tudtam rendesen megreggelizni Saival miattad. – fordult el tettetett sértődöttséggel.
- Sakura, bár én nem vagyok egy Sai, de azért szívesen meghívlak egy reggelire a lakásomban. – kacsintott rá a fekete.
- Mivel a te hibád is, elfogadom. – fordult a srác felé – De nem a lakásodba. Menjünk mi is arra az új helyre, mi is a neve? – tette hozzá, majd kiment a szobából.
- Majd beszélünk – állt fel a fotelből ő is majd a rózsaszín után ment. – Azt hiszem, valami Byakugan szerűség.
- Ja. Jó szórakozást – szólt még utánuk Ino, aztán vissza puffant az ágyába a puha takarói közé. Mikor hallotta a lift jelző hangját felült és a telefonját kezdte keresni a fotelban lévő táskájában. – Hah, még jó, hogy nem hallotta meg ez a marha Sasuke. – megnyitotta az üzenetét, ami akkor jött mielőtt a fekete hajú bele ült a fotelba – Sai, 10 nem fogadott hívás. Remek. – gyorsan tárcsázta a fiú számát, aki a második csörgésre már fel is kapta a telefonját. – Szia Sai, igen megvagyok, köszi. Nem épp most mentek el. Tudom szerintem is beszélnünk kéne. Mondjuk egy óra múlva Ichirakunál? Rendben akkor ott találkozunk. Szia. – kinyomta a telefonját majd vissza dobta a fotelba ő maga pedig a fürdőbe ment, hogy össze szedje magát.
Sakura és Sasuke miután együtt megreggeliztek a Byakugan étteremben, ami egyébként a múlt héten nyílt, vissza indultak a Haruno rezidenciára.
- Kösz, a reggelit Uchiha. Azt is, hogy elrontottad meg, hogy pótoltad. – ült be a limuzinba Sakura.
- Igazán nincs mit Haruno – mosolygott rá Sasuke. – Egyébként meg, csinálhatnánk gyakrabban is. – itt újra az átlátszó pólóra nézett.
- Már, mint? – nézett a feketére – Mi lenne, ha megpróbálnál úgy bámészkodni, hogy én ne vegyem észre?
- Ja, bocs csak tudod. – magyarázkodott a srác, de közben megékeztek Sakuráékhoz és a lány hamar kipattan a kocsiból.
- Na, majd még összefutunk. Ha nem máshol max a Konoha’sban – hajolt be az ajtón a lány majd becsukta és a limuzin tovább haladt. Ő pedig felment a lakosztályukba. Sasuke lehúzatta a sofőr ablakot.
- Lee, majd álljunk meg az Ichirakunál, viszek enni a hugicámnak.
- Értettem, Sasuke-san – húzta vissza az ablakot.
Ino és Sai Ichiraku egyik leghátsó boxában ültek és beszélgettek, mikor Sasuke megjelent a pultnál, hogy a lánynak vigyen valamit enni, kedvességből. Épp ment volna leülni, hogy megvárja, amíg elkészül a rendelés, és megigyon egy csésze teát, mikor észrevette őket, ahogy elmélyülten beszélgetnek egymással. Még mielőtt ők észrevették volna beült az egyik szomszédos boxba és hallgatta, hogy miről pusmognak.
- Nem tudom, hogy miből gondoltad, hogy én is így érzek. – mondta elfojtott dühvel a hangjában Ino.
- Ino, azon az estén, éreztem, hogy te is ugyan így érzel, – folytatta Sai a lány meggyőzését – ha elmondanánk Sakurának a dolgot, akkor végre együtt lehetnénk.
- Elmondani? Ezt mégis hogy képzeled? – förmedt rá a fiúra – Sakura a legjobb barátnőm ezt nagyon jól tudod. Szerinted majd hogy fogja viselni, ha megtudja, hogy a születésnapján össze feküdtem a pasijával? – Sasuke majdnem félre nyelte a teáját attól, amit hallott, el is kezdett köhécselni miatta, amire Ino rögtön felkapta a fejét és átnézett hozzá – Sasuke? – mondta elvékonyodott hanggal.
- Azt hittem túl fáradt vagy és aludni fogsz – állt fel az asztaltól a fekete, majd a párocska elé sétált – erre te a barátnőd pasijával találkozol, ahelyett hogy megmagyarázd neki, meg persze nekem, hogy miért mentél el. – közben egy pincérnő megjelent Sasuke rendelt ételével – Tegye csak le. – bökött fejével Inoék asztalához – Úgyis neked akartam vinni. – nézett Inora fagyos fekete tekintetével.
- Figyel haver. – kezdett bele Sai, de Sasuke leintette.
- Te csak ne haverozzál most nekem Sai.
- Ne mondd, el neki kérlek. – könyörgött Ino.
- Nem fogom elmondani Sakurának, – fordult a lány felé – ti fogjátok neki elmondani.
- Én el akarom neki mondani – szólt közbe Sai – Ino viszont nem repes örömében.
- Persze Sai, neked könnyű. Úgy gondolod, hogy ha majd kivág, akkor majd ott leszek én, – morogta – de nagyon tévedsz! Nekem nem éri meg, fontosabb Sakura, mint te.
- Jól van srácok, döntsétek el. – mondta Sasuke majd elindult kifele az étteremből – De ha ti nem mondjátok el neki, én fogom. Legalább ott leszek, mikor vigasztalni kell. És ne aggódj Sai, jól meg fogom vigasztalni helyetted is. – szólt még vissza nekik az ajtóból majd távozott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
