Sasuke parancsára, Sasori is visszatért az udvarba. Még aznap este elindultak vissza a palotába. Alig két nap alatt visszaértek. Sasuke arra kérte a lányt, hogy intézze el dolgait, beszélgessen Narutoval és Jiraiyaval, meg persze testvérével, hiszen ez az utolsó szabad éjszakája.

-          Sakura-chan örülök, hogy boldog vagy! – ölelte magához Naruto gyerekkori barátját. Jiraiya is odament, így ölelték egymást. A két férfi elsírta magát.

-          Úgy tesztek, mintha meghalni készülnék. – nevetett.

-          Asszony lesz belőled lányom!

-          Igen! – mosolyodott el.

-          Aztán ne felejts el minket! – parancsolt rá az öreg férfi.

-          Dehogy! Soha! – Sakura védekezően maga elé emelte kezeit.

Sasuke meglátogatta feleségét. Hinata értesült a hírről, miszerint férje párnapra elhagyta a palotát. Régóta rágódott a dolgon, de örült, hogy végre elszánta magát.

-          Készíts elő mindent. Ma délután Sakurát megtesszük az ágyasommá! – adta ki a parancsot.

-          Örülök, hogy felséged végre elszánta magát. Biztos Sakura-chan is boldog! – mosolygott.

-          Én csak attól tartok, hogy anyám nem fog örülni ennek. – szorította ökölbe újait.

-          Őszinték legyünk felséged anyja mikor örül valaminek is? Ne foglalkozzon semmivel sem! – a férfi nem szólt semmit. – Én elrendezek mindent!

Mikoto értesült a hírről, a szertartásügyi minisztertől, hogy új ágyas lép az udvarba. Egyből tudta, hogy az a lány lesz az. Személy szerint semmi baja sem volt vele, de neki semmi helye sincs a belső udvarban.

Hinata díszes ruhában, az udvarhölgyei vették körül. A zenészek már elkezdték játszani az ünnepi dallamot. A miniszterek pedig mind ünnepi kimonójukban voltak. Sakura halványzöld kimonót viselt. Hajában ott díszelegtek a szebbnél szebb hajtűk. Az idő csodálatos volt. A cseresznyevirág szirmai minden felé szálltak.

-          Felség! – hajolt meg. Szemei könnyes volt.

-          Adjátok át a rendeletet! – parancsolt udvarhölgyére. – Kívánom, hogy szolgáld a császárt minden erőddel, és légy te a belső udvar legnagyobb kincse! – Hinata mosolygott. Sakura hálás volt az uralkodónőnek. Meghajolt, majd a tömeg felé nézett.

-          Gratulálunk felség! Gratulálunk felség! – mindenki ezt mondta kórusban.

Hatake Sakura a belső udvar negyedik rangú ágyasává a vatták. Kísérete segítségével abba a csarnokba tért, amit neki választottak ki a palotában. Ez még Hinatáé volt, amikor koronahercegnéként szolgálta az országot.

-          Mától kezdve rengeteg ember lesz, akinek nem fog tetszeni, hogy Sasuke elvett téged feleségül. De te ne is figyelj oda rájuk! – utasította.

-          Igen, úgy teszek, ahogyan javasolta.

-          Helyes. – bólintott.- A szobádat, kedved szerint rendezheted be. Valamint, udvarhölgyeket is magadnak kell választanod. Ha van valamilyen javaslatod, akiben megbízol, akkor szólj nekem nyugodtan. – bíztatta a lány.

-          Meddig kell ebben a ruhában lennem? – Sakurának kényelmetlen volt a rajta lévő gúnya.

-          A hagyomány szerint őfelsége veled tölti a ma estét. A konyha első udvarhölgye főz, és majd úgy nyolc óra tájt hozza be a vacsorát. Neked nincs más dolgod, minthogy szakét önts, majd közösen egyetek. Aztán, utána hagyd magad, Sasuke segít. – Hinata zavarba jött.

-          Értem a lényeget. – tette arca elé kezeit. Szégyellte magát.

-          Hé - hé! – vette el a lány kezeit arca elől. – Nincs ebben semmi szégyellni való dolog! A szexuális közösülés természetes dolog. És reméljük, hogy idővel egy csodálatos gyermekkel is megáldasz minket. – nevetett fel.

-          De felséged még fiatal, ön is szülhet még gyermeket.

-          Nem hiszem, hogy ezek után sokszor látnám a férjem. – szemeiből boldogság sugárzott. – Amúgy sem hinném, hogy képes lennék még egyszer egy olyan fájdalmas szülésen végig menni. Én örülök Hanának is. Ő az én szemem fénye, büszkeségem kincse.- a császárné, nagyon szerette lányát.

-          Biztosan hasonlít önre.

-          Á kiköpött apja. – fintorodott el. – Egyedül csak a szemem színét örökölte. – sóhajtott.

Sakura tűkön ülve várta, hogy történjen már végre valami. Még sosem volt egy férfival sem. Hamarosan tölti a húszat, más nők ilyenkor már gyereket szülnek. De akkor is. Ő a császár ágyasa. Nem okozhat csalódást, különben soha többet nem jön a közelébe.

Az udvarhölgy meghozta a vacsorát.

-          Asszonyom! – szolt a lány után Sakura.

-          Ki én? – döbben le.

-          Igen te!

-          Kérem, kérem felség! Ne szólítson így! Ön rangban sokkal felettem áll. Ha ezt valaki meghalja, bajba kever mindkettőnket! – idegeskedett.

-          Ne haragudj! – hajtotta le a fejét. – Meg tudod mondani mennyi az idő?

-          Nemsokára félkilenc. – azzal távozott.

Sasuke félóra elteltével sem jelent meg. A lány már arra gondolt egyedül fog megvacsorázni. De aztán elhúzódott az ajtó, és egy fehér kimonós férfi lépett be rajta. Sakura nagy nehezen felállt, és meghajolt. Sasuke a lány helyére ült, ő pedig mellé.

-          Gondolom éhes vagy!  Együnk! – a császár egy pillantást sem vetett a vacsora alt a lányra, pedig Sakura még Sasukét is töltött. Nyelt egyet, mert fél, ha bármint mond, azzal elront mindent. – Beszéltél a feleségemmel?

-          Igen! Őfelsége felvilágosított pár dologról. – bólintott.

-          Remek! – csapta össze a tenyerét. – Szóval akkor negyedik rangot kaptál. Sajnos ez volt a legnagyobb, amit adhatott neked, mivel alacsony származású vagy. –Sakura lehajtotta a fejét. –Nézz rám! - Sasuke a lány álla alá nyúlt, és fölemelte a fejét. – Ez nem jelenti azt, hogy te bárkinél is különb lennél az udvarban. Nem kell rosszul érezned magad semmiért sem. – mondta egy hangúan. Sakura már megszokta, hogy a férfinak rideg, és érzelemmentes hangja van. De most furcsán érezte magát. Sasuke félre tolta az asztalt, és magához ölelte. A Hatake lány remegett. A félelemtől, a fájdalomtól, és a szégyentől.

Sasuke lassan kiszedte a lány hajából a sok díszt, majd kikötötte az obit, és leszedte a rengeteg rongyot róla. Elfújta a világítást, hogy Sakura ne érezze magát kellemetlenül. Ő megszabadította magát kimonójától, majd az alsótól. A lány az idő alatt lefeküdt a földre tett vastag szivacsra, ami sokkal kényelmesebb volt, min bármelyik ágya eddig. A férfi fölé hajolt, majd betakarta magukat. Sakura félt, és ezt Sasuke is érezte.

-          Félsz? – kérdezte, mintha nem tudta volna.

-          Csak zavarban vagyok. – suttogta.

-          Tudom, hogy kellemetlenül érzed magad. De az-az igazság, hogy én még talán tőled is jobban tartok ettől.

Végig simított a lány arcán, majd megcsókolta. Hűvös nyelvével utat tört magának a lány szájában. Sakurának furcsa volt az érzés, de próbálta felvenni a tempót. A férfi csókolgatta az alatta fekvő arcát, a nyakát, melleit, hasát. Szeretett volna belekóstolni a lány kincsébe, de inkább nem hozta ennél is jobban zavarba az alatta fekvőt. Ismét fölé hajolt, majd egyik kezével tartotta magát a másikkal pedig simogatta Sakura minden egyes porcikáját ahol elérte. Úgy bánt vele, mint egy porcelán babával. Ismét végig csókolt a lány bőrén, majd belenyalt a köldökébe. Ekkor Sakura felsóhajtott. A férfi próbált az alatta fekvő lábai közé feküdni, de ő görcsösen összeszorította azokat. Elmosolyodott, majd végig simított a hasfalán, puszikat hintett rá. Sakura engedett a szorításon Sasuke pedig lábai közé férkőzött. Mielőtt még beléhatolt volna megcsókolta a rózsaszín ajkakat. Ujjait végig húzta a lány gyöngyszemén, majd megtalálta, amit keresett. Sakura még nem volt kellően nedves ahhoz, hogy a férfi könnyedén elmélyülhessen benne, ezért úgy döntött, lejjebb merészkedik és megkóstolja Sakura kincsét. A lány lába közé hajolt, belelehelt, ekkor a Hatake lányból mély sóhaj szakadt fel. Belecsókolt, majd nyelvével feltérképezte a területet. Addig -addig kóstolgatta, amíg úgy nem érezte kellően megfelel a továbblépéshez. Ismét a lány fölé magasodott, megcsókolta, majd egy erősebb csípő mozdulattal átszakította Sakura szűzhártyáját. A lány el akarta tolni magától a férfit, de az nem engedett. Csókolta a lányt, nem akarta, hogy sikítson. Sakura szemeiből pár könnycsepp gördült le, ajkaik elváltak. Jobb kezével beletűrt a férfi hajába, majd visszarántotta magához. Sasuke először kicsiket lökött, majd egyre gyorsabbra vette a tempót. Sakurának fájt, de még is élvezte az, amit vele csinálnak. Szenvedélyes csókokat váltottak. Sakurából mély sóhajok törtek fel, aztán Sasukéból is. Még pár lökés aztán mind a ketten egyszerre élveztek el. A császár Sakurára nehezedett, és együtt ziháltak. Testük forró volt. A férfi leszállt a lányról. Sakura azt gondolta, hogy Sasuke felöltözik, majd távozik, ezért a fal felé fordult, és magára húzta a takarót. Félt, félt, hogy valamit nagyon elszúrt. Sasuke ivott pár kortyot a szakéból, majd visszafeküdt a lány mellé. Oldalra fordult és átkarolta, majd egy puszit nyomott annak hajára.

-          Arigatou Sakura. – a lány megdöbbent, de nem szólt semmit.

Reggel, amikor felkelt az uralkodó már nem volt mellette. Felült az ágyában, fázott. A szobában, még nem nagyon volt világos. Éppen akkor virradt fel a nap. A takarót maga köré csavarta, és úgy állt fel. Az egyik szekrényhez lépett, kinyitotta annak ajtaját, és kiválasztott egy kimonót, és egy a hozzá tartozó obit. A geta, más néven emelt talpú fapapucs, odakint volt a szobája előtt. Megvetette az ágyát, majd elhúzta az ajtót, belebújt a lábbelijébe, majd behúzta maga után az ajtót, utána a külvilág felé vezető ajtót húzta el, amit az udvari kísérete csukott be.

-          Asszonyom ilyen korán? – csodálkozott el az első udvarhölgye.

-          Igen, sétálni szeretnék! – indult útnak.

-          Hová szeretne menni? – emelte föl a szemöldökét a kísérő.

-          Mondjuk Hinata-samahoz látogatnék el először. – a nő bólintott. Útközben összefutottak Mikotoval is.

-          Mit keresel itt? – kérdezte durván. Sakura meghajolt. – Nem megmondtam, hogy neked nincs közöd a belső udvarhoz? – ideges volt.

-          Kívánom, hogy legyen szép napja! – azzal tovább állt. Az anyacsászárné, csak megcsóválta a fejét, majd továbbhaladt ő is. Sakura büszke volt magára, hogy ennyire bírt magán uralkodni.

Mikoto mérges volt gyermekére, nem értette, hogy tehette ezt meg vele. Pedig megkérte rá, és utána meg is parancsolta.

-          Fiam! Izumira alig vetettél szemet. Halottam, hogy csak párszor látogattad meg őt. Legalább a kedvemért látogass el hozzá! – aggodalmaskodott Mikoto.

-          És ön anyám? Ön miért nem tesz eleget kérésemnek?

-          Mert az helytelen!

-          Ahogy az ön kérése is! – ellenkezett.

-          De fiam! – emelte fel a hangját.

-          Kérem, hagyjon magamra. – vett egy mély levegőt.

Sakura útközben futott össze Hinatával, aki Mikoto-sama reggeli üdvözléséből tért vissza.

-          Tehát ahogy elnézem szép estéd volt. – ültek le. A lány nem válaszolt, de nem is kellett az arcára volt írva minden.

-          Őfelsége édesanyja nem szívesen lát engem az udvarban. – szomorodott el.

-          Ne foglalkozz ezzel, idővel az ő szíve is megenyhül. – vigasztalta a rózsaszínhajút.

Sasori éppen Narutoval beszélgetett arról, hogy hamarosan itt lesz az idei év testőrség választó vizsga. Új katonákat toboroznak. Évente egyszer tartanak ilyet. Akik megfelelnek az elvárásoknak azok bekerülnek.

-          Meglátogatom az úrnőt, nincs kedved velem jönni? – nézett szőke barátjára Sasori.

-          Majd később, addig még van egy kis dolgom.

-          Ahogy gondolod.

Délután Sakura a tónál sétált, és felidézte gyermekkora emlékeit, meg Sasuke ígéretét.  Úgy viselkedett, mint egy gyerek, de végre úgy érezte boldog, és ez rengeteget számított neki.

-          Minden rendben? – lépett mellé az uralkodó.

-          Persze, csak eszembe jutott felséged ígérete. – nevetett fel.

-          Mit például? – Sakura sosem értette, valaki, hogy lehet rideg és egyben ennyire vonzó személyiség.

-          Hagyjuk. – legyintett.

-          Nem! Most már akkor had tudjam, akkor legalább teljesíthetem! – parancsolt rá.

-          Már úgy is mindegy! – lett komoly ő is.

-          Sakura!

-          Felség! – szúrós tekintettel néztek egymásra. – Azt hiszem, teszek egy kört. – jegyezte meg inkább magának, majd meghajolt. Sasuke meg fogta a karját.

-          Mi bajod? – ráncolta össze a homlokát.

-          Semmi. – majd távozott. Idegesítette, hogy Sasuke elfelejtette a neki tett ígéretét. De mindegy is, nem számított már, hiszen akkor még gyerekek voltak. Nem volt kedve sétálni, ezért a könyvtár felé vette az irányt, az udvarhölgye mutatta neki az utat. Ki akarta venni a császári család történetét, de egy igen érdekes nőbe botlott.

-          Te lennél az a liba, akit a császár jelölt ki magának? - Kérdezte pökhendien.

-          Ki kérdezi? – szűrte ki fogai között.

-          De felvágták a nyelved! – hisztizett.

-          Hagyjon békén!

-          Mit képzelsz ki vagy te? Attól, mert Sasuke választott ki magának rangban feletted állok!

-          Leszarom!

-          Mi van? – ragadta meg a lány karját.

-          Süket vagy? Azt mondtam leszarom! Attól, mert ön felettem rangban van, önnek is meg kell adnia a tiszteletet felém! Ha ezt nem kapom meg, tőlem se várjon többet!

-          Hülye kurva! – lekevert egy pofont a lánynak.

-          Én meg azt nem értem, hogy az úrnő mit képzel magáról, hogy idejön, és sérteget! Nincs jobb dolga? Szóljon nyugodtan, majd szólok önért pár szót Hinata-samánál!

-          Semmit nem érsz vele ugyan is Mikoto-sama az én oldalamon áll! Te egy senki vagy itt! Egy koszos kis szolgáló!

-          Lehet, hogy szolgáló vagyok, de tisztességesen élek, és nem úgy, hogy benyalom magamat mindenkinek! Hiánya van? Akkor menjen, és a császárt zaklassa és ne engem! – azzal megfogta a könyvet, és faképnél hagyta az úrnőt.

-          Ezt még megbánod te büdös kis ribanc! – kiáltotta utána. De Sakurát nem érdekelte. Az udvarhölgyei nevettek.

-          Felséged most jól megmondta neki! Ideje volt már, hogy valaki jól helyre tegye. Úgy jár-kel itt, mintha az Isten lenne! – Sakura csak mosolygott kíséretén.

Persze Izumi szétkürtölte az udvarban, azt ahogyan Sakura viselkedett, és saját magát állította be szentnek. Egyedül, aki ezt elhitte a Mikoto volt, meg a nemesi réteg. Az, aki látta hogyan viselkedik az úrnő, tudta hazudik, és csak az új ágyast akarja bemocskolni.

Sasuke este meglátogatta új ágyasát. Együtt vacsoráztak, majd Sasuke belenézett Sakura szemeibe.

-          Hallottam, hogy összevesztél Izumival. – mérges volt a hangja. – Nem meg mondtam, hogy ne kerülj bajba! – emelte föl a hangját.

-          Én csak azt nem értem, ha felséged neki hisz akkor mit csinál itt? – volt vállat.

-          Az tökmindegy, hogy én mit hiszek! Anyám nem fogja ezt elnézni! – ivott bele a szakéjába.

-          Nem zavartatom magam. – mosolygott.

-          Sakura, te még mindig nem érted? A belső udvarba nekem nincsen beleszólásom! Ha az anyám úgy dönt, akkor megbüntethet téged, az udvar szabályai szerint!

-          Felőlem! Jobb is lenne! Alig vagyok itt két napja már is összekapok mindenkivel! Nem is tudom, mit csinálok itt, amikor még ön sem hisz nekem! Jobb lenne, ha visszatérnék, oda ahova tartozom! – állt fel.

-          Ülj vissza! – parancsolt rá. A lány bólintott, majd visszaült. – Ez nem így működik, hogy kedved szerint döntesz a sorsodról! Azt mondtad, vállalod a kockázatott, akkor most tedd azt! Többé már nem lehetsz az, aki régebben is voltál megértetted! Ha akarnám sem! Maradj veszteg és húzd meg magad!

-          Én inkább azt javaslom, hogy mára búcsúzzunk el egymástól. –suttogta.

-          Azt, majd én eldöntöm, mit teszek, te pedig azt teszed, amit én mondok neked világos? – érzelemmentes hangja erőteljesen vízhangzott Sakura fülében.

-          Megbántam, hogy idejöttem!

-          Mi van, már nem szeretsz? Eddig meg voltál halva miattam, most meg már mennél? – ragadta meg a lány karját, és mérgében úgy megszorította, hogy reccsent egyet. Sakura felszisszent.

-          Én inkább azt mondanám ön az, aki kettőnk közül nem tudja, mit akar! Ide hívott, mert azt mondta, adjak egy esélyt ennek az egésznek! De tévedtem, mert felséged ugyan olyan arrogáns és magának való, mint mindig! Miért nem megy és inkább és foglakkozik azzal az Izumival? Úgy is jobban járna, és legalább édesanyja sem csesztetné! – Sauske mérges volt, majd még erősebben szorította a lány karját.

-          Majd én eldöntöm, mit teszek! – és az ágyra döntötte a lányt. – Miért feleselsz mindig? – majd Sakurának egy fájdalmas és kíméletlen szeretkezést kellett átélnie. A lány nem bújt a férfihoz, hanem inkább elhúzódott tőle. Ehhez az egészhez nem volt semmi kedve, és fájt mindene a jobb karját, pedig nem érezte.

-          Emlékszel mit mondtam, amikor a lámpásokat elengedtük még annak idején? – kérdezte ridegen, amikor maga felé fordította a rózsaszínhajút.

-          Igen. – válaszolta.

-          Ez az. – majd vissza feküd, Sakura is a hátára feküdt, és úgy bámult a semmibe. „Életálmok”. – gondolta, majd elaludtak. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés