Sakura már huszonnyolc napja élt a császári udvarban. Minden reggel és minden este köszöntötte édesanyját, de az egyszer sem fogadta őt. Szomorú volt, hogy folyton folyvást elutasítják, de el kellett fogadnia. Hinata azt mondta neki, ezzel ne foglalkozzon, kövesse a szabályokat, és lehet idővel Mikoto-sama szíve meglágyul feléje.

Az anyacsászárnénak személy szerint semmilyen problémája nem volt a fiatal ágyassal. Egyedül csak az zavarta, hogy szegény, és sok rossz pletykák keringtek róla az udvarban. Régebben Sasuke szeretőjének tartották, egy időben azok a pletykák keringtek, hogy  a lány azért hagyta el az udvart mert teherbe esett, és a császár így próbálta ezt eltitkolni.

Mint az uralkodó szülőjének kötelessége volt, gyermekének a legjobbat adnia, így mindig az ő javára próbálta a helyzetet fordítani. Amikor Izumi bekerült a belső udvarba, úgy érezte, ő lesz az, aki ennek az országnak megszüli a következő utódját.

Amióta az úrnő a palotába került, sokat panaszkodott Sakurára, például, hogy csúnyán beszél vele, bemocskolja a szolgálóknál, és még Sasuke-samánál is rossz hírét kelti. Mikotonak szimpatikus volt a nő, ezért mindent elhitt neki, és Izuminak sikerült, hogy a sama teljesen megutálja a lányt. Sasuke anyja úgy gondolta Sakura csak szégyent hoz, az egész családra, sőt még az országra is.

Uchiha Hana már héthónapos volt, már ült, és mindig nevetett. Hinata rengeteget foglalkozott gyermekével, minden percet kiélvezett vele, hiszen nem sokáig tudhatja maga mellett. Idővel feleségül kell, majd adniuk, és sajnos az idő gyorsan telik, még ha nem is tűnik annak.

Sakura nagyon megkedvelte Sasuke gyermekét, teljesen a szívéhez nőtt. Hanának, sűrű fekete haja volt, és levendula szívű szemei. Az anyja, és az apja vonásaiból is örökült. Aminek persze mindenki örült.

A miniszterek szúrós tekintettek méregették a császárnét, hiszen lány gyermeknek adott életet. Úgy vélték, hogy az úrnő csak fölösleges ebben az országban, hiszen nem volt képes fiút szülni. A Jogo – frakció a legutóbbi gyűlésükön elhatározták, hogy az úrnőt letaszítják trónjáról, ez lesz a legjobb az országnak. Izumit állítják a trónra. Megmérgezik az anyacsászárnét, és az egészet Sakurára kenik. Hiszen Sakura és Hinata jóban vannak, majd úgy állítják be, hogy a császárné ötlete volt, a merénylet, Sakura pedig végre hajtotta. Így három legyet ütnek egy csapásra. Hitomi ötlete volt az egész. Ő közölte Fuschida miniszterrel, aki beavatta tervébe a Jogo- frakció egyes embereit, akiben úgy mondat még Hitomi is megbízott.

A volt császárnéban fórt a bosszúvágy, mint Sasuke, mint pedig Mikoto iránt. Rangjától nem fosztották meg, de a palota legsötétebb részébe küldték. Az ő ötlete volt, hogy Izumi legyen a császári ágyas. Ő beszélt az első miniszterrel, hogy híresztelje el az udvarban, hogy nagyobbik lánya mennyire okos, szép, és belevaló nő. Persze Mikoto egyből ráharapott a csalira, és bedőlt a tervnek.

Izumi persze mindenről tudott, hogy mi is a feladata ebben a pozícióban. Provokálnia kell Sakurát, és őt állítani be rossznak. Persze eleinte az volt a terv, hogy Hinatát teszik el láb alól, de mivel Sakura ágyas lett, és tudták, hogy Sasuke-sama nem csak ágymelegítőnek szánta, így ő vele is végezni akarnak, ha másképpen nem is, miután az udvarból elküldték, végeznek vele. Izuminak pedig teljes hatalma lesz az ország felett. Megszüli a várva várt fiú utódot. Sasuke pedig bele szeret, és boldogan élnek, amíg meg nem haltak. Persze az egészet Hitomi irányítja a háttérből, és ha minden a tervek szerint működik, visszatér csarnokába. Az ágyassal azt viszont nem közölte, hogy meg kell, majd ölni a férjét. Így, végül Hitomi a trónra léphet, és ő uralkodhat egész Japán felet.

Ekkoriban volt, hogy Japán és Kína háborúztak. Persze jelentősnek nem mondható, hiszen alig, alig tűztek össze. Azóta folyik a két ország között a balhé, amióta Daichi lett az uralkodó. Sasuke is hallotta a hírt miszerint meggyilkolták a volt uralkodói párt, a gyilkosok, pedig nem volt más mint saját gyermekük. Voltak pletykák, amik arról szóltak, hogy húga is segített neki, vagy pedig, hogy éppen ő végzett velük, mert nem beszámítható. Mondjuk ezeket a kósza híreket nem igazán hitték el az emberek. Sakura angyalnak tekintette országa, hiszen soha senkit nem bántott, tiszta anyja volt, mindig mindenben a szépet látta. Sasorit pedig a nép nagy becsben tartotta, hiszen úgy szokás, hogy ő kövesse apját a trónon, ezért nem értette senki, hogy vajon miért végezte ki saját családját? Így is úgy is ő lett volna az örökös, fölöslegesen csinálta a fesztivált. Állítólag ő és húga elszöktek az országból, és egy hajóval Japánba utaztak, vannak, akik ezt mondják, mert látták őket a kikötőben. Vannak, akik szerint Sakura meghalt, mert őt is megölte, és ha ez mind nem lenne elég olyan szóbeszéd is van, hogy a hercegnő megölte fivérét, majd magával is végzett. Senki nem tudja mi történt valójában. Egy, ami biztos, hogy amióta új uralkodója van az országnak a nép szenved. Felemelték az adót, munka és élelem hiány. Betegségek láttak napvilágot. Sokan meghaltak, ez alatt a tizenegy év alatt.

Daichi volt az, aki úgy döntött, felbontja a békét a két ország között. Katonáival ellepte Japán nyugati részét, de az ottani testőrség tagjai visszaszorították a betolakodókat. Madara uralkodása idején történt ez még. Közös megegyezés alapján, úgy döntöttek a kínai katonák, hogy visszavonulnak, persze nem örökre, amikor úgy vélik, hogy eljött az idő lecsapnak, és elfoglalják az országot.

Sasuke uralkodása alatt megnőtt a katonák száma, kemény kiképzésen vettek részt, agyukban az -az egy gondolat lebegett, hogy mindent az országért, de főleg családjukért. Alig, hogy két hónapja uralkodott, a kínaiak megtámadták az országot, persze Sasuke nem volt hülye gyerek, és ki is dolgozott egy stratégiát erre az eshetőségre. A nyugati részen megerősítette a vevő falakat, és védelmi várakat építetett, valamint menekülő utakat, és búvóhelyeket a nép számára.

Daichi titokban meglátogatta az országot, és a fővárosban olyasmit talált, amire nem számított. Egy ismerős alakot vélt felfedezni, de nem tudta tisztán, hogy ő az e, aki alig tíz méterre áll tőle. Úgy döntött, hogy megfigyelteti a férfit, és ha a keresett személy, megöli.

A kínaiak, sokkal többen voltak, mint ellenfeleik, még is alul maradtak. Az ottani császár azt parancsolta, hogy egy kicsit vonuljanak vissza, addig, amíg meg nem bizonyosodik valamiről. Egyik bizalmasának azt parancsolta öltsön magára japán öltözéket vegyüljön el az itt élők között, és derítsék ki az a férfi, akit ma láttak, ő pedig vissza megy országába.

Sasuke éppen a hivatali ügyeit intézte, amikor Mikoto látogatta meg, nem volt valami jókedvében az úrnő.

-          Fiam! – emelte fel a hangját. Sasuke semmit mondó tekintettel nézte végig, ahogyan anyja belép a dolgozó termébe, majd leül eléje.

-          Mit óhajt? – majd tovább nézte az iratokat.

-          Megint jártatnom kell a számat, mert te nem vagy hajlandó megnevelni azt a lányt! Ha így folytatja, keményen megbüntetem!

-          Nekem meg abból van elegem, hogy nem bírtok magatokon uralkodni! Még csak meg sem próbálod őt elfogadni, de én meg tegyek eleget a semmire sem való elvárásaidnak? Ameddig nem látom, hogy javulna a véleményed, ne keres fel többet! – nézett szülője szemeibe. Mikoto összeráncolta a szemöldökét, felállt, majd az asztalra csapott.

-          Utoljára mondom el! Száműzöm, ha még egy rossz szót is meghallok róla! Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen semmire kellő szégyent hozzon ránk! Neki semmi keresnivaló itt, fogd már fel végre! Mit tudhat, hogy ennyire véded? Jó az ágyban? Ennyire ki tud elégíteni? Biztos nem te vagy neki az első, ha ilyen jól megy neki! Ez tiszta szégyen! – Sasuke vett egy mély levegőt, majd nyugodtan felállt.

-          Ha most rögtön nem tűnsz el innen megbánod azt is, hogy a világra hoztál! Hogy jössz te ahhoz, hogy elítélj akárkit? Nézd meg magad, mi lett belőled? Idejössz, és sértegeted a feleségemet, úgy, hogy nem tudsz róla semmit! A nemi kapcsolatunkhoz, pedig semmi közöd! Nincs jobb dolgod,? Ha ennyire unatkozol, keresek neked feladatot, amivel eltöltheted az idődet! Rohadtul elegem van, hogy minden egyes kurva nap, idetolod a pofádat, mert van valami bajod! Ha jól emlékszem te sem vagy a legszentebb, még apámat is hagytad, hogy meghaljon, szóval ne beszél itt nekem arról, hogy milyen egy feleség! Itachiról sem tudsz semmit! Mondtam, hogy írj neki levelet, mert van rá mód, és most már, ha akarom, meg is látogathatod! De nem, te a tizenegy év alatt, egy kurva szót sem írtál, az, hogy pedig esetleg rákérdezz nálam, még annyi sem! Te nem, hogy feleség, még anyának sem vagy jó! Most pedig hord el innen magad, ameddig még jókedvemben vagyok! – Sasuke egyáltalán nem ordított. A hangját néhol felemelte, de annyira amennyire szükséges volt. Nem volt se mérges nem pedig ideges. Mikoto szemeiből hulltak a könnyek, de fiát nem érdekelte.

-          Így gondolod, hogy nem vagyok jó semmire? Azért ne feled, hogy nekem köszönheted, hogy élsz, és ezt az egészet, amid van! Sok mindent feláldoztam érted! Az pedig, hogy Itachi után nem érdeklődtem, nem igaz! Kaptam róla híreket, és üzentem is neki, amit pedig nem tudsz ne szólj bele! Azzal kellene foglakoznod, hogy egy kurvát hoztál a belső udvarba!

-          Valóban? – kaján mosolyra húzta ajkait, majd ellépet az asztaltól, és anyja mellé lépett, és füléhez hajolt. – De legyél büszke arra, hogy nálad nagyobb úgy sem lehet. – ekkor anyja pofonvágta.

-          Hogy merészeled, én nem erre tanítottalak! Az anyád vagyok, több tisztelettel kellene bánnod velem, egy ilyen hülye liba miatt, hogy tudod ezt tenni? Szégyellhetnéd magad, el sem hiszem, hogy mit hozott ki belőled, ez a semmire kellő! Szégyellem magam, hogy ilyen gyermekem van!

-          Akkor minek van itt? Tűn jön el innen! – mutatott a kijárat fellé. Mikoto nem szólt semmit, csak jó erősen behúzta maga után az ajtót.

Hinata mérges volt, mert hallott a mai esetről, miszerint Sakura és Izumi összeverekedtek. Egyértelmű, hogy nem a Hatake lány maradt alul. Nem élet halál harc volt, de a másodikágyas bővelkedett párlilás folttal, karmolással, valamint pedig Sakura jól helyben hagyta máshol is, bordán vágta, gyomorba, stb. Mondjuk a rózsaszínhajú sem úszta meg, de az övé ehet képest semmi sem volt. Egykét karcolás, és harapás nyom a kezein, de semmi több párnapon belül elmúlik. De Hinatát nem ez volt az, ami akasztotta. Állítólag Izuminak vérzése volt, és a császári orvos szerint biztosan várandós volt az úrnő. Sakurát megvádolhatják, felségárulással és gyilkolással, ami, pedig száműzéssel vagy, pedig halálbüntetéssel járhat.

Mikoto piszkosul dühös volt, elhatározta, hogy keményen megbünteti a lányt. Ki is adta parancsba, hogy holnap reggel pontban nyolckor, vigyék és büntessék meg úgy, ahogyan a bűnözőket.

Izumi eljátszotta, hogy mennyire fáj mindene, meg, hogy, siratja, fia halálát, de legbelül jót nevetett az egészen. Egy: annyira nem fájtak a sebei, mint, ahogyan mutatta. Kettő: tudta, hogy tervük sikeres. Három: Nem volt terhes. Átvert mindenkit.

Sakura a szobájában ült némán, és magányosan. Alig egy hónapja volt az udvarban, és mindig bajba keveredett. Tudta ez most túltesz mindenen. Megfogják büntetni, még pedig keményen. De meg is érdemli. Amióta itt van, csak azon gondolkodik, hogy mi a csudát csinál itt? Ez nem neki való. Senki sem szereti szinte, és mindig miatta vannak a viták is, az udvarban. Elege van, ráadásul az utóbbi időben nem is érezte jól magát.

A miniszterek nagy része reggel héttől tűntettek a nagyterem előtt. Sasuke odabent volt, és gondolkodott. Mind egyre csak azt mondták: ”Felség kérem, büntesse meg Hatake úrnőt!” aztán ezt „ Felség kérem, büntesse meg fia gyilkosát!” – Sasuke nem tudta mit tegyen.

Reggel nyolckor pontban, a büntetőtörvényszéktől jött pár katona és elvitték Sakurát a vallatóba. Ott Ichiro miniszter állt meg előtte. Sakura fehér kimonot viselt, megkötözték és egy vallató székbe ültették. A miniszter ördögien elmosolyodott, a lány pedig nem mondott semmit, csak behunyta a szemit. Ichiro elő vett két tekercset. Az egyik Mikoto a másik a császár rendelete volt. Először Mikotét kellett végre hajtania.

-          Mint a belsőudvar feje, és az uralkodó édesanyja, elrendelem, hogy Hatake Sakura úrnőt, a császári család árulása miatt és az örökös meggyilkolása tettével, a legsúlyosabb büntetés szánom ki rá, a kínzás pontban nyolckor veszi kezdetét. – a miniszter miután felolvasta elrakta a tekercset. – Kezdjétek! – adta ki az utasítást. Két katona lépett elő egy-egy bottal a kezükben, és a vallatószékben kínozni kezdték Sakurát.

Órákon át tartott a vallatás, amikor az ágyas elájult leöntötték forró vízzel. Egy másik kínzásban, forró vas rudat húztak végig hátán. Sakura sírt, és sírt. Ordított, segítségért kiabált, de senki nem jött segítségére. Az egyik katona elő vett egy kést, Sakura ezt nem látta, mert már teljesen elvesztette az eszét, azt sem tudta, hogy hol van.

-          Csak azért, hogy tudja nem ajánlatos kikezdeni Izumi-samával! – majd jó pár helyen végig húzta rajta. Nem mélyen, csak éppen, hogy vérezzen, egy keveset. De aztán a rózsaszín hajú mélyen elkezdett köhögni, s a kés belemélyült az oldalába. A katona gyorsan kihúzta azt, most hatalmas bajba keverte saját magát. Az ágyas hírtelen nehezen vette a levegőt, és az oldalából, csak úgy ömlött a vér!

-          Idióták mit tettetek! – ordította Ichiro, majd küldetett az orvos után, megfogta a kést, majd elvágta vele a katona nyakát, hogy ne tudjon beszélni.

Ichiro elolvasta Sasuke rendeletét, amiben az állt, hogy csak fenyegessék meg Sakurát, hogy fékezzen magán, valamint hogy Mikoto-sama parancsát ne hajtsák végbe. De késő volt. Sasori jelent meg, és elvitte húgát csarnokába. Ott az orvos neki kezdett a kezelésének.

A császárban égett a düh, nem tudta, kihez mennyen hamarabb, az anyjához, vagy feleségéhez. Úgy döntött, hogy először megtudakolja, hogy van Sakura. Amikor belépett a terembe, a lány ott feküdt, a szája sötét volt, mindenhol kék és lila foltok, az orvos éppen a vérzést állította el.

-          Mond az igazat! – csak a lány arcát fürkészte. Az orvos a szája sarkát harapdálta. – Mond már! – parancsolta.

-          Kérem, bocsásson meg nagyuram! – hajolt meg a földön, az ápolónő addig átvette a feladatát. – Attól tartok, hogy az úrnő élete nagy veszélyben van. Sok vért vesztett, és a kínzása még felségárulásnak is erős lett. Az egészháta szétégett, az oldalán egy három centi széles vágás, ami legalább ugyan olyan mélyre hatolt beléje. Rendesen megkínozták valamint pedig eltört pár bordája is. Attól tartok, hogy ha meg is éli a reggelt sok időbe fog telni, amíg felépül. – szinte már sírt. Sasuke felállt, és szó nélkül távozott.

Mikoto tudta hatalmas vétket követett el fia ellen, ezt ő sem fogja neki megbocsátani. Ez volt az utolsó, hogy elnézett neki bármit is.

Sasuke gondolatai az előbbi jártak, az orvos nem merte neki elmondani, de az egyik ápoló megállította, és közölte vele, hogy az úrnő várandós. Sajnos a sérülések miatt nagy a valószínűsége, hogy elvetél, de ha Isten kegyes hozzánk, akkor megmenti őket.

Mikoto szobájának ajtaja kinyílott, és Sasuke lépett be rajta. Nem szóltak egy ideig egymáshoz. Mikotonak nem volt bűntudata, csak sajnálta, ennyi.

-          Remélem – nézett le anyjára, aki a földön ült. – remélem most már megnyugodott a lelki ismereted anyám. Örülhetsz neki, hiszen, most úgy látszik két utódomat is elveszítettem. Gratulálok elérted, amit akartál, és örülhetsz, mert, ahogyan a helyzet áll Sakura nem biztos, hogy megéri nem, hogy a reggelt, még az éjszakát sem éli túl. – mély levegőt vett.

-          Tudom, hogy messzire mentem, de bűntudatom nincsen. – folytak ki könnyei.

-          Egyet jegyez meg jól! Ha Sakura meghal, letagadom, hogy a véred vagyok, és te is Hitomi sorsára jutsz! – majd ott hagyta.

Hinata nem bírt várni útnak indult, hogy megnézze, hogy van barátnője. Az ápolónők tájékoztatták a helyzetről, meg persze az úrnő várandóságáról is. Sajnos nem mehetett be, mert sürögtek- forogtak körülötte, ő odakint imádkozott, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.

Sasuke kezei görcsbe rándultak, most életében másodjára érezte úgy, hogy ismét egy számára fontos személyt fog elveszíteni. Látta felesége meggyötört arcát, Sasorit, amit férfi létére sír, hiszen oda ment van számára a legfontosabb személy. Narutot, amint a földön ül, és maga elé bámul. És ott volt ő. Mit tett azért, hogy ezt megakadályozza? Semmit! Egy nagy büdös semmit! Megérdemli az életet, amit kapott, hogy ilyen szerencsétlen. Érezte, hogy nem közömbös számára új ágyasa, de nem merné magának bevallani érzelmeit, ahogy túlságosan is makacs ember. De most, de most gyermeke, és anyja odabent haldoklik ő pedig nem tehet semmit. Semmit.

Az udvar egész este zaklatott volt. Sasuke a tópartnál ült, és nem hagyta el, és nem is akarta, mert várta a jó hírt.  Magát hibáztatta az egészért, lehet még sem kellett volna idehozatnia, de a napok, amiket nélküle töltött üresek voltak. Tudta mi hiányzik az életéből. A szex sem olyan volt, mint Izumival, vagy esetleg Hinatával. Sokkal jobban élvezte, és nem kötelességből feküdt le vele, ha nem mert kívánta a lányt.

Már eltelt négy óra hossza, és még mindig ott ült a tóparton. Jugo kérlelte urát, hogy mennyen aludni, de az elutasította mondván friss levegőre van szüksége.

Hinata már egy ideje figyelte őt, és sajnálta férjét. Sok mindenen keresztül ment, most pedig, hogy rátalált a nőre akit szeret és ő is szereti őt. El se tudta képzelni, hogy Mikotonak még is hogyan juthatott ilyesmi az eszébe. Teljesen elment az esze? Nem értett már semmit sem.

Halk léptekkel lépett férje mellé, majd leült kezeit, pedig annak combjára temette.

-          Tudja, én sokat köszönhetek annak a lánynak. Hálás vagyok neki, hogy felségedet boldoggá teszi. És tudom, tudom, hogy nagyon erős és túl fogja élni, azután pedig világra hozza felséged gyermekét. – Sasuke feleségére emelte tekintetét, nézte, de nem mondott semmit sem. – Az élet nagyon nehéz, és mulandó. Sose feledje, hogy mindig hallgasson a szívére, és az ösztöneire. Sose bánjon meg semmit sem, mert amikor megtette boldog volt. Én hiszem, hogy felséged szereti azt a lányt, csak az a baj, hogy ön annyira, de annyira makacs, hogy még saját magának sem meri bevallani, hogy bizonyára szerelmes. Ez egy remek érzés, amit az ember nem mindennap tapasztalhat meg. Ráadásul, pedig olyas valakiért van oda, aki viszonozza is érzelmeit. Csak azt nem értem, hogy akkor mi a baj? Miért kesereg? Édesanyja miatt? – emelte föl szemöldökét. – Esetleg az udvar, és a miniszterek? – Hinata egész végig kellemes lágy hangon beszélt. Sasuke egy szót sem szólt, csak hallgatta, amit neki mondott. – Feleslegesen akasztja magát! Sakiura egy igazán belevaló lány, és meg tudja magát védeni. Most pedig éppen teljesíti az ön legtitkosabb vágyát. Hiszen nem ez volt az? A gyermek a szeretett nőtől? Akármit is mond, én tudom, hogy felséged lelke mélyén nagyon magányos ember. Egyedül érzi magát, nincs akiben megbízzon. Sakurában pedig meglelte azt, amit bennem soha. De ennek így kellett történnie. De sose feledje, amit most mondok. Egyszer mindenek vége lesz, és ha nem éli most azt az életet, amit szeretne, akkor soha sem fog. – a császárné megsimogatta férje hátát, felállt, majd kíséretével együtt távozott.

Nem sokkal később, amikor Sasuke visszatért lakrészébe érkezett a hír, hogy az ágyas állapotát stabilizálták. Gyenge még, lázas, kiveri a víz, és csúnya sebek éktelenkednek testén, de ennek ellenére sokkal jobban van, mint párórával ezelőtt. A császár ezek hallatán nagyon megkönnyebbült. Úgy döntött ma már nem zavarja őt, majd holnap reggel korán meglátogatja. Jobb is lesz így, hiszen ma már eleget aggódtak, és Sakurára is ráfér a pihenés.

Hitomi boldog volt, mert tudta sikeresen összeugrasztotta anyját és fiát. Most már kezdetét veheti a bosszúterv, Sakurát, és Hinatát elintézi, úgy, hogy még a kisujját sem kell mozdítania. Ők szenvednek saját maga, pedig learatja a babérokat.

Csak úgy kavarogtak benne az érzelmek. Düh, féltékenység, ármánykodás, de a legjobban a bosszúszomj az, amit érzett.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés