Hinata unottan hallgatta a tanár magyarázatát. Mint mondjon, eléggé unatkozott, és legszívesebben haza ment volna, de hátra volt még az órából öt perc, ami igencsak lassan akart eltelni. Ezen a fiatal Hyuuga kedvetlenül elhúzta száját, és halkan kifújta a levegőt. "Mikor lesz már vége?" – Gondolta magában elgyötörten. Már úgy szeretett volna végre haza menni Narutóhoz, és vele lenni egész nap, de ez a nyavalyás idő is lassan telik, mintha csak szándékosan akarta volna kikészíteni őt. Pedig igazán vége lehetne már az órának. Ráadásul már tanítási évvége felé járnak. Akkor minek tanulnak ennyit? Más országokban feleannyira sem veszik olyan komolyan a tanítást, mint Japánban. Vagy talán csak azóta idegesítette őt ez a folytonos tanulás, amióta ismét iskolába kezdett el járni? Ami igaz, az igaz. Régebben nem idegesítette, ha ennyit kellett tanulnia, vagy ha iskolába kellett járnia. Most pedig egyenesen a pokolba kívánta az egészet. Na de mindegy. Kifogja valahogyan bírni az egészet, még ha olyan keservesen is, de kifogja bírni.
Órájára nézett, és látta, hogy alig két perc van hátra az órából. Lila szemei ezen, dühösen megvillantak, és közben elfojtott magában egy csúnya káromkodást. Nem akart fennhangon kiabálni, mert akkor még megbüntették volna emiatt, és ezt nem akarta. Türelmetlenül dobolni kezdett ujjaival a padtetején, közben tenyerének támasztotta állát, és kinézett az ablakon. Szinte semmit sem hallott abból, amit a tanár mondott az osztálynak. Az igazat megvallva, nem is nagyon érdekelte, hogy mit magyaráz. Csak haza akart végre menni. Narutóval akart lenni, és nem akart továbbra is itt maradni ezen az unalmas helyen. Amikor megszólalt a csengő, ajkát megkönnyebbült sóhaj hagyta el. A tanár elköszönt a diákoktól, és kellemes napot kívánt nekik, amit a diákok megköszöntek, és csak aztán kezdtek el ők is pakolni. Hinata volt az első, akik összepakolta a cuccait. A többieknek is feltűnt, hogy mennyire siet, és magukban fel is tették a kérdést, hogy mégis hová siet ennyire? Azonban nem merték megkérdezni ezt, mivel Hinata nem szerette azt, ha mások a magánéletéről kérdezősködtek. Így annyiban hagyták a dolgot, de azért magukban még így is kíváncsiak voltak. A fekete hajú lány kisietett az osztályteremből, fittyet hányva osztálytársai kérdő tekinteteire. Csak szeretett volna végre haza érni. Nem is foglalkozott másokkal. Néhány tanárnak azért még oda köszönt, akikkel a folyosón találkozott, hagy ne mondják rá azt, hogy bunkó. Kilépett az iskola épületéből, majd elindult a kapu felé, közben képzeletében már Narutóval szeretkezett. Mindig ezt csinálta, amikor már nagyon hiányzott neki a férfi, és a mai napon különösen ezt érezte. Mindenegyes eltöltött perc Naruto nélkül, kész kínszenvedés volt számára. El sem bírta volna képzelni az életét a férfi nélkül, annyira fontos volt neki. Kilépett az iskolai kapun, és elindult afelé az autó felé, ahol Tobi már várt rá. A Hyuuga lány felnézett, és ekkor vette észre, hogy valami nagyon nincsen rendben. Az autó mellett három ismeretlen férfi állt, de magát Tobit nem látta. Hinata gyanakodva vonta össze szemöldökét, majd lassan megállt. Szinte érezte, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Ahogyan az ismeretlen férfiakat nézte, szinte azonnal látta rajtuk, hogy valamelyik bűnszervezethez tartozhatnak. Nem volt ostoba... tudta jól, hogy jakuzákkal van dolga.
Idegesen megnyalta ajkát, és azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon mit akarhatnak tőle? Tudta jól, hogy ő érte jöttek, csak azt nem érette, hogy miért? Egyáltalán, hol van Tobi? Miért nincs itt? Nem szokott csak úgy elmenni, és itt hagyni a kocsit. Lehet, hogy ők tettek vele valamit? Az egyik férfi ekkor észrevette, és ettől a lány szíve riadtan dobbant egyet. A férfi elindult felé, de Hinata bolond lett volna megvárni őt. Fogalma sem volt arról, hogy mit akarnak tőle, de nem is akarta megtudni. Hátrafordult, de ekkor látta meg, hogy mögötte is állt másik három férfi, és ettől ijedten nyelt egyet. Most már hatan vették őt körbe. Elzárva minden lehetséges menekülési útvonalat. Hinata idegesen nézett körbe, és azt nézte, hogyan menekülhetne meg. Már rájött arra, hogy ezek az emberek magukkal akarják vinni, na de hogy kihez, arról fogalma sem volt. Narutón és testvérén kívül más jakuza vezéreket nem ismert. Kivéve egy valakit, de azt is csak futólag látta. A hat férfi megállt a lánnyal szemben, úgy, hogy teljesen körbevették. Hinata ökölbe szorította ujjait. Próbálta nem kimutatni félelmét, de testének apró remegése még így is elárulta őt. Lila szemeivel ellenségesen nézte az idegen férfiakat. Egyikük zakója zsebébe nyúlt, mit a fekete hajú lány gyanakodva figyelt, majd kihúzott belőle egy papírlapot, ami lehetett akár egy fénykép is. A férfi alaposan szemügyre vette a papírt, majd miután látta, hogy azzal a lánnyal áll szemben, akiért eljöttek, akkor a fényképet visszatette a zsebébe, majd megszólalt.
- Te vagy Hyuuga Hinata... – Mondta, és ez nem kérdés volt, hanem pusztatény megállapítás. Hinata reszketett idegességében, de azért válaszolt.
- Igen. – Felelte hűvösen. – És akkor mi van?
- Velünk kell jönnöd. – Adta meg az egyszerű választ az idegen férfi, amin a lány összehúzta szemöldökét, de azért próbált nyugodtnak látszani.
- Minek? – Kérdezte Hinata továbbra is hideg hangon. – Nem ismerlek titeket.
- Az nem lényeges. De a mi vezetőnk viszont ismer téged, és szeretne találkozni veled.
- Igazán? – volt Hinata válasza, de hangja már nem volt annyira magabiztos. – És ki a vezéretek? Ismerem talán?
- Az előbb mondtam, hogy ő ismer téged. Így te is ismered őt. - A Hyuuga lány gúnyosan elmosolyodott.
- Ez még nem jelent semmit. Lehet, hogy csak látott engem, és ezért tudja, hogy ki vagyok.
- Mindegy, hogy, hogy van. A lényeg, hogy velünk kell jönnöd!
- És miből hiszitek azt, hogy veletek megyek?! Csak azért, mert ti mondjátok?
- Kénytelen vagy, ha nem akarod, hogy erőszakkal vigyünk el téged.
- Az nehéz lesz. Sokan mászkálnak erre felé.
- Az minket nem érdekel. Megöljük azt, aki az utunkba mer állni. Ne reménykedj abban, hogy mások megvédenének tőlünk, mert ez nem volna így. Ha ártatlanokat akarsz feláldozni, csak azért, hogy megmenekülj, az szíved joga. De a te helyedben nem viselkednék felelőtlenül.
Hinata összeszorította ajkait. Sejtette, hogy jakuzákkal van dolga. Na de, kinek a megbízásából jöttek ezek? És ha sokáig makacskodik, akkor kit fognak bántani, hogy elérjék azt, hogy velük menjen? Ezek a fickók egészen félelmetesek voltak. Még csak attól sem riadnának meg, hogy ártatlanokat bántsanak, csak azért, hogy őt elvigyék. Segítségre valóban nem számíthatott. Kivéve talán Tobitól. Na de ő, hol van?
- Nos? – Szólalt meg ismét a férfi türelmesen, és közben előcsúsztatott zsebéből egy hatalmas pisztolyt, amitől Hinata rémülten nézett rá. – Hogy döntesz? Vagy velünk jössz, vagy kezdjünk el gyilkolni? Melyiket választod? - Hinata idegesen nézett rá. Látta a szemeiben, hogy komolyan gondolja. Ezek nem riadnak vissza semmitől sem.
- Ez... ez őrültség! – Mondta a Hyuuga lány idegesen. – Na és a zsaruk? Nem féltek, hogy esetleg börtönben...
- Ugyan, nincs mitől félnünk. A rendőrök a zsebünkben vannak. Pénzeljük őket, és ezért nem kell tartanunk tőlük. Minden jakuza ezt csinálja, ezért nem foglalkoznak velünk azok a szemetek.
- Na és Tobi?
- Ő sem árthat nekünk... – Válaszolta a férfi érzelemmentes hangon. – Már nem.
Hinata mozdulatlanná dermedt. Ebben az egy szóban benne volt minden, amit csak ez a féreg kiakart számára fejezni. Tobi nem azért nem volt itt, mert nem tudott itt lenni, vagy mert magától ment el. Épp ellenkezőleg. Azért nem volt itt, mert ezek a szemetek megölték. A felismerés szinte mellbe vágó volt a lány számára. Sápadtan és megsemmisülten nézett ezekre a kegyetlen emberekre, akik a legjobb barátját ölték meg... és méghozzá miért? Mert az ő vezetőjük útjában állt. Őt akarta, és mindent megtett, hogy meg is szerezze. Csak azt nem értette, hogy ki lehet az az ostoba, aki magára akarja haragítani Narutót. Téved az a szemét, ha azt hiszi, hogy ezt megfogja úszni büntetlenül.
- Mondjátok... – Szólalt meg a fekete hajú lány jeges hangon. – A főnökötök ennyire hülye, vagy mi? Tisztában van azzal, hogy kihez is tartozom valójában?
- Természetesen igen. Te Uzumaki-nagyúr szeretője vagy...
- Talált! De ha már így tudjátok, akkor a helyetekben nem próbálkoznék azzal, hogy elraboljatok. Azt talán még megbocsátaná a főnökötöknek, hogy megöltétek Tobit. Megelégedne annyival, hogy csak titeket ölne meg, na de hogy a szeretőjét akarja magának, azt nemhogy megbocsátaná, inkább elevenen nyúzná meg a vezéreteket, csak mert engem akar magának!
- Tudjuk jól, hogy mennyire kegyetlen Uzumaki-nagyúr. De mi nem félünk tőle, és a vezérünk sem. Különben sem kell tudnia a dologról.
- Hülyék! Megöltétek Tobit! Tudna arról, hogy elraboltatok!
- Nem hinném... – Vált a férfi még keményebbé. – De elég a beszédből. Ne húzd az időt, vagy kénytelenek leszünk bántani téged. Ugyanis engedélyt kaptunk erre is. Akárcsak arra is, hogy másokat megöljünk.
Hinata idegesen szorította össze fogait. Tudta, hogy itt már nincs más választása. Ha ellenáll, vagy őt fogják bántani, vagy más embereket, akik még csak nem is tehettek semmiről sem. Ezeknek aztán mindegy volt. Az ő lelkén pedig ne száradjon ártatlanok vére. Lehajtotta fejét, miközben a gyomra majd felfordult attól, amit mondani fog, de más választása nem volt. Nem akart másokat feleslegesen bajba sodorni.
- Legyen... – Mondta a Hyuuga lány alig hallhatóan, majd lassan a férfira nézett. – Elmegyek veletek. - A férfi arckifejezése semmit sem változott attól, amit a lány mondott. Mindössze csak ennyit mondott...
- Kövess! – Mondta Hinatának, aki egy ideig állt, majd követni kezdte őket. Lelkét félelem járta át, de ezt igyekezett nem kimutatni. Közben arra gondolt, hogyan mászhatna ki ebből a szorult helyzetből.
***
A hosszú hajú férfi rágyújtott egy cigarettára, közben az előtte álló szőke férfit figyelte, aki háttal állt neki, és éppen konyakot töltött ki maguknak két pohárba, majd felé fordult és elindult felé.
- Szóval... – Szólalt meg Naruto higgadt hangon. - Minek is köszönhetem a látogatásodat? - Neji felé nyújtotta az egyik poharat, amit a férfi elvett tőle, majd belekortyolt az italba. Elismerően elmosolyodott.
- Egész jó évjárat! – Mondta Neji elégedetten. – Neked mindig is kiváló ízlésed volt...
- Köszönöm. – Válaszolta Naruto nyugodt hangon, majd leült a férfival szemben, és ráemelte kék szemeit. – De még nem válaszoltál a feltett kérdésemre. Minek jöttél el ide? - Neji vállat vont.
- Úgy igazából semmi különöset nem akarok tőled... – Felelte, miközben maga elé tartotta poharát, és gyönyörködni kezdett a benne lévő ital színében. – Mindössze az húgomról szeretnék beszélgetni veled. - Naruto lemondóan sóhajtott egyet. Sejtette, hogy innen fúj a szél. Minek nézi őt hülyének?
- Mégis mit akarsz tudni róla? – Kérdezte a szőke férfi hátradőlve. – Velem jár, ezt már tudod. Mi egyebet akarsz tudni? - Neji ráemelte immár hűvös tekintetét.
- Semmit az égvilágon. Csak nem igazán örülök neki. Nem akarok véget vetni neki, ne érts félre. Csak nem akarom, hogy a húgomnak bármiféle baja legyen emiatt a kapcsolat miatt.
- Á, értem... – Mosolyodott el enyhén gúnyosan Naruto. Ujjait összetette keresztbe rakott térdén. – És mint jó testvér, aggódsz érte. Felesleges. Kibékültetek, ez rendben van, de azt nem tűröm el, hogy beleszólj a kapcsolatunkba. Hinata az enyém, és az én feladatom megvédeni őt. Egyébként is ő dönti el, hogy velem akar-e maradni, vagy sem. Te ebbe ne szólj bele! - Neji felsóhajtott.
- Nem akartalak megsérteni. De ez a dolog rám is tartozik egy kicsit, nem gondolod?
- Nem! – Válaszolta a szőke férfi elkomorodva. – És nem is vagyok hajlandó szakítani a húgoddal, ha netán erre akarnál kérni. Akkor sem szakítanék Hinatával, ha térden állva könyörögnél nekem.
- Inkább veszélybe sodrod?
- Talán én beleszólok a te kapcsolataidba? Te is veszélybe sodrod a barátnőidet azzal, hogy veled vannak, és mégsem érdekel téged. De ha a húgodról van szó, akkor az egészen más dolog...
- Én csak aggódok érte.
- De ez nem a te felelősséged. Hinata tudja jól, hogy ki vagyok, és ő nem fél attól, hogy mi lesz vele. Ő velem akar maradni, és én is vele. Nincs jogod beleszólni abba, amiről fogalmad sincsen. Évekig nem is foglalkoztál vele, ne most kezdj el törődni Hinatával, amikor már felnőtt nő. Felnőtt módjára él, és eltudja dönteni, hogy mit akar valójában. Ebbe a dologba, ne merj beleszólni.
- Azt hittem azt akarod, hogy foglalkozzak vele...
- Akarom, de nem azért akartam, hogy kibéküljetek, hogy aztán szétválassz minket. Ezt a húgod már nem bocsátaná meg neked, ha szándékosan elszakítanád attól az embertől, akit a világon a legjobban szeret.
- És ha szenvedni fog?
- Nem fog! – Válaszolta Naruto, majd kissé előrehajolt, és hidegen belenézett a férfi szemeibe. – Na de, ha ez mégis megtörténne, akkor az az illető keservesen meg fog fizetni azért, mert ártani merészelt Hinatának és nekem. Biztos lehetsz abban, hogy keservesen megfizetne érte. Megtanítom neki, hogy mégis milyen az igazi szenvedés...
Neji egy szót sem szólt, de magában egy kisebb félelmet azért még így is érzett. Naruto nem kifejezetten neki szánta a fenyegetést, hanem mindenkire értette, aki csak ártani akar neki és Hinatának. Nem riadna meg semmitől és senkitől sem. Elszántan fogja védelmezni Hinatát, és azt a szerelmet, amit iránta érez, és ha valaki mégis ártani fog nekik, az illető nem fogja büntetlenül megúszni. Igen, el tudta képzelni, hogy mit tenne akkor. Ismerte a férfit. Jól tudta, hogy mit tenne akkor. Nincs nála kegyetlenebb jakuza vezér az országban. Ezért is voltak kevesen azok, akik ártani akartak neki. Ám ha valaki mégis megtette, nem úszta meg élve. Nem véletlenül tartottak tőle annyian. Ő sem véletlenül nem akart az ellensége lenni. Csak bízni tudott abban, hogy senki sem olyan őrült, hogy megpróbálja magára haragítani Narutót, mert akkor szörnyű véget fog érni.
***
Hinata idegesen ült egy szobában, miközben egyre csak arra tudott gondolni, hogyan keveredhetett ilyen helyzetbe. Hatalmas veszélyben van, és még csak esélye sincs kimenekülnie ebből a helyzetből. Egy szemét féreg szúrta ki magának, és ez még inkább rémülettel töltötte el. Tudta jól, hogy mit akar tőle. Csak azt tudná, hogy kinek az érdeklődését sikerült felkeltenie, hogy most arra akarja kényszeríteni, hogy lefeküdjön vele? Talán azon a partin szúrta ki őt valaki? De hát ki a fene lehet olyan ostoba, hogy pont egy másik jakuza vezér szeretőjével akar együtt leni? Eléggé bátor lehet, ha ki mer kezdeni Naruto szeretőjével. Vagy talán nem is bátor, hanem egyszerűen csak pofátlan, mert azt hiszi, hogy joga van ehhez? Ha pedig ez így van, akkor csak egy valaki lehet az, aki ide hozatta. Hinata szemei elkerekedtek a felismeréstől. Már tudta, hogy ki az, aki le akarja fektetni őt. A felismeréstől szíve még hevesebben kezdett el dobogni, de nem az idegességtől, hanem a haragtól és a gyűlölettől. "Az a rohadék!" – Gondolta magában tele gyűlölettel. "Hogy merészeli venni a bátorságot ezt tenni Narutóval? Mert azt gondolja, hogy joga van hozzá! Csak mert néhány alkalomkor megengedte neki, hogy néhány szeretőjével együtt legyen! Azok az idők már régen elmúltak. Hogy lehet valaki ekkora szemétláda?"
Az ajtó kinyitódott, és a Hyuuga lány odakapta fagyos pillantását. Szeme se rebbent, amikor felismerte a belépő Madarát, amitől ökölbe szorította kezeit. Fagyosan figyelni kezdte a férfit, aki maga után csukta az ajtót, és még be is zárta, nehogy a lány még elmeneküljön. A kulcsot gondosan a zsebébe rejtette, és csak ekkor fordult Hinata felé, aki érzelemmentesen nézte őt. Úgy nézett rá, mint egy utolsó féregre, de ez a férfit nem igazán érdekelte. Fog még ez a kis hülye szebben is nézni rá. Ha Naruto nem tanította engedelmességre, akkor majd ő megteszi helyette. Egyáltalán nem gondolt bele abba, hogy mi lenne akkor, ha Naruto megtudná, hogy mire készül. Biztosan nem úszta volna meg egykönnyen a dolgot. Alaposan megkínozta volna, mielőtt megölte volna. Csak az volt a baj, hogy tényleg nem gondolt ilyesmire, mivel úgy gondolta, hogy neki igenis joga van kipróbálnia, hogy milyen lehet a szex ezzel a lánnyal. Eddig mindig megengedte neki, és most is megengedné neki, még ha a múltkor mást állított. Biztosan csak azért mondta neki, hogy nem engedi, hogy hozzányúljon a lányhoz, mert nem akarta megrémiszteni vele a kislányt. No, de se baj. Most úgyis csak kettesben vannak, és azt fog vele tenni, amit csak akar.
Közelebb kezdett el lépkedni a lányhoz, aki hűvösen figyelte mindezt. Még csak az arcizma sem rándult meg, amikor a férfi megállt mellette, majd lepillantott rá, olyan szemekkel, amitől kirázta volna a hideg, ha félt volna tőle... azonban Hinata nem félt ettől az alaktól. Csak mély megvetést érzett iránta. Hány ilyen gusztustalan alakkal volt már dolga, akik mind azt hitték magukról, hogy Istenek, akik bármit megtehetnek, közben szart sem értek. A szexhez sem értettek semmit sem. Ebből az alakból sem nézte ki, hogy fantasztikus lenne az ágyban, csak unalmas seggfej volt, és semmi más.
- Mi ez a nézés? – Szólalt meg kedves hangon Madara, amitől a fekete hajú lány még nagyobb undort kezdett el érezni. Úgy beszélt, mint az a kígyó, aki próbálja megfélemlíteni az áldozatát, de ez nem igazán sikerül neki. – Hát nem ismersz meg? - Hinata lila szeme csak még hidegebb lett.
- Már hogyne emlékeznék rád... – Válaszolta a Hyuuga lány megvetően, ami nemigen tetszett a férfinak. – Te vagy az a szerencsétlen fickó, aki néha elszórakozott Naruto egyik játékszerével, és most engem próbálsz megszerezni magadnak. - Madara gúnyosan elmosolyodott. Mosolya olyan volt, akár egy ragadozóé: vérszomjas és kegyetlen.
- Milyen okos kislány... – Mondta gúnyolódva. – Naruto talán nem véletlenül szúrt ki magának. - Hinata szemei ekkor megvillantak. Vele nem fog ez a féreg gúnyolódni. Egyáltalán nem érzett félelmet, amikor fölállt és szembe nézett a férfival. Tekintetében mély megvetés tükröződött.
- Azt hiszed, félek tőled?! – Kérdezte Hinata olyan hangon, amitől a férfi magában egy picit meglepődött. Tisztára úgy beszélt, mint aki gyilkolni akar. – Ide hozatsz, csak azért, mert azt hiszed, jogod van megtenni?! Látszik, hogy nem tartasz Narutótól, de nehogy azt gondold, hogy tőlem nem kell tartanod! Ha megpróbálsz hozzám érni, biztos lehetsz abban, hogy megöllek!
- Igazán?! – Volt Madara válasza, de egyáltalán nem hitte azt, hogy a lány komolyan gondolja azt, amit mondott neki. Nem tartotta a lányt veszélyesnek, pedig jobb lett volna, ha nem becsülte volna le. Hinata nem szokott csak úgy a levegőbe beszélni. Naruto mellett elsajátított egy olyan tulajdonságot, amit jobb lett volna nem felszínre hozni. De ha ez a féreg rákényszeríti, akkor megteszi. – A te helyedben vigyáznék, hogy miket mondok! - Hinata ekkor elmosolyodott, de mosolya egyáltalán nem volt kedves vagy barátságos. Éppen ellenkezően: kegyetlen és vérfagyasztó.
- Én pedig a te helyedben nem becsülném le azt, aki azzal fenyeget, hogy megöl, ha hozzá érsz. Naruto mellett eltanultam egy-két dolgot. Jobb, ha nem becsülsz le engem!
Madara fölemelte kezét, és egy hatalmas pofont kevert le a lánynak, aki még csak nem is számított ilyesmire. Az ütés olyan erős volt, hogy a fiatal Hyuuga az ágyra esett. Hinata állán vér folyt végig, amitől szemei dühösen megvillantak, de még mielőtt megmozdulhatott volna, addigra a férfi már rá is vette magát, és leszorította az ágyra csuklóit. Hinata rá emelte gyűlölettől izzó tekintetét.
- Engem te ne fenyegess te kis ribanc! – Mondta Madara fenyegetően, és még erősebben kezdte el szorítani a lány csuklóit. – Attól, hogy Naruto szajhája vagy, még nem jogosíthat fel ez arra, hogy fenyegess engem!
- Undorító féreg! Azt hiszed, hogy félek tőled! Alantas kis rohadék vagy, aki azt hiszi magáról, hogy bármit megtehet!
- Naná, hogy megtehetem! Főleg a magad fajtákkal szemben!
- Heh, mert csak így tudod kiélni a vágyidat?! Önbizalom hiányos ember lehetsz... Naruto legalább ért a szexhez! Fogadjunk, hogy neked még csak fel sem áll rendesen! Emlékszem, Naruto említette nekem...
- Átkozott kis dög! – Mondta a férfi dühösen. Így még soha senki sem alázta meg. Vele aztán senki se merjen így beszélni.
Még egyszer megpróbált megütni a lányt, de Hinata ezúttal résen volt. Amikor a férfi keze lecsapott, az utolsó pillanatban elkapta, majd megfogta hüvelykujját, és ahogyan azt Narutótól látta, amikor egyszer, hogyan kínozta meg egyik ellenfelét... egyetlen szakszerű mozdulattal kitörte a helyéről. Még csak nem is érzete magát rosszul attól, amit tett. A férfi felkiáltott a hirtelen ért fájdalomtól. Sebesült kezére szorította másik kezét, és pillanatnyi gyengeségét kihasználva, a Hyuuga lány lelökte magáról. Megpróbált fölállni, de a férfi újból megragadta őt. Hinata idegesen, de ugyanakkor gyűlölködve nézett vissza rá. "Hát nem volt neki elég?" – Gondolta magában. Tekintete találkozott a férfi gyilkos szemeivel, aki megpróbálta megragadni a Hyuuga lány torkát, de Hinata hátraugrott. Végig a férfit tartotta szemmel, és közben azon kezdett el gondolkodni, hogyan is szabadulhatna ki innen. Ez a féreg nem fog leállni, és ismét megpróbálja elkapni. Alaposan feldühítette őt avval, amit az előbb művelt vele. Ő csak védekezett, és azt kapta ez a szerencsétlen, amit megérdemelt. Körbenézett a szobában, hogy megfigyelhesse, mivel is tudna védekezni ez ellen a féreg ellen, amikor pillantása megakadt egy katanán. A fekete hajú lány szíve megdobbant, amikor meglátta a fegyvert.
Madara már készült is rávetni magát a lányra, amikor látta, hogy nem figyel rá, de ez csak látszat volt. Hinata nagyon is tisztában volt avval, mit akar tenni. A férfinak már majdnem sikerült elkapnia a lányt, de Hinata abban a pillanatban elugrott előle, és a szoba másik végében termett, ott, ahol a katana is volt. Egy gyors mozdulattal leemelte tartójáról, majd kihúzta tokjából, majd szembe fordult a férfival, aki dermedten állt meg. Fekete szemeiben idegesség kezdett el csillogni. Hogy lehetett olyan ostoba, hogy a szobában hagyta azt a fegyvert? Most biztosan ellene fogja használni. Hinata mintha csak olvasott volna a gondolataiban, mert gúnyosan megszólalt...
- Valóban ostobaság volt a részedről, hogy itt hagytad ezt a kardot... – Mondta olyan hangon, hogy még Naruto is meglepődött volna. Egyáltalán nem voltak már érzelmek a hangjában. – Tudod, egy életre elegem volt az olyanokból, akik csak folyton meg akarnak dugni, mert azt hiszik, hogy joguk van hozzá. De tévednek! Én már nem vagyok többé prosti! És ha eddig nem tűnt volna fel, Naruto sem kezel már annak, hanem úgy, mint a szerelmét! Mert mi ketten szerelmesek vagyunk egymásba! De amilyen balfasz vagy, még csak ezt sem fogtad fel!
- Várj! – Mondta Madara idegesen, és amikor a lány elindult felé, még jobban megrémült. – Ugye ezt nem gondolod komolyan?! Ha megölsz, azzal csak magadnak ártasz! Az embereim bosszút fognak állni értem!
- Nem hiszem... – Válaszolta Hinata fagyosan. – Ugyanis őket is megölöm, és aztán szépen itt hagyom ezt a házat. Naruto még büszke is lesz rám, amiért megszabadítottam egy idegesítő kis parazitától.
- Te nem vagy képes ilyesmire!
- Miért? Mert csak egy kislány vagyok? A bátyám is tizenhárom éves volt, amikor először gyilkolt. Előbb-utóbb nekem is el kell kezdenem. Ha már egy jakuza vezér szeretője vagyok...
- Várj! – Mondta a férfi kiáltva, de lány szemeiben egy csöppnyi kegyelem sem volt. Egyetlen mozdulattal lesújtott a férfira. Szeme se rebbent meg, amikor a vére ráfröccsent arcára és a ruhájára.
Lila szemeiben minden csillogás kiveszett. Egy igazi gyilkos nézése volt. Mély undorral nézte végig, ahogyan az élettelen test a padlóra hullik. A vér patakokban folyt végig a szőnyegen. Hinata leeresztette a kardot, de nem eresztette el. Hűvösen nézte a férfit, miközben leguggolt mellé, és elkezdte átkutatni zsebeit. A kulcsot kereste, amit aztán meg is talált. Kivette a halott férfi zsebéből, majd az ajtó felé kezdett el lépkedni, hogy elhagyja a szobát. Belehelyezte a zárba a kulcsot, aztán kinyitotta. Kilépett a szobából, majd elindult a folyosón, közben megforgatta a kezében tartott katanát. Szemeiben nem voltak érzelmek.
***
Naruto ujjaival az asztal lapján dobolt, miközben arra várt, hogy Tobi és Hinata végre hazaérjenek. Már régen elmúlt hat óra, és még mindig nem értek haza. Neji már régen elment, mivel egy sürgős üzleti megbeszélésre kellett elmennie, így nem várta meg vele, hogy Hinata hazaérjen. A szőke férfi az órára emelte tekintetét, és látta, hogy nem sokára fél hét lesz, amin összevonta szemöldökét. "Mi a fene van?" – Gondolta magában idegesen. "Már régen haza kellett volna érniük. Talán történt velük valami, vagy mi?" Hirtelen megszólalt a telefon, amitől a férfi összerándult, mivel igencsak el volt merülve a gondolataiban. Gyorsan a készülékhez nyúlt, és fölemelte a kagylót, majd beleszólt...
- Hinata?! – Mondta a lány nevét, bár maga se tudta, hogy miért ezt mondta legelőször, hiszen bárki más hívhatta őt... de mégis, valahogy úgy érezte, hogy a lány az, aki hívja. Eleinte nem hallott mást csak azt, hogy valaki halkan kapkodja a levegőt, majd aztán meghallotta a számára oly kedves hangot.
- Naruto... – Hallotta meg Hinata hangját, és ettől Naruto szíve megkönnyebbülten dobbant egyet.
- Hinata, hol vagy most? – Kérdezte megkönnyebbülve a szőke férfi. – Már azt hittem, hogy valami bajod esett. - Hallgatta, hogy a lány ismét kapkodni kezdi a levegőt, amin enyhén összevonta szemöldökét. Megérezte, hogy valami nincs rendben vele. - Mi történt? – Kérdezte újból. – Nem vagy jól? - A lány egy ideig hallgatott, majd halk hangon megszólalt.
- Gyere értem, kérlek... – Mondta halkan a fiatal Hyuuga.
- Jó, de hová? Hol vagy most? - Hinata nyelt egyet, aztán ismét beszélni kezdett.
- Itt vagyok az iskola mellett nem messze. Egy... bár van mellette, és onnan egy telefonfülkéből beszélek.
- Értem, de miért nem tudsz haza jönni? És hol van Tobi? - Egy ideig néma csend volt, és emiatt Naruto szíve a torkában dobogott. Mégis mi történhetett a lánnyal?
- Megölték... – Mondta Hinata olyan hangon, hogy a szőke férfi egész testében megfeszült. Ujjaival olyan erősen markolta meg a telefonkagylót, hogy azok teljesen elfehéredtek. Végül szemei elkomorodtak.
- Azonnal indulok... – Felelte nyugodt hangon, majd lecsapta a telefont.
Kihúzta az asztal fiókját, és kivett belőle egy pisztolyt, ha netán úgy adódna, hogy meg kell védenie magát. Az ajtóhoz sietett, aztán kilépett a dolgozószobából, és elindult a hosszú folyosón. Remélte, hogy semmi baj nem történt a lánnyal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kivancsi vagyok hogy Narutonak milyen velemenye lesz arrol hogy Hinata ugymod kimentete magat !!! Es szer Nejinek igaza van , remelhetoleg Naruto belatya de azert nem szakit Hinataval :) Folytasd kerlek nagyon steretem !!! ^_^