Naruto végighajtott az úton kocsijával, közben egyre csak Hinatára tudott gondolni. Fogalma sem volt arról, hogy mi történt a lánnyal, de abban biztos volt, hogy ha megölték Tobit, és mindennek Hinata is a szemtanúja volt, akkor biztosan valami nagyon rossz dolog történt vele. Ha pedig ez így van, akkor biztosan valamelyik ellensége kapta el őt. Ennek gondolat hatására méginkább aggódni kezdett a lányért. Nem akarta, hogy miatta szenvedjen. Tudta, hogy egyszer ez is meg fog történni, de arra nem számított, hogy majd ilyen hamar be is fog következni. Remélte, hogy a lány nem szenvedett sokat. Még nagyobb sebességbe tette az autót, és aztán tövig nyomta a gázpedált.
Amikor meglátta azt a bárt, amit a lány mondott neki, szíve nagyot dobbant a megkönnyebbüléstől. Hamarosan a telefonfülkét is megpillantotta, de magát a lányt nem látta sehol, amitől szemei elkomorodtak. Lefékezett a bár előtt, majd kiszállt az autóból. Körbenézett, hátha lássa valahol a lányt, de nem látta sehol. Majd aztán szemei megakadtak egy mellékutcán, és elindult felé. Ahogy oda ért, befordult és megnézte, hogy Hinata ott van-e. Eleinte nem látott semmit sem a sötétség miatt, de aztán mégis észrevett valamit. Egy törékeny testet, ami éppen össze volt kuporodva fal tövében, és ettől szíve ismét megdobbant. Azonnal felismerte benne Hinatát. Megkönnyebbülve kezdett el felé menni, de amikor a közelébe ért, elborzadva vette észre, hogy a lány milyen állapotban van. Megállt mellette, és csak nézte Hinatát, aki eléggé borzalmas állapotban volt. Ruhája csurom vér volt. Fölhúzott térdeit átkarolta, és csak nézett maga elé, de olyan üres szemekkel, hogy még Naruto is megijedt tőlük. Mellette egy vérben úszó katana hevert. Naruto azonnal felismerte. Ez Madara kardja volt. "Várjunk csak!" – Gondolta magában. "Szóval az a rohadék bántotta őt?! De vajon ez kinek a vére rajta? Mi történhetett vele?"
- Hinata... – Mondta halkan a lány nevét, aki összerándult a férfi hangjától, mivel csak ekkor figyelt fel jelenlétére.
Ráemelte fénytelen szemeit, és Naruto elborzadva látta, hogy a lány arca is vértől mocskos. Szinte alig látta a férfit. Egyre csak arra tudott gondolni, hogy mit tett. Hogy képes volt embert ölni, ami miatt nemhogy lelkiismeret-furdalást nem érzett, hanem élvezte is azt, amit tett. Megölte mindet. Egy sem maradt életben, és miután végzett velük, ott hagyta őket. Nem érdekelte semmi sem, csak az, hogy megszabadult tőlük. Most pedig csak ürességet érzett. Naruto aggódva térdelt mellé, és érintette meg vértől mocskos arcát.
- Mi van veled? – Kérdezte Naruto, és igyekezett nem kimutatni azt, hogy mennyire ideges. – Mi történt? Miért úszol a vérben? - Hinata halkan nyelt egyet. Alig érzett erőt ahhoz, hogy megszólaljon, de amikor megszólalt, hangja üresen csengett.
- Megöltem őket... – Válaszolta, és ettől a férfi mozdulatlanná vált. Kék szemei döbbenten csillogni kezdtek. – És még csak nem is sajnálom... - Naruto nem érett semmit sem. Kit ölt meg?
- Miről beszélsz? Kit öltél meg?
- Azokat, akik megölték Tobit. Azért ölték meg, mert az útjukban állt. És... aztán magukkal vittek. Pedig hidd el... nem akartam velük menni. De egyszerűen nem volt más választásom... - A fiatal jakuza vezér csöndesen nézte szeretője vértől piszkos arcát. Tudta, hogy milyen zaklatott lelkiállapotban van szegény, és hogy nehezen nyílik meg neki. Türelmesnek kell lennie hozzá. Pedig már annyira szerette volna tudni az igazat. - Ahhoz a férfihoz vittek, akivel Neji születésnapi partiján találkoztunk. Aki odajött hozzád, és megnézett magának. Azt akarta, hogy feküdjek le vele. Nem mondta ki, de tudtam, hogy ezt akarja. Naná, hogy ellenálltam neki, és ez nemigen tetszett annak a rohadéknak. Kifejeztem neki, hogy mennyire nem félek tőle, és mondtam neki, hogy ha hozzám mer érni, akkor megölöm. De természetesen nem hitt nekem. Nem nézte ki belőlem, hogy képes lennék megölni bárkit is, és ez lett a veszte... - Naruto egy szót se szólt. Amúgy is tudta, hogy a lány mit tett. Ha nem így lett volna, akkor most nem úszna a vértől. - Alaposan alábecsült az a szemét... – Folytatta Hinata, de hangja továbbra is érzelemmentes volt. – Megpróbált erőszakoskodni velem, de én nem hagytam magam. Aztán mire feleszmélhetett volna, sikerült megszereznem a kardját, amivel aztán végeztem vele, és utána szépen sorban az embereivel is végeztem. Még csak sajnálatot sem éreztem evégett. Ha láttál volna, egészen biztosan nem ismertél volna rám...
Lila szemeit a férfira emelte, aki némán figyelte őt. Arcán nem látszottak érzelmek, és ez egy kicsit zavarba ejtette a fiatal Hyuugát. Nem tudta eldönteni, hogy a férfi most mit érezhet iránta ezek után. Elítéli azért, amit tett, vagy egyszerűen nem is érdekli? Amikor Naruto megszólalt, nem azt mondta neki, amire a lány valójában számított.
- Mindez nem számít... – Mondta Naruto nyugodt hangon, majd kinyújtotta kezeit a lány arca felé, mit gyengéden két tenyere közé vett. Mélyen a zavartan csillogó szempárba nézett. – A fő, hogy jól vagy.
Hinata egy szót sem tudott kinyögni, amikor kedvese ezt mondta neki. Teljesen leblokkolta, amit hallott tőle. Naruto előrehajolt, és megcsókolta a lány ajkait, aki halkan felnyögött ettől. Finoman csókolta a Hyuuga lányt, aki hagyta magát, közben nem értette, hogy a férfi miért tette ezt. Tényleg nem ítéli el azért, mert embert ölt? Naruto elvált tőle, és ettől a lány halkan kapkodni kezdte a levegőt. Szemei értetlenül csillogni kezdtek. A szőke férfi sejtette, hogy mire gondolhat, de nem érdekelte. Valóban nem haragudott Hinatára. Azt tette, amit az a szemét megérdemelt. Szerencséje volt, hogy pont Hinata végzett vele. Mert ha nem így lett volna, akkor ő ölte volna meg, de nem olyan gyorsan, mint ahogyan azt a lány tette. Óvatosan a fiatal Hyuuga alá nyúlt, majd karjába emelte. Hinata továbbra is őt figyelte. A férfi egy szót sem szólt, amikor az autójához vitte szeretőjét, ahová aztán beültette. Még csak az sem érdekelte, hogy véres lesz a kocsi kárpitja. Mielőtt még elindultak volna, Naruto még visszament a kardért, amit aztán a kocsi csomagtartójába tett. Jobb lesz, ha eltűnteti a fegyvert, még mielőtt a rendőrség, vagy mások megtalálnák. Akkor aztán a lány nagy veszélybe kerülne. Senki sem fogja megtudni, hogy ő volt az, aki valójában megölte Madarát. Naruto megkerülte a kocsit, majd beült a Hyuuga lány mellé, aki csak arra várt, hogy végre haza menjenek. A szőke férfi beindította a motort, aztán sebességbe tette az autót, majd elindult hazafelé. Egész idő alatt nem szóltak egymáshoz. Nem is tudtak volna mit mondani egymásnak. Csak csöndben figyelték az utat, közben saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Mikor haza értek Sakura és Pain már várták őket. Naruto lefékezett a lépcső előtt, aztán kiszállt a kocsiból. Sakura aggódva lépett hozzá.
- Mi történt? – Kérdezte aggódó hangon, mire a férfi ráemelte kék szemeit, de választ nem kapott rá. Helyette kinyitotta az autó másik ajtaját, és aztán segített a Hyuuga lánynak kiszállni onnan. Amikor Sakura és Pain meglátta, hogy szegény lány milyen állapotban van, elborzadtak. - Csak nem bántották? – Kérdezte Sakura ismét aggódva.
- Nem... – Felelte Naruto szárazon, miközben ellépett Sakura mellett, és elkezdett felfelé menni a lépcsőn. – Majd később elmondom. Így is sokkos állapotban van szegény. Azt szeretném, ha minél hamarabb lepihenne.
Belépett a házba, majd aztán elindult az emeletre. Végighaladt a folyosón, és amikor elérte szobájának ajtaját, egy pillanatra megállt. Óvatosan letette a lányt a földre, de azért a biztonság kedvéért még tartotta őt, nehogy elessen. Főleg, amilyen állapotban volt. Benyitott a szobába, és aztán segített a lánynak bemenni oda. Azonnal a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy lemossa szeretőjéről a rászáradt vért. Belépett oda, majd egy székre ültette kedvesét, aki mindezt némán tűrte. A kádhoz lépett, aztán eldugaszolta lefolyóját, és megnyitotta a csapokat, hogy tele engedje vízzel. A sápadtan üldögélő lányhoz ment, aki csak nézett maga elé, és még arra sem figyelt fel, amikor a férfi vetkőztetni kezdte. Naruto a padlóra dobta a véres ruhadarabokat. Aztán újból karjába emelte Hinatát, és bele ültette a kádba. Elzárta a csapokat, majd tisztogatni kezdte. Alaposan megfürdette. Mindenhol lemosta róla a vért, nehogy emlékeztesse szegényt arra, hogy mit tett. Bár abban nem volt biztos, hogy Hinata ezt valaha is elfogja-e felejteni. Mikor befejezte a lány fürdetését, akkor gyengéden kiemelte a kádból, és ismét a székre ültette. Kihúzta a dugót a lefolyóból, majd fogott egy törölközőt, és szárítgatni kezdte a még mindig néma Hyuuga lány nedves bőrét. Egyetlen egy részt sem hagyott ki. Ráadta a köntösét, aztán karjába emelte, és visszament vele a szobába... lefektette az ágyra, majd óvatosan betakargatta. Lenézett kedvese arcára, ami még mindig sápadt és megviselt volt. Szemeiben semmilyen fény nem volt. Naruto halkan nyelt ettől, de igyekezett nem kimutatni aggodalmát. Megérintette a lány arcát, amin végigsimított.
- Próbálj meg aludni, rendben? – Mondta a fiatal jakuza vezér kedvesen, és ekkor a Hyuuga lány ráemelte tekintetét. Szemei üresen csillogtak.
- Valóban nem ítélsz el azért, amit tettem? – Kérdezte alig hallhatóan a fekete hajú lány, de a férfi így is hallotta kérdését. Egy ideig elgondolkodva nézett rá, aztán válaszolt.
- Téged nem... – Válaszolta nyugodt hangon. – De azt igen, aki téged erre kényszerített. - Hinata maga elé pillantott.
- Kérdezhetek még valamit? – Kérdezte csöndesen, mire a szőke férfi kérdőn nézett le rá, de aztán nem felelt semmit sem, csak bólintani tudott. - Élvezted azt, amikor először megöltél valakit? – Tette föl a kérdést a fiatal lány, amin Naruto egy pillanatra megdöbbent, aztán végül válaszolt.
- Olyankor nem érez semmit sem az ember... – Felelte halkan. – Én sem éreztem semmit sem, csak később éreztem rosszul magamat. Még ha szemét emberek is voltak azok, akiket megöltem, akkor is ezt éreztem. Később már hozzászoktam az ilyesmihez. Miért? Te talán élvezted, és ezért érzed most rosszul magadat? - Hinata nem felelt, csak némán bólintott. Naruto ezen felsóhajtott.
- Felesleges... – Próbálta vigasztalni kedvesét a fiatal jakuza vezér. – Ne emészd magad.
- De... akkor is. Élveztem, hogy gyilkolhattam. És most is ezt érzem...
- Nem csodálom. Csak a régóta elfojtott gyilkolási ösztönödet hívtad elő, mert csak így tudtad megvédeni magadat. - Hinata arcán könnyek folytak végig.
- Én csak... - Kezdte akadozva, de nem tudta, hogyan folytassa tovább. Egyszerűen nehezére esett a beszéd.
Naruto lehajolt fiatal szeretőjéhez, és vigasztalóan homlokon csókolta, ami miatt Hinata lehunyta könnyben úszó szemeit. A férfi közelsége megnyugtatta és enyhülést okozott szívének. Vigasztalása jól esett neki, és amikor a férfi megpróbált elhúzódni tőle, kétségbeesve kapott utána és húzta le magához. Átkarolta nyakát, és erősen magához szorította.
- Maradj itt velem, kérlek... – Mondta Hinata halkan, közben semmilyen hajlandóságot nem érzett afelől, hogy eleressze. – Ha itt vagy mellettem, sokkal jobban érzem magam. - Naruto szelíden kibontakozott a lány öleléséből, majd fölegyenesedett, és lenézett rá.
- Itt maradok, amíg el nem alszol. – Mondta kedvesen. – De utána muszáj elmennem, mert Sakura már így is aggódik amiatt, ami veled történt.
- Ugye nem akarod elmondani neki az igazat?
- De igen... – Felelte nyugodtan a szőke férfi, és megérintette a lány arcát. - Muszáj. Neki is tudnia kell arról, ami történt. Nélküle nem tudom elintézni azt, hogy senki se jöjjön rá arra, amit tettél.
- Senki sem látott... - Kezdett el hevesen tiltakozni a fiatal Hyuuga, mire a férfi türelmesen rátette ujját ajkára, amitől Hinata elhallgatott.
- Hinata, ne légy ostoba. Csurom vér voltál, amikor rád találtam. Ráadásul nyilvános helyen voltál. Kizárt, hogy senki sem látott téged az utcán. - A Hyuuga lány ereiben meghűlt a vér, és szíve idegesen dobogni kezdett.
- Ezek szerint... bajban vagyok? – Kérdezte reszkető hangon, mire Naruto elkomorodva nézett rá.
- Annyira nem, hogy ne tudjak segíteni kimászni a bajból. A rendőrséggel el tudom intézni, hogy ne nyomozzon sokáig ebben az ügyben. Hivatalosan kell nyomozniuk, de ha nem jutnak biztos pontra, akkor lezárják az ügyet. Végül is egy jakuza vezérről van szó, és még örülnek is annak, ha egy meghalt közülük.
- Akkor el tudod intézni, hogy ne nyomozzanak utánam?
- Persze. Viszont a jakuza körökben kissé nehéz lesz...
- Mi? – Kérdezte Hinata rémülten. – Miért?
- Ne feledd, hogy kit öltél meg... – Válaszolta Naruto türelmesen. – Neki is voltak barátai, akik igyekeznek a lehető legtöbbet kideríteni arról, aki megölte Madarát. - A fekete hajú lány nyelt egyet.
- És akkor mi lesz? - Naruto vállat vont.
- Semmi... – Felelte higgadtan. – Magamra vállalom az egészet. - Hinata, ahogyan ezt meghallotta, felült az ágyon. A levegőt mélyen vette.
- De hát... hogy? Ha magadra vállalod, akkor...
- Nekem nem lesz bajom tőle. Sok ellenségemet megöltem már. Sokan azért félnek tőlem, mert nekem olyan módszereim vannak, amik igencsak megrémisztenek másokat. Viszont a lényeg az, ha egy jakuza vezér megöl egy másikat, az semmilyen bűnt nem von maga után. Csak annyit, hogy a halott vezető területeit megszerzi a másik. Vagyis, ha magamra vállalom, azt fogják hinni, hogy egy egyszerű banda leszámolásról szólt az egész ügy. Semmi károm nem lesz belőle. Csak így védhetlek meg.
Hinata lehajtotta fejét. Próbált gondolkodni, de egyszerűen nem ment neki. Ő nem értett ezekhez a dolgokhoz. Honnan kéne tudnia azt, hogy mindaz, amit Naruto mondott neki, valójában elég ahhoz, hogy ő megmeneküljön? Ujjaival a takaróba markolt, és halk hangon megszólalt...
- Biztos nem lesz baj? - Naruto nyugodtan nézte fiatal szeretőjét.
- Ha okosan játszunk, akkor nem lesz. De most jobb, ha megyek. Minden perc számít, amíg mi beszélgetünk.
- Mit akarsz csinálni? – Kapta a férfira tekintetét Hinata.
- Összehívom a jakuza vezetők tanácsát... – Adta meg a választ a fiatal jakuza vezér, amitől a lány nyelt egyet félelmében és remélte, hogy Narutónak sikerülni fog a terve.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
De ugye azert lesz Sotet erzelmek 2 is ugye ??? ;(
„ Huuuh ez a resz .... Naruto nagyon aranyos hogy ilyen gondoskodo !!! En nagyon meglepotem hogy magara valalta az egesz dolgot , kivancsi vagyok mikkor fog koztuk komolyabra valni a helyzet !!! Folytaasd !! ^_^ *_*