Japán egyik távoli kis városában, ahol nem zsúfolódtak egymás hegyén hátát a sok épület, csak itt-ott elvétve akadt egy nagyobb régi stílusú ház. A magaslati levegőn az összes régies ház közül kiemelkedett egy, ami jó régóta állt a helyén. Ez a ház generációkon keresztül öröklődött, azért, hogy idegen kezekbe ne kerülhessen. Noha karban tartották és időként fel-felújítgatták, mégis látszott rajta régi szépsége.
A ház hátsó nagy kertjében napraforgók sárgállottak. Maga az épület rideg és hátborzongató hatást keltett, ezért az emberek nem is fordultak meg azon a környéken szívesen. Rémisztő pletykák terjengtek eme háznak a lakóiról. Régebben sok embernek veszett nyoma, aki véletlenül vagy akarva arra tévedt. A megmagyarázhatatlan eltűnések csak még jobban megrémítették az embereket a zárkózott családtól.
A városkában élő emberek félelme nem volt alaptalan, hiszen eme zárkózott család az alvilági maffia egyik vezető ága volt. A hatalmas birtok mellett közvetlenül sötét kísérteties erdőség volt. Egyetlen út vezetett befelé, de beljebb érve több ösvényre ágazódott. Könnyen eltévedt azaz ember, aki nem ismerte a járást.
A ház belül is ugyanazt a hatás keltette, mint kívülről. A bútorok antik darabok voltak, és érezhető volt rajtuk a jellegzetes öreg szag. A háznak a falait fegyverek díszítették, de nem csak puskák és pisztolyok, hanem régi szamuráj kardok, kések és még sorolhatnánk.
Az egyik szobából erőteljes üvöltések hallatszottak ki. A két Uchiha nővér elhúzva a toló ajtót látta, amint idős apjuk a kedvenc szamuráj kardjával súlyt le újra és újra a levegőbe. Régi kék harci ruhát viselt, aminek felső része mélyen nyitott volt. Noha az öreg már nem volt éppen fiatal, a hetvenes évei végén járt, mégis remek kondiban volt. Kopasz fején gyöngyözött az izzadság. A szájánál hosszú, mély seb húzódott, amit egy rossz döntésének következményéből származott.
- Apa, meddig ülsz ölbe tett kézzel? Sasuke kedvére tevékenykedik, és nem tart semmitől. Hidegvérrel végzett a fiammal is…
Az öregember kifújta a levegőt, majd villámgyorsan a kardját visszadugta a hüvelyébe. Megropogtatta a kezeit majd a nyakát.
- Közvetlenül ellene nem tehetünk semmit sem… Tejes mértékbe olyan, mint Uchiha Hidetsugu. A gyengepontját kell célba venni!
- Emlékszem Hidetsugu úrra…- mondta Shizuka, miközben a szeme elé villant a férfi.
A puszta emlékétől is felállt a legidősebb nővér karján a szőr. Szinte a füleiben csenget hangosan a kegyetlen ember rémisztő hangja. Sötét szemei érzelemmentesek voltak, a szája szinte soha még halvány mosolyra sem kunkorodott.
~ Belegondolva, Sasuke tényleg kiköpött Hidetsugu úr. ~ - gondolta magában Shizuka, miközben elbambulva nézte a földet.
Az apja mérgesen kirántotta a kardját, és a legidősebb lánya nyakára készült sújtani, de egy centire tőle megállt, és az ordította: „Ne lankadjon a figyelmed! Könnyen az életedbe kerülhet!” Shizuka szívverése kihagyott egy ütemet, annyira megrémült. Az arca elsápadt, a szemeivel rettegve nézett öreg apjára.
Fujiko cinikusan mosolygott a nővérére, majd széttárta legyezőjét, és a szája elé tette, hogy elrejtse kuncogását.
- A gyerekeit bármikor elraboltathatom, csak egy telefonhívásomba kerül.
- Hagyd békén a gyerekeit, Fujiko! A feleségével zsaroljuk!
A két nővér egymásra nézett, majd bólintott. Mindhárman tudták, hogy nem kapkodhatják el a dolgokat. Ki kellett várniuk a megfelelő időt.
***
A szeptember napjai rémálommá váltak Sakura számára, mivel Ai elkezdte az első osztályt, Kireina meg nagy csoportba ment. Igaz, hogy még ebéd előtt elhozta őket, de a délelőttjei üresen és unalmasan teltek. Hiányoztak neki a kislányai, akik azidáig állandóan otthon voltak vele. Ígya takarítással és a főzéssel is sokkal gyorsabban végzett, ezért szabadidejében többször felhívta a férjét, aki ritkán vette fel neki a telefont. Általában visszahívta, ha akadt egy röpke ideje. Mostanság egyre több időt töltött otthon, de Sakura még így nagyon hiányolta a szerelmét.
A hónapok szárnyra keltek, mint a vándormadarak a tél közeledtével. Ebben az évbe alaposan megkésett a tél, a hó is csak egyszer kezdett el szállingózni december elején. Utána már csak havas, és jeges eső esett. Hideg volt, hiszen minden reggel jégpáncél fedte a járdákat és az utakat.
Karácsony előtt egy nappal egy feladó nélküli csomagot küldtek a ház urának. Sasukénak rossz érzése támadt, ezért felvitte az irodájába és ott bontotta ki. A dobozban két boríték volt, és egy másik doboz. Kibontotta az egyiket, az egyik borítékot, melyből több tucat kép esett ki. A képek a családjáról készültek a távolból. A másik egy gépelt levelet tartalmazott.
Szép családod van, Sasuke!
Vigyázz rájuk, könnyen bajuk eshet…
Nem szeretem, ha valaki szaglászik utánam!
Az egyik kémed karnyújtásnyira volt, hogy leleplezzen engem…
Szeretem a bújócskát.
Sasuke összegyűrte a levelet és a kandallóban égő tűzbe dobta a képekkel együtt. A másik dobozt is kinyitotta, amiben egy kéz volt. Ahogy hallotta, hogy nyílik az ajtó lecsapta a doboz tetejét. A felesége kukucskált be, majd vidáman belépett és a férjéhez ment, hogy átölelje.
- Mi baj? Feszült vagy…
Az Uchiha a felesége vállára tette a két kezét, és homlokon csókolja, majd hátat fordított neki és farmernadrágja zsebéből elvette a szivartartóját. Rágyújtott, majd a büdös füstöt kifújta a száján. Az inge lezseren állt rajta. A felső gombok ki voltak gombolva a mellkasáig. A falhoz ment, és kicsit beleütött, mire rögtön kinyílott a rejtett kicsi ajtó, ami a széfet rejtette. Sakura szemei elkerekednek, és rózsaszín denevér ujjú tunikája végét kezdte el babrálni. Fekete cicanadrágja tökéletesen kihangsúlyozta vékony formás lábait.
Sasuke beütötte a széfkódot, ami hangtalanul kinyílt. Elővett belőle egy nagyobb dobozt, és Sakura hosszú rózsaszín műkörmös kezeibe rakta. Kinyitva Sakura elejtette a dobozt ijedtében. A doboz két pisztolyt raktározott.
- Minek vetted ezeket elő? Tedd el, nem akarom, hogy a gyerekek lássák.
- Úgy döntöttem megtanítalak lőni.
Sakura elképedve pislogott a férjére. Sasuke odament, és gyengéden megérintette a felesége feketére festett hajának egy nagyobb tincsét, majd megcsókolta a feje búbját.
Délután Sakura a gyerekekkel együtt díszítette a nagy formás fenyőt. A két kis hercegnő alig fért a bőrébe, annyira várta a másnapot. A vörös fehér nappaliban több méregdrága festmény tündökölt. A vörös szőnyegen a két kislány vidáman bontotta ki az új díszek dobozait, miközben a vörös szőnyegen térdeltek. A két kutyus titokban elkopott egy hosszú gyöngysor díszt, és hanyatt-homlok menekültek vele. Kireina hangosan utánuk kiabált vékony hangjával, majd utánuk eredt. Ai kuncogását elrejtette a kezével.
- Oh, jaj… vissza kell szereznünk tőlük. – mondta Sakura, majd kirohant a huncut blökik után.
Ám akkor megszólalt a kapucsengő hangja. Hirtelen azt sem tudta merre szaladjon, minden kezdett a feje tetejére állni. A karácsonyok már csak erről szóltak. Gyorsan odarohant a kaputelefonhoz és beengedte a szüleit. Halkan hallani lehetett egy autó gördülő kerekeinek hangját, ahogy a garázs felé tartott. Ekkor az első emeletről Kireina nevetése hallatszott, ahogy a kutyákat kergette, miközben az kiabálta:„Álljatok meg! Adjátok vissza a díszt!” Ai odaszaladt az ajtóhoz, elfordította a kulcsot, majd kinyitotta az ajtót. Szégyellős mosollyal az arcán beengedte a most érkező nagyszülőket. Yume nagymamáját rögtön átölelte, de a fiúkhoz oda sem ment, még nem is köszönt nekik.
- Háborús övezetbe jöttünk, vagy mi? – kérdezte Kasumi, aki már 16 éves, jó kivágású legénnyé érett.
Pofátlan volt, és el volt szállva magától, mindig keresete a bajt. Néhányszor úgy beszélt az anyjával, hogy Sakurának kinyílt a bicska a zsebében. Most is ezért a megjegyzéséért pofon vágta volna az öcsét, aki legalább két fejjel magasabb volt nála. Sakura szeretetteljesen átölelte az anyukáját és két puszit nyomott az orcájára.
A két kutya csaholva szaladt le a lépcsőn Kireina meg utánuk, de egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a kicsiny lányka megcsúszik a lépcsőn és lehuppan az egyik lépcsőfokra, majd elkezdett sírni. Ribizli és Ármány felhőtlen boldogsággal ugrándoztak a vendégekre és nyaldosták őket. Sakura gyorsan odaszaladt a kisebbik lányához és megpuszilgatta.
A nagy felfordulásra Sasuke kiment az edzőterméből verejtékező testtel. Csak egy nadrágot viselt, és a nyakára volt terítve, összegyűrve a kis fehér törölközője. A tetoválásait nem fedte semmi, és mikor a lépcsőn lefelé sétált, Ai boldogan odaszaladt hozzá és rázogatta a kezét. Boldogan újságolta, hogy Yume nagymamája megérkezett. A férfi amikor odaért a feleségéhez, aki a kisebbik lányukat vigasztalta megállt.
- Ezek a nyomorult dögök! – mondta Sasuke, aki villámgyorsan megragadta Ármány grabancát és alaposan leszidta.
A kis francia bulldog annyira félt, hogy bepisilt. Kicsi duci teste remegett, mint a kocsonya, és rémülten elkerekedtek barna szemei. Persze, senki meg sem mert mukkanni. Ai sírva odaszaladt az apukájához és könyörgött neki, hogy ne bántsa a kutyust. Sasuke sötét szemeivel lepillanott szeretett kislányára, majd sóhajtva letette a kutyát.
- Sakura még egy ilyen és a dögök repülnek!
- Drágám…
Sasuke a feleségéhez fordult, aki magába fojtotta szót és nyelt egyet. Elvette Ribizlitől a gyöngysordíszt és visszaadta a feleségének. Leült a lépcsőre, az ölébe ültette Kireinát, és magához ölelve csitítgatta.
- Ijesztő… - sápadt el Kasumi. – Mindegyik maffiózó ilyen?
Erre Yume mérgesen hátrafordult a fiához, és mutatóujját a szájához tette jelezve, hogy fogja be a száját.
Ai és Kireina kíváncsian pislogott, hiszen még soha nem hallották a „maffiózó” szót. Még a jelentését sem tudták.
- Maffiózó…? Az mit jelent? – kérdezte Ai enyhén félrebillentve a fejét.
Sakurának leesett a vérnyomása és elsápadt. Idegesen birizgálni kezdte a haját. Per pillanat fogalma sem volt arról, hogy mit mondjon. Nem akarta, hogy a lányai megtudják eme rettegést keltó szó jelentését. Yume leguggolt Aihoz és gyengéden átkarolta, majd azt mondta: „Ha majd nagyobb leszel, megtudod.” Ai durcásan csücsörített a szájával, miközben lesütötte sötét szemeit.
- A kíváncsi emberek szoktak leghamarabb eltűnni nyomtalanul…
Kasumi még jobban elsápadt és leverte a verejték. Az apjára nézett, aki zömök testével szoborként állt a helyén, és le sem vette a szemét a vejéről. A legapróbb mozdulatra összeráncolta a homlokát és remegő kezeit ökölbe a szorította, hogy elrejtse a félelmének bizonyítékát.
- Drágám… muszáj ezt pont karácsonykor?
Sasuke lehunyta a szemeit, majd magához húzta a feleségét és vadul megcsókolta. Olyan vadul, hogy fájt már Sakurának. Érezte, ahogy a szája enyhén vérezni kezd.
- Ez aztán a vendégszeretet. – fintorgott Yume.
Az Uchiha fenyegető sötét szemeit az anyósára fordította, majd figyelmen kívül hagyva felállt. Fellépett egy lépcsőfokot, majd megállt és hátrapillantott a felségére, aki az anyukájához indult. Összeszűkült szemmel nézte, ahogy Sakura körbe ugrálja a vendégeket. Vidáman mesélt nekik a ház belső felújításáról. Gyorsan beinvitálta őket a nappaliba, hogy nyugodtan fel tudjon takarítani.
*
Vacsora környékére a többi vendég is megérkezett. A két Uchiha hercegnő kisebb zenei előadással készültek. Ezért, amikor mindenki megérkezett Kireina dallamos hangjával szólt mindenkinek, hogy jöjjenek be a második emeleten lévő kulturális szobába. Az összes felnőtt ő ránézett. A világos szemű hercegnő odaszaladt az anyukájához, aki éppen terítette az asztalt és húzni kezdte a kötényét.
- Anyu, gyere már.
- Csillagom, most várnod kell. Nincs időm most játszani veled.
Kireina durcásan csücsörített a szájával, és elkezdett hisztizni. Sakura megadóan felsóhajtott. A kislány rögtön tudta, hogy már nem kell győzködni az anyukáját, ezért vidáman az ajtóhoz szaladt és siettette a vendégeket.
*
A két Uchiha fivér éppen magánbeszélgetést folytak. Sasuke idegesen gyújtott rá a sokadik szivarjára, miközben a pisztolya az asztalán jól látható helyen pihent. Megropogtatta a vállait és nyakát, hogy kicsit oldja a feszültségét. Itachi előre hajolva ült a bőrkanapén, miközben jobb mutatóujján forgatta a pisztolyát. Elgondolkozva meredt előre, majd gondterhelten beletúrt szürke hosszú hajába. A kandallóban a tűz lángjai fékezhetetlenül tomboltak.
Itachi az öcsére nézett, aki felvette az asztalán lévő pálinkát és lehúzta, majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Kasumi majdnem orra bukott, annyira rá volt tapadva az ajtóra. Zöld szemeivel rettegve nézett fel a félelmetes Sasukéra, akinek sötét tekintete láttán már meghűlt ereiben a vér.
- Akarsz valamit kölyök?
Kasumi megrázta a fejét és félve oldalra pillantott, ahol Itachi ült és pisztolyát egyenesen rászegezte. A fiú arcának sápadtságától a hosszú szürke hajú Uchiha elmosolyogta magát és csak annyit mondott, mielőtt leeresztette a fegyverét: „Csúnya dolog hallgatózni. Vigyázz, mert lehet, hogy legközelebb elsül a fegyver.” Sasuke a fiú vállara tette a kezét, és kiment vele a folyosóra. Itachi intett a fiúnak, aki megszeppenve botladozott.
- Az engedélyem nélkül senki sem léphet be az irodámba. Legyél jó fiú, és menj vissza anyádhoz.
- Ne parancsolgass nekem! Nem vagy az apám! Én nem hódolok be neked, mint a nővérem!
Sasuke sötét szemeivel lepillantott a nagyszájú krampuszra. A kezét már ökölbe szorította, és minden akarat erejére szüksége volt, hogy higgadt maradjon.
- Ide figyelj, te kis szaros. Akár tetszik neked, akár nem, itt én hozom a szabályokat. Az emberek úgy ugrálnak, ahogy én fütyülök. A kutyáim is csak akkor esznek, ha én engedélyt adok rá.
Kasumi nem mert a férfi sötét szemeibe nézni.
Ai fekete nadrágot viselt hosszú ujjú blúzzal, aminek az ujjai csipkések voltak. Hosszú hajában a csillámpor igazgyöngyként fénylett. Kecsesen lépdelt fekete kopogós cipőjében, aminek hangját mindig szívesen hallotta.
- Apuci. – mondta vidáman Ai, amikor meglátta az apját, és odaszaladt hozzá. – Gyere velem.
Sasuke halványan szeretett kislányára mosolygott.
- Keresd meg anyádat.
Ai kíváncsian pislogott az apukájára sötét szemeivel. Sűrű szénfekete szempillái pávatollként legyezgette.
Sakura a folyosó egyik rejtett sarkából lépett ki a folyosóra. Aggodalmas pillantást vetett imádott férjére, amikor látta, hogy a féltestvérével van. Ai hátra fordult és anyukájához szaladt, majd megölelte.
- Apuci haragszik Kasumira.
- Miért?
- Öh… azt nem tudom…
Sakura odasétált a férjéhez a kislányát kézen fogva, és cicamódjára hozzábújt. Jobb kezét a szerelme izmos mellkasára helyezte, és felnézett rá.
- Drágám… - csak ennyit tudott mondani Sakura, ugyanis az Uchiha ragadozó módjára rabul ejtette az ajkát.
Ai elpirultan nézett félre, miközben kuncogott.
- Hallgass el. – mondta Sasuke és két keze közé fogta a felesége babaarcát, majd újra megcsókolta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Már lassan 1 hónapja!!!!!!!!!!!!:(